Pápa

A római egyház tana szerint Jézus Pétert ruházta fel az egyházfőnökséggel, mert őt ruházta fel az alaphatalom jelvényével, s reá ruházta a kegyosztói, kormányzói és tanítói főhatalmat. Ennek bizonyítására a szentirásnak főleg következő helyei szolgálnak. Az alaphatalom jelvényével történt felruházásra az, hogy Jézus az addig Simonnak nevezett apostol nevét Péterre (l. o.) változtatta, igy szólván hozzá: Tu Peter es, et super hanc petram aedificabo ecclesiam meam, nec portae inferni praevalebunt ei. A kegyosztói fő hatalomra nézve, Péternek a kötési és oldási fő hatalommal történt felruházása, neki mondván Jézus: Neked adom a mennyországnak kulcsait, és amit megkötözesz a földön, megkötözött leend égben is, és amit feloldasz a földön, feloldott leend égben is. A kormányzói fő hatalomra nézve Jézusnak Péterhez intézett ama szavai: Pasce agnos meos, pasce oves meos, az agnos alatt az ecclesia discens (a hivek), az oves alatt az ecclesia docens (a klerus) értendő, minélfogva Péter nemcsak a nyájnak, hanem a pásztoroknak is pásztora, tehát főpásztor. A tanítói fő hatalomra nézve az, hogy Jézus valamennyi apostolhoz igy szólván: ecce Satanas expetivit vos, ut cribraret sicut triticum, egyes számban s kizárólag Péterhez fordulva igy folytatá: Ego autem rogavi pro te, ut non deficiat fratres tuos. Péternek az egyházfőnökségben örököse s törvényes utódja a római pápa.

A szentszék betöltése választás útján történik, régenten a pápát a Rómában egybegyült szomszéd püspökök a városi klérussal és a néppel választották; jelenleg csak a bibornokoknak van választási joga. A választási eljárásra irányadó XV. Gergely Aeterni patris-féle határozmánya (bulla) 1621-ből. A bibornokok a szék megüresedésétől számított 11-ik napra az u. n. konklavéban vagyis a pápai palota erre a célra külön előkészített részében gyülnek össze, hol a részökre strázsáktól őrzött kamarák fentartvák, melyeknek szétosztása kisorsolás útján történik. Cselekvő választási joguk csak a konklavéban jelenlevő bibornokoknak van: a konklaven kivüli választás semmis. A választás megejtéséig a bibornokok a konklavéből nem távozhatnak; kivétel a bebizonyított betegség esete, de a konklavéből távozott bibornoknak nincs szavazata. A szenvedő választási képességre nézve a szakadatlan gyakorlat az, hogy csak bibornokot választanak, de az egyházi törvények megszorító intézkedést nem tartalmaznak: egyedül a simonia (l. o.) miatt elitéltek vannak kizárva, továbbá a hitszakadárok s azok, akik önmagukra szavaznak. Vajjon világi egyén választható-e, az vitás. Az osztrák, a spanyol és a francia fejedelmeket a kizárási jog (l. o.) illeti meg. Vajjon a francia fejedelmet megillető jog a köztársasági elnököt is megilleti-e, az kétséges. A választás módja háromféle: a) quasi inspiratio, közfelkiáltás; b) compromissum, a választási jognak egy vagy több bibornokra átruházása; c) scrutinium, titkos szavazás. A szavazatokat a skrutátorok szedik össze. A megválasztáshoz a beadott szavazatoknak 2/3-a szükséges; ha az első szavazásnál senki sem nyeri el a szavazatoknak 2/3-át, a szavazást hozzájárulás (per accessit) által folytatják mindaddig, mig a többséget valaki el nem nyeri. A hozzájárulásnál csak olyanra lehet szavazni, aki az első szavazásnál legalább egy szavazatot nyert. Aki az első ízben adott szavazatát hozzájárulási szavazásnál megmásítani nem akarja, vagyis aki a per accessit szavazásnál ugyanezt akarja pápának, akire első ízben szavazott, ezt nem érvényesítheti ugy, hogy újra ugyanarra a jelöltre szavaz, mert kétszer egy jelöltre senki sem szavazhat, hanem érvényesíti akként, hogy a szavazástól tartózkodik s szavazólapjára azt irja, hogy nemini accedo. A választó bibornokok a választás alatt a külvilággal való érintkezéstől oly szigoruan eltiltvák, hogy a tilalom megszegése exkommunikációt von maga után. A bibornokoknak hajdan a választás érdekében az étel és italban szokásban volt megszorítása az újabb időkben a divatból kiment; az ellátás tekintetében a választó bibornokok nem panaszkodhatnak. A megválasztott a választás elfogadása után más nevet vesz fel, de soha sem Péter apostolét, s erre következő formula szerint: Annuntio vobis gaudium magnum, Papm habemus Eminentissimum et Reverendissimum Dominum N. N. qui sibi imposuit nomen N.

A pápai főnökség nem merő tiszteleti, hanem joghatósági elsőbbség, az «egyházegység» és a «hitegység» fentartása s biztosítása érdekében. A tiszteleti főnökség (Primatus honoris) jogai: a «pápa», «summus pontifex», «pontifex maximus», «Dei vel Christi vel Petri vicarius», felszólításnál a «szentséges atya» «sanctissime v. beatissime Pater» «Sanctitas v. Beatudo Vestra» c. (a pápa maga magát episcopus és «servus servorum Dei» irja); a méltóság jelvényei jelesül: a mitra nevü föveg némely ünnepélyes alkalmaknál a tiara vagyis hármas, régebben kettős koronával ékesített mitra (u. n. mitra turbinata; Triregnum), a kereszttel ékesített egyenes pásztori bot (pedum rectum), mig a többi egyháznagyok csak görbe pásztori botot használhatnak, az egyenes bot épp annak jelképe, hogy a pápa senkinek sincs alárendelve; a kereszt, melyet a pápa előtt visznek; a pallium (l. o.) és a halász-gyűrü (annulus piscatorius). Egyedül a pápa püspöki széke apostoli szék (sedes apostolica). A pápa tiszteleti főnökségéhez tartozik továbbá, hogy az összes keresztény világ érte imádkozni tartozik, a fogadtatásoknál szokásos leborulás és lábcsók; hajdan az u. n. officium strepuae, mely szerint ha a pápa lóra ült, a kengyelt a római császár tartottá. De ez, valamint több más tiszteleti jogok az idők folytában elenyésztek, igy p. a fejedelmi címek osztogatásának, a római császárok koronázásának joga, stb. A követküldés és követelfogadás joga általános elismerésben részesül azóta is, hogy Olaszország egyesítése folytán a pápa világi hatalmát elvesztette.

A joghatóság főnökség jogait némelyek lényegesekre és nem lényegesekre osztják, mig mások ezt a felosztást elvetik s a jogok osztályozásánál a hármas kormányzói, tanítói és kegyosztói hatalomból indulnak ki. A kormányzói hatalomból folyó fönökségi jogok különösen a fő felügyeleti, törvényhozói, felmentési, legfőbb törvényhatóság és legfőbb megadóztatási joga, továbbá a követek által való képviseltetés már említett joga. A fő felügyeleti jogból akarják származtatni a pápa és az egyház közt a kölcsönös érintkezésnek az osztrák konkordátumban elismerésre jutott teljes szabadságát, mellyel szemben az állami szempont a hazai jogunkban folyton érvényesült királyi tetszvényjogot (placetum régium) követeli, a fő felügyeleti jog folyománya a püspököknek kötelessége, hogy a szentszéket egyházaik állapotáról folytonosan értesítsék és az apostolok küszöbeinek látogatása (visitatio liminum s. apostolorum), melynek értelmében a püspökök legalább minden három vagy négy évben Rómában személyesen megjelenni tartoznak.

A törvényhozói hatalomnál fogva nemcsak a pápa kizárólag jogosult a közzsinat egybehivására, de a tridenti zsinat határozmányai szerint, közzsinati határozmányok törvényerőre emelkedéséhez a pápai szentesítés szükséges. A törvények hiteles magyarázatának (authentica interprelutio) joga is a pápát illeti. A tanítói fő hatalomnak legnevezetesebb folyománya: a tévtanok nyilvános és ünnepélyes félrevetésének (Roma locuta, controversia finita est) s a hittanellenes könyvek kárhoztatásának joga (index). A kegyosztói főhatalomnál fogva p. általános és közbúgcsut csak a pápa hirdethet, a házassági bontó akadályok alól rendesen csak a pápa adhat felmentést, a püspökök csak tüzetes felhatalmazás, jelesül az öt évi engedélyek (facultates quinquennales) alapján stb.

A pápák sorrendje

Szt. Péter 42-67; Linus 67-79; szt. Kletus (Anakletus) 70-91; szt. Kelemen 91-100; szt. Evarist 100-109; szt. I. Sándor 109-119; szt. I. Sixtus 119-128; szt. Telesphorus 128-139; szt. Hyginus 139-142; szt. I. Pius 142-157; szt. Anicetus 157-168; szt. Soter 168-176; szt. Eleutherius 177-190; szt. Viktor 190-202; szt. Hephirinus 202-218; szt. Calixtus 218-223; szt. I. Orbán 223-230; szt. Pontánius 230-235; szt. Anterus 235-236; szt. Fábián 236-250; szt. Kornél 251-252; szt. I. Lucius 252-253; szt. I. István 253-257; szt. II. Sixtus 257-258; szt. Dénes 259-269; szt. I. Félix 269;274; szt. Eutychián 275-283; szt. Cajus 283-296; szt. Marcellin 296-304; szt. Marcell 308-301, mind vértanuk; szt. Özséb 310; szt. Melatiades 311-314; szt. I. Szilveszter 314-335; szt. Márk 336; szt. I. Gyula 337-352; szt. Liberius 352-366, ennek száműzetése alatt II. Félix 355-365; szt. I. Damasus 366-384; szt. Siricius 384-398; szt. I. Anasztáz 398-401; szt. I. Incze 402-417; szt. Zozimus 417-418; szt. I. Bonifác 418-422; szt. I. Coelestin 422-432; szt. III. Sixtus 432-440; szt. nagy Leo 440-461; szt. Hilár 461-468; szt. Szimplic 468-483; szt. III. vagy II. Félix 483-492; szt. I. Géláz 492-496; szt. II. Anasztáz 496-498; szt. Symmachus 496-514; szt. Hormisdas 514-523; szt. I. János 523-526; szt. II. (III.) Félix 526-530; szt. II. Bonifác 530-532; szt. II. János 532-535; szt. I. Agapet 535-536; szt. Szilverius 536-540; Vigilius 540-555; I. Pelagius 555-560; szt. III. János 560-573; I. Benedek 574-578; II. Pelagius 578-590; szt. nagy I. Gergely 590-604; Sabián 604-606, III. Bonifác 607; szt. IV. Bonifác 608-615; szt. Deusdedit 615-618; V. Bonifác 619-625; I. Honor 625-638; Szörény 638-640; IV. János 640-642; I. Tivadar 642-649; szt. I. Márton 649-655; szt. I. Jenő 655-657; szt. Vitalián 657-672; Adeodátus 672-676; I. Donus 676-678; szt. Agatho 678-681; szt. II. Leó 682-683; szt. II. Benedek 683-685; V. János 685-686; Konon 686-687; szt. I. Sergius 687-701; VI. János 701-705; VII. János 705-707; Sisimius 708; Konstantin 708-715; szt. II. Gergely 715-731; szt. III. Gergely 731-741; szt. Zacharias 741-752; II. István három napig; III. István 752-757; szt. I. Pál 757-767; II. Konstantin 767-768; IV. István 768-772; I. Adorján 772-795; szt. III. Leó 795-816; V. István 816-817; szt. I. Paschalis 817-824; II. Jenő 824-827; Valentin 827; IV. Leó 847-855; III. Benedek 855-858; szt. I. Miklós 858-867; II. Adorján 867-872; VIII. János 872-882; I. Marinus 882-884 (II. Márton); III. Adorján 884-885; VI. István 885-891; Formosus 891-896; VI. Bonifác 896; VII. István 896-897; Román 897; II. Tivadar 897-898; IX. János 898-900; IV. Benedek 900-903; V. Leó 903; Christophorus 903-904; III. Sergius 904-911; III. Anasztáz 911-913; London 913-914; X. János 914-928; VI. Leó 928-929; VIII. István 929-931; XI. János 931-936; VII. Leó 936-939; IX. István 939-942; II. Marinus (III. Márton) 942-946; II. Agapet 946-955; XII. János 955-964 (ellenpápa); VIII. Leó 963-965; V. Benedek 964-965; XIII. János 965-972; VI. Benedek 972-973; II. Donus 973-974; VII. Benedek 974-983; XIX. János 983-984 (VII. Bonifác mint bitorló, XV. János pedig föl sem szenteltetett); XV. (XVI.) János 985-996; V. Gergely ellenpápa XVI. (XVII.) János 997-998; II. Szilveszter 998-1003; XVII. (XVIII.) János 1003; XVIII. (XIX.) János 1003-1009; IV. Sergius 1009-12; VIII. Benedek 1012-24; XIX. (XX.) János 1024-33; IX. Benedek 1033-45; VI. Gergely 1045-46; II. Kelemen 1046-47; II. Damasus 1048; IX. Leó 1048-54; II. Viktor 1054-57; X. István 1057-1058; X. Benedek 10 hónapi pápaságról lemondott 1059; II. Miklós 1058-61; II. Sándor 1061-73, ellenpápa III. Kelemn; III. Viktor 1086-87; II. Orbán 1088-99; II. Paschal 1099-1118; II. Geláz 1118-19; II. Calixtus 1119-24; II. Honor 1124-30; II. Ince 1130-43; ellenpápa II. Anaklet; II. Coelestin 1143-44; II. Lucius 1144-45; III. Jenő 1145-53; IV. Anasztáz 1153-54; IV. Adorján 1154-59; III. Sándor 1159-1181; III. Lucius 1181-85; III. Orbán 1185-87; VIII. Gergely 1187; III. Kelemen 1187-98; III. Coelestin 1191-98; III. Ince 1198-1216; III. Honor 1216-27; IX. Gergely 1227- 1241; IV. Coelestin 1241; IV. Ince 1243-54; IV. Sándor 1254-61; IV. Orbán 1261-64; IV. Kelemen 1265-68; X. Gergely 1271-77; III. Miklós 1277-80; IV. Márton 1281-85; IV. Honor 1285-87; IV. Miklós 1288-92; szt. V. Coelestin 1294; VIII. Bonifác 1294-1303; XI. Benedek 1303-04; V. Kelemen 1305-14; XXI. (XXII.) János 1316- 1334, ellenpápa V. Miklós; XII. Benedek 1334-42; VI. Kelemen 1342-52; VI. Ince 1352-62; V. Orbán 1362-70; XI. Gergely 1370-78; VI. Orbán 1378-89; IX. Bonifác 1389-1404; VII. Kelemen 1378-94; XIII. Benedek letétett 1415; V. Sándor; XXIII. János 1415-15; V. Márton 1417-31; IV. Jenő 1431-47; V. Miklós 1447-55; III. Calixtus 1455-1458; II. Pius 1458-64; II. Pál 1464-71; IV. Sixtus 1471-1484; VIII. Ince 1484-92; VI. Sándor 1492-1503; III. Pius 1503; X. Leó 1513-21; VI. Adorján 1522-23; VII. Kelemen 1523-34; III. Pál 1534-49; III. Gyula 1550-55; II. Marcell 1555; IV. Pál 1555-59; IV. Pius 1559-65; szt. V. Pius 1566-72; XIII. Gergely 1572-85; V. Sixtus 1585-90; VI. Orbán 1590; XIX. Gergely 1590-91; IX. Ince 1591; VIII. Kelemen 1592-1605; XI. Leó 1605; V. Pál 1605-21; XV. Gergely 1621-23; VIII. Orbán 1623-44; X: ince 1644-55; VII. Sándor 1655-67; IX. Kelemen 1667-69; X. Kelemen 1670-76; XI. Ince 1676-89; VIII. Sándor 1689-91; XII. Ince 1691-1700; XI. Kelemen 1700-21; XIII. Ince 1721-1724; XIII. Benedek 1724-30; XII. Kelemen 1730-40; XIV. Benedek 1740-58; XIII. Kelemen 1758-69; XV. Kelemen 1769-74; VI. Pius 1776-99; VII. Pius 1800-23; XII. Leó 1823-29; VIII. Pius 1829-30; XVI. Gergely 1831-46; IX. Pius 1846-1878; XIII. Leó 1878-.

Papabilis

(lat.) neve azoknak a bibornokoknak, akiknek kilátásuk van arra, hogy pápává való megválasztáshoz szükséges szavazatokat megnyernek.

Pápa-csornai helyi érdekü vasút

hossza 36,3 km. Az engedélyezett építési tőke 1 216 100 frt. A forgalomnak átadták 1896 aug. Üzemét a m. kir. államvasutak kezelik.

Pápafű

(növ., áldott fű, áldott tövis, Cnicus L.), a csövesfészkesek fajaszakadt füve, a búzavirággal közelebbről rokon, de a külső tányérkaforma csipkés bóbita tőle megkülönbözteti. A C. benedictus L. (Centaurea benedicta L.), szent bogács, bencésfű, keserü bogács, egynyáréltü fű. Görögországban és Keleten. Nálunk itt-ott termesztik s az ilyen helyen el is vadul (Vizslás, Nógrád vármegye), a kulturával Norvégiába és É.-Amerikába is eljutott. 2-4 dm. magas, ága berzedt, levele szöszös és ragadós szőrü, váltakozó, szárnyaltan öblös, a fészekpikkellyel együtt tövises, virága sárgálló, fészke csaknem kúpalaku. Az egész növény (herba cardui benedicti) frissében kellemetlen szagu, nagyon keserü, nem zamatos. Tartalma kristályosodható keserüség, a cnicin, sok káli- és mészsó. Virágostól hathatós orvosság volt.

Papagáj

l. Papagájok.

Papagájhal

(Scarus Bleck), a forrtgaratcsontu halak rendjének ajakos halak (Labroidei) családjába tartozó halnem, melynek fajai valamennyien díszes ruhát viselnek; alsó ajuk a felsőnél hosszabb és a meleg égövi tengerek lakói. Egyetlen faj, a krétai P. (S. cretensis C. V.) él a Földközi-tengerben és 40 cm. hosszura nő. A tenger sziklás partjait szereti s itt a sziklahasadékokban vonul meg. Tápláléka növényi anyagokból kerül ki. Húsát nem sokra becsülik.

Papagájok

(állat, Psittaci), a kúszómadarak egyik csoportja, ahova kúszó lábu, vastag és húsos nyelvü madarak tartoznak, melyek csőrének felső kávája félkörben hajlott és kampós, az alsó pedig lemetszett végü, tövén viaszhártyával borított. Lábszáraik rövidek, vastagok, hálószerüen összekötött táblákkal borítottak. Tollazatuk rendesen élénk, rikító, de nem fémfényü és fénylő. 10-14 másodrendü, 10 elsőrendü evezőtollal. A fiókszárny mindig 4 tollu; a különböző alaku és nagyságu farkukban pedig 12 kormánytollat találhatni. Van 10-12 nyaki, 8-9 háti, 10-13 ágyék- és kereszt- s 5-7 farkcsigolyájuk. Kulcscsontjuk gyengén kifejlődött és nem mindig alkot villacsontot. Csontjaik légtartalmuak. Táplálócsövüknél nevezetes, hogy vakbelük rendesen, epehólyagjuk pedig gyakran hiányzik. Zömök testüek, többnyire fákon tartózkodnak, a kúszásnál lábaikon kivül még csőrüket is igénybe veszik; faodukban, ritkán földön fészkelnek; 2, a kisebbek 3-4-10 fehér tojást raknak. Fészeklakók. Páronként és gyakran nagy csapatokban élnek, különböző növényi részekkel táplálkoznak, az evésnél még lábaikat is használják, amennyiben az eledelt lábaik segélyével viszik a szájukhoz. Könnyen megszelidülnek, fogságban jól tarthatók, ahol beszélni, illetőleg egyes emberi hangokat és szókat utánozni is megtanulnak. Az első papagáj Kr. e. 330-ban került Európába, ezt Onesikritos, Nagy Sándor hadi hajójának parancsnoka hozta (palaeornis Alexandri). Majd Rómában látjuk mint fényűzési tárgyakat és arany, ezüst, elefántcsont kalitkákban tartották. Amerika felfedezése után pedig Európában nagyon elterjedtek. A rómaiaknál egy beszélő papagáj többet ért mint egy rabszolga. Tollait igen sok népnél díszül használják. Egyeseknek húsa is élvezhető, elég gyenge és ízletes. Európát kivévén, mind a négy világrészt lakják. 430-440 faj ismeretes, köztük két kihalt is (Nestor productus Gould. és Nestor norfolcensis v. Pelz.). Elterjedési határuk az É. sz. 40°-tól a D. sz. 55°-ig terjed. Legtöbb (140) faj Amerikában él. 5 családra osztják: 1. Kakadufélék (Plictolophidae), amelyeknek felmereszthető tollbóbitájuk van, p. Collispsittacus, Plissolophus, Nasiterna, Calyptorhynchus, Microglossus stb. nemek mintegy 32 fajjal. - 2. Arafélék (Sittacidae) hosszu farkkal, mint a Sittace, Henicognathus, Conurus, Brotogerys, Palaeornis, Melopsittacus, Platycerus, Peroporus, 142 fajjal. - 3. P. (Psittacidae), rövid farkkal, ismert 80 faját Psittacus, Eclectus, Pionias, Chrysotis, Psittacula és Loriculus nemekbe sorolják. - 4. Lori-P. (Trichoglossidae), bolyhos ecsetszerü nyelvcsúccsal; különösen az ausztráliai regiót lakják. 66 faja ismeretes. Nemei: Domicella, Trichoglossus és Nestor. - 5. Bagoly-P. (Stigopidae), bagolyformáju, éjjeli és földi P., lapos szegycsonttal, p. Stringops (Új-Zéland). V. ö. Levaillant, Histoire naturelle des oiseaux de perroquets (Páris 1801-5, 2 köt.); Wagler, Monographia psittacorum (München 1835); Finch, Die Papageien (Lejda 1867-69, 2 köt.); Rusz, Die fremdländischen Stuben vögel (Hannover 1880); Brehm, Gefangene Vögel (1871). Az indiai mitologiában a P. gyakran szerepelnek. A szerelem isten a Kama papagájon lovagol. Különösen a szerelmi históriákban fordul elő, mint p. a persáknál a Futinâme. A kereszténységnél mint az ártatlanság szimboluma jelenik meg a képeken.

Papagájpinty

(állat, Habropyga psittacea Gm.), az éneklő verébalkatuak, a Plocidák családjába tartozó díszmadárfaj. Verébnagyságu. Zöldszinü, homloka és farka vörösek. Új-Kaledoniát lakja.

Papagáj-tulipánt

(növ.), újabb tulipánfajta, nagy sárga virágu, pirossal sávolt, a szirma felfelé szélesebb és bodros karéjos.

Pápai állam

l. Egyházi állam.


Kezdőlap

˙