Pofaszakáll

l. Haj.

Pofazacskó

bizonyos emlős állatok pofájának s illetőleg állkapcsának belső oldalán fekvő bőrzacskók v. táskák, melyek a zsákmány felhalmozására szolgálnak. Ilyeneket találunk a hörcsögnél, néhány mókusfajnál, egérnél és majomnál. A Saccomydae-félék P.-ja nem a szájba, hanem kifelé nyilik.

Pofóka

(növ.), l. Dracocephalum.

Poga

kisközség Borsod vármegye mezőcsáti j.-ban, (1891) 299 magyar lak., mezőgazdasági szeszgyárral. Hozzá tartozik Muhi puszta (l. o.).

Pogácsa

finoman vágott töpörtyüvel, vajjal v. tejfellel zsírozott élesztős tésztasütemény, melyet a kelesztés után karikaalaku mintával kiszúrva, tojással megkenve gyors tűz mellett sütnek meg.

Pogácsaalma

(növ.), l, Almafa. - Pogácsakörte, l. Körtefa.

Pogány

(a latin paganus a. m. falusi, faluban lakó [pagus a. m. falu] szótól), a katonával (miles) ellentétben a békés falusi földmives ember, aki fegyvert nem visel; később, midőn a római és görög nemzeti vallás az egyre jobban terjedő kereszténység elől a városokból a falvakba szorult, ennek a népvallásnak a követőit hivták P.-oknak. A keresztes háboruk korában a törököket és a szaracénokat is igy nevezték (hazai nyelvemlékeinkben az ősmagyar vallás követőit is), mig jelenleg csak a politeizmus vallóit hivják P.-oknak, bár ez az elnevezés sem helyes, mert némely politeista vallásban (p. bramanizmus) is sok a monoteisztikus elem. A kat. egyház, az izraeliták kivételével, az összes nem keresztény vallásuakat a P. gyüjtőnéven ismeri.

Pogány forrasztó

l. Forrasz.

Pogány-keresztények

voltaképen mindazok, akik pogány vallásból tértek át a keresztény vallásra; szorosabb értelemben azokat nevezték igy, akik Pál apostol korában s az utána következő évtizedekben cserélték fel előbbi pogány vallásukat Krisztus tudományával s akik határozott különbséget tettek a zsidóság és kereszténység között, azért vonakodtak magukra nézve a mózesi törvényeket kötelezőkül elismerni; mig ellenben a zsidók közül áttértek, az u. n. zsidó-keresztények, csak azokat akarták keresztény társaikul elismerni, akik magukat, ha a pogányságból tértek is át, körülmetéltetik, a tisztátalan állatok húsának élvezésétől tartózkodnak. E miatt Antiokiában is versengés fejlődött ki a kétféle keresztények között, a vitakérdést az első jeruzsálemi gyülés elé vitték (Cselek. 15. fejezet). A II. sz.-ban már a P. nagy többségben voltak a zsidó-keresztények felett, azért ezek vagy kénytelenek voltak azokkal összeolvadni, vagy mint külön felekezet az egyházközösségből kilépni. L. Ebioniták és Nazarénusok.

Pogány sírok

l. Temetkezés.


Kezdőlap

˙