(Podmanyin), kisközség Trencsén vármegye vágbesztercei j.-ban, (1891) 241 tót lak. P. a Nagy-Manin hegy (891 m.) tövében fekszik; a középkorban innen eredtek a rablásaikról hires Podmanini grófok, a mai Podmaniczkyak ősei. L. még Manin-hasadék.
L'Herit. (növ.), a tiszafafélék fája, ritkán cserjéje. Mintegy 50 faja kiváltképen a déli föld mérsékelt övén és Ázsia forró vidékének magas hegyein terem. Levele szálas vagy széles, téli zöld, virága egy- vagy kétlaki, a hímvirág tarka formáju, a termővirág az ág hegyén rendesen magányos. Meglehetős kemény héju magván húsos maglepel van. A P. Thunbergi Hook. kapföldi. Nagyon kemény fáját yellou-wood néven értékesítik. A P. Chinensis Wall. 15 m. magas, Khinában és Japánban terem, mint díszfát ültetik.
l. Hashajtó szerek és Podophyllum.
kisközség Nyitra vármegye vágújhelyi j.-ban, (1891) 1191 tót lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
(gör.) a. m. lábimádás, gúnyos elnevezése a lábcsóknak.
(Podolszkaja gubernija), kormányzóság Oroszország Dny-i részében Volhinia, Kijev, Herszon, Besszarábia és Galicia közt, 42 018 km2 területtel, 2 516 618, 1 km2-re 60 lak. A kormányzóságot, amely Ény-on magasabb (legmagasabb pontja 361 m. Alexandrovkánál) mint DK-en, alacsony dombok, amelyek a Kárpátok hegyrendszeréhez tartoznak és Kijev felé tartanak és a proszkurovi dombok, amelyek Herszonba mennek át. Vizei a Dnyeszter és a D-i Bug környékhez tartoznak; a Dnyeszter határfolyója; ez itt veszi föl a Podhorcét vagyis Zbrucsot, az Ivancsikot, Uzsicát, Ljadavát, Murafát és Jagorlikot; a D-i Bugba ömlik a Buzsek, Ivka, Deszna, Kodima stb. Az éghajlat mérsékelt és egészséges. Legnagyobb részét a miocen-korszakbeli képződmények fedik. 63%-a szántú, 15% erdő és 17% rét és legelő. Fő termékek búza és rozs, azonkivül len, kender, cukorrépa, dohány, hüvelyesek, dinnye, különböző gyümölcsök, sőt a Dnyeszter bal partján a szőllő is megterem. Az állattenyésztés legvirágzóbb Balta és Olgopol járásokban; a lovak számát 449 000-re, a szarvasmarhákét, amelyeket Oroszországban nagyra besülnek, 678 000-re, a juhokét 808 000-re és a sertésekét 307 000-re becsülik. Az 1616 gyár, amelyek közt 49 cukor-, 97 szesz-, 17 dohánygyár, 1219 malom és néhány posztógyár, összesen 49 millió rubel értékü árut termelt. A lakosok legnagyobb része kis-orosz, azután lengyel, zsidó, kevesebb német, oláh, cigány stb. Járásai: Balta, Braclav, Gajszin, Jampol, Kamenec-Podolszk, Leticsev, Litin, Mohilev, Ogopol, Proszkurov, Uzsica és Vinnica. Fővárosa Kamenec-Podolszk. P. a XIII. sz.-ban tatár uralom alá került, a XIV. sz.-tól kezdve Litvániának volt része, 1795 óta pedig Oroszországhoz tartozik.
(növ.), l. Magyar flóravidék.
igy nevezik azokat a darvas és fehér szinü fajtákat, melyeket Európa délkeleti részén tenyésztenek. Fő képviselőjük a magyar marha. Ide tartoznak még a Szerbiában, Romániában, Bulgáriában, Makedoniában és Dél-Oroszországban tenyésztett fajták, sőt Olaszországban is találunk podoliai marhát, mely rómainak neveztetik. Franciaország legkiválóbb marhafajtája, a charolaisei szintén podliai eredésü, de más vért is tartalmaz.
(Pudlein), azelőtt egyike a 16 szepesi városnak, ma nagyközség Szepes vármegye ólublói j.-ban, (1891) 1634 német és tót lak., van régi vára, kegyesrendi kolostora és kat. algimnáziuma, gőzfürésze, vasúti állomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára.
az ugyanily nevü járás székhelye Moszkva orosz kormányzóságban, a Pahra és Vasút mellett, (1890) 10 912 lak., viaszfehérítőkkel és juhprémkészítéssel.