Orsó

szálas anyagok és fonalak megsodrását végző géprész. Fajait l. Fonás. - O. az építészetben a csigalépcső közepe, magja; ez lehet üres (üres orsóju csigalépcső), ha a lépcsőfokok csak a körítő falba vannak befalazva, vagy teli (teli orsóju csigalépcsüő), ha a lépcsőfokok mindkét végükön szilárdan feküsznek. - O. az óráknál a régi szerkezetü O.-órákban a billegőnek tengelye, l. Óra. - O. a hajózásban, a fanaszád v. ladik peremének belső oldalán levő kolompba illesztett faszeg, melybe az evezőt kötélkarikával vagy gúzzsal beakasztják.

Orsócsiga

(állat), l. Fusus.

Orsócsomók

(ném. Logknoten; ol. nodi di miglia; ang. logg-knots), a mérőorsó zsinegjére kötött jelcsombókok, amelyek szerint a hajónak menetsebességét mérik. (l. Mérő orsó.)

Orsócsont

l. Kéz.

Orsóférgek

l. Bélgiliszta és Bélféreg.

Orsógiliszta

(Ascaris lumbricoides), l. Bélgiliszta.

Orsóhal

(Petromyzon Art.), a körszáju halak alosztályának egyik neme a Petromyzontidae-családból. Féregforma, hengeres testü, mell- és hasúszók nélkül, porcogós belvázzal és állandóan megmaradó háthúrral (chorda); bőre pikkelytelen; két szeme van. Egyszerü, bőrnemü labirintból álló hallószerve a koponyatok oldali porcogóhólyagjában fekszik. Körforma szája fogatlan; 7 pár zacskóforma kopoltyut visel, amelyeknek nyilásai szemeknek látszanak. Az É-i mérsékelt övben mindenütt tenyészik. A tengeri O. (Petromyzon marinus L.) Európa, É.-Amerika és Ny.-Afrika tengerpartjain él és tavasszal az ívás idején a folyókba vándorol. A folyami O. (Petr. fluviatilis L.) és a kis O. (Petr. Planeri Bl.) közül az első a tengerpartokon és folyókban egyaránt, az utolsó a folyókban tenyészik és hazánkban is gyakori; ennek lárváját tekintette Cuvier önálló fajnak és nevezte Ammocoetes branchialisnak. Húsuk általában ízletes. Apró állatkákkal táplálkoznak, de néha nagyobb halakra is rászívják magukat.

Orsolya

szent, britanniai fejedelem leánya, aki Rómába való zarándoklása közben Köln közelében társnőivel együtt a pogányok, állítólag portyázó hunnok kezeibe esett és kivégeztetett. Életét némelyek Maximin császár idejére, mások a IV. v. a VI. sz.-ra teszik. V. ö. Schade, Die Saage v. der heil. Ursula etc. (Hannover 1854); Kessel, St. Ursula etc. (Köln 1863); Stein, Die heil. Ursula (u. o. 1879).

Orsolya-szűzek

jámbor nőtársulat, amelyet bresciai Angelika (szül. Desenzanóban 1470., megh. 1540.) alapított. Eleinte jámbor szűzek s özvegyek társulatából állott, akik főkép a betegek ápolásával s leánygyermekek nevelésével foglalkoztak. Megerősítette III. Pál 1544. Sainte-Beuve Magdolna is alapított egy ily nevü női szerzetesrendet Párisban 1604., amely, miután V. Pál pápától megerősíttetett, nagy munkásságot fejtett ki a nőnevelés terén. Hazánkban Kasán, Nagyváradon, Nagyszombatban, Pozsonyban stb. működnek. V. ö. Sainte-Foi, Annales de l'orde de sainte Ursule (Clermont 1858); At, Histoire de S. Angele Merici (Páris 1885).

Orsópad

l. Gereb.


Kezdőlap

˙