Öröklés

vagy átöröklés, az organikus világban uralkodó azon törvény, hogy a szülők sajátosságai, testiek csak ugy mint lelkiek, részben vagy egészben átszállnak ivadékaikra (átörökítés). L. Darvinizmus. - Ö. v. örökösödés. Az ember halálával vagyona egy v. több más személyre száll át. Ezt az átszállást Ö.-nek; azt, aki a vagyont hátrahagyja, örökhagyónak és a hátrahagyott vagyont, tekintettel az örökhagyóra, hagyatéknak, tekintettel arra pedig, akire marad, örökségnek nevezzük.

Törvény szerint (végrendelet hiányában) az örökség első sorban az örökhagyó leszármazóit (lemenőit) illeti. Leszármazókon értjük az örökhagyó törvényes gyermekeit, ezeknek törvényes gyermekeit (unokáit), ezeknek törvényes gyermekeit (másod-szépunokáit) és igy lejebb. A törvényes gyermekekkel egy tekintet alá jön: a) a vélt házasságból született gyermek; b) az utólagos házasság által törvényesített gyermek; c) a kir. kegyelem által törvényesített gyermek törvénytelen anyján kivül törvényesíttető apjával is törvényes öröklési kapcsolatba lép és az apja hagyatékában való öröklés szempontjából teljesen egyenjogu a törvényes leszármazókkal; d) az örökbe fogadott gyermek és leszármazói az örökbe fogadó után azonképen örökölnek, mint a törvényes gyermekek; de az örökbe fogadó az örökbe fogadott után törvényes öröklési joggal nem bir. Az örökbe fogadott gyermek eredeti vérségétől el nem szakad; minélfogva vér szerinti azülői, valamint rokonai utáni törvényes öröklési joga változást nem szenved. Ha az örökhagyó után több gyermek maradt, végrendelet hiányában az osztály köztük egyenlő. Olyan gyermeknek helyébe, aki az örökhagyó előtt halt meg vagy aki kiesett, az ő gyermekei, mint törzse lépnek; ezé a törzsé az, ami a gyermekre (törzselődre) jutott volna és a gyermek gyermekei (unokák) közt az osztály egyenlő. Ezek a szabályok állanak az örökség további leszállására nézve és megoszlására nézve is. - Ö., hitvestársak között, l. Hitvestársi öröklés és Özvegyi öröklés.

Öröklési jog

a germánoknál. Fekvő birtokra vonatkozólag az össztulajdon, az u. n. Gesammt-gewere, a nemzetséget (Sippe) illette. Ennek hatása az volt, hogy a felosztás folytán a Gesammt-gewereből alakult egyéni birtok (Sondergewere) az egyéni birtokosnak közvetlen törvényes örökös nélkül halála után a Gesammtgewerébe esett vissza. Az örökösödésre első sorban a lemenők, másod sorban a testvérek, harmad sorban az oldalrokonok voltak hivatva, a felmenőknek határozott kizárásával, az elv szerint: Es strirbt kein Gut zurück, sondern vorwärts. A lemenők között eredetileg a fiuk kizárták az unokákat, ezeknek örökjoga csak később nyert elismerést és pedig gyermekek létében mint képviseleti, törzsönkinti, ilyenek nem létében mint közvetetlen fejenkinti, örökösödés. Az oldalrokonok a hetedik ízig örököltek, mert a Sippe-kapocs tovább nem terjedt. A Sippéből kilépett vagy kiközösített tag nem örökölt (Die blutige Hand nimmt kein Erbe). A felmenők csak később nyertek örökjogot.

Ö. a hunn-szkítha népeknél. Az örökösödésnek alapja a nemzetiségi szervezet és a jogközösség volt. Minden törzs bizonyos kisebb-nagyobb számu nemzetségekre oszlott. Minden nemzetségnek fekvő birtoka volt, melyet szállásnak (descensus) neveztek, ennek feloszlásából származott az egyéni birtok, oly értelemben azonban, hogy miután az össztulajdon az egész nemzetséget illette, a szállások feloszlásából származott fekvő birtokra nézve mindazok között, kik ugyanahhoz a nemzetséghez tartoztak, jogközösség állott fenn. A tulajdonos halála után az öröklés első sorban a lemenőket, másod sorban a felmenőket, harmad sorban az oldalrokonokat illeti. A közvetetlen öröklés fejenkint történt, a képviseleti törzsönkint. A szállások feloszlásából származó és a nemzetség összes tagjaira kiterjedő jogközösségen kivül egy másik jogközösség is létezett, a közös háztartásban élő családbelieknek jogközössége, amelynek erejénél fogva a család bármely tagjának szerzeménye is közös volt. Ez a jogközösség csak osztály folytán szünt meg. A szerzeményi vagyonban ehhez képest a szerzővel jogközösségben álló családtagok örökösödtek. A közös háztartásban nem élők szerzeményeik felett szabadon rendelkezhettek. Ingatlan vagyonban és a hadi készletben első sorban csak a férfiak, egyéb ingókban egyenjoggal a nők is örökösödtek.

Öröklési kapcsolat

A törvény öröklési jogot nyújt a véregység és a házasság alapján. Törvényes öröklési joguk van tehát a rokonoknak és a házastársnak s a kapcsolatot, melyben ezek a személyek állanak, törvényes Ö.-nak nevezzük.

Öröklési képesség

Ö.-e mindenkinek van, akinek szerzési képessége van. Ö.-e van különösen a jogi személyeknek és az alapítványoknak is. Nincs Ö.-ök azoknak a szerzeteseknek, akik ünnepélyes fogadalmat tettek, miután ez őket a szerzési képességtől megfosztja. Az egyszerű fogadalom által a képesség nem szünik meg, kivéve a jezsuitáknál, akiknél az egyszerü fogadalom az ünnepélyes fogadalom hatályával bir. Idegenek (külföldi állampolgárok) ugy ingó valamint ingatlan vagyonra nézve szerzési s ennélfogva Ö.-gel birnak; magától értetvén, hogy ez csak az illető külföldi állammal való viszonosság feltétele mellett áll. Hazánkban ki vannak zárva az Ö.-ből a török alattvalók, mert habár az 1867 jul. 18. kelt s Budán 1871 márc. 29. kihirdetett egyezmény szerint a magyar és az osztrák honosok a török birodalom területén ingatlanokat szerezhetnek, mégis a Korán és az ezen alapuló török birodalmi törvények szerint az idegenek az ottomán alattvalók utáni örökösödésből teljesen ki vannak zárva, minek következtében a viszonossági elv szoros alkalmazása azt hozza magával, hogy hazánkban a török alattvalók is a magyar nonosok utáni örökségek és hagyományokban való részesülésből kirekesztessenek. A török alattvalók kizárása azonban nem terjed ki a szerbekre és a románokra, mert a török uralomtól való felszabadulás óta hazánk és Szerbia s Románia közt nemzetközi szerződések jöttek létre, melyek az alattvalók jogainak érvényesítését kölcsönösen szabályozzák, s ennélfogva ezen államok honosai a magyar állam területén magyar honosok után birnak Ö.-gel. Bosznia- és Hercegovinában a biróságok, a megszállott tartományok kormányának 1885 ápr. 14-én 2422. sz. a. kiadott rendelete értelmében a magyar alattvalók irányában a hagyatéki eljárást illetőleg ugyanazon szabályokat alkalmazván, mint az osztrák biróságok, a mi biróságaink a megszállott illetőséggel birókkal szemben, a viszonosság alapján, ugyanazt az eljárást követik, mint az osztrák honosokkal szemben. (V. ö. Szántó, Nemzetközi magánjog 196., 207. old.) Katonai szökevényeknek a katonai btkv 208. § c) pontja szerint nincs Ö.-ök; ez a kódex azonban nálunk törvény erejével nem birván, szabályai nem kötelezik biróságainkat a katonák magánjogi viszonyainak elbirálásánál. Katonai szökevények tehát hazai jogunk értelmében az öröklésből nincsenek kizárva. Ugyanez áll a jogtalanul kivándorlókra is, miután a magyar állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről szóló 1879. L. t.-e. szerint a kivándorlás jogosultsága csak a védkötelezettség által van korlátozva. Az Ö. az öröklés megnyiltának időpontja szerint itéltetik meg. Az örökösnek tehát az örökhagyó halála, az utóörökösnek az utóöröklés megnyilta, a hagyományosnak a hagyományra való jog megnyilta (vagyis feltételes hagyomány esetén a feltétel beálltának) időpontjában kell Ö.-gel birni. Az ezt megelőző képtlenség nem jó figyelembe; az utóbb beállott Ö. azonban szintén nem, mert a képtelen örökös vagy hagyományos ugy tekintetvén, mintha az öröklés megnyiltakor már nem élt volna, az öröklés más személy javára nyilik meg, aki legott örökössé, illetve hagyományossá válik.

Öröklési rend

A törvényes öröklési kapsolatban álló személyeknek öröklésre való jogosultsága nem egyenlő. A törvény bizonyos sorrendet állapít meg, melynél fogva a jogosultak egymás után következnek, a sorrendben közelébb álló kizárván a távolabb állókat. Ezt a sorrendet törvényes Ö.-nek nevezzük, és ez alatt a rokonok és a házastárs törvényes Ö.-jét értjük. Az Ö.-et az egyes törvények nagyon eltérően állapítják meg. Csupán abban egyeznek meg, hogy a leszármazük a felmenő- és oldalrokonokat megelőzik; ellenben azutóbbiak sorrendje a szabályoknak legtarkább képét nyujtja és gyakran puszta véletlenből, bizonytalan tapogatózásból s abból az egyéni vélelemből ered, mellyel az illető törvény alkotói a különböző rokonok egymás iránti vonzalmának nagyobb vagy csekélyebb fokáról viseltettek. Elvi alapon azok a törvények állanak, melyek az Ö.-et a rokonsági ízek szerint határozzák meg, az íz szerint közelébb álló kizárván az íz szerint távolabb állókat, és az ugyanabban a közelségben álló rokonok egyenlő jogosultsággal birván. A közelség megállapításánál azonban két kiinduléási pont lehet: figyelemmel lehetünk arra, hogy a törvényes öröklési kapcsolatban álló személyek közül ki áll legközelebb az örökhagyóhoz vagy ki áll legközelebb ahhoz a felmenőhoz, akitől mint közös törzstől az örökhagyó és rokonai származnak. Az elsőből kiindul az íz-közeségi (gradualis), a másodikból a törzsrendszer (parentalis rend). Hazai jogunk Ö.-je leszármazók hiányában más a szerzeményi és más az öröklött vagyonban. a) A szerzeményi vagyon a törzsrendszer szerint hárul felfelé és oldalt, azzal az eltéréssel, hogy leszármazók nem lévén, a tulélő hitves a rokonokat megelőzi. Örökölnek tehát első sorban a leszármazók, ilyenek nemlétében a tulélő hitves, azután a szülői csoport, és pedig felében az apa és felében az anya, az örökhagyó előtt elhunyt szülő helyébe a leszármazói lépvén; azután a nagyszülői csoport, vagyis a két apai és a két anyai nagyszülő, esetleg a korábban elhunyt a nagyszülő leszármazói; azután a szépszülői csoport, és igy tovább a végtelenig. A későbbi csoport csak akkor örököl, ha a korábbi csoporthoz tartozó rokon nincs (nem képes vagy nem akar örökölni). b) Az öröklött (ági) vagyon, leszármazók hiányában eredete szerint az apai és az anyai ágról hárult vagyonra oszlik, s mind a két ágon belül arra a felmenői ágra száll vissza, amelytől eredet, felfelé addig, amig kimutatható, hogy a vagyon az illető felmenőtől származott. A rokonok törvényes öröklési kapcsolatának határát tehát az öröklött vagyonban a vagyon eredetének kimutatása szabja meg. Amelyik ágon ily kapcsolatban álló rokon nincs, az öröklött vagyon a tulélő hitvesre, ilyennek nem létében a szerzeményi örökösre száll. Rokon és hitves nem létében mind a szerzeményi, mind az öröklött vagyon a szent koronára hárul.

Öröklési szerződés

az örökhagyó végakaratának kétoldalu jogügyletben való nyilvánítása. A végrendelettől abban különbözik, hogy szabadon vissza nem vonható, az Ö. lényege a végrendelkezési szabadságnak szerződés általi megszorításában, a visszavonási jogról való lemondásban állván. Az Ö. nemcsak örökösnevezést, hanem ily nevezés mellőzésével pusztán hagyományrendelést is foglalhat magában. Lehet kétoldalu (kölcsönös), ha mindkét fél, - egyoldalu, ha csupán az egyik fél tesz halála esetére szóló intézkedést. A szerződő felek egymásra vagy harmadik személy javára, v. egymás és harmadik személy javára rendelkezhetnek. Az Ö.-ek többnyire házastársak között fordulnak elő, de hazai jogunk szerint nincsenek ezekre szorítva. Alaki érvényességükhöz szükséges, hogy az irásbeli magánvégrendelet, a közvégrendelet, v. a közjegyzőnél letett irásbeli magánvégrendeletre előirt alaki kellékekkel birjanak. V. ö. Kern Tivadar, Magyar örökl. jog (Budapest 1896).

Öröklésre való érdemetlenség

Az öröklés feltételezi, hogy a részesített személy az örökhagyó vonzalmán vagy a vér kötelékén alapuló közeli viszonyban álljon az örökhagyóhoz. Ez a feltevés azonban megsemmisül, ha a részesített az örökhagyó ellen oly cselekményt követ el, mely egymáshoz való viszonyukat erkölcsi alapjaitól megfosztja. (l. Kitagadás). Az öröklésre érdemetlen az öröklséi rend megállapításánál figyelembe nem jön, hanem ugy tekintendő, mintha az örökhagyó előtt halt volna meg. A biró az érdemetlenséget hivatalból nem veheti figyelembe; valamint más esetekben, midőn az örökség jogosulatlan kézbe jut, ugy itt is az érdekelt felek közbelépésétől függ jogaik érvényesítése. Az érdemetlenségre nem lehet hivatkozni, ha az örökhagyó az érdemetlennek megbocsátott. A megadott bocsánat vissza nem vonható s az örökhagyó akarata elég erős arra, hogy az érdemetlenséget megszüntesse, de arra nem, hogy újra felélessze. A bocsánat azonban lehet feltételes, p. függővé tehető az örökhagyó haláláig tanusítandó magaviselettől.

Öröklésről való lemondás

többféle értelemben szokták venni. Értik alatta az örökhagyó halála után való lemondást; de ezt célszerübben az örökség visszautasításának nevezik. Értik továbbá az örökhagyó halála előtti lemondást, a végrendeleti, a szerződéses vagy a törvényes örökös részéről Ámde a végrendeleti örökös lemondása voltaképen nem lemondás, mert az öröklésre való kilátás itt pusztán az örökhagyó önkényén alapul, aki az örökösnevezést egyoldaluan is visszavonhatja; a szerződéses örökös lemondása pedig lényegileg nem egyéb mint az öröklési szerződés megszüntetése. Ezeknél fogva lemondás alatt a szó tulajdonképeni értelmében a törvényes örökösnek az örökhagyó halála előtti lemondását értjük, s itt a lemondás abban áll, hogy a lemondó az örökhagyóval fennálló törvényes öröklési kapcsolatból kilép. Az ily értelemben vett lemondás érvényességéhez nem elég a lemondó egyoldalu nyilatkozata, hanem szükséges, hogy kétoldalu jogügylet vagyis szerződés alakjában jöjjön létre; a még hallgatag sem elfogadott lemondási nyilatkozat, mint hatálytalan, bármikor visszavonható. Lemondás csak akkor forog fenn, ha a szerződés a lemondó és örökhagyó közt jön létre. A lemondónak más várományossal, vagyis az esetleges (végrendeleti vagy törvényes) örökösöknek egymás közt létrejött megállapodása, nemkülönben oly szerződés, melyre a lemondó idegen szemllyel lép, nem a lemondás, hanem a harmadik személy utáni örökségről való szerződés fogalma alá esik, s ezen megállapodás érvényessége az ily szerződésekre fennálló szabályok szerint itélendő meg. Hazai jogunk szerint a lemondási szerződés, tételes szabály hiányában, bármely alakban köthető; csak ha házastársak közt jön létre, szükséges a közjegyzői okirat alakja. Akit lemondása a törvényes öröklésből kizár, nem tarthat igényt a köteles részre sem; viszont a köteles részről való lemondás kiterjed a törvényes örökségre is; ez utóbbinak fentartása véget tehát kifejezett megállapodás szükséges. Ez utóbbi tétel azonban vitás; valamint az is, vajjon a szülő lemondása kihat-e a leszármazóira is.

Örökletes monárkia

l. Monárkia.

Öröklött javak

a magyar magánjogban az örökösödés útján szerzett javak, alapuljon az örökösödés akár törvényen, akár végrendeleten, akár szerződésen. Az Ö. ellentétét teszik a szerzeményi, vagyis a nem örökölt, hanem más módon szerzett javak. A javaknak ez az osztályozása, melynek az örökjogban nagy fontossága van, az ősiségnek eltörlésével helyébe lépett az ősi és a szerzeményi javak között fennálló különbségnek. A két fogalom azonban nem azonos. L. Ősiség.


Kezdőlap

˙