Publilius Syrus

római mimuszköltő, aki melléknevét szíriai származásától vette. Antiokiából mint rabszolgafiu került Itáliába, egy szabados szolgálatában állott, de tetszetős külseje, valamint csattanós élcei által nemcsak szabadságra tett szert, de gondos kiképzésre is. Mint egy szintársaság elüljárója bejárta Itália kisebb városait, utoljára pedig mint a mimusz lényegét alkotó rögtönzés mestere Caesar jelenlétében versenyben legyőzte Laberiust. Ezóta korlátlanul uralkodott a római szinpadon, utolsó sikere 44. volt a megalesiai játékokon, kevéssel Caesar halála után. P. hirnevét az utókorra azonban nem annyira maguk a mimuszok tartották fenn, mint inkább a beléjük szőtt velős mondások (sententiae), melyek túlélték magukat a mimuszokat is, melyekben előfordultak. Szentenciáit (a ránk maradt gyüjteményekben csaknem 700) már a kereszténység első századában összegyüjtötték és az egész középkoron által használták. A gyüjtemény magvát P. mondásai teszik, de Seneca is hozzájárult, akinek De moribus c. művéből kivonatot készítettek, kétségkivül első sorban iskolai célra. Legjobb kiadás a Wölffin-féle (Lipcse 1869), újabban a Meyer-féle (u. o. 1880) és Friedrich-féle (Berlin 1880). A teljes irodalmat v. ö. Teuffelnél, Gesch. der röm. Litteratur (5. kiad. 212 §). A magyarban Kohn (Kont) Ignác irt egy tanulmányt P.-ról az Egyetemes Philologiai Közlöny II. kötetéből, ahol a költő velős mondásait is egybevetette a magyar példabeszédekkel; irodalomtörténeti jellemzés Ribbeck-Csikynél, A római költészet története, I. 262. s köv. old. A velső mondásoknak egy magyar fordítása Debrecenben jelent meg 1591-ben rotterdami Erasmus kiadása alapján; újabban kiadta Toldy, Magyar prózairók a XVI. és XVII. sz.-ból, 266-292, Pest 1858.

P. u. c.

a lat. post urbem conditam (a város alapítása, azaz Róma alapítása után) rövidítése.

Puccini

(ejtsd: pucsini) Jakab, olasz zeneszerző, szül. Milanóban 1858. Ponchielli vezetése alatt végezte tanulmányait szülővárosának konzervatóriumában. Dalművei közül említendők: Willy, Edgar és manon Lescaut. Az utóbbit 1894 márc. óta a budapesti magyar kir. operában is több ízben előadták; az ápr. 15-iki előadáson a szerző is jelen volt. Legujabb operája: Tosca (Sardou hasonló c. színműve nyomán).

Puccinia

(növ.), l. Gabonarozsda és Rozsda.

Pucelle

(franc., ejtsd: püszel) a. m. hajadon, szűz. La P. a. m. Jeanne d'Arc (l. o.).

Puchner

Antal báró, tábornok, szül. Selmecen 1779., megh. 1852 dec. 28. Katonai pályáját a magyar testőrségnél kezdte. Részt vett az 1805-iki németországi hadjáratban; 1824. az 1. könnyü lovas ezred ezredesévé nevezték ki, 1832. vezérőrnagy, 1839. altábornagy lett, 1840. pedig a bécsi udvari fő haditanácshoz rendelték be s innen nevezték ki főhadparancsnokká. A szabadságharc idejént támadólalg lépett föl és pedig kezdetben szerencsével. Bem megjelenése azonban más fordulatot adott az erdélyi dolgoknak s P. egyszerüen elhagyta Erdélyt. Mind a mellett 1849. lovassági tábornokká lépett elő és érdemrendeket is nyert.

Puchó

kisközség Trencsén vármegye puchói j.-ban, (1891) 1420 tót lak.; a járási szolgabiró hivatal székhelye, járásbirósággal és adóhivatallal, takarék- és hitelegylettel; kastéllyal (hajdan Marczibányi-féle), vasúti állomással, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. Ide telepítette Rákóczi ama morva és cseh családokat, kik a fehérhegyi ütközet után hazájukból menekülni voltak kénytelenek; ők honosították meg itt az egykor virágzó posztóipart.

Puchta

1. Farkas Henrik, német jogtudós, szül. Möhrendorfban 1769 aug. 3., megh. Erlangenben 1845 márc. 6. Pályáját mint ansbachi ügyész kezdte, 1769. bűnügyi tanácsos u. o., 1797. igazságügyi hivatalnok Cadolzburgban, 1812. az erlangeni tartományi törvényszék elnöke lett, s 1840. nyugalomba vonult. Legjobb művei Beiträge zur Gesetzgebung u. Praxis des bürgerlichen Rechtsverfahrens (Erlangen 1822-27); Der Dienst der deutschen Justizämter oder Einzelrichter (u. o. 1829-30); Über die gerichtlichen Klagen, besonders in Streitigkeiten der Landeigentümer (2. kiad. Giessen 1830); továbbá: Irinnerungen aus dem Leben u. Wirken eines alten Beamten (Nördlingen 1842).

2. P. György Frigyes, német jogtudós, szül. Cadolzburgban 1798 aug. 31., megh. Berlinben 1846 jan. 8. Erlangenben tanult, hol 1820. magán-, 1823. rendkivüli tanár lett; 1828. rendes tanár a müncheni egyetemen, 1835. Marburgban, 1837. Lipcsében, 1842. Berlinben, hol 1844. a legfelsőbb törvényszék titkos tanácsosává, 1845. az államtanács tagjává nevezték ki. Különösen a római jog magyarázásában első rangu tekintély; fő művei: Lehrbuch der Pandekten (12. kiad. Schirmer átdolgozásában, Lipcse 1877); Kursus der Institutionen (10. kiad. Krüger átdolgozásában, u. o. 1893); Vorlesungen über das heutige röm. Recht (kiadta Rudorff, 6. kiad. u. o. 1873-74); egyéb munkái: Civilistische Abhandlungen (Berlin 1823); Encyklopädie als Einletung zu Institutionen-Vorlesungen (u. o. 1825); Das Gewohnheitsrecht (Erlangen 1828-37); Lehrbuch für Institutionen-Vorlesungen (München 1829); System des gemeinen Civilrechts, zum Gebrauch bei Pandekten-Vorlesungen (u. o. 1832); kisebb iratai (Kleine civilist. Schriften, Lipcse 1851) Rudorff adta ki.

Pucić

(-cics) Medo, horvát költő és iró, szül. Raguzában 1821 márc. 12., megh. u. o. 1882 jun. 30. Gimnáziumi tanulmányait Velencében, a jogiakat Padovában és Bécsben végezte. Itt adta ki 1844. antologiáját a legrégibb délszláv költők műveiből ezen cím alatt: Slavjanska antologia iz rukopisah dubrovačkih pjesnikah (Szláv antologia a raguzai költők kéziratából). Bécsi időzése alatt sok költői és prózai dolgozatot irt a Danicába és a Zora dalmatinszkába. Bécsből távozván, a parmai udvarnál mint kamarás élt, mig 1849. Zágrábba költözött, hol a Gáj által megindított illir mozgalom benne legbuzgóbb harcosát lelte. Zágrábban adta ki 1849. Talijanke címü verskötetét. A forradalom után sokat utazott. A balkáni félszigeten tett utazásainak eredménye a Srbski spomenici (Szerb emlékek) címü munkája, mely elősorolja mindazon okmányokat és leveleket, melyeket a raguzai köztársaság a szerb, bosnyák és más délszláv királyokhoz, deszpotákhoz, vajdákhoz és knézekhez intézett (kiadta Miklosics Belgrádban, első kötet 1858., a második 1862.). Ugyanezen évben jelentek meg a dalai (Pjesme, Karlovác 1862), ezek sorában Karagyorgyeról irt eposza is. 1864. Bécsben megjelent Cvieće (Virágok) címü verskötetet. Összegyüjtött munkái 1879. Pancsován láttak napvilágot (Pjesme Meda Pucića Dubrovcanina). Mint ügyes műfordítót sokat fordított idegen nyelvekből, kivált olaszból. Görögből lefordította Homer Odisszeáját s Platon szimpozionját. Orsato Pozzi olasz irói neve alatt sok horvát költeményt fordított olaszra.

Puck

(v. Niss-puck, dán. Pokker), hableányszerü tündér a hajdani frízek, szászok és skandinávok néphitében, melynek emléke még ma is él ezeknél a népeknél, mint kobold vagy rossz szellem; azonos az angol Robin Goodfellow-val, melyet Shakspere (a Szentivánéji álomban) költői alaknak dolgozott föl. Több élclap címe is.


Kezdőlap

˙