Ofikleida

(franc. basse d'harmonie), a legnagyobb kaliberü mény réz-fuvóhangszer, mely különösen a katonai zenekaroknál játszik nagy szerepet, de a szinházi zenekaroknál is nagy hatással használják. Voltaképen a kontrapúzon szerepét játsza, mely a kontrafagótból keletkezett s újabb időben nem fából, de rézmasszából készítetik. Manapság három faja van használatban, u. m.: a bassz-O., három nyocad terjedelemmel a kontra B-től egészen az egyvonásos á-ig kromatikus sorrendben; az alt-O. s a kontrabassz-O., mely egy nyolcaddal mélyebben hangzik, mint az alt-O. s Es v. F-re van hangolva, szintén három nyolcad terjedelemmel.

Ofiolatria

l. Kigyóimádás.

Ofiolit

(ásv.) a. m. gabbro (l. o.).

Ofir

(Ophir), az ó testamentomban említett vidék, melybe Salamon király egy hajóexpediciót menesztett; a hajók három évig jártak oda és különféle kincsekkel dúsan megrakodva tértek vissza. hoztak ritka állatokat (majmok, pávák), drágaköveket és nemes érceket, aranyat és szantalfát. Az izraeliták az Ofirból hozott aranyat tartották a legtisztábbnak. Újabb magyarázatok mindanniyszor akadnak, valahányszor valamely új aranyterület merü fel. Leginkább Afrikában (Szofala, keleti Dél-Afrika) keresik, nem kisebb határozottsággal Indiában az Indus mellett lakó abbiráknál, vagy az Oman nevü arábiai gyarmat tájékán. Elfogultlan magyarázat csakis déli Arábiában keresheti, hol Salamon küldöttei is kedvökre bányászhattak. Monográfiát Soetbeer irt róla (Berlin 1880).

Ofit

kőzet, mezozoos-korbeli eruptiv kőzet a Pireneusokból, melynek elegyrésze augit, diallagit, uralit (amfiből-változat), plagioklasz, viridit, epidot és titánvas. Hasonlít a szerpentinhez és általában diabaszjellegü olivintartalom nélkül.

Ofiták

(ophiták, ophianusok, héberül naaszenusok), a keresztélység őskorában több oly gnosztikus párt, melyek a szirés hellén gnosztikusok között mintegy átmenetet alkottak. A párt keletkezését talán a Krisztus előtti századra, de legalább is az apostoli századra tehetni. rendszerük Egyiptomban, hol a kereszténységgel érintkezésbe jöttek, képződött ki, még pedig a zsidósággal nyilt ellentétben. Az O. közül némelyek, tekintettel a paradicsomi kigyóra, mely a zsidók istenének tervét Ádám elcsábítása által meghiusította, különös vallásos isteni tiszteletbven részesítették a kigyót; mások szerint a zsidók által tisztelt alsóbb rendü isten, a Jaldabaóth, azaz a kaosz szülöttje boszankodva tekint alá az anyag messze lent fekvő iszapjára, ebben haragos arca visszatükröződik, e kép megelevenül s kigyószellemmé (ophiomorphos), sátánná alakul.

Ofka

l. Eufémia.

O'Falnagan

(ejtsd: - flennegen) James Roderick, irországi iró, szül. Fermoyban 1814 szept. 1. Ügyvéd lett 1838., majd 1846. corki ügyésznek nevezték ki. Már előbb is föltünt Impressions at home and abroad (2 köt., London 1836) c. köteteivel, 1845-52. pedig az Irish National Magazine folyóirat szerkesztője volt; 1861. D'Altonnal kiadta: The History of Dundalk, 1866. irta: Bar life of O'Connel, és Bryan O'Regan c. regényét. Fő műve: The lives of the Lord Chancellors and Keepers of the Great Seal of Ireland (2 köt., 1870); irta még: The Irish bar (1878); The Munster circuit (1879); Annals, anecdotes, traits and traditions of the Irish Parliaments 1772-1800 (Dublin 1893).

O. F. M.

vagy O. F. Müll., szerves lények tudományos neve után Müller Frigyes Ottó dán természetbúvár (szül. Kopenhágában 1730., megh. u. o. 1784.) nevének rövidítése. Irta: Von Würmern des süssen und salzigen Wassers (Kopenhága 1809); Vermium terrestrium et fluviatilium histori (u. o. 1773-74); Zoologica Danica és Jens Rathke irta; Entomostraca s. insecta testacea (u. o. 1785); Animalcula infusoria fluviatilia et marina (u. o. 1786).

Ó-frank

a németeknél általában a. m. ódon, régies; különösen aszőkásokra, épületekre, berendezésekre, ruházatokra, butorokra stb. alkalmazva a. m. divatból kiment. A szó már a XIII. sz. óta használatos és a franciában a gaulois, v. gothique felel meg az értelmének.


Kezdőlap

˙