Proustit

(ásv.), világos-vörös ezüstérc, megkülönböztetésül a pirargirittől, mely sötét-vörös ezüstérc; anyaga szerint arzén-ezüstfény, mert anyaga ezüst-arzénszulfid (Ag3AsS3), ezüsttartalma 65,5%, tehát igen gazdag ezüstérc. Izomorf a pirargirittal (l. o.). Karminpiros, karca ugyanolyan, gyémántfényü, átlátszó, majd áttetsző. Gyakran vonja be pirit. A pirargirittal együttesen terem, de némely helyen a P. különösen arzéntartalmu, egyéb ércekkel szokott nagy mennyiségben teremni. Argentitté és termésezüstté változik.

Provadia

(Pravadi, Paravadi, Pravodi), város Várna bolgár kerületben, a Balkán K-i ágai közt festő hegyes vidéken, a Fekete-tengerbe szakadó P. folyó és vasút mellett, (1888) 5088 lak., szőllőtermeléssel, kereskedelmi kertészettel. A középkorban Provaton volt a neve. Egykori erődítményei le vannak rombolva.

Provençal nyelv és irodalom

Provençalnak nevezik mindazokat a román nyelvjárásokat, amelyeket a középkorban és újabb időben Dél-Franciaországban beszélnek. A provençal nyelvterület határait keleten, délen és nyugaton az Alpesek, a Közép-tenger, a Pireneusok és az Atlanti-oceán képezik. Északon a francia nyelvterülettel érintkező határvonal a Gironde torkolatával kezdődik és a Gironde, Dordogne, Haute-Vienne, Creuse, Allier, Loire, Rhône, Isere départementokon vonul végig egész Szavójáig. Franco-provençal-nak nevezik a Wallis, Waadt, Genf, Neuenburg nevü svájci kantonokban és Szavója, Dauphiné, Lyonnais és Franche-Comté régi tartományokban járatos népies nyelvjárásokat. A provençal elnevezésnek nem lehet történelmileg magyarázatát adni; a középkorban a provençal nyelvet román-nak (lenga romana, romani), később Limousin tartomány után limusin-nak (lemozi) nevezték; a langue d'oc elnevezés, mely az oc igenlő szócskából (lat. a. m. hoc) eredt, Dantének De vulgari eloquentia c. művében fordul elő. Nyelvészetileg és földrajzilag a provençal nyelv a teljes hangzásu déli román (olasz, spanyol) nyelveknek és a csiszoltabb francia nyelvnek közepén áll. Mint irodalmilag legkorábban kifejlődött román nyelv, a provençal nyelv különösen érdekes. A politikai viszonyok következtében a XV. sz. óta mgszünt az irodalom és a közigazgatás nyelve lenni (kivéve Béarnt, ahol a provençal nyelv a XVII. sz.-ig használatos volt). Azóta a nyelv tájnyelvvé vált. A középkori és a mai provençal nyelv közti különbségek részben csak irásbeli eltérésekre szorítkoznak, de a XIV., XV. és XVI. sz. folyamán a nyelv grammatikája és szókincse is elég lényegesen megváltozott. Az ó-provençal paire, maire, fraire szókat új-provençalul pero-nak, mero-nak, frero-nak irják; a hangsúlyos a megmaradt, ellenben a nőnemü a a szó végén tompa o-vá lett (az ó-provençal terra, új-provençalul terro, ó-provençal nyelvre a francia van jelentékeny hatással. A provençal nyelvvel foglalkozó nevezetesebb művek ezek: Raynouard, Lexique roman (6 köt., Páris 1838-1844); Mistral, Lou Tresor dou félibrige, ou dictionnaire provençal-français (2 köt., Aix és Páris 1879-86); Suchier Ármin, Die französische und provençalische Sprache und ihre Mundarten (Gröber, Grundriss der romanischen Philolgie-jében, 1. köt., Strassburg 1888); Diez, Grammatik der romanischen Sprachen (3. rész, 1 köt., 5. kiad. Bonn 1889); Meyer-Lübke Vilmos, Grammatik der romanischen Sprachen (2. köt., Lipcse 1890-1894); Levy, Provençal-Supplement-Wörterbuch, Berichtigungen und Ergänzungen zu Raynouards Lexique roman (u. o. 1892 óta); Bartsch Károly, Chrestomathie provençale (5. kiad., Berlin 1892). Az ó- és új-provençal filologiával a Revue des langues romanes foglalkozik.

A provençal irodalom legrégibb költői emléke egy a X. sz. végéről való, 257 sorból álló verstöredék, mely Boëthiusról szól. (Legjobb kiadása Diez, Altromanische Spradchdenkmale c. vállalatában, Bonn 1846.) Az irodalom virágzási kora a XI. és főként a XII. sz.-a esik. Központját a troubadourok udvari lirája teszi, mig az epikus költészetnek Észak-Franciaországban van legszilárdabb talaja; mindazáltal délen is keletkeztek epikus költemények, regények, legendák, tanító költemények s e mellett a prózai irodalom is gazdagon virágzott. E kor népköltészete a jognleurök kezében volt; csak néhány töredékes adatunk van róla. Mindjárt a XIII. sz. elején a véres albigensi háboru következtében az irodalom gyorsan aláhanyatlott és Dél-Franciaország politikai és irodalmi önállóságát egyaránt elvesztette. A XIV. sz. óta Toulouseban a hivatásos költői iskola a Jeux floraux segítségével iparkodott a nemzeti költészetbe új lelket önteni. A legújabb időben a provençal nyelv ismét irodalmi nyelvvé emelkedett és egyes vele élő költők, mint Goudouli, Despourrins Ciprián (szül. 1798.), Roumanille József, Jasmin Jakab és Mistral Frigyes hiresekké lettek. Néhány szép provençal költeményt Radó Antal fordított le igen sikerülten (Versek, Budapest).

Provence

(ejtsd: provansz), a régi Franciaország tartománya Languedoc, Venaissin, a Dauphiné, Olaszország, Nizza és a Földközi-tenger közt, 21 280 km2 területtel. 1790. Basses-Alpes, Var és Bouches-du-Rhône départementokat és Vaucluse egy járását alkották belőle. P. őslakói a ligurok voltak. Partjain már korán alapítottak a feniciaiak gyarmatot. A rómaiak már Kr. e. 122. hódították meg s később a Dauphiné meg Languedocot magába foglaló területtel együtt Provincia Galliának vagy egyszerüen Galliának nevezték. Midőn egész Gallia római uralom alá jutott és új felosztás alá vétetett, Gallia Narbonensis nevet kapott: A népvándorlás korában először É-i és Ny-i részeit szállották meg a germán népek és a rómaiak birtokában csupán a Rhône, Durance és Földközi-tenger közti rész maradt meg. Ezt is azonban elfoglalta 470-ben Eurich nyugati gót király, fővárosává Arlest tevén. A nyugati gótok 508. átengedték Nagy Teodoriknak azon segítségért, amelyet nekik a frankok ellen nyujtott. 536. azonban Vitiges keleti gót király átadta Theodebert frank királynak, aki egyesítette a frankok országával. Ezt követték nemsokára a szaracénok támadásai, akik a X. sz.-ig tartották ott fenn magukat. Jámbor Lajos után a frank birodalom fölosztatván, a P. először I. Lothárnak, későbben Kopasz Károlynak jutott. 879. része lett a Boso országának, de Arles grófjai, akiké volt P. egy jó része, csak kevéssé függtek Burgundia királyaitól. Miután e grófok férfiága 1112. kihalt, birtokait Rajmund Berengár barcelonai gróf örökölte. 1125. a toulousei és P.-i grófok közt egyezség jött létre, amely szerint az utóbbiak a tulajdonképeni P.-t Aix, Arles, Marseille, Nizza városokkal és Forcalquier grófságot (a Durance mentét) kapták, az előbbiek pedig Valencet, Diet, Oranget és Venaissint. Avignon közös birtok maradt. 1162. miután a barcelonai grófok Aragonia koronáját elnyerték, P. grófság egyesítettetett Aragoniával. IV. Rajmund Berengárral 1245. a barcelonai grófok férfiága kihalt. Beatrix Rajmund legifjabb leánya, aki P.-t örökölte, 1246. Anjou Károlyhoz, IX. Lajos francia király öccséhez ment férjül. Ezen családé maradt tehát a grófság egészen I. Janka nápolyi királynő haláláig, aki azt 1382. V. Károly király fitestvérének, Anjou Lajosnak hagyta örökségül. Ennek egyik unokája, IV. Károly 1481. birtokát XI. Lajos francia királyra hagyta örökségképen. Ekkor a P. fővárosa Aix (l. o.) volt.

Provencei olaj

l. Olajfa.

Proveniencia

(új-lat.) a. m. eredet, származás.

Proverbe

(franc., ejtsd: -verb) a. m. közmondás, példabeszéd; Franca- és Olaszországban olyan rövidebb vígjátékok, melyek egyszerü szerkezettel és kevés bonyodalommal egy-egy példabeszédet vagy közmondást magyaráznak, illetőleg annak igazságára vezetnek. Carmontelle több kötet ily műfajt irt (Proverbes dramatiques), melyek különösen a műkedvelők szinpadán nagy sikereket arattak. Újabban a franciák közt Leclerq, Musset Alfréd és Feuillet irtak jobb P.-eket, az olaszok közt pedig Torelli, Martini, Piezantoni-Mancini, Giacosa, Salvestri stb.

Proviant

(az olasz provianda szóból) a. m. elség, élelem. P. colonne, eleség-oszlop, l. Élelmező intézetek.

Providence

(ejtsd: provvidensz), az ugyanily nevü countynak (1014 km2 ter., 200 000 lak.) és Newporttal fölváltva Rhode Island É.-amerikai államnak fővárosa, 70 km.-nyire Bostontól, a P.-river torkolatánál a Narraganset-öböl É-i végében, vasutak mellett, (1890) 132 146, East-P.-t is beleszámítva 140 568 lak., virágzó iparral, amelynek legfontosabb ágai pamut- és gyapjuszövés, ágyuöntés, fegyvergyártás, gépek és vaseszközök, főképen pedig ékszerek készítése. Kikötője, amely a város szivébe nyulik be, elég élénk forgalmu; P. kereskedelmi hajóinak száma felülmulja a 100-at. A meglehetősen rendetlenül épült város kiválóbb épületei: a 70 m. hosszu és 25 m. széles arkádok, amelyek dór oszlopokból állanak és 80 boltot tartalmaznak; a What Cheer a vásártéren, a közhivatalokkal; a börze, az igazságügyi palota, a vámház, operaház stb. A börze előtt áll Burnside generális emlékszobra. A Brown University (660 deákkal) szép könyvtárral, 1770. tétetett át P.-be; ezenkivül itt van a Society of Friends college-e, a Franklin-liceum (a természettudományok részére), az Athenaeum képtárral és olvasóteremmel, és több tudományos társulat.

Providence-szigetek

(Udsilong), a Marshall-szigetekhez tartozó kis, csaknem lakatlan szigetcsoport, 1 km2 területtel az É. sz. 9° 30' és a K. h. 161° alatt.


Kezdőlap

˙