Payer

Gyula lovag, osztrák északsarki utazó és festő, szül. Schönauban, Teplitz mellett, 1842 szept. 1., a bécsújhelyi katonai akadémiát látogatta, 1859. hadnagy volt, 1866. résztvett a custozzai csatában, hol két lasz ágyut foglalt el; a bécsi katonai akadémia tanára lett és a törzskarban az Ortler-Alpesekben felvételeket eszközölt. Petermann által indítva 1869-70. a második német sarkexpedicióban vett részt és keleti Grönlandban a Ferenc-József-fjordot fedezte fel és a belső Grönlandnak alpesi jellegét állapította meg. Miután 1871. Weyprechttel a sarktenger kutatása céljából Spitzbergától keletre expediciót indított, s az É. sz. 79°-ig hatolt, mindketten a nagy osztrák sarkexpediciót rendezték, és a Tegetthoff gőzösön 1872 jun. 13. elhagyták Bremerhavent. A hajó Novaja-Zemljában befagyott, de P. szánon 1872 aug. 31. felfedezte a Ferenc-József-földet s 1874 tavaszán az É. sz. 83°-ig hatolt. Ugyancsak szánon, aztán orosz halásznaszádon Lapponián keresztül Bécsbe tért vissza. A katonai szolgálatot elhagyván, Majnai Frankfurtban a festészetnek élt. Első nagy képét: A halál öblét a müncheni akadémia nagy arany éremmel tüntette ki; ugyancsak ebben a kitüntetésben részesítette a párisi szalon három más képe miatt. Készített azonfölül falfestményeket a bécsi természetrajzi muzeum számára. 1884. egyik szemén megvakult. Irodalmi művei számos monográfia földrajzi folyóiratokban: Die Ortler-Alpen és Die Samello-Alpen (Petermann's Mittheil., Gotha 1864-72); továbbá Die österr.-ung. Nordpolarexped. i. J. 1872-74 (Bécs 1876) c. műve. Weyprecht K. és Payer Gy. jelentései az o.-m. északsarki expedició bizottságához, ford. Sámi Lajos (Budapest 1874). P. 1895. dec. 11. Budapesten tartott felolvasát sarkvidéki utazásáról.

Payerne

(ejtsd: pajern), az ugyanily nevü járás székhelye Waadt svájci kantonban, a Broye jobb partján, vasút mellett, (1888) 3673 lak., dohánygyártással; régi falakkal és tornyokkal. P. a középkorban fontos hely és több ízben a burgundi királyok székvárosa is volt. A 962. Bertha burgudni királyné által alapított egykori temploma egyike volt Svájcban a legszebb román ízlésü épületeknek.

Payk.

rovarnevek után Paykull Gusztáv svéd entomologus nevének rövidítése. Irta: Fauna Suecica: Insecta (Upsala 1798, 3 köt.) c. művet.

Payne

(ejtsd: pén) János Howard, amerikai iró és szinész, szül. New-Yorkban 1791 jun. 9., megh. Tuniszban 1852 ápr. 9. Már 13 éves korában dolgozott folyóiratokba és 16 éves korában, mint a new-yorki Parkszinház tagja, a publikum kedvence lett. Azután a londoni Drurylande szinházhoz szerződött, és csaknem 20 éven át működött Angliában mint szinész, igazgató és szinműiró. Legjobb darabjai: a Brutus és Charles the II., drámák, meg Thérese, or the orphan of Geneva szinmű és Clari, the maid of Milan opera; ebben van a hires Home, sweet home címü dal, mely az angolok legkedveltebb népdala lett. P. 1832. tért vissza az Egyesült-Államokba s 1841. Tuniszba konzulnak nevezték ki. V. ö. Harrison G., Life and writings of P. (London 1875).

Payneizolás

l. Fémesítés.

Paysage

(franc., ejtsd: péjszazs) a. m. vidék, táj; P. intime, l. Modern festészet; paysagiste, tájképfestő.

Paysandu

(azelőtt San Benito), az ugyanily nevü departamento fővárosa Uruguajban az Uruguaj bal partján, P. szigettel szemben, mintegy 20 000 lak., élénk marha- és húskereskedéssel, Montevideóval és Buenos-Ayresszel rendes gőzhajó-összeköttetésben áll.

Pays de Cocagne

(franc.), l. Cocagne.

Pays d'Enhaut

(ejtsd: pej dańho), járás Waadt svájci kantonban, 186 km2 területtel, (1888) 4642 lak., Château d'Oex székhellyel.

Pays de Vaud

Waadt svájci kanton francia neve.


Kezdőlap

˙