Poitiers

(ejtsd: poatyié), Vienne département és P. járás, továbbá püspökség székhelye, a Boivre és Clain összefolyása fölötti dombon. 118 m.-nyi magasban, vasutak mellett, (1891) 37 497 lak., lakosságának számához arányítva csekély iparral, amely zongora-, trikó-, durva posztó-, festék-, lakk- és rövidáru-készítéssel foglalkozik; három fakultásból (jogi, természettudományi és történelem-filizofiai) álló akadémiával; orvosi és gyógyszerészi előkészítő iskolával; nyilvános könyvtárral (40 000 kötet, 300 kézirat); régiségtárral és természetrajzi muzeummal; botanikus kerttel; 1834. alapított régészeti társulattal; orvosi, történelmi, szépirodalmi, természettudományi, mezőgazdasági társulattal és különböző közép- és népiskolával. P. régies külsejü és csekély részét kivéve, csendes város. Legérdekesebb épületei a román építészet korszakából valók. Kiválóbbak: a Szt.-Péter-székesegyház (1162-1379) hármas hajóval; a Szt.-Radegunda-templom, amelyet 560. az ugyanily nevü királyné (I. Chlotár neje) alapított és amelynek kriptájában a város e szentjének szarkofágját őrzik; a bizánci-román stikusban épített Notre-Dame a XI. sz.-ból hires homlokzattal (képét l. Építészet XI. mellékletén); a XI. sz.-ból való St.-Moutierneuf, a St. Hilaire nevet viselő régi apátsági templom, amely állítólag már a VI. sz. előtt alapíttatott és a XII. sz.-ban restaurálták; a négyszögü, 13 m. hosszu Szt.-János-templom márványoszlopokkal és XI. sz.-beli freskókkal, amelyet a VI. sz.-ból való baptiszteriumnak tartanak; az igazságügyi palota, amelyben a poitoui grófok kastélyának maradványai még máig is láthatók; a városháza, szép renaissance épület, amelyben a könyvtár és muzeumok vannak elhelyezve; a Pierre Levée, egy dolmen a St.-Saturnin külvárosában. A város D-i részén van a Parc de Blossac két márványszobor-csoporttal, régi sáncok maradványaival és szép kilátással a Clain völgyére. P. Limonun néven a pictones gallus törzsnek volt fővárosa. Korán lett püspökségnek székhelye; Szt. Hilarius (350-367) volt első püspöke. II. Alarik 507. innen indult ki, hogy Chlodviggel Vouillé mellett megütközzék. 732. P. közelében verte meg Martel Károly az arabokat és mentette meg Ny.-Európát az iszlám inváziójától. 1356-ban 10 km.-nyire a várostól ment végbe azon szerencsétlen ütközet, amelynek következménye a bretignyi béke volt. 1569. a hugenottáktól Szt.André foglalta el. Az 1577-iki P.-i ediktum megerősítette a st.-germaini béke határozatait. V. ö. De Chergé, Guide du voyageur a P. et aux environs (1851).

Poitiers

Diana, l. Diane.

Poitou

(ejtsd: poatu), Franciaország egyik régi tartománya Bretagne, Anjou, Touraine, Berry, La Marche, Angoumois, Saintonge, Aunis és az Atlanti-oceán közt, 20 000 km2 területtel, Poitiers fővárossal és körülbelül megfelel Vienne, Deux-Sevres és Vendée mai départementoknak. P. két részre oszlott föl: Haut- és Bas-P.-ra. Egykoron pictones gallus törzs lakta; a rómaiak Aquitania Secundával kötötték össze. Az V. sz.-ban megszállották a Ny-i gótok, 507. elfoglalták a frankok. A merovingiak idejében Aquitania hercegeinek volt birtoka, mig Pipin a frank koronához nem csatolta. A IX. sz. végén a karolingiak által kinevezett P.-i grófok birtokukat örökössé tették és magukat aquitaniai hercegeknek nevezték. E család férfiágában kihalván, egyedüli leányörökösük Eleonora 1137. P.-t hozományul VII. Lajos királynak juttatta, midőn pedig másodszor férjhez ment Anjou Henrikhez, P. angol birtok lett. II. Fülöp Földnélküli Jánostól 1204. elfoglalta és 1259. Anglia róla formaszerüen lemondott. 1228-1271. IX. Lajos fitestvérének Alfonznak volt a birtoka, aki örökös nélkül halt el. 1360-ban újra Angliához került, de 1371. V. Károly visszafoglalta és fitestvérének János berryi hercegnek adta; midőn ez 1416. meghalt, újra a francia koronára szállott.

Pojáca

l. Bajazzo.

Pojána

1. P., kisközség Krassó-Szörény vármegye karánsebesi járásban, (1891) 1096 oláh lakossal. - 2. P., l. Polyán.

Pojána-Ruszka

a délmagyarországi hegyvidék legészakibb hegycsoportja, mely Krassó-Szörény vármegyében terül el. D. felé a Bisztra folyó és a Zajkányi patak a Vaskapu (Marmara) hágóval (656 m.) a Godján-Szárkó hegységtől választja el, K. felől a Sebes patak és a Sztrigy jelölik a határát a Retyezát felé, Ny. felől a Temes és Béga a Szemenyik-Plessuva hegységtől választja el, É. felől a Maros jelöli végső határát. Fő gerince a Vaskapu hágóból indul ki s két részre osztható; a déli a Vaskaputól a Ruszka hegyig DK-ÉNy-i irányban csap, az É-i a Ruszkától a Marosik nyulik. Átlagos magassága 900-1200 m. s jelentékenyebb csúcsa a Ruszka (1359 m.). A hegység D-i részének oldalágai igen messzire nyulnak a Maros, illetve a Cserna folyóig, Ny. felé azonban a gerince csak rövid ágakat bocsát; annál jelentékenyebb ágat bocsát a Ruszka hegy Ny. felé, mely a Ten urs hágón (992 m.) túl a hegység legmagasabb csúcsát, a Bágyest (1380 m.) hordja s elágazásaival a Béga, Ruszka, Bisztra és Temes folyók közét teljesen betölti. Ezen ágnak K-i folytatása oldalágaival, Maros-Illye, Déva és Vajda-Hunyad felé terülve szét, egészen a Maros partjáig húzódik. A Ruszka hegytől É-ra a fő gerinc egészben véve D-É-i irányt vesz, főbb emelkedései a Verfu-Lotrului (1260 m.), Kicsóra (1159 m.), Fáca Cigánului (884 m.) és Priszaka (832 m.); a pojéni és felsőlapugyi völgy közt hirtelen aláereszkedik egy 395 méter mély nyeregre s ezentúl már csak alacsony dombsor gyanánt folytatódik ÉNy. felé. A hegység főbb völgyei É. felől a Béga- és a vele egyesülő Pojéni-völgy, a Furdia-völgy; Ny-on a Nadrág völgye, D-en a Lózna és Ruszka völgye, K-en a kristályos palák képezik, mint agyagcsillámpala (fallit), csillámpala és alárendelten gnájsz; magvát a nagy kiterjedésü agyagcsillámpala képezi, melyre fiatalabb képződmények települnek. Több helyen mészkő fordul elő nagyobb telepekben, a Cserna völgye. A P. erdőségei nagy kiterjedésüek. Igen jelentékeny a bányászat, mely főleg Nadrág, Ruszkabánya és Ruszkica vidékén folyik; vannak itt továbbá nevezetesebb ipartelepek is, elsősorban az említett helyek vasöntői, továbbá a tomesti üveggyár. A P. meglehetős sűrüen van népesítve, lakói mind oláhok.

Po-Jang-hu

magy tó Kiang-szi khinai tartományban, amely nevét a K-i partján fekvő Pojang-hien nevü városról kapta. A tó tulajdonképen a kiszélesedett Kan-kiang, amely Hu-Kounál a Jang-cébe torkollik és azután 48 km.-rel tovább D. felé borít el nagyobb területet 64 km.-nyi hosszuságban és átlag 24 km.-nyi szélességben. Néhány sziget, aminő a Ta-ku-san és a krnyékén levő hegyek kies külsőt kölcsönöznek neki. A tartomány legtöbb folyója (Sziu-ho, Kin-kiang, Csan-kiang) itt torkollik. E vizek mellett a tó sekély és nyáron csak mocsár, illetőleg iszap alkotja. Nyáron azonban a Janc-ce fölös vize kitölti és ekkor igazi nagy tó képét nyujtja. D-i részében van Vu-csöng és ÉNy-on Nan-kang-fu kikötőhely.

Pojén

kisközség Krassó-Szörény vármegye facseti j.-ban, (1891) 560 oláh lakossal, vasércbányával.

Pojnikovo-barlang

P.-Kazán, l. Kazán.

Pok

vagy Puk nemzetségének első ismert tagja Mór 1220. már II. András hű tisztviselője. Fia, szintén Mór, 1222-69. Moson, majd Győr és Nyitra vármegye főispánja, királyi étekfogó és főpohárnokmester s végül a királyné udvarbirája volt. Már II. Andrásnak hű embere volt, 1241. pedig a mohi csatában éppen akkor szúrt le egy tatárt, mikor ez IV. Bélára fölemelte lándsáját. Testvére volt Omodé, 1254-67-ben győri püspök, s János, 1263-ban Béla herceg tót embereinek főnöke. Mórnak s feleségének, a Rathold nemzetségéből való Domonkos tárnokmester leányának fiai közül Miklós I. Károly idejében erdélyi vajda és szolnoki s máramarosi főispán volt (1307-19). Tőle származott Mór, a Moróczok és István, a Megyesiek őse. Az első Morócz, Simon, 1351-78. közt mint pozsonyi, győri és bakonyi főispán s végre mint tengermelléki bán nagy méltóságokat viselt. A nemzetségnek 1234-64. közt a Dunán, Dráván és Tiszán túl levő vármegyékben 88 birtoka ismeretes. V. ö. Wertner, Nemzetségek (II. 270-282).


Kezdőlap

˙