Petroleumfestés

a festészetben újabban alkalmazott eljárás, melyet Lidwig H. festő próbált meg. Abban állt, hogy terpentin helyett petroleumot használtnak kötőszernek, hogy az olajfestmény hamarabb száradjon. V. ö. Ludwig H., Über die Grundsätze der oelmalerei u. das Verfahren der klassischen Meister (Lipcse 1876).

Petroleum-lángzók

vagy égők, oly szerkezetek, melyek segítségével a petroleumot a világítás céljaira értékesítjük. A mai P. ősei azok az olajlángzók, melyeket a mult század vége felé kezdtek használni. Kiinduló pontul tekinthetjük a leger-féle lapos belü lángzót, melyet 1783 körül Párisban használtak először. Ezt a találmányt messze tulszárnyalta Amié Argand-é (l. o.), aki 1789. használta először a körbelet és a láng belsejébe való levegővezetést; sőt Quinquet társaságában sikerült neki a lámpaüvegeket is meghonosítani. Ettől kezdve a találmányok egész sora jegyehető fel, mivel azonban mindezek az olajvilágítást szolgálták, a petroleumnak mint világító anyagnak térfoglalása következtében értéküket veszítették. Ma az olajlámpákkal legfeljebb csak a hajókon találkozunk, hol őket tűzbiztos voltuk miatt használják. A petroleumot lámpákban 1819 körül először Galiciában égették; azonban általános elterjedését a világításnak ez a módja csak az 50-es években nyert. Az első jobb és célirányosabb lángzót 1855. az É.-amerikai Silliman szerkesztette. A kontinensen az első petroleumlámpát 1862. készítették Amerikából behozott minták szerint. Kezdetben lapos v. lepkelángzók gyártásával foglalkoztak, 1868-tól kezdve pedig a körlángzók készítését is felkarolták. Rendes méretek voltak az 5-7-10 és 14 vonalas lepke- és a 10-12 és 14 vonalas körlángzók. A P. szerkezete jó ideig változatlan maradt, azonban a petroleummal való világítás évről-évre nagyobb tért hódított, olyannyira, hogy a repce- és szolárolaj-világítás csakhamar megszünt. A lángzók szerkezetének javítására irányuló modern mozgalomban az első lökést a mitrailleuse-lángzók feltalálása adta. Noha ezek nehéz kezelésük miatt nem váltak be, annyi hasznuk mégis volt, hogy megtanították a gyárosokat arra, hogy igenis lehet nagyobb fényhatásu égőt szerkeszteni. Használni kezdték - habár még egy kissé ügyetlen levegőmegosztással - a lángterelőt is. Az első alapos javítás 1882-ben történt, mikor először alkalmazták az olajtartón keresztül a láng belsejéhez menő légvezetést. E mellett érvényesülni kezdett a regenerativ rendszer is a lángterelőnek felhasználásával olyképen, hogy a beáramló levegőt ennek segítségével előmelegítették. Mily eredményre vezetett ez a találmány, mutatja az a körülmény, hogy manapság 60, sőt 80 gyertyafényü petroleum-lámpára is akadhatunk. hogy azonban még ma sem értük el a fejlődés legmagasabb fokát, mutatja az u. n. lucigen-világítás, mely nem egyéb mint a petroleumnak komprimált levegővel való elégetése és a mult évben feltalált petroleum-gázvilágítás. A lángzógyártás s vele kapcsolatos lámpaipar legjobban kifejlődött Németországban. Ausztriának két nagy lámpagyára van (Ditmaré és Brunneré); nálunk pedig egy működik: a Magyar lámpagyár és fémáru részvénytársaság Kőbányán.

A. P.-at legcélszerübben a bél alakja szerint osztályozhatjuk, mert a szerkezet e szerint módosul. Vannak: 1. lapos- v. lepkelángzók, lapos béllel; 2. mitrailleause-lángzók több zsinóralaku béllel, és 3. körlángzók, tömlőalaku vagy köralakra hajlított lapos béllel.

[ÁBRA] 1. ábra. Körlángzó lángterelővel.

Azonban, tekintve a láng és bél helyzetét, találunk felfelé égő és lefelé égő lángzókat. A lapos belü petroleum-lángzók olcsóságuk következtében nagyon elterjedtek. Szerkezetüket alkotja a légvezető és az égő alkotórészt összefoglaló kosár, a lapos béltok vagy hüvely, a bélsüveg és a mozgató kerekek. Az összes alkatrészek között kiváló fontossága van a levehető bélsüvegnek, mely karmaival szorosan a kosárhoz illik. Ez szabályozza a légjárást, a betóduló levegő a süvegnek ütődve, annak melegét felveszi s egy része az alsó nyilásokon áthatol és felszáll, másik részét pedig a süveg gömbalaku széle a bél, illetőleg láng felé tereli. Az erős légáram a lángot meglapítja, ugy hogy az halfark-alakot nyer. Ha ezt a süveget levesszük, a levegő csak kisebb szög alatt éri a lángot, ugy hogy benső elegyedés a levegő és gáz között nem történhetik, miért is kormozó, vörös szinü és kápalaku lángot nyerünk. Hasonló tünemény lép fel, ha a belet nagyon felcsavarjuk és a láng nem a süveg alatt, hanem a felett keletkezik. A halfark-alaku láng kellő elhelyezkedése céljából öblös üvegre van szükségünk. Még helyesebb volna, ha az üveg a láng formáját venné fel, szóval elliptikus keresztmetszetü lenne, mert ekkor egyenletesebb volna a légáramlás is. Ilyen lapos üvegeket a duplexlángzókhoz használnak. A fénmennyisgé fokozására a bél szélesbítése szükséges. Azonban lehet nagyobb fénymennyiséget a bél sokszorosításával is létrehozni. Igy keletkeztek a kétbelü u. n. Duplexlángzók, a hárombélü u. n. triplex-lángzók, a keresztlángzók 4 egymásra merőlegesen álló béllel, a csillagalaku lángzók több sugárirányban álló béllel. Ide tartoznak a Brunner testvérek szabadalmazott koronalángzói 6 sugárirányosan elhelyezett béllel. Állítják a belet háromszögalakban is, de ez már a körlángzók gyenge utánzása.

[ÁBRA] 2. ábra. Mitrailleuse-lángzó.

A fényhatás természetesen e szerkezeti módosításokkal némileg fokozódik a lángok sugárzó melegének egymásra való hatása miatt. Kisérletek igazolják, hogy a duplex-lángzók fényhatása 3, 4, sőt 5-ször nagyobb mint a közönséges-lángzóké. A lapos lángzóknak két nagy hibájuk van, az egyik az, hogy a lángzó alkotó részei tetemesen felmelegedvén, elősegítik a robbanó gőzök keletkezését, a másik pedig az, hogy a láng nem kapván elég levegőt, fényessége csekély. Amint említettük, a fényhatás fokozható, ha az izzó szénrészek sugárzó melegét a láng hőfokának emelésére használjuk fel. Ezt a duplex-lámpákban már némileg elértük, azonban még inkább elérjük ezt az által, ha a belet körbe hajtjuk v. már eleve tömlőbelet használunk. Igy keletkeztek az u. n. körégők vagy lángzók. Azonban az által, hogy a bél helyzete változott, a lámpa szerkezetében is jelentékeny változást kellett tenni, mert kellő fényhatást csak kellő légjárás mellett érhetünk el, már pedig, ha a láng belsejéhez nem vezetünk levegőt, akkor minden előny, amit a bél körbe állításával elérünk, kárba vész. A láng a gyűrüalak helyett tömör kúppá alakul. Hogy a belső légvezetést lehetővé tegyük, a béltok alul nyitott. Itt áramlik be a kosáron át szívott levegő egy része, mig a másik része a bélsüveg rovátkáin keresztül szűrődvén, a láng külső felszinét táplálja. Amint látjuk, ezen egyszerü körégőkben a bélsüvegeknek nincs meg az a hivatása, mait a lapos lángzóknál kiemeltünk. Azonban erre itt is szükség van, mert kellő fényhatást csak ugy érünk el, ha a levegő merőlegesen fuj a lángra. Ezt lámpaüveggel érjük el. Bizonyos magasságban az üveg kisebb keresztmetszetet kap, ez által a levegő a lángra fuj s azt szintén szűkíti, ugy hogy a béltokon át felszálló levegő szintén merőlegesen értheti a lángot.

[ÁBRA] 3. ábra. Petroleum regenerativ lámpa függőleges metszete.

Fontos a szűkítés magasságán kivül annak átmérője is. A szűkítés a bélvég felett 10-13 mm.-nyire legyen. Nehéz olajokhoz a kisebb, könnyü olajokhoz a nagyobb magasságot vegyük. A belső átmérő pedig legyen egyenlő a bél átmérőjével, v. legfeljebb 1-2 mm.-rel legyen nagyobb. A lámpaüvegek magassága 200-260 mm. lehet. A lámpa üveg szűkítéséhez hasonlólag hat a lángterelő (1. ábra fent), melyet a béltok felső részén helyeznek el, hogy a beáramló levegőt a lánghoz hajthassák, mert ez által a láng kiszélesbül és a kivülről beáramló levegőnek nagyobb felszint nyujt, de a láng vastagsága is csökken. A lángterelőnek épp ugy mint a szűkített üvegnek még az a haszna is van, hogy felmelegedvén, a levegőt is felmelegíti. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy lángterelő alkalmazása mellett a legtöbb esetben helytelen volna szűkített lámpaüveget használni, mert csakis akkor van igazán élénk fényhatás, ha a gáz és lég keveredése a szükséges helyen történik. A lángterelő kezdetben csak egyszerü sárgaréz-korong volt. Később ezt is javították olyképpen, hogy a korongot kifúrták s a lánghoz ezen a nyiláson át is vezettek levegőt. Az összes újabb lámpaszerkezetek ezen elv helyes megoldását célozzák. Némileg a körlángzókhoz tartoznak a mitrailleuse-lángzók is, melyeknek több körben elhelyezett zsinóralaku belük (2. ábra) van. Az egyes lángok köralaku lánggá egyesülnek, melyet lángterelővel tesznek intenzivebbé. Újabban különösen éjjeli építkezésekhez használják az u. n. petroleum-fáklyákat is (l. Fáklya). Legújabban oly P.-kat is gyártanak, melyek a petroleumot gázalakban meleg levegővel égetik el. Schülke M. berlini gyárosnak a 3. ábrában előtüntetett szerkezete ezek sorába tartozik. A petroleumot a lámpa felső részében levő gyűrüalaku tartóba öntik. Ennek megtörténte után az üvegtömbben levő spiritusz-lámpát meggyujtják, 4-5 perc mulva a lelógó láncot meghúzván, kinyitják a petroleumtartó alatti gázcsapot, mire a spiritusz-lámpa fejlesztette meleggel elpárologtatott petroleumgáz a lángzóhoz árad és meggyul. Ettől kezdve a lámpa melege fejleszti az égéshez szükséges gázt, mely a léghevítő-szekrény belsejében elhelyezett edényből 16 bronzcsövön át a lámpa alsó részéhez árad. Ha el akarjuk oltani a lámpát, a másik láncot (a rajzon nem látható) húzzuk meg, mire a csap bezáródik. Ez a lámpa sokkal fényesebb lánggal ég, mint a hasonlóan szerkesztett regenerativ gázlámpa, a láng szine és fényereje hasonló az elektromos ívlámpáéhoz.

Petroleum-mótor

Munkaelve a gázmótorokéval megegyezik, azzal a különbséggel, hogy a gázt finoman szétporlasztott vagy gőzzé változtatott petroleum helyettesíti. Eleinte csak a benzint sikerült mótorikus célra felhasználni. (L. Benzin-mótor.) A világításra használt közönséges petroleumot csakis az utóbbi években sikerült minden kivánalmat kielégítő módon alkalmazni, miután a gázmótoroknál szerzett tapasztalatok teljes mérvben érvényesültek. Ezek a keverék erős sűrítése, a dugattyuk helyettesítése szellentyükkel és az izzócsővel való gyujtás. Határozottan megállapítható határt a benzin- és P. között nem vonhatunk. Általában mondhatjuk, hogy a P.-nál mindazok a körülmények gondos figyelembe vannak véve, melyek a nehezebben robbanó keveréknek is tökéletes elégését eredményezik, a kátrány és korom lerakódását lehetőleg csökkentik és oly szerkezeti részek vannak alkalmazva, melyeknek működését a bizonyos mértékig elkerülhetetlen lerakódások nem egy könnyen zavarják, végül gondoskodva van róla, hogy a gép belső részei könnyen hozzáférhetők és tisztogathatók legyenek. Az első benzinmótort a 70-es évek elején Hock Bésben, az első P.-t pedig Brayton New-Yorkban készítette, de ennek a megindítása is benzinnel történt, csak miután mát a gép felmelegedett, lehetett nehéz petroleummal folytatni a munkát. A későbbi P.-ok, melyek közt a Priestman brothers P.-a a legrégibb, kivétel nélkül négy szakaszos gépek, melyeknél a keveréket, mielőtt a hengerbe szivatnék, külön lámpával vagy az égési termékekkel előmelegítik. Az előmelegítők (Vergaser) néhol a hengerből elkülönített edények, másutt a beömlesztő csatorna vagy a hengernek egy része szolgál az előmelegítésre.

[ÁBRA] 1. ábra. Ganz-féle petroleum-mótor oldalnézete.

A P. nehéz petroleummal is megindul, hacsak az előmelegítőt megelőzőleg (benzin- vagy spiritusz-forrasztólámpával) eléggé felhevítik. Az egy-egy töltéshez szükségelt folyadékot vagy szivattyuk szolgáltatják, vagy - ami az ilyen nagyon kis szivattyuk megbizhatatlansága miatt előnyösebb - nyomással folytatják, vagy pedig ugy szivatják be. Mig a benzin-mótoroknál a hőveszély miatt az elektromos szikrával való gyujtás van helyén (deutzi benzin-mótor), a P.-nál kevés kivétellel (Priestman) a csőgyujtás van alkalmazásban, melyet egy forrasztó lánggal ég petroleumlámpa hevít; másutt a sok felügyeletet igénylő lámpa mellőzve van (Bánki-Csonka-féle gépek). Vannak P.-ok, melyeknél az erősen izzított előmelegítő maga robbantja fel a keveréket (Grob & Co., Daimler, R. Hornsby & Sons). A P.-ban előnyösen használható az olcsóbb fajta lámpa-petroleum (mai ára 100 kg.-ként 16 frt 50 kr.), melynek fajsúlya 0,77 kg-nél kisebb és amely ezért egy új adótörvényjavaslat értelmében ipari célokra adómentes, tehát körülbelül 10 frtért kapható lesz. A jobb P.-k óránkint és lóerőnkint körülbelül 1/2 kg. petroleumot fogyasztanak. A legtöbb esetben a P. elsőbbségben van a kis gőzgép felett, mert bármikor indítható, állandó felügyeletet nem igényel, tüzelő anyagot csak addig használ el, mig jár; fűtőre, gépészre szüksége nincsen, vizet nem fogyaszt. A P.-nak nagy szerep igérkezik a kisipar minden ágain kivül a mezőgazdaságban, öntözésre, takarmánykészítésre, őrlésre és a P. lokomobilnak cséplésre.

[ÁBRA] 2. ábra. Ganz-féle petroleum-mótor keresztmetszete.

Hazánkban a Ganz és társa gépgyár készít néhány év óta P.-okat (Bánki, Csonka és Lázár szabadalma),melyek rohamosan tért hódítottak (l. 1-2. ábrát). Az égési terményekkel előmelegített, a szivószellentyü felé áramló levegő felszívja, szétporlasztja és magával ragadja a csővégnél alacsonyabb nivóban tartott petroleumot, mely az ablak tetején látszó rezervoirból folyik a nivómagasságot szabályozó edénybe és mint robbanó keverék tölti meg a hengert azalatt, mig a dugattyu felülről lefelé mozog. Amint a dugattyu ismét felfelé halad, a bebocsájtó szelep bezáródik és az elzárt keverék sűrítve lesz. A dugattyu felső meddőpontjában (g) izzócső az erősen sűrített keveréket felrobbantja, mire a keletkezett nagy nyomás a dugattyut alsó állásába taszítja; újból feljövet a dugattyu az elégett gázt tolja ki a kifúvószelepen át a kettősfalu előmelegítőn (a-nál) és a csővezetékbe iktatott kátrányfogó edényen keresztül a szabadba. A motor sebességét centrifugál-regulátor szabályozza, mely a normálisnál nagyobb sebesség esetén a kifúvószelepet nyitva tartja, mikor is a robbanó keverék helyett égési termékekkel szívódván tele a henger, a robbanások kimaradnak és a gép ereje kisebbedik, a sebesség csökken. A petroleum befolyó nyilását (b) csavarral állítható kúppal szabályozzák. Az aszbeszttel burkolt gyujtó cső (g) bizonyos méretei mellett, a levegő előmelegítése esetén, a szabályozásnak leirt módjával, az indításkori izzítás után, állandóan izzásban marad, még akkor is, ha a gép kis erővel dolgozik, vagy időközönkint csak üresen jár.

Petroleur

petroleuse (franc., ejtsd: -lőr, -lőz), ezzel a névvel illették legelőször azokat az anarkistákat, akik 1871. a Tuileriák palotáját, a városházát és sok más középületet petroleummal fölgyujtották. P. általában véve a gyujtogatásra és gyilkolásra képes fanatikus egyének.

Petrologia

(gör.), régi, ma már nem használatos neve a petrográfiának, a kőzetekkel foglalkozó tudománynak.

Petromány

kisközség Temes vármegye csákovai j.-ban (1891) 1818 oláh lak.

Petromyzon

l. Orsóhal.

Petronell

község Lajta-Bruck alsó-ausztriai kerületi kapitányságban, a Duna jobbpartján, vasút mellett, 971 lak., régi plébánia-templommal, P. és Hainburg közt találhatók a régi Carnuntum (l. o.) romjai. Határában emelkedik a római korból származó u. n. Pogány kapu is.

Petronella

gazdag magyar nő 1135. Jeruzsálemben 400 bizánci aranyon két házat vett s azt, Kozma és Bonifác ottan élt magyar remeték segítségével a «maga nemzetének» örök időre szállóházul rendezte be.

Petronius Arbiter

Cajus (mások szerint Titus) római iró, születési helye ismeretlen, Nero idejében a hivatalos pályán is működött, de sok időt töltött az udvarnál, hol mint a császár kedvteléseinek mestere (arbiter elegantiae) népszerü volt, amig aztán bevádolták, hogy részese Piso összeesküvésének, amikor aztán K. u. 66. ereit felvágta és elvérzett. A neki tulajdonított körülbelül 20 kötetes regényből (Satyricon), melyben a Varro-féle Satura Menippea mintájára verses és prózai darabok váltakoztak egymással, csak töredékek maradtak reánk, legjelentékenyebb köztük egy vacsora leirása (Cena Trimalchionis), melyben a szereplő személyek viseletéből (a parvenü Trimalchio, a ravasz görög Enkolpios és a gyermekesen hiu Eumolpos) remek realizmussal lép elénk az iró kora. Kiadások: régebben a Burmann-féle (1743) újabban a Büchler-féle (Berlin 1862); monografiák Studertól (Rheinisches Museum 1843), Becktől (Cambridge 1856) és Teuffeltől (Studien z. Charakteristiken), Revicky Károly Imre gróftól (785); epigrammáiból fordított Ponori Thewrwk Emil (Egyet. Philologiai Közlöny, VIII.).


Kezdőlap

˙