Pentan

(amilhidrogén), C5H12. Szénhidrogén, a paraffin-sorozat ismeretes. 1. normalis P., előfordul a különféle nyers petroleumfélességekben és a kannelszén kátrányában, amelyekből alkalmas módon előállítható. Éteres szagu, könnyen mozgó, illékony folyadék- fs.-a (17°-on) 0,626, fp.-ja 37-38°. Vizben oldhatatlan, de éterrel v. alkohollal minden viszonyban elegyíthető; 2. Izo-P. (dimetiletilmetan), a nyers petroleumból vagy az erjedési amilalkoholból kapható. Szintelen folyadék; Fs.-a (14°-on) 0,638; fp.-ja 30°; 3. Trimetil-metan, amely a cinkmetilnek acetonkloridra való hatásakor képződik. Szintelen folyadék; fp.-ja 9,5°, -20°-on fehér tömeggé megmered.

Pentandria

(gör.) a. m. öthimesek, Linné növénytani rendszerének ötödik serege, amely növényeknek pároséltü virágában 5 szabad hime van. Ilyen a szőllő, burgonya, ibolya, az ernyősök, a cékla, a bodzafa, len stb.; pentandrus a. m. öthimes.

Pentapla

(gör.), öt nyelven megirt könyv; öt nyelvü biblia.

Pentapolisz

(gör.), szó szerint öt város, gyakori elnevezés ókori városszövetségek megjelölésére. Nevezetesebb P.-ok: 1. az öt főbb város a filiszteusok földjén, 2. öt jordán-melléki város Palesztinában (Sodoma, Gomorra, Adaim, Zeboim, Zoar) és 3. Libiában (Kirene, Berenike, Arsinoe, Ptolemaisz, Apollonia).

Pentarkia

(gör.) a. m. öturalom. Megjelölése az előbbi európai államrendszernek az öt nagyhatalom - Anglia, Ausztria, Franciaország, Orosz- és Poroszország - hegemoniája alatt, mely nevezett hatalmaknak az 1818. aacheni kongresszuson történt szövetkezésén alapult.

Pentastemum

Herit. v. Pentstemon Mitch. (növ.), a tátogatók füve, 75 faja É.-Amerikában, egy Ázsiának É-i részén terem. Virága csinos, tokja négy csapantyus, sokmagu. Sok faja és fajtája kedvelt kerti virág. A P. Cobaea Nutt. texasi, levele épszélü, sima; virága szép, nagy fehér, pirossal árnyékolt, a torka szép piros és sárga rajzu. A P. roseum Don. mexikói, virága élénk rózsaszin, lent fehéres, ágaboga féloldalu. A P. speciosum Dougl. amerikai; virága kék, örves helyzetü s nagy virágtirzussá egyesül.

Pentasz

pentade (gör.), öt évi időköz.

Pentateuchus

(öt rész), a Mózes öt könyvének neve, amelyek együtt héberül tóra nevet viselnek. Az egyes részeket héberül eredetileg a könyv tartalmáról, később pedig valamely a könyv elején álló szóról nevezték el. Igy keletkeztek a következő elnevezések: 1. Beręsîth (genezis); 2. Semôth (exodus); 3. Tôrath kôhanim (a papok tana) v. Vajjikra (levitikus); 4. Chômes ha-pekudîm v. Bamidbar (numeri); 5. Misnę ha-tôra v. Debârîm (deuteronomium). Az első könyvben a világ teremtésének, az első embereknek, az özönviznek és Izrael népe ősatyáinak története foglaltatik. A második könyvben az izraeliták egyiptomi tartózkodásáról, megszabadulásáról, a Sinai-hegyen történt kinyilatkoztatásról, némely törvényekről és a frigysátorról van szó. A harmadik könyv többnyire az áldozati kultuszra és a rituális meg erkölcsi tisztaságra vonatkozó törvényeket tartalmaz. A negyedik könyv az izraelitáknak a pusztában való tartózkodását és az ott történteket irja le. Az ötödik Mózes beszédeit és törvényeit tartalmazza s még a P. lezárta előtt az összes mózesi törvények ismétlésének tekintetették. A zsidó hagyomány szerint az egész P.-t, némelyek szerint az utolsó versek kivételével, isteni kinyilatkoztatás alapján Mózes irta, amely felfogást a keresztény egyház átvette. Némely részekre nézve már egyes középkori zsidó tudósok, mint Izsák Ibn Jâsus (XI. sz.) és Ábrahám Ibn Ezrá (XII. sz.) kételyeket nyilvánítottak és későbbi toldalékoknak tekintették azokat. Az újkorban Hobbes Tamás, Spinoza és Simon R. kezdették meg a P. eredetével való kritikai foglalkozást. Nagy fontosságuvá lettek egy mult századbeli kikeresztelkedett zsidó orvosnak, Astruc Jánosnak kutatásai, aki a P. első könyvében következetesen használt istennevek alapján a P. forrásait kimutatni igyekezett. Az ő nyomdokain jártak és kutatásait mélyebbé tették századunk bibliai tudósai, akik között ma a legtekintélyesebb az az iskola, amelyet Reuss és Graf alapítottak és amelynek Németországon jelenleg Wellhausen, Hollandiában pedig újabban Kuenen Ábrahám, Angolországban W. Robertson Smith voltak a legjelesebb képviselői. Ez iskolának felfogása szerint a P. nem áll Izrael népének vallási fejlődése kezdetén, hanem ellenkezőleg, végső eredménye ama nagy fejlődésnek, amelyen Izrael és Juda az első templom korában és a babiloni számkivetésben a próféták és papok befolyása alatt átment. A P. egyes részei a különböző időkből származnak és a köztük levő eltérések a vallási eszmék és törvények fejlődését tükröztetik vissza. Négy fő forrást különböztetünk meg, amelyekből a második templom első századának vége felé a P. jelen alakjában létrejött. A legrégibbek: 1. az elohista és 2. a jahvista, amelyek a P. első könyvének legnagyobb részét teszik s amelyek a bennük következetesen használt istennevekről (elôhîm és jhvh) neveztetnek igy. A 3. forrás a P. V. könyvében foglaltatik, a 4. az u. n. papi kódex, amelyhez számítják a P. egész III. könyvét, valamint a IV. könyvnek egyes részeit, de hozzátartoznak az I. könyv egyes kisebb részei is. Az egyes részek korának megállapításában a tudósok többnyire belső okokból, a vallástörténeti viszonyokból, amelyeket a források feltüntetnek, indulnak ki. A legfontosabb bizonyító okok közé tartozik, hogy a közönséges időszámítás előtti 620. év előtt alig lehet nyomát találni, hogy a P. törvényeit csak ismerték volna is. Jósijjá király idejében, ugy beszéli a Királyok könyve, megtalálták a «tórának könyvét» s ekkor oly intézkedések történtek, amelyek a P. V. könyvében foglalt törvényeknek felelnek meg. 444. a Babiloniából visszatért gyülekezet Jeruzsálemben a P. törvényeivel szemben engedelmességet fogad s ez időtől kezdve a P. a zsidó nép vallásos életének és gondolkodásának alapja, a zsinagogai hagyomány szerint mint az istennek természetfölötti módon kinyilatkoztatott törvénye, újabb teologusok szerint mint összefoglalása a vallási igazságoknak és törvényeknek, amelyek Izrael és Juda népében a próféták befolyása alatt keletkeztek.

Pentatlon

görög összetett szó, magyarul öt játék v. öt verseny. Az olimpiai játékoknál a fő, döntő versenyt jelentette, amely öt verseny összetételéből állott, u. m. futás, ugrás, birkózás, dobás és ökölvívás. Újabban az 1896 tavaszán Olimpiában felelevenített versenyeknél a P. újra feléledt. Hazai testgyakorló egyesületeink is megkezdték néhány év óta a P. felelevenítését, nem ugyan a teljes ötös formában, azonban 2-3, esetleg négy különböző erőigényü versenygyakorlat kitűzésével. A P. más neve a pankration (l. o.).

Péntek

szláv eredetü szó (ötödik nap, minthogy a szlávok a hét napjait hétfőtől mint első naptól fogva számították), a hétnek hatodik napja, mely a régi rómaiaknál dies Veneris nevet viselt. L. még Nagypéntek, Napválogatás.


Kezdőlap

˙