Pelyvásfüvek

(növ., achyranthae, glumaceae, glumiflorae), az egyszíküek rendje, a sásfélék meg a pázsitfélék összefoglalása. Virágjok apró, kalásszá v. kalászkává egyesül, sűrün álló hegyes levelek közt van, melyeket itt pelyváknak v. polyváknak nevezünk; se kelyhök, se szirmok nincs, helyette apró pikkelyek v. serték (gyapjufű) vannak. Termésök belső, egymagu száraz szem. Keskeny levelü pázsitféle füvek, földben a tőkéjök, levegőben szalmaféle vékony száruk van, mely gyakrabban üres ízekre tagolódik. Levelök keskeny, szálas, hüvelyező, hasítatlan, egyközes erü, 2 v. 3-soros.

Pemba

75 km. hosszu és 10 km. széles sziget Afrika K-i partján, a D. sz. 4°50' és 5°30' közt, 964 km2 területtel, 10 000 lak. Földje igen termékeny; legértékesebb terméke a szegfűszeg, amiből 1889. 10 millió fontot exportáltak. Jelenleg angol protektorátus alatt áll. Főhelye Csak a Ny-i parton van.

Pemberton

(ejtsd: pembre), város Carmarthen walesi grófságban, Llanelly mellett, (1891) 6335 lak., cink- és rézhutákkal és szénkereskedéssel.

Pembroke

(ejtsd: pemmbruk), 1. Wales legdélnyugatibb grófsága, a Szt. György- és Bristol-csatorna közt, 1582 km2 területtel, (1891) 89 125 lak. A szaggatott partu grófság felülete részint halmos, részint hegyek ágazzák be; legjelentékenyebb a Preceley-lánc, amely a Preceley-Topban (536 m.) éri el a legnagyobb magasságát. A D-i parton kis síkság is van. A part mellett sziklás szigetek feküsznek, aminő a Ramsey és tőle É-ra a St. David's Headnál a Clerks. Legfontosabb folyói a Teifi és Cleddan. Nagy és mély mocsár a Bosherstonmere. A földmivelés el van hanyagolva. Az állattenyésztés, vele kapcsolatban a tejgazdaság, a házi szárnyasok tenyésztése, a parti halászat és a kőszénbányászat a legfontosabb keresetforrások. Az ipar és kereskedelem szintén jelentéktelen. Római, druida emlékekben és várromokban P. igen gazdag; a többi közt itt vannak P.-tól 5 km.-nyire Carew-Castle, régi brit fejedelmek kastélyának romjai. Fővárosa Haverfordwest (l. o.), fontos kikötő Milford. - 2. P., város az ugyanily nevü grófságban, a Milford-öböl egyik ágánál, egy földnyelven, (1891) 14 978 lak. Nagy-Britannia egyik legnagyobb tengeri arzenáljával, a P.-dockkal, amely a hajógyárakat is beleszámítva, 36 ha.-nyi területet borít. Hullámtörők és 5 erőd védi a bejáratát, 7 erőd az utat, azonkivül a várost magát is erődítmények fogják körül. P.-ben láthatók egy nagy vásárcsarnok, normann eredetü sziklavár romjai és egy régi apátság (Monkton Priory).

Pembroke

angol grófi cím, melyet idők folyamán több család viselt. A P. név egyébiránt a déli Walesben, a tengerparton fekvő várról vette eredetét, melyet Arnulf, a normann eredetü Montgomery-család tagja épített a XI. sz. végén. Örököse, Clare Gilbert 1138. Blois István királytól kapta a P. grófi címet. Fia, Rikárd (másként Strongbow), Mac Murrough, Dermont, Leinster (ir) királyának leányát vette nőül és II. Henrik angol királyt Irország meghódításában támogatta. (Megh. 1176.). Egyetlen leánya Hampstead Vilmoshoz ment nőül, aki 1202. kapta a P.-címet. Vilmos nem helyeselte a nemesség összeesküvését János király ellen és a segélyül hivott franciák ellen hadakozott a kiskoru III. Henrik érdekében. E válságos napokban a királyhoz mű maradt nagyok P.-et a kis király gyámjává és az ország protektorává választották, mely minőségben P. a Magna chartát ugyan elismerte és újból kihirdette, de másrészt a papság választási szabadságát és a rendek korlátlan adómegszavazási jogát eltörölte. Erre azután sereget toborzott, melynek élén a francia trónkövetelőt, Lajos dauphint Lincolnnál legyőzte (1217 máj. 20.), mig Albiney Fülöp a francia hadat tette tönkre. Lajos herceg ezután szept. 11. P.-val békét kötött, melynek értelmében hadával Angliát otthagyta. P. pedig a még ellenzéki magatartásu főurakat békítette ki III. Henrik királlyal. Megh. 1219 máj. 16. Férfisarja 1245. halt ki. - III. Henrik féltestvérét, Valencei Vilmost (a Lusignan-családból) emelte a P. grófi rangra. Ennek fia,Almerich 1306. Burce skót király ellen hadakozott és életmentője lett II. Eduárd királynak a Bannockburn mellett vívott csatában. 1323 jun. 17-én megöletett, mire a P.-név és a P.-birtokok a Hastings-családra szállottak át. - III. Eduárd Hastingsi Lőrincet tette meg P. grófjává, kinek fia, János a százéves francia háboruban Poitouban hódított, de 1372. tengeren, a francia-spanyol hajóhaddal szemben, vereséget szenvedett (megh. 1375.). Birtokait és rangját fia, János örökölte, ki lovagjáték alkalmával vesztette életét és nem hagyott maga után gyermeket. - VI. Henrik a P.-címet egymásután versenyző nagybátyjainak, Bedfort és Gloucester hercegének adományozta; azután Suffolk hercege (de la Pole) kapta a terjedelmes birtokokat P. marquis címen; ezt VI. Henrik király féltestvére, Tudor Jasper követte, ki a két rózsa közötti háboruban a Lancasterek pártjához szegődött, amiért őt a győztes yorki király, IV. Eduárd számkivetésre itételte és Herbert Vilmosnak ajándékozta birtokait. De mihelyt a Tudor-család VII. Henrikben a trónra emelkedett, Jasper visszakapta címét és birtokait, sőt a király Bedford hecegévé is megtette. (Megh. gyermektelenül 1495.). - VI. Eudárd ama Herbert Vilmos egyik fiát, Rikárdot ajándékozta meg a P.-címmel és méltósággal és Herbert lorddá (l. o.) is kinevezte 1551). Ennek id. fia Henrik, P. grófja, a Parr-család birtokait örökölte, unokája pedig, Vilmos I. Jakab és I. Károlynak volt bizalmas hive, mindamellett részt vett a hosszu parlamentben s a nagy forradalomban. (Megh. 1650.) - Tamás, P. 8-ik grófja, II. Jakabot szolgálta a hadseregben, de azután ő is III. Vilmoshoz pártolt át, aki őt a titkos pecsét őrévé tette. Anna királynő pedig hajóhadnaggyá és a titkos tanács elnökévé, 1707. pedig ir lordlieutenanttá nevezte ki. (Megh. 1773). - Tamás dédunokája, György Ágost, P. grófja, mint tábornok szerzett hirt a francia háborukban (megh. 1827.). Fia (az első házasságból) Róbert Henrik, P. 12-ik grófja (szül. 1791., megh. Párisban 1862 ápr. 25.), külföldön töltötte életét és Spinelli-Rubrari hercegnőt vette nőül, akitől azonban még a menyegző napján elvált. A P.-család jelenlegi feje, P. 13-ik grófja s egyúttal a Montgommery-család 10-ik grófja: György Róbert Károly (Herbert lord mostohatestvérének fia), szül. 1850 jul. 6.

Pemet

v. pemete, hosszu rúd nyelére erősített seprő, mellyel a kenyérsütő kemencét a kenyér bevetése előtt szokták kiseperni; rövid nyelü seprő, melymyel a kovácsok és lakatosok a szenet locsolják meg, hogy erősebb tüze legyen. L. még Legyező.

Pemetefű

pemetfű (növ., Marrubium Tourn.), ajakas, fehérgyapjas v. molyhos fű, felső ajaka nagyon keskeny, kékmetszetü. 33. faja (hazánkban 5) az óvilágban nő. A M. vulgare L. (fehér P. v. peszterce) 10 kehelyfoga hátragörbül, könnyen tapad és hurcolható, azért gyakran marhaállomás körül terem. A legrégibb orvosi füvek egyike. A régiek a nedvét mézzel és mirhával tüdővész ellen használták. Friss füve (herba marrubii albi) szétdörzsölve, valamint a virágja is, kellemes aromás illatu, gyengén oszlató orvosság, mellfájás meg az altest fájdalmai ellen erősítő. A nép fürdővizbe teszi. A hazai M. peregrinum L. meg a M. remotum Kit. (M. Pannonicum Rchb.) kehelyfoga egyenes, különben arra használják mint az előbbit.

Pemfflinger

Márk, előkelő szász gróf, a XVI. sz. kezdetén élt. Sváb családból származott, mely habsburgi Ferdinánd udvarán befolyásos állást foglalt el. P. II. Lajos király udvarához került Budára, és itten nagy tekintélyt szerzett. A királyi kancellár s akkori váci püspök ajánlatára a nagyszebeni tanács nagyon barátságosan fogadta. 1521. Szebenben elvette Bulai szász gróf özvegyét, szül. Tobiassy Klárát, kinek kezével nagy birtokot nyert. A mohácsi vész után P. a szászokkal Ferdinánd király pártjára állt. Ferdinánd azt mondta róla, hogy szolgálatában sem a pénzét, sem egészségét nem kimélte. Erdélyben a szász zászlóval országszerte ment, hogy az ellenséget visszaverje. Szapolyai P. minden birtokát lefoglalta és barátainak ajándékozta. Midőn Nagyszebent ostromolták, P. többször Ferdinándhoz utazott, hogy az igért segítséget kieszközölje. 1536. Bécsben, rövid idővel később Kassán tartózkodott, hogy a királyi hadvezért, Katzianert, akinek északi Magyarorzságból Erdélybe kellett vonulnia, siettesse. E munkák és gondok közt érte el a halál 1537-ben. Szeben és az erdélyi szászok reformációja történetében nagy szerepet játszott. V. ö. Budapesti Közlöny 1875., 30., 33. sz.; Fabritius Károly, P. M. (akadémiai értekezés 1875).

Pemphigus

sajátságos betegség, amelyet az jellegez, hogy a bőrön hólyagok lépnek fel. Ide tartoznak: 1. A P. acutus (febris bullosa, Blasenfleber), a legnagyobb valószinüséggel egy heveny fertőző megbetegedés; rázó hideggel kezdődik, amelyre magas (40° és azon felül) láz következik, ennek megfelelőleg a paciens is súlyos heveny megbetegedés képét nyujtja. Egyidejüleg a bőrön piros foltok jelennek meg, amelyek közepén csakhamar babnyi, tyúktojásnyi hólyagok keletkeznek, amelyek erősen megfeszülvék, zavaros savós folyadékkal telvék, esetleg a hozzá kevert vértől vörösek is lehetnek. A hólyagok aztán megrepednek, a láz alább hagy, az általános közérzet javul, amig ismét újabb rohamok - láz és újabb hólyagképződés - lépnek fel. A P. acutus igen súlyos megbetegedés, amely az esetek egy részében halálos kimenetelü is lehet, néha pláne pár nap alatt (P. acutissimus). Okáról semmi biztosat nem tudunk, valószinüleg fertőző szeptikémikus folyamat. A betegség inkább gyermekeknél és fiatal egyéneknél lép fel. A kezelés tisztán tüneti és a beteg erejének fentartására, a láz csökkentésére szorítkozik. 2. P. vulgaris vagy szemben az elsővel a tulajdonképeni P. chronicus (Pompholys), a P. leggyakoribb alakja. Jelenségei hasonlítanak a P. acutuséhoz, csakhogy lefolyása hosszabb, subakut, de a legtöbb esetben krónikus. A betegség rendesen addig teljesen egészséges egyéneknél lép fel rázó hideg és lázak, valamint általános tünetek kiséretében. A bőrön azután csakhamar borsónyi, egészen tyúktojásnyi hólyagok lépnek fel, amelyek száma és elhelyezése a legváltozóbb. A hólyagok fellépése előtt azok helyén, minta P. acutusnál vörös, csalánkiütetszerü foltok mutatkoznak, azonban felléphetnek hólyagok az egészen normális bőrrészeken is. A hólyagok tiszta v. zavaros, némely esetben véres (P. haemorrhagicus) savóval vannak telve, rendesen erősen meg vannak feszülve; pár nap mulva azután a hólyag megreped és a savó kifolyik v. e nélkül szárad be egy pörkké, amely leválik és alatta ismét új bőr keletkezik. A hólyagok megjelenésénél a láz rendesen alább hagy és a közérzet javul; nemsokára azonban újabb erupciók jönnek és a szerint, amint azok rövidebb-hosszabb időközökben követik egymást, a beteg erőállapota is többé-kevésbbé rohamosan hanyatlik. Ha a P. jó indulatu, az u. n. P. benignus, ugy pár hónap mulva újabb kitörések nem jelentkeznek és a bántalom gyógyulással végződik. Ezzel szemben áll a P. malignus, amely rendesen halállal végződik. Eltérések egyik-másik irányban előfordulnak, igy határozottan vannak egészen abortiv, könnyü esetek, megtörténhetik, hogy a láz hiányzik stb., valamint megtörténhetik, hogy a kezdetben jó indulató P. később - különösen rosszul táplált, satnya, kimerült egyéneknél - súlyosabb lefolyást vesz vagy az alább említendő alakok egyikébe megy át. 3. P. foliaceus az előbbitől csak abban különbözik, hogy a hólyagok már kezdetben petyhüdtek, nincsenek erősen megtelve, csakhamar felpattannak, illetőleg tetejük szétfoszlik és az igy keletkezett sebfelület nem mutat többé hajlandóságot a bebőrözésre, hanem tovább terjed; de később már nem keletkeznek hólyagok, hanem az epidermis rétegek alakjában felemelkedik (innen a neve: foliaceus). Gyógyulást ezen alakoknál csak igen ritkán észleltek. A legveszedelmesebb azonban a 4. P. vegetans, amidőn a hólyagok alapjai középső részükön csakhamar erősebb növekvést mutatnak és miközben a szélról újabb hólyagok lépnek fel, a közepe megreped és piszkos, bűzös cafatokkal fedett szennyes szürke vagy vörös, málnaszerü növedékek keletkeznek, amelyek a középen eves anyaggá esnek szét és a kerületen folyton tovább terjednek, mig több ilyen képződmény összetalálkozása folytán óriási sebfelületek keletkeznek. Ezen P.-alak rendesen az orrszárnyak körül vagy a nyákhártyákon kezdődik és majdnem föltétlenül halálos. A gyógykezelés tisztán tüneti, miután nem rendelkezünk oly szerekkel, amelyekkel a P. lefolyását befolyásolhatnók; ennélfogva első sorban arra kell ügyelni, hogy a beteg erejét fentartsuk, táplálkozását növeljük, azután hogy a nagy nedvveszteséget lehetőleg megakadályozzuk v. legalább pótoljuk. Legcélszerübb a folytonos fürdők alkalmazása, amelyben - különösen a súlyosabb esetekben - a beteg még a legjobban érzi magát. Könnyebb esetekben, hacsak kevés hólyag van, elégséges azokat felszúrni és helybelileg fedő pasztákat, kenőcsöket, kötést alkalmazni. Belsőleg arzén kisérthető meg.

Penafiel

(P. de Souza), régi város Oporto portugál kerületben, vasút mellett, (1878) 4488 lak.


Kezdőlap

˙