Ohm

az elektromos ellenállás egysége. L. Elektrosztatikai egységek.

Ohm

György Simon, német fizikus és matematikus, szül. Erlangenben 1787 márc. 16., megh. Münchenben 1854 jul. 7. 1817. a kölni gimnáziumban a matematika és fizika tanára volt. 1828-32. a berlini hadi iskolában tanított, 1833. pedig a nürnbergi műegyetemre hivták igazgatóul, majd 1849. a müncheni egyetemen a fizika rendkivüli, 1852. pedig rendes tanárává lett. Első műve 1817. jelent meg, címe pedig Grundlinien zu einer zweckmässigen Behandlung der Geometrie als höheren Bildungsmittels (Erlangen 1817) volt. Ezután a galvánlánccal kezdett foglalkozni és erről néhány értekezést közölt, nevezetesen: Vorläufige Anzeige des Gesetzes, nach welchem Metalle die Contact-Elektricität leiten (Schweigg. Journ. XLIV. és Pogg. Ann. IV. 1825); Bestimmung dieses Gesetzes, nebst einem Entwurfe zu einer Theoried. Voltaischen Apparates (Schweigg. XLVI. 1826); Theorie der elektroskopischen Erscheinungen der Säule (Pogg. Ann. VI. VII. 1826). E munkálatok után kutatásait matematikai elméletbe öntötte Diegelvanische Kette mathematisch bearbeitet c. művében. 1837. Pouillet a francia akadémiának két művet adott át, mely Ohm művének alapjain készült. Ez által a tudományos külföld figyelme a német tudós felé fordult, ugy hogy a sokat megvitatott mű a Taylor és Scientific Mémoris II. kötetében jelent meg, angol fordításban, a Royal Society pedig az ünnepelt tudóst a Copley-Medailleval ajándékozta meg és kültagjai sorába választotta. 1830. Ohm működését még irányban a hangtan terén, folytatta. 1843. már meg is jelent egy dolgozat, mely a tudósnak e téren kivitt sikereit foglalta magába és melynek címe: Ueber die Definition des Tons und die Theorie der Sirene und ähnlicher tonbildender Vorrichtungen (Pogg. Ann. LIX. köt. 513. old.). 1849. Beiträge zur Molecularphysik (Nürnberg) c. műve jelent meg, mely által a tudós több kötetből álló nagy művet kezdett meg. Művét azonban nem fejezte be; második kötete, mely Dynamik der Körpergebilde címet visel, csak kéziratban van meg, a harmadikat és negyediket pedig, melyek a tulajdonképeni fizikai vizsgáaltokat foglalták volna magokban, Ohm meg sem irta. 1852. jelent meg Erklärung aller in einaxigen Krystallplatten zwischen geradlinig polarisirtem Lichte wahrnehmbaren Interferenz-Erscheinungen (Denkdschr. d. Münch. Ak., VII. köt., 1. és 2. rész) c. munkája. Müncheni egyetemi előadásait Grundzüge der Physik (Nürnberg 1854) c. művében irta le.

Ohm törvénye

kifejezi, hogy az elektromos vezetők zárt örében, melybe valamely elektromos forrás van beiktatva, a keringő elektromos áram ereje (intnezitása) egyenes arányban álla forrás által előidézett potencial-különbséggel és fordított arányban a vezetők összes ellenállásával. A törvény, melyet Ohm kisérleti úton fedezett felés későbben egy feltevésből kiindulva elméletileg is levezetett, kibővítését találta a Kirchhoff-féle két törvényben. Egyik egyszerübb és érdekes alkalmazását mutatja a galvánelemek különböző célra történő különböző kapcsolása. L. még Áramelágazás és Galvántelep.

Ohnet

(ejtsd: oné) György, francia regény- és drámairó, szül. Párisban 1848 ápr. 3., eleinte jogot tanult és ügyvédkedett, majd a napi sajtóhoz ment által (a Constitutionnelt szerkesztette), de első szenzációs regényének, az 1881. megjelent Serge Paninnak (Az élet harcai c. fordította Fái Béla, Budapest 1882) hatása alatt egészen a szépirodalomnak szentelte magát, mint a társadalmi regény egyik művelője. Újabb műve, mely különösen dramatizált alakban páratlan sikert ért el, a Maître des orges (1882, magyarra Vasgyáros címen ford. Fái Béla, Budapest 1885); ezt követték: La comtesse Sarah (1883, ford. Sziklay János, Budapest 1890); Lise Fleuron (1884); La grande marniére (1885); Les dames de la Croix-Mort (1886, magyarra fordította Sasváry Ármin, Budapest 1890); Noir et rose (elbeszélések 1887); Volonté (1888); Lâme de Pierre és Dette de haine (1891, az előbbit fordította Fái B., az utóbbit Tóth B., Budapest 1890-91); Nemrod et Comp. (1891) és Droit de l'enfant (mind a kettőt fordította Tóth Béla, Budapest 1892 és 1894). Legújabb műve: L'inutile richesse (Páris 1896). Mint drámairó aránylag kisebb sikerrel működik és kisebb tevékenységet is fejt ki. Dramatizált regényein kivül említendők: Marthe (vígjáték, 1877); Regina Sarpi (dráma).

Ohock

az ugyanily nevü járás székhelye és kikötő az orosz-szibériai parti tartományban, az Ohocki-tenger É-i partján, az É. sz. 59° 21' alatt, az Ohota és Kutuja torkolatánál, 200 lak. Az 1716. alapított kikötőhelynek addig volt jelentősége, mig az orosz halászaités prémkereskedési telepét 1844. Ajanban nem tették át.

Ohocki-tenger

(Tunguz-, Lamut-tenger), a Nagy-oceán egyik önle Kamcsatka, az orosz-szibériai partok, Szakhalin, Jesszo és Kurilok közt. Terüelte 764,311 km2. A Japán-tengerrela Tatár-böböl és Lapérouse-szoros köti össze. Öblei és hegyfokai számosak; ilyenek: É-on a Pensingini, Gizsigini és Taui, DNy-on az Ud-, Tugur- és Ulban-öböl, DK-en Szakhalin szigeténa Terpenija- és Aniva-öböl. A patrok nagyobbára meredekek; novembertől áprilisig, sőt néha julius elejéig jég takarja, mig egyebütt a tenger jégtől mentes. A Santar-, Olszkíj- és Piginszkíj-szigeteken kivül csak igen apró szigetek vannak rajta. Átlagos mélysége Krümmel szerint 1515 m. Algákban aránylag igen gazdag; több mint 12 faj (Atomaria ochotensio, Delesseria Middendorfli stb.) csakis itt található; éppen ily gazdag vizi állatokban is. A cethalászat régebben igen jövedelmező volt. 1847-61. e halászat termékei 650 millió frank értéket képviseltek.

Ohra

falu Danzig porosz kerületben, vasút mellett, (1890) 6567 lak., zöldségtermeléssel.

Ohrdruf

az ugyanily nevü járás székhelye a gothai szász hercegségben, a Türingiai-erdő lábánál, az Ohra és vasút mellett, (1890) 5919 lak., porcellán-, ólomfehér-, játékszer-, és papirgyártással. Közelében Luisenthal fürdő és nyaraló.

Ohre

az Elbe 105 km. hosszu baloldali mellékvize Magdeburg porosz kerületben. Hannoverben Wittingennél ered és Rogätz fölött torkollik.

Oibarsz

(WhbarsioV a. m. az erdők párduca), Attila egyik bátyjának neve.


Kezdőlap

˙