Picacho de Veleta

(ejtsd: pikacso -), a Sierra Nevadában magasságra nézve a második hegycsúcs (3470 méter) Ny-ra a 11 méterrel magasabb Pico de Mulhacentől (l. o.).

Picadores

(spany.), l. Bikaviadal.

Picae

(lat.), a vágyakat jelentő orvosi műszó s értik rajta a nők ama beteges állapotát, midőn olyan, gyakran káros dolgokat kivánnak enni, amelyeket rendes viszonyok közt nem esznek. Ez a kóros állapot főként a nemi élet zavarainál (ivarérettség, terhesség, későkori hónapszám stb.) jelentkezik. A zavaró okok megszüntével ezek a beteges vágyak is megszünnek.

Picander

Henrici Frigyes Keresztély (l. o.) álneve.

Picard

(ejtsd: -kár) Lajos Benedek, francia vígjátékiró, szül. Párisban 1769 jul. 29., megh. u. o. 1828 dec. 31. Irodalmi nevét Encore des ménechmes (1791) c. vígjátékával alapította meg, melyet nemsokára a szintén tetszéssel adott Les visitandines (1792) c. operája követett. Legjobb vígjátékai: Médiocre et rampant (1797) és Les marionnettes (1807); magyarul is megjelent: A képmutató (ford. Horváth Béla, Kecskemét 1864) és Két házaspár (ford. Csiky Gergely, Budapest 1885). Több darabját együtt irta Duvallal, Barréval, Waflarddal, Mazeresrel stb. 1801. pedig átvette a később Odéon néven ismert Théâtre Louvois igazgatását. 1807. az akadémia tagja lett, s ekkor Napoleon rábizta az udvari operaház vezetését; 1816. ismét átvette az Odéon igazgatását, s midőn ez leégett (1818), P. a Théâtre Favart igazgatója lett, melyet nagy virágzásra emelt. Irt több regényt is; válogatott műveit Théâtre (6 köt. Páris 1812) és Oeuvres (10 köt. u. o. 1821-22) címen adta ki.

Picardie

(ejtsd: pikardi), Franciaország egykori tartománya Artois, Flandia, Champagne, Islede-France, Normandia és a La Manche közt 12 690 km2 területtel. Részei voltak: Calaisis v. Pays Reconquis Calais fővárossal, Boulonnais Boulogne fővárossal, Ponthieu Abbeville fővárossal, Amiénios Amiens főhellyel, Santere Péronnenel, Vermandois Saint-Quentinnel és Thiérache Vervinsnel. Az első hármat Basse-P.-nak, a többit együtt véve Haute-P.-nak is nevezték. 1790. belőle alkották Somme département-t és részben Oiset, Aisnet és Pas-de-Calaist. V. ö. Morel, Hist. de la P. (1883); Janvier, Dictionnaire hist. et archéologique de P. (Amiere 1885).

Piccadilly

London egyik főutcája a Hyde Park (l. o.) DK-i oldalán.

Piccinino

(ejtsd: piccsi-) Miklós, olasz condottiere, szül. Perugiában 1375., megh. Milanóban 1444 okt. 15. Filippo Maria Visconti szolgálatába lépett 1425. és megverte a firenzeieket, Velencét és Sforza Ferencet. De midőn magát Bologna urává akarta tenni, kisérlete nem sikerült. Két fia, P. Ferenc (meghalt 1449) és P. Jakab (megh. 1465) szintén kitüntek mint hadvezérek; az első Sforza Ferenc szolgálatában, a második pedig az alsó-itáliai háborukban.

Piccinni

(ejtsd: piccsinni) Miklós, olasz zeneszerző, szül. a Nápolyhoz tartozó Bariban 1728 jan. 16., megh. Páris mellett Passyban 1800 máj. 7. Zenész apja csak püspöke rábeszélésére adta a Sant-Onofrio-konzervatoriumba, hol Leo és Durante kedvelt tanítványa volt. Nápolyban kezdte meg 133 operájának hosszu sorát, 1754. a Le donna dispettose (Gőgös hölgyek) címüvel; legnagyobb sikerei voltak: Cecchina ossia, la buona figliuola (Cecchina vagy a jó gyámleány, Róma 1760); L finte gemelle (A kiket ikertestvéreknek véltek); Il vago disprezzato (A megvetett udavarló). Egyszerre elveszítette népszerüségét a jóval csekélyebb tehetségü Anfossi miatt, holott Somelli és más tekintélyes zenészek elismerték eredetiségét és termékeny volta mellett is kifejtett művészi gondját, mellyel a páros énekek (duettók) formáját bővítette, mélyítette, a felvonásokat befejező zenei számot pedig következetesen változatossá, fokozódó erejüvé, nagy szabásuvá fejlesztette. P. ere 1776. nejével (szül. Sibilla Vincenzával) és felnőtt gyermekeivel, egyenesen Mária Antoinette királynő meghivására, Párisban telepedett le s felhasználtatta magát eszközül Gluck ellenfelei által; nagy fáradsággal zenésített meg francia dalműszövegeket; Roland, 1778; Iphigénie en Tauride, 1781 (Gluck 1779-iki Iphigéniájánál jóval csekélyebb sikerrel). Még 13 francia dalműve közül néhányat elő sem adtak, mig a többi mindinkább hanyatló sikerrel került szinre, részben a Gluck után jött Sacchini sikerei miatt, aki ellen azonban (mint gyászbeszéde 1786. tanusítja) épp ugy nem ármánykodott, mint Gluck ellen. Csak hivei vívtak a Mercure de France hasábjain és röpiratokban elkeseredett tollharcot, mely az elvektől eltért s a személyeskedés útjára tért le. P. az École royale de chant et de déclamation tanára lett 1784., ez állását a forradalom eltörülte s ő 1798-ig Nápolyban élt; innen francia forradalmár rokonai miatt kellett távoznia s visszatért Párisba, hol azalatt összes vagyona, beleszámítva partituráit is, idegen kezekre került. Ismét 1794 óta a Conservatoire nevü intézet tanára lett, hol halála után nejét énektanárnak nevezték ki. Maradtak egyházi zeneművei is. Életrajza: Ginguené, La vie et les ouvrages de P. (1800); Desnoiresterres, Gluck et P. 1774-1800 (1872). - Egyik fia P. Lajos, szül. Nápolyban 1766., megh. Passyban 1827 jul. 31., számos középszerü francia és olasz operát szerzett.

Picciola

(ol., ejtsd: picsola), volt rézpénz a nápolyi területen, melynek értéke körülbelül 1/2 fillér.


Kezdőlap

˙