Ólomklorid

(PbCl2). Az ólomnak ez a sója fehér szinü csapadék alakjában válik ki, ha ólomnitrát-, ólomacetát-oldatot sósavval elegyítünk. A Vesuv kráterjében található cotunnit (l. o.) nevü ásvány szintén O. Az O. forró vizben könnyen oldódik és hihűléskor selyemfényü rombos tűkben válik ki. Magasabb hőmérsékleten megolvad és kihűlve szarunemü tömeggé mered meg. Az ólomnak több oxikloridja is ismeretes, melyek közül egyeseket sárga festék gyanánt használnak (casseli sárga). Az oxikloridok O.-nak és a megfelelő mennyiségü ólomoxidnak összeolvasztása révén állithatók elő. A PbO.PbCl2 képletnek megfelelő ólomoxiklorid a természetben is előfordul mint matlockit.

Ólomkólika

l. Ólommérgezés.

Ólomkromát

(krómsavas ólom), PbCrO4. Igen szép sárga szinü vegyület, mely ugy készül, hogy ólomnitrát- v. acetát-oldathoz káliumkromát- v. káliumbikromát- oldatot öntenek és a keletkezett csapadékot vizzel jól kimossák. Vizben oldhatatlan, káliumhidroxid-oldatban v. salétromsavban azonban könnyen feloldódik. Száradó olajokkal eldörzsölve igen szép sárga festéket készítenek belőle (krómsárga, koronasárga), amely azonban igen mérges. Az O. káliumkromát-oldattal főzve vörös szinű bázisos O.-tá, ObCrO4.PbO, alakul át, melyet szintén festék gyanánt (krómvörös, krómcinóber) használnak. A krómnarancs (chromorange) név alatt használt narancsszinü festék a fentebb említett két O. keverékből áll.

Ólomlazur

(ásv.) l. Linarit.

Ólommérgezés

Hevenyen ritkán, idült mérgezés alakjában igen gyakran fordul elő. Az idült fémmérgezések között mindenesetre a leggyakoribb. Minden ólomvegyület mérgező, akár gáz, akár por, akár oldat alakjában jut a szervezetbe.

A heveny mérgezés néhány feljegyzett esete ólomcukorral, ólomecettel és ólomfehérrel történt, mely anyagokat más, ártatlannak véltekkel tévesztették össze. Az ólomecetből 20-25 g. a halálos adag, az ólomcukorból több, az ólomfehérből ugy látszik még több, de 2-3 g. már mérgező, 10 g. pedig súlyos betegséget okoz. A heveny mérgezés tünetei néhány perc v. néhány óra mulva lépnek fel, legkésőbben ólomfehér után, legelőbb ólomecet után. Tünetek: égő fájdalom a szájban, torokban, bárzsing mentén, gyomorban, majd émelygés, hányás, tejfehér v. sárgás hányadék, nagy szomjuság, kólika, hasmenés; ritkán a kólika mellett szorulás. Mindehhez szédülés, főfájás, bódultság, kicsi, szapora pulzus és légzés, ikraizomgörcs járulnak, az arcvonások aggódók, izgatottság van jelen, egyes testhelyek érzéketlenekké lesznek, végtagok bénulnak, végre eszméletlenség áll be. Szerencsétlen végződés esetén a halál a 2-4-ik napon következik be; gyógyulás esetén a javulás néhány óra alatt már mutatkozik; nem ritka, hogy a heveny mérgezés lefolyása elhúzódik s idültbe megyen át. Gyógyítás a gyomornak és bélnek kimosásában, mekanikus úton vagy hánytatók és hashajtók segélyével kitisztításában s igy a mérgek eltávolításában áll. Ezután glaubersó vagy keserüsó adandó, melyek vegyi ellenszerek, mert az ólomvegyületekkel oldhatatlan s igy nem mérgező kénsavas ólomoxidot alkotnak. A budai keserüvizek mindkét vegyületet tartalmazván, s mindenütt gyorsan kaphatók lévén, a legalkalmasabb ellenszerek, melyek akár a gyomor- és bélmosás előtt is helyesen adagolhatók. Tannin és tannintartalmu gyószerek vagy házi szerek (tea, fekete kávé) szintén célszerüek.

Az idült mérgezés akkor fejlődik, ha kisebb mennyiségü ólom hosszu időn át nap-nap után jut a szervezetbe, leginkább a gyomron át. Véletlenség v. gondatlanság az oka, s a mérgezések leginkább ipariak, gyakran technikaiak és háztartásiak, ritkán medicinálisak. Az ólom a legkülönfélébb alakban szükséges az iparban, technikában s igy a munkások épp ugy mint mások is néha egészen gyanutlanul veszik fel azt a szervezetbe (l. Iparokozta betegségek s a hozzá mellékelt kimutatás). Medicinális mérgezés leginkább sokáig külsőleg használt ólmos vizekből (Goulard-viz), ólomtapaszokból (diachylon-tapasz) fordult elő. Gyermekek, nők, alkoholisták, piszkos, gondatlan egyének erősebben diszponáltak a mérgezésre, mint mások.

Hogy mennyi ólom hozza létre az első mérgezési tüneteket, nem tudjuk. Az ólomvegyületek felszivódása minden nyálkahártyáról megtörténhetik; az oldatatlanok itt oldhatókká (ólomfehérje, zsirsavas ólom) változnak át. Némelyek szerint a sértetlen bőrről is lehető a felszivódás. Az ólomfehérje a szöveterek útján a vérbe jutva, útóbbival a test különbözőbb szerveibe eljut, de különböző mennyiségben rakódik le, amit alighanem a szerv vegyviszonyai határoznak meg; legtöbb ólom rakódik le a szájban, de sok a vesében, csontokban is. A szervezet méregtelenedése lassan történik; főleg a vizelet és epe útján választatik ki az ólom, kevesebb a többi váladékkal. Mig az ólom a szervezetben tartózkodik, igen sok irányu zavart idéz elő, s főleg négy irányban hat károsan: az általános táplálatra, a bélhuzamra, az izmokra s a központi idegrendszerre. Minedenekelőtt senyvesség (cachexia) támad: a bőr halvány szürkés, vérszegély, a test lesoványodik, a körmök töredeznek, a bőr viszket, rajta kelések támadnak. A foghús szürkés ólomszegéllyel bir (ólomkéneg), a száj bűzös, étvágytalanság, undor jelentkezik, a beteg mindent fémes izünek érez, a kedély rossz, álmatlanság, gyöngeség mutatkoznak. Az érverés gyér, 70-80 helyett 40-50 egy perc alatt. Egyes helyei a bőrnek érzéketlenekké lesznek, a végtagok, főleg a kezek remegnek (tremor saturnicus), gyengébb vizkórság lép fel a bokák körül. Ez az általános kép, melyhez egy idő mulva mint első ijesztő tünetcsoport lép fel hosszasan tartós s leküzdhetetlen szorulás (1-2 hétig), esetleg hasmenéssel váltakozva, majd óriási kólika, mely szinte megsemmisítő fájdalmakkal jár, percekig tart, alább hagy, majd ismétlődik; a roham alatt a has behúzódik, deszkakeménnyé lesz., közben eredménytelen székelési és vizelési erőltetés, kínzó szomjuság mutatkoznak, esetleg hányás is. A roham alatt az érverés még ritkább, mint különben. Egy hét alatt a rohamok önként is megszünnek, de nem a betegség, mely halad a maga útján. Új tünetcsoport lép fel, az artralgia v. jobban mondva mialgia saturnia. Éjjel rohamban fellépő hasogató, metsző izomfájdalom ez, mely főleg az izületeket boritó izomtömegekben jelentkezik (könyök, váll, térd); a fájdalmakat remegés, izomgyengeség kisérik. A fájdalmak nyomásra csökkennek, hidegre fokozódnak, 7-8 napon át ismétlődnek, majd kezelés nélkül is eltünnek. Ezen tünetcsoportot az ólomhüdés (paralysis saturnina) váltja fel. Erre jellemző, hogy legelőször csupán csak a felső végtagok feszítő izmai vannak bénulva; néha nem is terjed a bénulás, néha azonban más izomcsoportokra is átmegyen. A két felső végtagon szimmetriás a bénulás. A bénult izmok rohamosan elsorvadnak, faradikus villamáramra össze nem húzódnak. Önkényt ez a hűdés el nem mulik, legfeljebb kissé javul, gyógyításra is csak hónapok mulva használható a két végtag. Ritkább tünetcsoport az ólmos vakság (amblyopia és amaurosis saturnina), midőn legtöbbször a kólikaroham végén a látás mindkét szemen hirtelen elvész, a nélkül, hogy szemtükörrel valami okát megállapitani lehetne. A szembogarak tágak, merevek; a látás pár óra v. nap mulva önkényt visszatér, vagy pedig, különösen ha a látás lassan gyöngült, látóideggyuladás és sorvadás támad, mely állandó rossz látásra v. vakságra is vezet. Legsúlyosabb tünetcsoport, mely elhanyagolt esetekben mint a változatos kórkép utolsó és pedig tragikusan végződő felvonása észlelhető: az enkefalopatia saturnina (l. o.) A közegészségi közigazgatás feladata az iparban nélkülözhetetlen ólom ellen védeni a munkásokat épp úgy, mint a nagy közönséget s ezt minden művelt állam közigazgatása meg is teszi, amennyiben lehető.

A kifejlődött mérgezés gyógyítása a tünetek szerint igen változó, de legtöbbször eredményes. Minden ólombetegnél egyaránt azon kell lenni, hogy a szervezetből az ólmot kiküszöböljük, ami hugy- és epefejtő ásványvizekkel, közönséges vizzel eszközölt u. n. montre-ivókurákkal, izzasztó fürdőkkel (gőzfürdő, hévfürdők, kénes hévvizek, meleg kénmájfürdők, melyek otthon készülnek), hashajtó ásványvizekkel (budaiak) történhetik meg. A jódkálium gyógyszerül adása is célszerü e mellett. Az ólomkólikát nagy adag opiummal kezeljük, mely szer az ólmos szorulást is megszünteti régi tapasztalat szerint. Az artalgiát meleg fürdőkkel, meleg pépekkel, az ólmos hűdést sztrichninnel és villamáram (faradikus és galvanikus áram) alkalmazásával és masszirozással, a megvakulást pilokarpinnal, az agyi tüneteket klorálhidráttal, paraldehiddel, morfinnal kezeljük. V.ö. Bókay Árpád, Gyakorlati fontosabb mérgezések (Budapest 1895).

Ólommérő

l. Kémlelő súlymérő.

Ólommézga

(ásv.), viztartalmu ólomaliminium-foszfát; fürtös, cseppköves, veséded halmazokban találni a Bretagneban, a Rhome départementben, Georgiában. Sárgás fehér, zöld vagy barna szinü. K.4-4,5. Fs 6,3-6,4. Mézgához való hasonlatossága miatt kapta nevét.

Ólom-mulm

(ásv.) földes galenit.

Ólomnitrát

(salétromsavas ólom, Pb(NO3)2). Az ólom higított salétromsavban nitrogénoxid fejlődése közben O.-tá oldódik fel. E só azonban legegyszerübben ugy készül, hogy vizfüldön melegített higított salétromsavba apró részletekben ólomoxidot feloldanak és az átszűrt folyadékot kikristályosítják. Az O. oktaéder alaku kristályokból áll; fs. 4,5. Tiszta vizben (2 sr.) elég könnyen oldódik; ólomoxiddal főzve nehezen oldható bázisos O.-tá alakul át. Magasabb hőmérsékletre hevítve ólomoxidra, nitrogéndioxidra és oxigénre bomlik.

Ólom oxidjai

Az ólomnak több oxidját ismerjük. l. Ólomszuboxid (ólomoxidul), Pb2O, mely az ólom felületén képződik, ha azt alacsony hőfokon a levegőn megolvasztjuk. Egészen tiszta állapotban előállítható az ólomoxalátnak 300°-ra való hevítése révén. Fekete pot, melyet a savak ólomoxidra és ólomra bontanak szét; ólomnitrát-oldatban bázisos ólomnitrit képződése közben teljesen feloldódik. A levegőn hevitve ólomoxiddá ég el. 2. Ólomoxid, PbO, amelyet egészen tiszta állapotban ugy készíthetünk, hogy bázisos ólomnitrátot v. bázisos ólomkarbonátot kiizzítunk. Ilyen módon állítják elő nagyban is masszikotnk (l. o.) nevezett ólomoxidot. Az ezüstgyártásnál melléktermény gyanánt kapott ólomoxidnak ólomglét v. lithargyrum a neve. Sárga v. sárgásvörös szinü nehéz por, amely erősen hevítve megolvad; ha a megolvadt tömeg gyorsan hűl ki, akkor sárga szinü kristályos tömeg keletkezik, amelyet ezüstglétnek neveznek; ha azonban lassan hűl ki, kissé vörös szinü tömeg képződik, amelyet aranyglétnek hivnak. Vizben igen kis mértékben oldódik, de ecetsav és higított salétromsav könnyen oldják. Az ólomoxidot gyógyszerek, kristályüveg, kencék, agyagmáz stb. készítésére használják. 3. Ólomszeszquioxid (PbO2) amely képződik, ha frissen készült ólomhidroxidot nátriumhidroxidban feloldunk és a folyadékhoz nátriumhipoklorit-oldatot elegyítünk. Vöröses sárga szinü por, amelyet hevítéskor ólomoxidra és oxigénre bomlik, és sósavval klórt fejleszt. 4. Ólomhiperoxid (ólomszuperoxid PbO2), többféle módon készülhet, legegyszerübben ugy, hogy a miniumot higított salétromsavval melegítjük, amikor az ólomhiperoxid sötétbarna por alakjában oldatlanul visszamarad. E vegyület képződik a lúgos ólomsó-oldatoknak elektrolizisekor, vagy ha ólomacetát-oldatot klórmésszel főzünk. A természetben is előfordul mint plattnerit. Az ólomhiperoxid a hevítéskor igen könnyen szétbomlik ólomoxidra és oxigénre, ezért egyike az eredményesebben oxidáló testeknek. Tömény káliumhidroxid-oldatban a főzéskor feloldódik és ekkor káliumplumbát (ólomsavas kálium), K2PbO3 képződik. Az ólomhiperoxidot leginkább a gyufa gyártásához használják. 5. Vörös ólomoxid v. minium (sandix, párisi vörös, Pb3O4), amelyet nagyban ugy készítenek, hogy ólomoxidot (masszikot) alkalmas lángkemencékben 300-400°-ra felhevítenek. Téglavörös szinü nehéz por, amely hevítéskor megbarnul, a kihűléskor azonban ismét megvörösödik. Fs.-a 9,0. Erősebb izzításkor oxigént veszítve ólomoxiddá alakul át; salétromsavban csak részben oldódik, de ha a folyadékhoz oxálsavat is elegyítünk, pezsgés közben teljesen feloldódik; oxidáló test lévén sósavval melegítve klórt fejleszt. Szerkezetét illetőleg némelyek a miniumot ólomoxid és ólomhiperoxid vegyületének (Pb3O4=2PbO.PbO2), mások pedig bázisos ólomsavas ólomnak tartják. Szép szine miatt festékül használják, de ezenkivül az üveggyártásnál, továbbá gógyszerek, kittek stb. készítésénél is alkalmazzák.

[ÁBRA]

Ólomöntés

(gör. kleidomantia a. m. kulcsjóslás), babonás népszokás nálunk, leginkább karácsony és Szilveszter éjjelén, meg Szent-Andrásnapkor. Abban áll, hogy ólmot olvasztanak, s azt egy örökölt kulcs karikáján át hideg vizbe öntik, s a képződött ólomtörmelék szeszélyes alakjából annak a jövőjét (foglalkozását) jósolják meg, aki azt öntötte: hajadon lányok pedig ebből találgatják, hogy ki és micsoda lesz jövendő férjük.


Kezdőlap

˙