Peso

(spanyol és olasz, ejtsd: pezo) a. m. darab, tehát al P. a. m. érmeket darabszám szerint adni v. venni; továbbá eredetileg spanyol pénzegység, mely különösen Nyugat-Indiában, Közép- és Dél-Amerikában nagyon elterjedt és jelenleg is sok helyen a pénzegység, értéke rendesen aranyban 5 frank = 4,05 márka = 4,76 korona, az ezüst vagy papir P. azonban kisebb értékü. A P. piaszter néven sok más országban is elterjedt. A P. továbbá súlymérték Bolognában és Bresciában = 25 libra.

Pessarium

(lat.), l. Méhgyűrü.

Pessinus

nevezetes város Galatiában, a Dindimosz-hegységnek déli lejtőjén, ismeretes mint Kybele tiszteletének központja és főhelye. A gazdagon ékesített templomban az istenasszonynak egy ősrégi, némelyek szerint fából, mások szerint kőből készült szobra volt, amelyről a hagyomány azt tartotta, hogy az égből esett le. Minthogy a Sibylla könyvei Róma sorsát e szobortól tették függővé, utóbb is Rómába vitték azt. P. romjai a mostani Bala-Hisszar mellett láthatók.

Pessium

Jazygia egyik városa volt, melyet némelyek egynek vettek a mai Pesttel; ez azonban már csak azért sem valószinü, mert a rómaiak közvetlenül a Duna balpartjá nem tűrték meg a barbárok városait.

Pesszimizmus

(a lat. pessimus a. m. legrosszabb-ból), a köznyelven a hajlandóság a dolgokat fekete szinben látni, az emberekben nem bizni, a jövő eshetőségei közül a rosszabbakat várni, általában a figyelmet az élet bajaira fordítani. A filozofiai P. legfőbb képviselői Schopenhauer (l. o.) és Hartmann (l. o.), kik rendszerbe szedték ezt a meggyőződést.

Pest

eredetileg valószinüleg a Gellérthegy neve, a szó barlangot, vagy - mint a pécs szó - kősziklát jelentvén a szlávoknál. A magyarok ezt a szláv szót az itt levő rév mellett alakult magyar-bolgár helységre nézve is megtartották, de már mész- vagy tégla-kemence értelmében használták. Igy nevezik a németek Pestet még 1235. is Ofennek (l. o.) s igy irja 1586-ban is egy oklevél téglakemencének a pestet. V. ö. Salamon, Budapest tört. (II.). L. Budapest, - P. a kohászatban, l. Kemence.

Pest

1. Kis-P., nagyközség Pes-Pilis-Solt-Kiskun vármegye pesti felső j.-ban, (1891) 4913 magyar és német lak., van ipartestületek, vasúti állomása, posta- és telefonhivatala és postatakarékpénztára. Hozzátartozik Szt.-Lőrinc-puszta, nagy téglagyárral, homokbányával, többféle iparvállalattal és számos nyaralóval. A fővárossal a szt.-lőrinci helyi érdekü vasút köti össze. - 2. Új-P., nagyközség Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye váci felső j.-ban, a Duna mellett, Budapesttől közvetlenül É-ra, mellyel jórészt már teljesen összeépült. A főváros környékének legjelentékenyebb községe s az egyetlen iparos város annak szomszédságában. A város eredete csak 1838-ig megy vissza, amikor Károlyi István gróf megyeri pusztájának egy részét örök bérbe kezdte kadni a pestieknek, kik ott többnyire szőllőket ültettek és nyaralókat építettek. Eleinte lassan ment a telepítés s még 1850. is csak 673 lakosa volt, de lassanként felismerték a hely kedvező fekvését s a telep gyors fejlődésnek indult, főleg mióta a fővárossal való közlekedés megkönnyebbült s az államrendőrség hatáskörének Új-P.-re való kiterjesztése, valamint jobb igazgatás életbe léptetése által a közállapotok lényegesen javultak; igy 1870. már 6722, 1881-ben 11 668 és 1891-ben 23 521 lakosa volt, közöttük (1891) 18 087 magyar, 4059 német s 800 tót; hitfelekezet szerint 16 401 róm. kat., 1135 ág. evang., 1905 helvét és 3915 izraelita. A házak száma jelenleg 1484. Új-P. ma nevezetes gyárváros, melyben nagy szabásu gyárak (gép-, bőr-, szesz-, hajó-, jutafonó- stb. gyár) egész sora keletkezett; iparát s forgalmát vasúti és gőzhajó-állomása, két villamos vasútja, téli kikötője, posta- és táviró- és telefonhálózata jelentékenyen elősegíti. Van takarékpénztára, ipartestülete, alsófoku kereskedelmi és ipariskolája, polgári iskolája; többféle közművelődési, közhasznu és iparosegyesülete és társulata. A fővárossal való egyesítése előbb-utóbb kétségkivül be fog következni. Határa igen csekély, csak 529 ha. - 3. P., a főváros balparti része (IV-X. kerület), l. Budapest.

Pest

vármegye, l. Pest-Pilis-Solt-Kiskun.

Pestalozzi

Henrik János, svájci pedagogus, szül. Zürichben 1746 jan. 12., megh. Bruggban (Aargauban) 1827 febr. 17. Először a lelkészi pálya vonzotta, de szónoklási kisérlete rosszul ütött ki. Azután a jogi pálya felé fordult. Azonban Rousseau Emiljének az olvasása ismét más irányt ad törekvéseinek. Érzi, hogy a tudomány s az európai művelődés nem jár természetes utakon. Ugyanez időtájt szerfeletti tanulása beteggé teszi. Amint felgyógyul, minden jogi s történeti könyveit s jegyzeteit elégeti s a földmívelésre adja magát; megházasodik, elveszi Schultesz Annát, egy zürichi kalmár leányát. 1775. elhagyott koldusgyermekeket fogad házába, kiknek számuk csakhamar 50-re szaporodik. Ezeknek azután mindenük, atyjok, tanítójuk, gondviselőjük. A célt azonban, melyért P. lelkesedett, amely az elhagyott gyermekek emberekké való neveléséből állott, senki sem méltányolta. Jószivüségét kigúnyolták, bizodalmával visszaéltek. Végre is nem győzte a dolgot, anyagi eszközei kimerültek. Intézetét feloszlatta s Inselinnek, egy tekintélyesebb svájci irónak Ephemeriden címü vállalatába kezdett irogatni. Itt jelent meg azután P. későbbi pályája hirnökéül egy műve: Die Abendstuden eines Einsiedlers (A remete esti órái). E mű a szerző gondolatait sorolja fel a nevelés felől. Egy évvel később új munkát irt P.: Lienhardt u. Gertrud (1781. 4. k.) cím alatt. A könyv célja, hogy javítsa a népnevelést. A nevelést, a hogy Rousseau kivánja, a bölcsőnél kezdi. P. leirja, mint neveli Gertrud gyermekeit, miként viseli házának gondját. Nincsenek jó népiskolák, addig tehát, mig lesznek, az anyák kötelessége a nevelés. De hogy neveljenek, ha nem értenek hozzá? Tanulják meg a Gertrud példájából. Amint Lenárt és Gertrud megjelent, P. neve gyorsan ismeretessé lett Európában. II. Lipót, akkor még Toscana nagyhercege, Firenzébe hivta, hogy legyen a könyv eszméinek megvalósításában segítségére. Az új eszmék iránt általános lett a lelkesedés mindenfelé. P. még azután tizenhét évig maradt Neuhofban feleségével, aki mindenkor igazi támasza volt. Ez alatt az idő alatt sok könyvet irt s a Schweizer Blatt c. lapot alapította. 1798-ban a franciák Stanz városát felégették s az egész Unterwalden kantont elpusztították. Számos elhagyott gyermek barangolt menedék nélkül a szabad ég alatt. A direktorium P.-t bizta meg, hogy a gyermekeket szedje össze s mentse meg a társadalomnak s adja vissza önmaguknak P. a Szt.-Orsolya-zárdába összegyüjtött vagy 80 gyermeket, kik négy évestől tiz évesig mindenféle koruak voltak. Munkája azonban váratlan véget ért, 1799-ben a franciák visszatértek s a zárdát kórházzá változtatták. P. innen egy kis pihenés után Burgdorfba ment s a népiskolában egy évig tanított, azután a burgdorfi régi kastélyban nyitott intézetet. Itt kezdte irni új munkáját: Wie Gertrud ihre Kinder lehrt (1801), melyet azután a Buch der Mütter (1803-1804) és az Anschauungslehre der Zahlenverhältnisse c. iratai követtek. E könyvek tartalmazzák P. didaktiaki elveit, ezekben fejeződött ki P. nagy elve: hogy a szemlélet, az érzékek fejlesztése, minden oktatás alapja. De a politikai ügyekbe avatkozás csakhamar kedvetlenséget szerzett P.-nak. A demokrata svájciak 1802. szószólóul küldték Párisba az első konzulhoz, e mellett egy olyan munkát is irt (Ansichten über d. Gegenstände, auf welched. Gesetzgebung Helvetiens ihr Augenmerk vorzüglich zu richten hat), mellyel az előbbkelőket maga ellen zudítá. Párisból, hol különben semmit sem tudott elérni, visszajövén, a berni kormány a buchseei kolostorban adott intézetének helyet, de csakhamar visszavonultak a demokrata P.-tól. s az intézet igazgatását Fellenbergnek adták át. P. ekkor Iffersenbe költözött s intézetét saját erejéből európai hirnévre emelte. Voltak itt Európa minden részéből, hazánkból is többen, egy Esterházy, Brunswick Teréz grófnő, Váradi Szabó János stb. 1809-ben tizenöt tanítója és 165 növendéke volt; ezenkivül Európából s Amerikából harminckét tanító tartózkodott itt, hogy P. módszerét tanulmányozzák. 1810-ben már hanyatlani kezdett az intézet, főleg a tanítók egyenetlenkedése miatt. 1825. kénytelen volt felhagyni vele; ekkor visszatért Neuhofba, ahol unokái laktak. Ott irta meg Schwannengesang címü utolsó művét, melyben nevelési elveit akarta még egyszer összefoglalni. Két évvel később (1827) itt hunyt el. P. szerint a nevelés végcélja természeti erőink összhangzó kifejtése. A természeti erők fejlődésének azonban határozott rendje, törvényei vannak, ezenkivül egyéni hajlandóságokkal, ösztönökkel birunk, melyek minden emberben más mértékben vannak meg, de bizonyos közösség van az egyénileg különböző emberek természete közt. Ez a közösség teszi lehetővé, hogy a gyermekeket együtt neveljük, de a nevelőnek tanulmányozni kell az egyes gyermekek eltérő jellemvonásait is s egyik tehetséget sem szabad a másik rovására fejleszteni. P. szerint a tanítás elemi eszköze e három dolog: a szám, alak és a beszéd. E három kategoriába beosztja P. az egész didaktikát. P. reformjait hivei nagy lelkesedéssel, ellenei gúnnyal, lenézéssel fogadták. Módszere most már mindinkább meghonosul mindenfelé. 1896 jan. 12. világszerte megünnepelték születésének 150-ik évfordulóját. Bruggban eddig díszes emléket állítottak sírjára. V. ö. Kayser V., P. (Zürich 1895); Seyffarth V., P. und seine weltgeschichtliche Bedeutung (Liegnitz 1896).

Pestere

(barlang). Hunyad vármegyében két község is viseli a P. nevet. Az első P. a brádi j.-ban van, 516 oláh lak. A kis falu szirtes hegyhátak közé rajtózik s tőle délre a Kis-Bánya (Boica) és Karácsonyfalva (Krecsunyesd) közé ékelődő Magura mészsziklájában pár oduja után érdemelte ki nevét. A falu környéke dolina süppedéseket mutat. Különben Karácsonyfalva s még inkább Ormingya barlangjai is közelébe esnek s hajdan e barlangos községek valamelyikének tartozéka lehetett. - A második P. a puji j.-ban van, 603 lak. Ez már Poros-P. nevet is visel az ősi Szálláspatak közelében, hol az Árpádok korából szereplő hátszegvidéki nemesség fő fészkét ismerjük. A falutól délre éppen a Retyezát-hegység lábánál, a völgyön át terjedő mészfalat a patak teljesen áttöri, ugy hogy a vizben gázolva a tulsó nyilásig juthatunk. E közben egy mellékfülke marad el balra, mely a tetőről kaphatta a kimosó vizsugárt. A barlang alsó kijáróját elfalazták s ágyu- és lőrései ma is láthatók. 1704-ben a Rákóczihoz pártolt hátszegvidéki nemesség egy része a szálláspataki templomkastélyban, másik része itt talált menedéket s Tiedge báró ezredes itt ostromolta meg őket. Az érdekes barlangot a puji vagy hátszegi vasúti állomásról látogathatjuk meg, de a bajesdri őrháztól 1/2 nap alatt bejárhatjuk.


Kezdőlap

˙