Pravodi

l. Provadia.

Praxeas

monárchiánus, aki azt vallotta, hogy a Krisztusban az Atya istensége emberré lett és szenvedett; egyúttal buzgó ellensége volt a montanistáknak. Kis-Ázsiából származott, hol egy üldözésben hitvalló lett, tanait pedig 190 táján kezdte terjeszteni Rómában. Tertullian irt ellene.

Praxedis

szent, Pudens római szenátor leánya, kit szt. Péter térített a keresztény hitre, állítólag I. Pius pápa idejében a II. sz. közepe táján halt meg. Emléknapja jul. 21. A Santa Prassede címü bazilika Rómában neki van szentelve.

Praxinoszkóp

(gör.), a bűvös korong egy módosítása, l. Bűvös korong.

Praxis

(gör.), ellentétül az elmélethez (l. o.) a gyakorlat, a cselekvés; akár az, mely az elméletet valósággá változtatja, alkalmazza; akár az, mely elmélet nélkül tesz, cselekszik. - P. judicum est interpres legum (lat.) a. m. a birósági gyakorlat a törvények tolmácsa.

Praxis criminalis

(lat., a. m. büntető gyakorlat), teljes címe szerint: Forma processus judicii criminalis seu P. III. Ferdinánd császár alatt Bécsben 1656 dec. 30. az Enns alatt Ausztria számára szentesített törvény. Hazánkban Kollonics bibornok 1687. latin nyelven adta ki Nagyszombatban. Szentiványi a Magyar törvénytár (Corpus Juris Hungarici) 1696. évi kiadásához csatolta, s azóta annak egyik függeléke, s ámbátor az 1728-29-iki országgyülésen választmányilag átvizsgáltatván, törvényül el nem fogadtatott, hazánk bűnvádi eljárására még a jelen század közepéig jelentékeny befolyást gyakorolt. A P. két részből és szakaszokra osztott 100 cikkből (articulus) áll. Az I. rész: 1-58. cikk) ily cím alatt: De jurisdictione sanguinis, et quomodo in criminalisbus procendendum fit, az eljárást szabályozza; a II. rész De criminalibus causis in particulari egyes bűncselekményekre vonatkozó intézkedéseket tartalmaz.

Praxiteles

görög szobrász, valamivel idősb kortársával, Skopaszzal együtt az ifjabb attikai képiró-iskolának fő képviselője. Családi összeköttetései politikai és művészeti szempontból egyaránt jelentékenyek voltak. Az Eiresidák démoszából származott atyja Kephisodotos képiró volt; nagynénje Phokionnak neje. Működésének fénykora időben összeseik Tébének hegemoniájával; de azért még Nagy Sándor uralmának első éveiben is működött, mint a görögségnek legnépszerübb művésze, kinek szobraival a Peloponnezustól Bitiniáig s a Fekete-tengertől Rómáig találkozunk. P. leginkább egyes szobrokat készített, remekelt az ifju testnek ábrázolásában és a patetikus elemben. Szobrai közül, melyeket ércből és márványból egyaránt készített, az ókori műkritikusok véleménye szerint az utóbbiak voltak tökéletesebbek. Első helyen említendő Hermes-e (a gyermek Dionysosszal), már csak azért is, mert ez az egyetlen P.-szobor, mely eredetiben jutott az utókorra, még pedig Olimpiában (képe a Görög szobrászat I. képmellékletén, 18. ábra). Nem kevésbbé hiresek: az italt töltő és a pihenő szatir (Drezdában), két Eros (l. o.), gyíkot ölő Apollon (l. o.), de különösen a knidoszi Aphrodite, mely Knidosz szigetén egy külön kerek templomban volt elhelyezve s önálló tipussá lett. Eredetije, mely egy knidoszi pénzen látható, elveszett, későbbi másolatai azonban elég hiven őrizték meg a meztelen Aphrodite-tipust, amelyet P. teremtett meg a ókori képfaragásban. Ezen másolatok közül az egyik a római Vatikánban van, a másik a müncheni gliptotékában. Az ókor műtörténelme ismerte meg P.-től az antikirai Artemist (Fokiszban), Leto és Chloris csoportját (Argoszban), Letóét, Apollóét és Artemisét (Megarában) és azt a knidoszi csoportot, melynek központját, Demeter istenasszony szobrát felásták és a British Museumba vitték. A Niobe-csoportozatot már az ókorban elvitatták tőle, viszont újabban neki tulajdonítanak egy Hermest (Firenze) és két Heraklest (Villa Albani és Museo Chiaramonti). Művészi tevékenységének elődeihez és utódaihoz való viszonyáról l. Görög szobrászat (VIII. 202.).

Pray

György, történetiró, szül. Érsekújváron 1723 jan. 11. tiroli származásu családból, megh. Pesten 1801 szept. 23. Tanult Pozsonyban; Bécsben. 1740 okt. 14. a jezsuita-rend kötelékét vette föl s itt töltött két évet, azután tanított a rend különböző iskoláiban: Pécsen, Nagyszombatban, 1747. Nagyváradon, Trencsénben, 1749. ismét Nagyszombatban, 1750. Pozsonyban; 1754. áldozó pappá szenteltetett föl a tanított ezután még Rozsnyón s a bécsi Theresianumban, hol a költészettan tanára s Salm herceg nevelője lett. Egy évig maradt itt, a következő évben már Győrben, 1759. Nagyszombatban, 1760. Budán tanít, ez utóbbi helyen polemikát és teologia moralist. 1773. rendje eltöröltetvén, Mária Terézia 400 frt évi díjjal Magyarország történetirójává, 1777. pedig a budai egyetemi könyvtár őrévé 800 frt fizetéssel, 1790 aug. 19. II. Lipót nagyváradi kanonokká, Ferenc magyar király tornovai cimzetes apáttá nevezte ki. Irodalmi működése magyar történeti forrásművek kiadására, a magyar történet s különösen ennek régibb korszakának s a magyar kat. egyháztörténetnek művelésére irányult. Becses ezenkivül Síntagma historicum de sigillis című posthunus munkája, mellyel a magyar pecséttan alapját vetette meg; mint az egyetemi könyvtár őre, melynek könyvtárát és kéziratait is átengedte, a könyvtár régi és ritka nyomtatványait Index librorum rariorum címü két kötetes művében ismertette; ő hivta fel először a halotti beszédre is a figyelmet, egy művében (Vita S. Elisabethae) mutatványt közölvén belőle. Nevezetesebb művei: De institutione ac venatu falconum libri duo (Nagyszombat 1749, hexam.); Epistola responsoria ad dissertationem apol. I. J. Desericii (u. o. 1762); Annales veteres hunnorum, avarum et hungarorum ab anno a. n. Chr. 210 ad annum Chr. 997 (Bécs 1761); Supplementum (Nagyszombat 1764); Annales regum Hungariae 997-1564 (5 rész, Bécs 1763-1770); Episttola resp. ad partem I. dissertationum B. Cettonis (Nagyszombat 1768); Vita S Elisabethae viduae landgraviae Thuringiae (u. o. 1770, mellette 251-378. old.: Szent Margitnak IV. Béla király leányának csudálatos élete); Diss. hist.-crit. de sacra dextera divi S. Stephani (Bécs 1771); Diss. hist.-crit. de prioratu Anuranae (u. o. 1173); Diss. hist.-crit. in annales veteres hunnorum, avarum et hungarorum (u. o. 1774); Diss. hist. crit. de sancto Ladislao Hungariae rege (Pozsony 1774); Diss. Hist.-crit. de sanctis Salamone rege et Emerico duce (u. o. 1774); Specimen hierarchiae Hungaricae (2 rész, Pozsony és Kassa 1776-79)- Diatribe indissertationem hist.-crit. de s. Ladislao (u. o. 1777); Index rariorum librorum (2 rész, Buda 1780-81); Imposturae CCXVIII in dissertatione B. Cetto (u. o. 1781); Epistola ad Benedictum Cetto (Pest és Kassa 1789); Historia controversiarum de ritibus Sinicis (Pest, Buda és Kassa 1789, németül Augsburg 1791); Historia regum Hungariae stirpis Austriacae (Buda 1790); Historia regum Hungariae (3 rész, u. o. 1801); Syntagma historicum de sigillis regum et reginarum Hungariae (életrajzával Paintner Mihálytól, u. o. 1805); Epistolae procerum regni Hungariae (3 rész, Pozsony 1806, I. 1490;1531, II. 1531-54. III. 1554-1711); Commentarii historici de Bosniae, Serviae ac Bulgariae, tum Valachiae, Moldaviae ac Bessarabiae cum regno Hungariae nexu (Edidit G. Fejér, Buda); Katonával és Cornidessel együtt: Epistolae exegeticae in dispunctionem (A. Ganóczi, Pest 1684).

Prayer-book

l. Anglikán egyház.

Pray-kódex

a XIII. sz. elejéről való latin kézirat, mely misekönyvet, krónikás följegyzéseket (kisebb pozsonyi krónika), naptárt és kottás énekeket tartalmaz; 154. oldalán van a legrégibb magyar nyelvemlék: a halotti beszéd és könyörgés. A P. a nemzeti muzeum tulajdona; nevét fölfedezőjétől kapta.


Kezdőlap

˙