Pataápolás

A ló munkaképessége rendkivül nagy mértékben függ a paták jóságától, utóbbi pedig főleg a csikók fölnevelésétől és a P.-tól függ. A fölnevelést illetőleg, minél többet mozog a csikó szárazabb legelőkön és minél kevesebbet van istállóban, annál jobbak lesznek a patái, ellenben a nedves legelők hátrányosan hatnak a patára. Továbbá nagyon ajánlható a felnőtt csikókat minél később megpatkoltatni és a használati lovakat időközönként mezitláb, vagyis patkolatlanul munkára használni, mert a különbe még oly okszerüen eszközölt patkolás védi ugyan, de nem javítja a patát. Nagyon előnyös továbbá a paták gyakori mosása és egyébként való tisztántartása, ellenben elvetendő a kocsisoknak azon - általuk előnyösnek vélt - rossz szokása, hogy a lónak patáira vizelnek, mert a rothadó húgy fölmarja és parázzsá teszi a szarut. Patakenőcsök használata csak sáros időben, valamint nedves helyeken tartózkodó lovaknál ajánlható, nehogy a szaru sok vizet vegyen föl, mert utóbbi esetben igen megphul a pata és könnyen terültté válik.

Pataca

braziliai ezüstpénz = 1,74 korona, Portugáliában a spanyol piaszternek, Egyiptomban és Abissziniában a Mária Terézia-tallérnak neve.

Patachich

Ádám, báró, kalocsa érsek, szül. Károlyvárosban 1717 febr. 18., megh. Kalocsán 1784 jul. 19. Egyházi pályára lépvén, Rómában végezte a teologiát. Pappá szenteltetvén, 1739. családjának egyik birtokán, Verhovecen lelkész lett, később címzetes apát, végül zágrábi kanonok. 1751. a pozsonyi országgyülésre kisérvén püspökét, itt magára vonta Mária Terézia figyelmét, ki őt a magyar kancelláriához tanácsossá és címzetes püspökké nevezte ki. 1760. nagyváradi püspök. Mint ilyen, az elődje által megkezdett székesegyházat fölépíttette, fényes püspöki palotát emelt, könyvtárt rendezett be, több plébániát és iskolát alapított, 11 óhitü falunak lakosságát a kat. egyházba vezette vissza. 1776. kalocsai érsek. Kalocsán hasonló irányban folytatta munkásságát és a tudományok bőkezü pártolója volt. V. ö. Katona, Historia M. Colocensis Ecclesia, II., 347-395.

Patagones

(Carmen de P.), város Buenos-Ayres argentinai tartományban, a Rio Negro bal partján, 30 km.-nyire az Atlanti-oceánba való torkollásától, 2795 lak.

Patagonia

ország D.-Amerika D-i végében, a Rio Lincay és Rio Negro, az Andok, a Magalhăes-szoros és az Atlanti-oceán közt. P. felülete fensík, amely lépcsőkben ereszkedik le a tenger felé és amelybe a folyók sok helyen meredek völgyeket mostak ki. Vulkáni, nagyobbára bazat takaró fedi; az Andokban működő vulkánjai is vannak, aminő a Fitzroy. A tavak, amelyek valószinüleg a jégkorszak glecsereinek maradványai, igen számosak; ilyenek a Lago Argentino, Viedma, San Martin, amelyből a Santa Cruz folyik ki, a Lago Buenos-Ayres, a Musters és Colhue, a két utóbbi a partok közelében. A legjelentékenyebb folyók a Limay és Neuquen egyesüléséből keletkező Rio Negro, a Chubut, a Deseado, Chico, a Sta Cruz és a Gallegos. Mindezen folyókban a lépcsőknél nagyobbára sellők vannak és közöttük a vizválasztók igen alacsonyak; néhány folyó, mint az Aysen és a Rio de los Huemules az Andok fő gerincének K-i lejtőjén ered. Az éghajlat hűvös; É-on a 14, D-en a 7°-os izotermális vonal szeli át. A szárazföld belseje felé az éghajlat mindig nagyobb és nagyobb szélsőségeket mutat. Az esőmennyiség az Andoknál nagyobb (600 mm.) és a partnál kevesebb (alig 200 mm.). A növényzet az argentinaihoz hasonlít, de D. felé gyorsan elsatnyul és már a D.-i sz. 50 ° alatt a fű is igen gyér; csakis az Andok Ny-i lejtőin találni sűrübb nővényzetet. A fauna szintén szegényes. Jellemző a számos rágcsáló, a nyájakban élő guanako és a nandu; vannak azonkivül szarvasok, pumák is. Néhol elvadult ló- és szarvasmarha-nyájakat is találni. Az őslakosok a tehuelchék. (Egy patagon nő szines képét l. Amerikai népfajok mellékleten.) Mivel a gyarmatosítást Argentina alig két tizeddel ezelőtt kezdte meg, az állandó lakóhelyek száma még igen csekély. Egész P. 4 territoriumra (gobernacion) van fölosztva; ezek: Rio Negro, Chubut, Neuquen és Sta Cruz. P.-t 1519. Magalhăes fedezte föl, de belseje csak 1869 óta lett ismeretessé Musters, Moreno, Moyano, Fontana s mások fáradozásai folytán. Sokáig vizsálykodás tárgya volt Chile és Argentina közt, mig végre az 1881 jul. 23-iki szerződés értelmében a két viszálykodó ország közt határrá a Cordillerákat tették.

Patagyuladás

a szarutok alatt levő húsos falnak és talpnak gyuladása. A gyuladás majd csak e képletek felületes részeiben foly le s akkor felületes P.-nak nevezik a betegséget, majd pedig annak mélyebb rétege, az állománya is beteg. Kiterjedésére nézve ugy az egyik mint a másik alak lehet részletes és általános. A P. okai a patát érő zúzódások (a szarutalp tulságos lefaragása, rossz vasalás, egyenetlen, köves talaj), továbbá sebzések (pártatiprás, megszegelés, szegbe hágás). Gyuladásra hajlandó az olyan pata, melynek talpa születéstől kezdve lapos v. már több ízben lefolyt gyuladás következtében lapossá vált (rokkant pata). A gyuladás néha csak egy, néha két, máskor mind a négy patában lép fel; az utóbbi esetben az állatok sokat feküsznek s járásuk sajátszerüen tipegő. Felületes gyuladás esetén nyugalom, jeges borogatás hat jótékonyan; ha pedig a fájdalom szünt, helyes vasalásról kell gondoskodni. Genyes gyuladás jelenlétében a szarutokon ott, ahol a fájdalom legnagyobb, az izzadmány kiürítésére nyilást kell készíteni, a beteg lágy részeket eltávolítani, s a patára antiszeptikus nyomókötést alkalmazni, mely a szükséghez képest időről-időre felcserélendő. Ha több pata beteg, bőven kell almozni, esetleg az állatot függő ágyba helyezni.

Pataízületi gyuladás

a pata tokszalagjából, a nyírcsontból vagy a patahajlító ín tapadási részéből kiinduló gyuladás. A bántalom majdnem mindig az elülső lábakon, néha csak egyiken, máskor mindkettőn lép fel és kemény, egyenetlen talajon teljesített hosszas, megerőltető munka után jelentkezik. A betegek sántítanak, fogóval a nyírbarázádkra és ujjakkal a sarokvánkosok közé, a patahajlító ín alsó részére gyakorolt nyomásra fájdalmat mutatnak. Hosszu pihenésre, hideg borogatásra a bántalom javul, sőt megfelelő vasalással könnyü munkára alkalmassá válnak az állatok. A fájdalom megszünik a nervus medianus átmetszésére és az állatok ezzel használhatók lesznek, bár a gyuladás nem szünik meg.

Pataj

község, l. Duna-Pataj.

Patak

1. kisközség Nógrád vármegye balassa-gyarmati j.-ban, (1891) 1238 magyar lakossal. - 2. P., l. Sárospatak.

Patak

kisebb vizfolyás. A P. és a folyó közt éles határt vonni nem lehet, de nincs is rá szükség. Rendesen nagy esés, gyorsan változó vizmennyiség, sok hordalék jellemzik. A P.-ok szabályozásánál fő elv, hogy megakadályozzuk a tulságos sok hordalék hozatalát.


Kezdőlap

˙