Paizsporc

l. Gége.

Paizssajt

(növ.) a. m. Lavatera (l. o.).

Paizstartók

l. Díszek.

Paizstetvek

(Coccidae), a félszárnyuak rendjébe, a növényi tetvek csoportjába tartozó rovarcsalád. A himeknek csakis a mellső pár szárnyuk van kifejlődve, teljesen átalakulók, bebábozás előtt fonadékot készítenek maguknak, mig a nőstények szárnytalanok és hanyatló átalakulók; ugyanis a nőstényeknek csak lárva-állapotukban vannak jól kifejlődött csápjaik és lábaik. Majd a tápnövényükön ide-oda futkosva, szivókájukkal a növénybe bemélyesztik magukat s igy maradnak mind végig. Ez alatt végtagjaik eldurvásodnak, félgömbalakuak lesznek, petéiket hasuk alá rakják le, mintegy paizsszerüen takarva. A petékből kikelő lárvák az elhalt anyjuk testét védő paizsul használják. Számos faja ismeretes, amelyek lehetnek hasznosak és kártékonyak is. A hasznosak közül felemlítjük: a bibortetüt (l. o.), a lakk-paizstetüt (Coccus lacca Kerr.), mely Kelet-Indiában a fügefán él és ezen fa megszúrása által a sellakot szolgáltatja; a manna-P. (Coccus manniparus L.), amely Khinában a Tamarix manniferán él és szúrásai által a beduinoknak eledelül szolgáló, mézszerü mannát szolgáltatja; Lecanium ilicis L., mely a Quercus cocciferán élve, már a rómaiak által ismeretes vers festéket szolgáltatja. Károsak közülök: az akác-paizstetü, a leander-paizstetü (Aspidiotus nerii Bouch.), a rózsa-paizstetü (A rosae Bouch.) stb.

Paizsvirág

(növ., Chelone Tourn.), a tátogatók többnyáréltü füve 4 fajjal É.-Amerikában. Levele átellenes, virágzata szép füzéres v. ágas-bogas, tokja két rekeszü, sokmagu. Nálunk dísznövény. A Ch. glabra L. levele lándsás, virágfüzérje szép fehér vagy piros. A vizeletet megfeketíti, gyökere meghajtó, Amerikában keserü levével együtt orvosságnak használják. A Ch. barbta Cav. a legismeretesebb faj, virága piros. Télen a fagytól óvni kell.

Pájer

Antal, egyházi és lantos költő, kat. apátplébános, szül. 1814 máj. 20. Makláron (Heves), megh. 1881 jun. 4. Budapesten. Középiskoláit Egerben és Gyöngyösön, a telologiát Egerben végezte. Pappá szentelték 1842. Előbb nevelő, azután segédlelkész volt, 1844. egri főszékesegyházi hitszónok, később képezdei tanár is. Innen Tisza-Bábolnán, azután Tisza-Füreden, végre 1862. Jász-Apátin plébános, 1865. apát. P. már 1836. működött az irodalmi téren. Vallásos lelkének legszebb termékei a Szent Lant és Orgonavirágokban vannak letéve. Önállóan megjelentek: Költemények (Pest 1847); Villámok (u. o. 1854); Szent Lant (u. o. 1857); Orgonavirágok (u. o. 1858). Ezeken kivül számos költeményt irt az Uj M. Sionba (1877); a Kat. Néplapba és a Vasárnapi Ujságba. V. ö. Koncz Á., Egri egyházmegyei papok az irodalmi téren, Eger 1892.

Pájesz

a lengyel zsidóknak két oldalt, a halántékról lelógó, hosszu göndör fürtei.

Pajor

1. Emilia, szinésznő, szül. Budapesten 1854 febr. 21. Tizenhat éves korában kezdte szinpadi pályáját Szegedi Mihály társulatánál. Azóta mint operette- és népszinmű-énekesnő működik a vidéken.

2. P. István (tótlipcsei), iró, álnéven: Csalomjai, szül. Alsó-Nyéken (Hont) 1821 május 20. a gimnáziumot Korponán, továbbá a selmeci és pozsonyi liceumokban, a jogot a losonci kollégiumban elvégezvén, ügyvédi cenzurát tett, s egy ideig mint kezdő ügyvéd Pesten működött, majd szülőföldjére térvén, magánügyvéd volt, de sokszor megyei megbizásokban is részesült. 1849. a magyar kormánybiztos első megyei aljegyzővé nevezte ki. Az önkényuralom kezdetén időközben megözvegyült anyjával kis csalomjai ősi birtokát vette kezelése alá s ügyvédi praxist folytatott, mig 1860. állandó lakását családjával együtt Balassa-Gyarmatra tevén át, 1867-től megyei hivatalt vállalt, s Nógrád vármegyének tiszti ügyésze, majd (12 éven át) a központi árvaszék elnöke volt 1889 végéig, amikor nyugalomba vonult. 1882. kir. tanácsos lett. Jelenleg is Balassa-Gyarmaton él. Első dolgozataival már a 40-es években fölkereste a szépirodalmi lapokat (Honderüt, Pesti Divatlapot, Életképeket, Athenaeumot, Kritikai Lapokat stb.), azóta is számos fordított és eredeti művel lépett fel. Munkái: Költemények, irta Csalomjai (1859); Áldozatok (Witschel után); Imádságok (1860); Vázlatos jegyzetek a magyar nyelv és helyesirás körül (1860); Qu. Horatius Flaccus Epistolái, Csalomjaitól (1876); Horác levele a Pisókhoz (fordítás 1881); Neologia és Orthologia, irta Csalomjai (1883); Geothe és Schiller epigrammái (Csalomjai 1883); Cinna, tragédia Corneille után 1883. (a Kisfaludy-társaságtól elfogadott fordítás), Válasz Brassai röpiratára Csáky Albin gr. ellen. 1891. Nógrád és Hont vármegyék ünnepeire számos alkalmi ódát és prologot irt, melyek közül több a Kisfaludy-társaságban is bemutatásra került. E két vármegye 1892. P. 50 éves munkásságát jubileummal ülte meg.

Pajor

tágabb értelemben a fedeles szárnyu bogarak ama lárvái, melyeknek elül 3 pár ízelt lábon kivül a test hátsó végén még egy pár csonka nem ízelt lábuk is van; szűkebb értelemben pedig a lemezes csápu bogarak, különösen pedig a cserebogarak lárváit (l. o.) nevezik igy.

Pajorpusztító gomba

igy nevezték el nálunk a Botrytis tenella Sacc.nevü penészgombát, melyről 1890. Le Moult Franciaországban felfedezte, hogy a cserebogár pajorjai között járványos betegséget okoz. Le Moult felfedezése után több francia tudós foglalkozott azzal a gondolattal, hogy a Botrytis tenellát mesterségesen szaporítsa s a mesterséges tenyészettel a pajorokat a szántóföldeken, réteken, szőllőkben és kertekben, hol mindenütt nagy károkat okoznak, irtsa. A mesterséges tenyésztés sikerült is és nemsokára Pársiban a Fribourg és Hesse cég apró üvegcsövekben hozta forgalomba a nagyban előállított Botrytis-kulturákat, melyek alkalmazása azonban a gyakorlatban be nem vált. 1891. a magyar földmiveslésügyi minisztérium, a Franciaországból eleinte hangzó jó hirek által indíttatva, Horvát Géza dr.-t küldötte ki Franciaországba a gomba tenyésztésének tanulmányozására, ki az onnét hozott anyagot azután az állami rovartani állomáson nagyban szaporította s a magyar gazdák ingyen kaptak az állomástól Botrytis tenellát tartalmazó próbacsöveket.


Kezdőlap

˙