Poelenburgh

(ejtsd: púlenbörh) Cornelis, van, Brusco v. Satyro néven is nevezték, hollandi festő, szül. Utrechtben 1586., megh. u. o. 1667. Bloemaert Ábrahámnak volt tanítványa, azután Rómába ment, hol főleg Elsheimer modora volt nagy hatással fejlődésére. 1617 után visszatért hazájába, 1650. Londonban él, 1664. az utrechti festőcéh dékánja lett. Festményei többnyire tájképek, a római Campagnából vett motivumokkal, amelyekben az apró alakok, ó- vagy újtestamentomi és mitologiai jelenetek aránylag csekély szerepet játszanak. Érdekes képe van a budapesti országos képtárban: Hét gyermek képe, 1628-ból (381. sz.). Ilyen nemü ábrázolások mintegy 150 fennmaradt képe között nagyon ritkák.

Poema

(lat). a. m. költemény.

Poena

(lat.) a. m. büntetés, birság. P. qualificata, l. Minősített büntetés.

Poenitentia

(lat.) a. m. megbánás; a katolikus egyházban a bűnbánat szentsége. A P. távoli anyagát a bűn, közeli anyagát a bűnös e három cselekvényei teszi: 1. a bűnök fölött való igazi bánat (l. Bűnbánat); 2. a gyónás (l. o.) és 3. az elégtétel, mely rendesen P.-nak is neveztetik.

Poenitentiales libri

l. Libri poenitentiales.

Poenitentiaria sacra romana

(lat.), pápai kegyelemügyi hatóság; egyedül pro foro interno szóló felmentések megadására illetékes; de IX. Pius megengedte, hogy szegényekkel in foro externo is dispenzáljon nyilvános házassági akadályoknál. Élén a Poenitentiarius major áll. Van még két más kegyelemügyi hatóság, u. m. a Signatura Gratiae és a Dataria. L. Bibornoki testületek.

Poepp.

latin természetrajzi nevek után. Pöppig (l. o.) Eduárd Frigyes nevének rövidítése.

Poerio

Sándor, olasz költő, szül. Nápolyban 1802., megh. 1848 nov. 3. Az ifju P. vitézül harcolt 1820. a forradalmi hadsereg soraiban, amiért hosszabb fogságra és számkivetésre itélték. Hazájába visszatérve Firenzében telepedett le. Itt Toscana történetét tanulmányozta és többekkel egyetemben az Antologia c. szépirodalmi lapot indította meg, mely Olaszország egysége mellett küzdött. 1831-ben Marseillebe ment, ahol Pepe tábornokkal újabb összeesküvést szőtt. De ez a terv is dugába dőlt. Midőn P. végre 1835. Nápolyba visszatérhetett, atyja kivánságára a jogtudományra adta magát. 1843. névtelenül hazafias verskötetet adott ki Párisban; a kormány mindamellett üldözőbe vette és iratait elkobozta. A következő években lángoló hazafias dalokat adott ki, melyek nevét egyszerre egész Olaszországban ismeretessé és ünnepeltté tették. 1848. a velencei önkéntesek sorában harcolt s a Mestre mellett vívott ütközetben halálos sebet kapott. Költeményei Poesie (új kiad. Firenze 1852) cím alatt jelentek meg. V. ö. Marx F., Alessandro P., ein Lebensbild mit lyrischem Anhang (Graz 1868); Imbriani, A. P. a Venezia, lettere e documenti (Nápoly 1884).

Poéta

(lat.) a. m. költő. - P. laureatus, l. Koszorus költő.

Poetaster

(új-lat.) a. m. fűzfa-poéta, silány költő.


Kezdőlap

˙