Pénzbevonás

a forgalomban levő pénzeknek a kibocsátó által való visszaváltása, amelynek célja vagy az, hogy az illető pénznem újra verettessék, vagy pénznem által helyettesíttessék. A középkori államokban gyakran csak az volt e műveletnek a célja, hogy a kamara haszna (l. o.) néven ismeretes kincstári bevételt szolgáltassa, napjainkban azonban már pusztán a forgalomban levő pénznemek ellenőrzése annak a célja, vagy pedig a valutapénz megváltoztatása kedvéért kell a P.-t elrendelni. A kibocsátó intézet vagy hatóság ilyenkor minden pénztárát utasítja arra, hogy a nála befizetendő pénzekből tartsa vissza a bevonásra szánt pénzt, később e pénzeket már csak a bevonásra rendelt pénztárak fogadják el, végre egy darab ideig még ezután is beváltja azt egy, vagy több központi pénztár s csak e végső határidőig be nem váltott pénzek veszítik el értéküket. A P. a kibocsátóra nézve ma is haszonnal jár, ha a bevonandó pénz névértéke nagyobb annak effektiv értékénél, mert a bevonás után megszünik az elveszett, megsemmisült, v. valamely okból be nem váltott pénzek által képviselt tartozás.

Pénzbüntetés

a büntetési rendszerek mindenütt elfogadott s nélkülözhetetlennek bizonyult alkotórésze. A P. elvi ellenzése elavult álláspont. A reformszükség érzete azonban e téren is mind élénkebben nyilvánul. A szakköröket különösen a következő kérdések foglalkoztatják: a) mely esetekben s mily feltételek alatt ajánlható a P. ?; b) mily alapelvek legyenek irányadók a P. kimárásánál?; c) nem volna-e különösen célszerü a P.-t az elitéltnek vagyoni viszonyaihoz alkalmazni?; d) mily módon lehetne a P. behajtását legcélszerübben biztosítani?; e) nem volna-e célszerü a behajthatatlan P.-t szabadságvesztés-büntetés helyett kényszermunkával helyettesíteni? A tudományos kutatások több tekintetben a törvényhozások által elfoglalt állástól eltérő eredményekre vezettek, a nélkül, hogy a kérdést végleg eldöntöttnek lehetne tekinteni. A magyar btkv-nek a P.-re vonatkozó alapelvei a következők: a P. bűntetteknél csak mint mellékbüntetés (a szabadságvesztés-büntetés mellett), vétségeknél és kihágásoknál azonban mint önálló (fő) büntetés is nyer alkalmazást; bűntetteknél és vétségeknél a P. legkisebb mértéke 1 frt, legmagasabb mértéke 4000 frt; kihágásoknál a minimum 50 kr, a maximum 300 frt, 100 frt, 50 frt, 20 frt a szerint, amint a büntetést törvény, miniszteri rendelet, törvényhatósági vagy városi szabályrendelet állapítja meg. A behajthatatlan P. szabadságvesztés-büntetésre változtatandó át, és pedig az önálló P. vétségeknél fogházra, kihágásoknál elzárásra, a mellék-P. pedig arra a szabadságvesztés-büntetésre, amelyre a bűnös a P. mellett elitéltetett; a P.-t helyettesítő szabadságvesztés-büntetés bizonyos, a törvényben meghatározott legmagasabb mértéket meg nem haladhat s életfogytig vagy 15 évig tartó szabadságvesztés-büntetés esetében átváltoztatásnak helye nincs; az átváltoztatásnál 1-10 frtig terjedő összeg helyett egy nap számítható; kihágásoknál 2-10 frtig egy nap, azontul minden 10 frt után 1 nap, 2 frtig terjedő összeg helyett legfeljebb 12 óra; a P. az elitéltnek hagyatékából is behajtható, de csak akkor, ha az itélet még az elitéltnek életében jogerőre emelkedett. A P.-ekből befolyt összegek «büntetéspénzek országos alapja» elnevezés alatt kezelendők. V. ö. Wlassics Gyula, A P. jogi természete (Budapest 1882). L. még Bírság.

Pénzcsonkítás

másként szűkebb értelemben pénzmetélés, az a hivatalból üldözendő bűntény, amelynek elkövetői az érmek széleiről és lapjairól reszelés, kaparás, sőt metélés útján nemes fémdarabokat választanak le s aztán az illető megcsonkított érmet tovább adják, az eltulajdonított nemes fémeket pedig értékesítik. Ujabban kémiai oldószereket és galvanikus áramokat is alkalmaznak hasonló csalások elkövetésénél. Számos államban törvények állapítják meg a súlyveszteségnek azon határát, amelyen túl az érmeket már senki sem tartozik névértékükben elfogadni. Amely tőzsdéken súly szerint (al marco) jegyzik az érméket, ott az adás-vételnél mérlegelés útján állapítják meg a darabok számát. Ahol azonban darabonként jegyzik az érméket, ott a normális súlynál könnyebb darabokért az eladó a vevőnek megtérítéssel tartozik; igy p. a budapesti tőzsdén minden hiányzó 1/2 grammért a kialkudott árnak 1/16-1/7 részéig terjedő visszatérítést követelhet a vevő.

Pénzdevalváció

l. Devalváció.

Pénzegyezmény

a. m. érmeegyezmény (l. o.).

Pénzegység

l. Érmeügy.

Pénzérték

néha a jószágnak pénzben kifejezett értéke, vagyis az ár (l. o.), legtöbbször azonban magának valamely pénznemnek a következő értékeit jelenti: 1. névérték, az illető pénznemnek azon értéke, amelyek annak pénzláb (l. o.) szerinti nemesfémtartalma képvisel; p. 1. ezüst forint névértéke = 500/45 gr. szinezüst (= 11,111... gr.) értékével; 2. fémérték, az illető pénznemnek tényleges fémtartalma által képviselt éréke; a valutapénzeknél a fémérték egyenlő a névértékkel, csak kopás, v. csonkítás után lehet közöttük különbség, a váltópénzeknél azonban a fémérték mindig kisebb azok névértékénél; 3. pari érték, valamely fémpénz fémértékének más fémpénz fémértékében kifejezett egyenértéke; p. a 20 márkás arany pari értéke 24,691 arany frank; 4. árfolyamérték, a nem valutapénzül használatos belföldi és valamennyi külföldi pénznemeknek piac-valutájában kifejezett ára, amely mindig alkalmazkodik a nemes fémek világpiac árfolyamához; 5. becslési érték, a kereskedelmi pénzeknek a törvény, vagy a szokás által idegen országok valutájában megállapított értéke, p. 10 arany forint = 1 sovereigne a londoni értékpapirbörzén.

Pénzfém

l. Érmefém.

Pénzfont

az egyes államokban a valutatörvény által megállapított súly, amely az illető pénzrendszerben súlyegységül használtatik. L. Érmeügy.

Pénzforgalom

l. Pénzkészlet.


Kezdőlap

˙