Pâtisserie

(franc. ejtsd: patiszrí) a. m. sütőműhely.

Pátka

1. P., nagyközség Fejér vármegye székesfehérvári j.-ban, (1891) 2323 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. Itt találták az őskori leleteink sorában hirnévre jutott P.-i fibulát (l. Ezüstleletek). - 2. P., kisközség Győr vármegye sokoróaljai j.-ban, (1891) 1035 magyar lakossal.

Patkány

(állat), az egérnemnek egyik csoportja, melynek fajai a tulajdonképeni egerektől testük nagyságában és farkuk hosszaságában térnek el. Ehhez járul még az, hogy lábaik sokkal zömökebbek és farkuk 200-nál több pikkelygyűrüvel födött. A vándor P. (Mus decumanus Pall) 24 cm. hosszu, ezenkivül farka 18 cm. Háta és farka barnás-szürke; hasa feltünően fehér; farka gyéren szőrös. Nem ritkák a piros szemü fehér példányok sem. Fülei a fejhez nyomottan nem érnek a szemig. Felőle már Aelian emlékezik, aki a kaski egér bevándorlásáról beszél. Bizonyára Indiából vagy Persiából származik. Nálunk e századnak első felében jelentkezett. Nemcsak a házak körül, hanem a csendes folyók partjain s barlangokban is felüti tanyáját. Ügyesen kúszik és úszik, a kis kacsákat lábaiknál fogva a viz alá húzza, megöli és odujába cipeli. Megtámadja a csirkéket, galambokat, házinyulfiokákat, sőt néha a tyúkokat is. Beás a hízódisznók és kotlópulykák testébe, sőt még a kis gyermekeket is megtámadja. Minden rendü és rangu eledelcikkben nagy károkat okoz. Annyira falánk, hogy szükség esetén egyik a másikát eszi meg. Ahol letelepszik, onnan azonnal elpusztul a házi P. Társaságban szivesen él, de elpusztult társát azonnal megeszi. Fiatalon fogságba kerülve, igen megszelidül. A nőstény évenként 2-3-szor fiadzik egy-egy havi időközben a párosodás után. Fiainak száma 5-21 s ezek csupaszok. A házi-P. (M. rattus L.) 16 cm. hosszu, farka 19 cm. Háta sötét barnásfekete, hasa csak kevéssel világosabb. Persiában most is közönséges. Hogy mikor került Európába, nem tudhatni. Legelőször Albertus Magnus említi német állat gyanánt. Jelenben az egész lakott földön otthonos, de nem gyakori, mert a vándor P. mondenünnen kiszorítja.

Patkányfark

igy nevezik a gyér szőrü lófarkat. A P. bőrbetegségtől vagy attól származik, hogy a ló - valószinüen viszketés miatt - dörzsöli a farkát, s lekoptatja róla a szőrt. Lócsiszárok mesterséges farkszőrrel palástolják el a P.-at.

Patkanyóc

kisközség Bereg vármegye munkácsi j.-ban, (1891) 1270 rutén és német lakossal.

Patkó

az a többnyire félholdalaku vas, mellyel a ló patáját a tulságos kopás ellen védik. A P. alakja megegyezik a pata hordozószélének alakjával, vagyis az első láb patáira inkább köralaku, a hátsókra inkább tojásdadalaku P.-t alkalmaznak.

[ÁBRA] 1. ábra. Angol patkó.

[ÁBRA] 2. ábra. Bécsi patkó.

[ÁBRA] 3. ábra. Kötött patkó.

A P.-nak a patával érintkező lapja sima, beljebb lejtősre készül, hogy járás közben meg ne zúzza a leereszkedő talpat. A P. hegyén, mely alatt középrészét értik, u. n. kápa van, melynek rendeltetése a pata hegyfalát védeni. Alsó, vagyis a földdel érintkező lapján árkolás készül, mely a P. felszegelése alkalmával a szegfejeket veszi magába, s a lekopás ellen oltalmazza. A patkó árkában annak súlya szerint 5 vagy 7 szeglyuk látható, melyek a két patkószáron vannak elosztva.

A P. négyféle alakban készül, ugyanis megkülönböztetik a félholdalaku P.-t, mely a patának csak hegy- és oldalfalát védi, de nem terjed a sarokfalak alá. Ez kevésbbé árt a patának, mint a többi P., de miután nem védi eléggé a kopás ellen, csak puha utakon járó lovakra alkalmazható. A papucs-P., mely előbbitől abban különbözik, hogy a sarokfalak alá is elterjed, nyári P.-nak is nevezhető, ellenben a sarkas P. főleg télen van használatban. Kikövezett városokban és fuvarozó lovakra végre a körmös P.-t is használják. Hibás patáju vagy járásu lovak számára az említett rendes P.-któl eltérőket is készítenek. Ilyenek p. a bokázó, elejébe vágó, csőrös, kapcsolt, háromnegyed P. stb. Havas és síkos utakon járó lovakra éles P.-t használnak, igy nevezik a sarkas és körmös P.-t akkor, ha a sarkak és a köröm hegyesre készíttetnek, hogy jobban nyomuljanak a földbe, s hogy a ló el ne csússzék. Megjegyzendő, hogy a két sarok közül rendesen csak a külsőt élesítik, a belsőt pedig mindig tompán hagyják, hogy a ló meg ne sértse vele a másik lábát. Az éles P. sarkai, néha a köröm is, csavarra járnak, hogy eltompulás esetén könnyen lehessen új éles sarokkal és körömmel kicserélni.

P. a geometriában a kúpnak v. hengernek egy az alaphoz ferde sík által lemetszett része.

Patkóalaku ív

l. Iv.

Patkókelés

l. Könyök.

Patkolás

v. vasalás, kezdődik a pata megfaragásával, minek könnyítése végett a kovácsok gyakran tüzes lapáttal megsütik a patát; de ez hiba, mert az égett szaru porhanyóvá vagyis parázzsá válik. Továbbá arra is kell ügyelni, hogy a nyírről csak a foszladozó szaru távolíttassék el és hogy a saroktámaszokkal való összeköttetése át ne metszessék. A kovács ezután elkészíti a patkót és felpróbálja, vagyis azt állapítja meg, hogy a patkó mindenütt érintkezik-e a pata hordozószélével. A felpróbálás meleg v. hideg úton eszközölhető, de rendesen az első eljárást alkalmazzák, vagyis a patkót fekete-meleg állapotban teszik néhány másodpercre a hordozószélre s azután azt nézik, hogy mindenütt egyenletesen érintette-e a szarut. A hideg felpróbálásnál korommal, krétával v. festékkel kenik be a patkót, s a hordozószélre nyomván, megfigyelik, hogy mindenütt megfesti-e azt. Végre még a pakó fölszögelése következik, minél a kovácsnak arra kell ügyelnie, hogy a húsos részekre ne verje, azaz meg ne nyilalja a lovat.

Patkósorru denevér

(Rhinolophus Geoffr.), a Rhinolophina-család egyetlen neme. Az ide tartozó fajok lábának első ujja két ízü, a többiek háromízüek. Az orr bőrhártyájának láncsarésze egyenesen fölálló. Fülüknek védő födője nincs és egymással nem nőttek össze. Négy faj ismeretes: 1. a nagy P. (Rh. ferrum equinum Keys. et Blas.); 2. a kis P. (Rh. hippocrepis Bonap); továbbá a Rhin. euryale Blas és Rhin. clivosus Cretsch. Ezek közül a két első nálunk meglehetős gyakori, a két utolsó ellenben ritka déli faj.


Kezdőlap

˙