Ploug

Parmo Károly, dán költő és politikus, szül. 1813 okt. 29., megh. Kopenhágában 1894 ott. 27. Már mint tanuló a politikai szabadságért küzdött és Poul Rytter álnéven irta szatirikus Atellanáit és Viser og Ver (1847) c. költeménykötetét, melyet még más kettő követett; mindezeket egyesítve is kiadta saját nevével (Samlede digte 1861). Irta még: Nyere sange og digte (1869) és Nye digte (1883), melyeknek hazafias iránya nagy népszerüséget szerzett P.-nak Dániában.

Plön

(Plune, Plone), az ugyanily nevü járás székhelye Schleswig porosz kerületben a Kis- és Nagyplöni tó között, vasút mellett,(1890) 3212 lak., dohány-, szóda-, szappangyártással, kocsigyárral, halászattal; fa-, gabona- és halkereskedéssel; az itt született Bruhns csillagász emlékével. Plönt mint nyaralóhelyet is sokan fölkeresik.

Plöni-tó

(Nagy-), Schleswig-Holstein porosz tartomány legnagyobb tava; hossza 10, szélessége 8 km. Egy földnyelv választja el a Kis-P.-tól, amelynek lefolyása a Kieli-kikötőbe szakadó Schwentine.

Plössl

Simon, bécsi optikus, szül. Bécsben 1794 szept. 19., megh. u. o. 1868 jan. 29. Asztalos fia volt és esztergályos mesterséget tanult, 1812-ben pedig Voigtländer optikai műhelyébe lépett. 1823. önálló műhelyt alapított, hol igen pontos optikai műszereket készített, mi által neve csakhamar ismertté vált. Ő készítette először a Litrow által feltalált dialitikus távcsöveket, melyek azonban nem váltak be. Nevezetesek még P. aplamitikus lupéi, messzelátói, de kivált mikroszkópjai.

Plötzensee

Berlin mellett 1390 főre számított, a pavillonrendszer szerint épült férfi-fegyház. A körfalon belül egy igazgatás alatt négy fogház van. A telep költsége 6 287 000 márka, vagyis fejenkint 4523 márka. A büntetés végrehajtása a vegyes v. progressziv (ir) börtönrendszer elveit követi.

Plugova

kisközség Krassó-Szörény vármegye orsovai j.-ban, (1891) 1057 oláh lak.

Plum.

latin növénynév után Plumier Károly ferencrendi szerzetes nevének rövidítése, szül. Marseilleben 1646 ápr. 20., megh. Gadis szigetén Cadiz kikötőben 1704 nov. 20.

Plumage

(franc., ejtsd: plümázs) a. m. tollazat.

Plumbagineae

(növ.), kétszikü család a kankalinképüek rendjében, a kankalinféléktől kiváltképen az választja el, hogy magrejtője alapjáról csak egypete ered, továbbá hogy 5 bibeszála van. Füvek vagy cserjék, levelük váltakozó egyszerü, gyakran a tő körül csoportosodik. Mintegy 250 fajta mind a két földségnek melegebb és mérsékelt vidékein terem, különösen a mediterrán vidéken meg az orosz sós pusztákon. V. ö. Boissier, De Candole «Proromus»-ában, 12. köt.; Janka, S. Europaeae, Természetrajzi Füz. 1882.

Plumbago

Tourn. (növ. Ólomír v. ólomgyökér, mert a gyökere ólomszinre fest, ikracső), a róla nevezett család füve vagy cserjéje, 12 faja mind a két földségnek melegebb vidékein terem. Szirma gyertyatartóképü, öthasábu. Egyetlen európai faja a P. Europaea L. 1/2-1 m. magas, nálunk Fiume körül gyakori, levele hosszas-lándsás, virágzata kalász módjára halmozódott, lilaszinü. Dél-Európában nő, augusztustól szeptemberig virágzik. Gyökere csípős ízü, nyálat gerjeszt, a testen hólyagot húz és kelevényt okoz, különösen az égető plumbagin következtében. Ezenkivül van benne némi zsíros, szürke festőanyag. A hathatós hólyaghúzó szerek közé tartozik. Régebben az egész növény, de különösen bőrkiütés alkalmával. A déli vidék koldusa testén e gyökér segítségével mesterséges fekélyt idéz elő, hogy a szánalmat és adakozást annál jobban kicsalja. A P. rosea L. (P. vesicatoria Rumpf) kelet-indiai, piros virágu, még erősebben hat és szí. Nevezetesebb kerti faj a P. Capensis Tthunb., szép halavány kék virággal. A P. Larpentae Lindl. khinai, kék, lilába játszó virággal.


Kezdőlap

˙