Ponerologia

(gör.), a bűnről szóló tan.

Ponevjezs

az ugyanilyen nevü járás székhelye Kovno (ettől 96 km.-nyire) orosz kormányzóságban a Zsegen és Nevjezsa összefolyásánál, vasút mellett, (1890) 17 883 lak., len-, cukorrépa- és gyümölcskereskedéssel; szeszfőzőkkel.

Pongau

Salzburg hercegség egyik vidéke, amely Sankt-Johann kerületi kapitányságnak felel meg. A Salzbach folyik rajta keresztül (lásd Pinzgau), azonkivül magában foglalja a Gastein- és az Arl-völgyet.

Pong-hu

(Pescadores- vagy Halász-szigetek), khinai szigetcsoport a Formoza és a Fu-kien tartomány közt fekvő Fu-kien tengeri útban. A csoport 20-23 terméketlen szigetből áll, meredek partokkal, amelyeket szirtek környeznek és amelyeket csak hajósok laknak. 1885. a franciák foglalták el, és erődítvényekkel látták el. A két legnagyobb sziget közt jó kikötő van.

Pongo

az orang-után borneói neve.

Pongrác

szent, l. Pancratius.

Pongrácz

-család (szentmiklósi és óvári gróf). A Szentiványi-, Szmrecsányi-, nádasdi Baán- és Potturnyai-(Tornalljai-) családokkal közös eredetü család, mely egyike Liptó vármegye legrégibb családjainak. 1241 körül élt a család első kimutatható őse, Lőrinc. Ősi birtoka a családnak Szentmiklós, melytől előnevét vette; e birtokra P. 1368-ban új adományt nyert, mig Óvár az 1458 julius 15-iki pozsonyi országgyülés határozatából jutott a család birtokába. A család egyik kiválóbb tagja Szentmiklósi P., a XV. sz.-ban élt «turóci király». A család 1608 március 5-én Dániel személyében az ország bárói közé soroztatott. 1690-ben Ferencnek fiai, Ferenc, János és Gáspár a báróságban megerősítettnek. 1763 február 15-én Ferenc unokája, Adám N. János grófi rangra emeltetett, tőle ered az ifjabb grófi ág, mig az idősebb grófi ág Gáspár fiától ered, ki 1743 junius 9-én emeltetett grófi rangra. János pedig a bárói ág alapítója. V. ö. Majláth B., Liptómegyei törzsökös családok 1526. évig (Turul 1890). A család tagjai közül említendők:

1. P. Ágost gróf, a főrendiház tagja, szül. 1841 nov. 4. Atyja Rudolf cs. és kir. kamarás volt, mig nagyatyja Ádám a Ludoviceumra tett nagyobb adakozásával szerzett érdemeket. P. a Trencsén vármegyében fekvő Révfalu uradalom birtokosa.

2. P. Emil báró, iró, szül. Mohorán (Nógrád) 1842., megh. 1886. Beutazta majdnem egész Európát. 1868 óta a pénzügyminisztériumban szolgált. Irt regényt, költeményt, pénzügyi dolgozatokat és úti rajzokat, melyek között Suezig és vissza (2 köt. 1870) és Úton-útfélen (2 köt. 1875) legnevezetesebbek. Több éven át volt munkatársa a belga Indépendnce lapnak.

3. P. Károly gróf, szül. Budapesten 1832 márc. 3-án, mint P. János gróf cs. és kir. kamarás és helytartó-tanácsos fia. Középiskolai tanulmányai befejezése után a grazi hadapródiskolába lépett, aztán katona lett és az 1859-iki és 1866-iki hadjáratokat kitüntetéssel harcolta végig. 1868. a hadtudományok tanárává nevezték ki Budapestre; 1870. mint őrnagy átlépett a honvédséghez, 1876. alezredes, egy évvel később ezredes és dandárparancsnok. Midőn nyugalomba lépett, a király tábornoki ranggal tüntette ki. Mint a főrendiház tagja, élénk részt vett annak reformálásában, s azóta élethossziglan megválasztott tagja. 1885óta az országgyülési képviselő s az egyházpolitikai vitákig a szabadelvü párt tagja volt, akkor azonban kilépett a pártból. Irt egy hadtudományi munkát is: A három fegyvernem taktikája címen.

4. 4. P. László, a nemesi ágbó, szül. Felső-Turon 1824 dec. 15. Iskoláit Pesten, Komáromban és Győrött elvégezve, 1840. az 58-ik gyalogezredbe lépett mint hadapród, 1846. a m. kir. testőrségnél hadnagy, 1848 szept. a honvédzászlóaljhoz tétette át magát; itt 1848 dec. 16. százados, majd zászlóaljparancsnok, 1849 jan. őrnagy. Mint őrnagy a 7-ik hadtestnél Görgey alatt szolgált s különösen 1849 máj. 21. Buda ostrománál tüntette ki magát, aminek elismeréséül alezredessé neveztetett ki. Jun. 23. a csornai ütközetben mint dandárparancsnok ismét újabb jelét adta vitézségének, melynél a győzelmet személyes bátorsága döntötte el. Ezután Pétervárad fölmentésénél, majd Titel körülzárólásánál szerepel. A világosi fegyverletétel után egy ideig a hazában bujdokolt, majd külföldre menekült, s 1851-53. Hamburgban és Párisban tartózkodott. 1854. Mecklenburgban megnősült. 1867. ő is kegyelmet nyerve, hazájába visszatért s 1869 jul. 26. m. kir. honvéd alezredesnek s a 3-ik zászlóalj parancsnokának neveztetett ki. V. ö. Egerváry, Honvéd törzstisztek albuma (73. old.).

5. P. Sándor, altábornagy, szül. Mező-Túron 1823., meghalt Pozsonyban 1890 ápr. 21. Tizenhat éves korában mint hadapród lépett be az osztrák hadseregbe s 1859. a bánáti határőrezredben őrnagy lett; 1863. az orosz-lengyel forradalomban kitüntette magát és császári elismerést kapott; 1866. mint huszárezredes Königgrätznél hadi érdemkeresztet nyert, 1873. vezérőrnagy, 1879., mikor nyugalomba vonult, altábornagy lett.

Pongyola

általában a gondatlan értelemben használják. Ily értelemben beszélnek P. öltözetről, stilről. Neve a nők kényelmes reggeli öltözetének.

Poniatowski

lengyel hercegi család, mely eredetét a régi olasz Torelli-családból származtatja. Nevezetessé P. Szaniszló révén lett (szül. 1677., megh. 1762 aug. 3.), ki az É-i háboruban Leszczynszky Szaniszlóhoz és XII. Károlyhoz csatlakozva a svéd sereggel Oroszországba vonult és Poltava mellett nagyon befolyt XII. Károly életének megmentésére. A svéd király Benderből P.-t küldte követül Konstantinápolyba, ahol sikerült is neki a szultánt az Oroszország elleni háborura rábirni. Károly halála után P. II. Ágost szolgálatba lépett, aki őt vajdává és regimentáriussá tette, midőn pedig Ágost meghalt, P. ismét Leszczynszky mellé szegődött, aki a lengyel trónra vágyott, de Danzig mellett az oroszok elfogták; kiszabadulása után kibékült III. Ágosttal, aki nagy tiszteletben tartotta. Második nejétől, ki Czartoryiszka hercegnő volt, több fia született: a később lengyel királlyá lett P. Szaniszló (l. o.), továbbá P. Kázmér (szül. 1721., meghalt 1800.), aki hercegi rangot kapott s testvére uralkodása alatt a korona főkamarása volt; P. András, 1756 óta német birodalmi herceg, megh. Bécsben 1773. mint osztrák táborszernagy; P. Mihály, a legifjabb (szül. 1763., megh. 1794.), gneseni érsek és birodalmi primás volt. - P. Kázmér egyik fia, P. Szaniszló, szül. 1757 nov. 23-án, megh. Firenzében 1833 febr. 13. Nagybátyja uralkodása alatt Litvánia főkincstárosa, Podolia sztarosztája és a lengyel koronaőrség tábornoka volt, később pedig az orosz cár titkos tanácsossá nevezte ki. 1804 óta Bécsben, később hosszabb ideig Rómában élt, hol a Via Flaminia mentén fekvő gyönyörü villáját, a benne levő számos műkincsekkel együtt, eladta az angol Sykesnek. - Fia, P. József herceg, szül. Rómában 1816 febr. 21., megh. Londonban 1873 jul. 4-én. Firenzében tanult, hol korán megszerette a szépművészeteket s különösen a zenét s az éneket. II. Lipót toscanai nagyherceg 1848. naturalizálta s 1849. Brüsszelbe, 1850-53. egyúttal Londonba is nagykövetnek küldte. 1854. Franciaországba ment, hol III. Napoleon szenátorrá nevezte ki s több ízben használta diplomáciai küldetésekre. P. számos operát szerzett; köztük a Giovanni di Procida címüt 1840. sikerrel adták Lucában; a Pierre de Medici s az Au travers d'un mur operette Párisban kerültek szinre. - P. József Antal herceg, szül. Varsóban 1762 máj. 7., az Elster folyóba fult 1813 okt. 19. A már említett P. András herceg és Kinska grófnő fia volt; korán osztrák katonai szolgálatba állt, honnan 1789. vezérőrnagyi ranggal a lengyel hadseregbe lépett át. Az 1793-iki hadjáratban fővezér volt, de miután a király a szövetségesekhez csatlakozott, visszalépett. Midőn e közben Kosciuszko Lengyelország fölszabadítására fegyvert fogott, P. azonnal mint önkéntes beállt a lengyel hadseregbe (1794) s egy hadosztály parancsnokságát kapta, mely Varsó mindkét ostroma alkalmával nevezetes szolgálatokat tett. A város átadás aután P. visszavonult birtokaira, de a varsói hercegség alapításakor (1807) átvette a hadügyminiszteri tárcát s 1809. a lengyel seregeket vezényelte Ausztria ellen; bár Raszyn mellett megverték, ügyes mozdulataival arra kényszerítette az ellensége, hogy a hercegségből kivonuljon s ekkor Krakóig nyomult előre. Az Oroszország elleni háborura Lengyelország 100 000 katonát állított, melynek körülbelül egy harmadát P. vezényelte és a borodinói csatában kitüntette magát; az 1813-iki lipcsei csatában szintén oly hősiesen harcolt, hogy ott marsallá nevezték ki, de midőn a parancsnak, hogy a francia sereg visszavonulását födözze, eleget akarván tenni, az Elster hídját fölrobbantotta s a folyón átúsztatott, szerencsétlenül belefult. Holttestét 1816. temették el a krakói egyházban; a helyet pedig, ahol életét vesztette, emlékkel jelölték meg. Életét leirta Boguslawski (Krakó 1831).

Poniatowski bikája

csillagképlet, l. Bika.


Kezdőlap

˙