Ostoja

István, Bosznia királya (1398-1404. és 1408-1418). Miután 1398. Dabiša király özvegye Gruba királynő trónjától megfosztatott, O. került a bosnyák mágnások támogatásával a trónra. Eredete ismeretlen, valószinüleg I. Tvrtko királynak törvénytelen fia volt. Uralkodása első éveiben csak báb volt a mágnások, különösen Hervoja herceg kezében. Ezek által unszolva, ellenszegült Zsigmond királyunknak és Nápolyi László ellenkirály pártját fogta. Ennek segítségével remélte Dalmáciát és Horvátországot Boszniával egyesíteni. 1403. győzedelmesen harcolt a raguzai köztársaság ellen és még ugyanezen évben elhagyta László pártját és elismerte Zsigmond fenhatóságát. Ezen tettéért az elégedetlen bosnyák mágnások által 1404 jun.-ban trónjától megfosztatott, melyre I. Tvrtko törvényes fiát, II. Tvrtko Istvánt emelték. O. Zsigmond királyhoz menekült Budára, hol segítséget keresett a hűtlen bosnyákok ellen. Zsigmond valóban 1405 második felében megtámadta Boszniát, de sikertelenül. Azonban már 1408. ismét óriási magyar sereggel betört Boszniába, Dobor váránál megverte a boszniai sereget és magát II. Tvrtko királyt fogságba ejtette. Ekkor került O. másodszor a boszniai trónra, melyen most haláláig ült. Miután azonban nem akarta Zsigmond fenhatóságát elismerni, ez 1410-11. ellene harcolt és elfoglalta azország nagy részét, melyet párthivei között felosztott; O.-nak csak Bosznia déli része és Huma földje (a mai Hercegovina) maradt. Hogy országát Zsigmond beavatkozásaitól megmentse, szövetkezett O., a törökökkel, kiknek segítségével 1415 aug. kezdetén Uzorában a magyar sereget teljesen megverte és a magyarok vezéreit, Garai Jánost, Maróthi Jánost és Csupor Pál bánt fogságba ejtette. O. 1418. halt meg. - Fia O. István, boszniai király (1418-21.). Uralkodása első évei békések voltak, de már 1420. betörtek a törökök országa déli részébe, melyet elfoglaltak és Hranics Szandaljnak adtak hűbérül. Ugyanez évi márc. 8. Cattaro városa esett a velenceiek kezébe. A legnagyobb csapás érte azonban O. királyt II. Tvrtko volt ellenkirály részéről, aki 1420. a velenceiek segítségével a tengerről megtámadta Boszniát, O.-t trónjától megfosztotta és 1421. az egész országot kezébe kerítette. Ezután O.-nak minden nyoma vész.

Ostor

1-1 1/2 m. (négyesfogatoknál néha 2 m.) hosszu nyélre erősített vékony bőrszalag, gyakran csomókkal ellátva, melyet a kocsisok a lovak hajtására használnak; nyele sokszor igen díszes. L. még Karikás ostor.

Ostorfa

az a gerenda, mely a fahajóban a bókonytalpakat a fenék egész hosszában lefoglalja.

Ostorgerenda

(ném. Kielschwein; ol. paramezzale; ang. col wein), a hajó egész hosszában a hajótőre fektetett erős gerenda, mely a hajóbordákat (bókonyokat) a hajótőhöz erősíti.

Ostorgiliszta

(Trichocephalus), a fonalférgek osztályának Trichotrachelidae családjába tartozó féregnem, melynek hátulsó testvége megvastagodott és mellső vége ostorforma, sokkal vékonyabb, hasoldalán szalagba rendeződött, függélyes és a bőrbe ágyazott chitinpálcikákkal fegyverzett. Ez idő szerint mintegy 12 fajt ismerünk, melyek valamennyien keményhéju petéket raknak le s ezek csak hosszabb idei nyugvás után indulnak fejlődésnek. Mindannyi faj az emlősök bélcsatornájában élősködik. A Trich. dispar. Rud. faj a magas észak kivételével az egész földön el van terjedve s az emberek vakbelében élősködik, ahol a nyálkahártyában húzza meg magát. Petéi a vizben, vagy nedves helyeken fejlődnek tovább. Hossza 45-50 mm. A többi fajok az emberben nem élnek.

Ostorhegyes

l. Nyerges.

Ostorkaktusz

(növ.) l. Cereus.

Ostorménfa

(növ.), eredetileg oastornyélfa, l. Kányafa.

Ostoros

nagyközség Borsod vármegye egri j.-ban (1891) 1313 magyar lakossal.

Ostoros

v. kisbéres, l. Béres.


Kezdőlap

˙