Prielle

Kornélia (Szerdahelyi Kálmánné), a nemzeti szinház tiszteletbeli tagja, szül. Máriamarosszigeten 1826 jun. 1. Atyja, a francia származásu P. József szíjgyártó volt; anyja erdélyi asszony, családi nevén Székely Eleonora. A keresztelésnél Antonia nevet nyert, melyet azonban még kiskorában felcseréltek a Kornélia névvel. Testvérei: Lilla (Rónay Gyuláné), Emilia (Láng Boldizsárné) és Péter mind a szini pályára léptek. P. kedve a szinészethez a máramarosszigeti úri műkedvelők előadásain ébredt föl, majd kezébe kapván Jósikának Adorjánok és Jenők címü drámáját, azt nagy buzgalommal tanulgatta és próbálgatta. Tizenöt éves korában lépett föl először Szatmáron Tóth István társulatánál, 1841 jun. 10. a Két gályarab c. drámában, egy 11 éves kis fiut játszva. Tóth István társulata három hónap mulva megbukott. P. ekkor Kilényi társulatához került, hol Déryné oktatgatta. Leginkább Erdélyben játszottak; itt találkozott Kántornéval is, ki barátságába fogadta. 1844-ben Nagy-Enyeden ismerte meg Szigligeti s szerződést ajánlott neki a nemzeti szinházhoz. A nemzeti szinházban első fellépte 1844 dec. 17. volt, Szigligeti Zsidó címü szinműve Lizi szerepében. 1845 végén újra vidékre ment s a szabadságharcig Nagyváradon, Kecskeméten, Kolozsvárott és főleg Debrecenben játszott. Ez időre esik ismeretsége Petőfivel (l. o.). 1847 nőül ment Szerdahelyi Kálmánhoz, az akkor még kezdő szinészhez. A házasságot 1848., mikor Szerdahelyi honvédnek ment, felbontották. 1849. Hidassy Elek földbirtokos huszárkapitányhoz ment nőül s egy időre visszavonult a szinpadtól. Később Hidassy felcsapott szinigazgatónak s nemsokára elváltak. P. 1857-ig maradt a vidéken; 1857. okt. lépett fel mint vendég a nemzeti szinházban Gauthier Margit szerepében; 1859. lett a szinház szerződött tagja. A kritika nem egyformán fogadta, a dicsérő hang azonban csakhamar elnémította a gáncsolókat. Még egyszer 1861. egy magánügye miatt megvált a nemzeti szinháztól s Pécsre ment Ressler társulatához; 1861. aztán végleg tagja lett a nemzeti szinháznak. Férjével, Szerdahelyi Kálmánnal (l. o.), kivel másodszor is összekelt, fő erőssége volt az új francia drámának. 1891. ünnepelte félszázados szinészi jubileumát, azóta a nemzeti szinház tiszteletbeli tagja, s a közönség és pályatársainak szeretete és nagyra becsülése veszi körül, melynek hetvenedik születésnapján eklatáns kifejezést adtak. Ma is oszlopos tagja és büszkesége nemzeti szinházunknak, melynek közönsége minden újabb fellépését valóságos ünnepnek tekinti. V. ö. Rakodczay Pál, P. élete és művészete (Budapest 1891).

Priene

jónai város Káriában, a Gaisos folyó mentén; eredetileg a Latmi-öböl közvetetlen közelében; később (a Maiandros iszaplerakódásai következtében) jóval beljebb; egyike volt a jón szövetség leghatalmasabb tagjainak, külön hajórajjal, jelentékeny irodalmi élettel (itt született a bölcselő Bias) és Athena Polias templomával, melynek romjai Szamszun - Kaleszi mellett láthatók, kiásott emléke pedig a British Museumban vannak. V. ö. Pullan, P. and Teos (London 1881).

Priessnitz

Vince, az újabb hidegvizkúra kezdeményezője, szül. Gräfenbergban (Osztrák-Szilézia) 1799 okt. 5., megh. u. o. 1851 nov. 28. Egyszerü földmíves volt s mint ilyen megfigyelte a hidegviznek gyógyító hatását. Vidéke lakóinak tanáccsal szolgált: miként gyógyíthatják a hidegvizzel a legkülönbözőbb betegségeket és nagy hirnévre tett szert. P. végre egész rendszert alkotott, mely szerint a betegeket kezelte. V. ö. Wendt, Vincenz P. u. dessen Heilmethode (Freiwaldau 1886).

Priessnitz-borogatás

hidegvizes borogatás, melyet a testen felmelegíteni engedünk. Rendkivül gyakran használják, mint elvonó gyógyeljárást. L. Hidegvizkúra.

Priestley

(ejtsd: prisztle) József, angol teologus és természettudós, szül. Fieldheadban (Leeds mellett) 1773 márc. 13., megh. Northumberlandban (Pennsylvania) 1804 febr. 6. Teologiát végzett és 1761. annak tanárává lett Warringtonban. 1768-tól Leedsben, majd Birminghamban, végre Hackneyben egy nonconformist (dissenter) felekezet prédikátora volt. Ezenkivül 1770 óta Shelburn lord könyvtárnoka is volt. Vallási szabadelvüsége, mely irataiban is nyilatkozik, nem tette kedveltté községében, sőt egy alkalommal a nép nyilt lázadásban tört ki ellene, ugy hogy 1794. kénytelen volt hazáját elhagyni. Ezután Northumberlandban Pennsylvaniában telepedett meg, hol több unitárius szellemü hitközséget alapított. P. igen ügyes kisérletező volt és különösen sok kémiai találmány származik tőle. Legnevezetesebb az oxigén felfedezése, melyet merkuroxid hevítése által nyert. Ezenkivül ő fedezte föl a nitrogén-oxidot, a hidroklorgázt, az ammoniák-gázt és a szénoxidot stb. A fizika terén ő fedezte föl a róla elnevezett szines gyűrüket, melyek csiszolt fémlemezen elektromos kisütések következtében keletkeznek. Nevezetes munkái: History and present state of electricity (London 1767); History and present state of discoveries relating to vision, light and colours (u. o. 1772); Observations on different kinds of air (u. o. 1772, 6 köt.). Teologiai munkái közül említésre méltók: Examination of the doctrine of common sense (u. o. 1775); Disquisition of matter and spirit (u. o. 1777); The doctrine of philosophical necessity (u. o. 1777); History of Christian church. (1803. 4 köt.); Theological and miscellaneous works of J. P. (Rutta-Hackney 1817. 25 köt.).

Prifach

József, székesfehérvári nagyprépost, szül. 1826 nov. 6. Középiskolai és teologiai tanulmányainak befejezte után 1856 aug. 17. pappá szentelték. Rövid ideig tartó káplánkodása után 1857. papnevelőintézeti tanár és lelki igazgató, 1859. plébános, 1868. esperes és ker. tanfelügyelő, 1874. püspöki titkár és szentszéki ülnök, 1876. kanonok és püspöki irodaigazgató. 1877. bulcsi c. apát, 1885. nagyprépost.

Priglevica-Szent-Iván

nagyközség Bács-Bodrog vármegye apatini j.-ban, (1891) 4824 német lakossal; van vasúti állomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára.

Prigor

kisközség Krassó-Szörény vármegye bozovicsi j.-ban, (1891) 1719 oláh lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.

Prikáz

(orosz) a. m. rendelet, parancs.

Prikolics

v. prikulics, l. Farkaskoldus.


Kezdőlap

˙