Pyrénées

1. Hautes- (ejtsd: ot pirene), francia département Basses-P., Gers, Haute-Garonne és Aragoniának Huesca nevü tartománya közt, 4529 km2 területtel, (1891) 225 681, egy km2-re 49 lak. Felülete É-on sík, illetőleg dombos és igen termékeny; közepét és D-i részét nagyobbára magas hegyek, a Pireneusok, takarják. Természeti szépségekben bővelkedik ez a vidék. Itt emelkedik az Azun-völgy végében a Balaitous (3146 m.), ettől K-re a Cambales (2951 m.), a Fache (3020 m.) és e fölött a hatalmas Vignemale (3298 m.), a francia Pireneusok legmagasabbika. Ettől K-re van a Gavarnie-cirkusz, a Pireneusok egyik csodája, amelyet a Gabiétou (3033 m.), a Taillon (3146 m.), a Breche de Roland, a Casque és a Tours meg a Pic du Marboré fognak körül. Az Estaubei-cirkusz mellett a legmagasabb hegy a Munia (3150 m.). Ennek közelében ágazik ki a Pireneusok főláncaiból egy É-i ág, amelyen ülnek a Cambieil (3175 m.), a Pic-Long (3194 m.), a Pic de Néouvielle (3092 m.) és a pompás Pic du Midi de Bigorre (2877 m.). a P. ÉK-i része fensík, amelyet Lannemezannak hivnak, és amelyről a vizek kerékküllők alakjában futnak szét. A folyók az Adour és Garonne vízkörnyékéhez tartoznak; emez 1520, amaz 3030 km2. Az Adourhoz tartozik a Gave vagy Grand Gave, a Gave d'Oloronnal és az Arros, a Garonnehoz az Ourse és a Nese; a Save, Gimone, Gers, Baise Devant és Baisolle a Neste-csatorna nélkül nyáron kiszáradnának. Az éghajlat a magassághoz mérten különböző; a síkon igen enyhe. A département fő termékei a búza (1892-ben 435 100 hl.), a rozs (108 990 hl.), a zab (128 100 hl.), továbbá burgonya, len, gyümölcs és a bor (1892-ben 71 560, 10 évi átlagban 139 519 hl.). A hegyoldalakon levő kitünő legelők és rétek az állattenyésztést nagyon előmozdítják. A lóállomány 19 600, a szarvasmarhák száma 118 730, a juhoké 219 920 és a sertéseké 65 000. A sajt és vaj kiviteli cikkek. Az ásványország nem bővelkedik kincsekben; a Barousse-völgyben márványt, azonkivül ezüsttartalmu ólom-, azután cink- és ólomércet bányásznak. Számos az ásványvizforrás; legkiválóbbak: a Bagneres, Capverns, Sainte-Marie Siradan, Cauterets, Saint-Sauveur és Bareges mellettiek. A fő és csaknem egyedüli iparág a gyapjufonás és szövés Mazeres, Ancizan, Luz-Saint-Sauveur és más helyeken, továbbá a bőrgyártás Tarbes és Lamarque-Pontacqban. Járásai: Argeles, Bagneres-de-Bigorre és Tarbes. Székhelyei azutóbbi. A département-t 1790. Bigorreból és Felső-Armagnac egyes részeiből (Magnoac Castelnau fővárossal és Nebouzan részeiből) alakították. V. ö. Joanne, Géogr. des Hautes-P.; Bois és Durier, Les Hautes-P.; étude hist. et géogr. du département (Tarbes 1884).

2. P. Orientales (ejtsd: pirenez oriantal), francia département Ariege, Aude, a Földközi-tenger, Gerona spanyol tartomány és Andorra köztársaság közt, 4124 km2 területtel, (1891) 210 125, 1 km2-re 51 lak. Ny-on a Közép-Piereneusokhoz tartozó Mont-de Maranges (2914 m.) és a Pic de la Porteille (Andorra felől) szolgálnak határául; ÉNy. felől pedig azon hegylánc, amelyen a Col de Puymorens (1931 m.) vezet át és amelyben a Pédroux (2828 m.), a Carlitte (2921 m.), a Prique (2810 m.) és a Camp Ras (2554 m.), végül a Madres (2471 m.) emelkednek. D-i határai a Col de la Perchetől kezdve a K-i Pireneusok, a Corbieres-lánc. Végül itt emelkedik a Canigou (2785 m.). A Földközi-tenger mellett síkság terül el. Az Ariege forrásvidékét kivéve, egész területéről a vizek a Földközi-tengerbe ömlenek. Fő folyója a Tet a mellékvizeivel, továbbá az Agly és a Tech, amelyek mint a Földközi-tengerbe torkolnak. Végre itt ered az Aude és a Segre. A tenger partján van a Leucatei-, vagyis Salsesi- és a Saint-Nazairei vagyis Caneti-étang (laguna). Az alantabb fekvő részek és a völgyek mind szelid éghajlatuak és termékenyek. Kitünő gyümölcs, citrom, narancs, olajfa, dinnye pompásan terem; a gabonanemüek is jól teremnek: 1892-ben 68 000 hl. búza, 95 232 hl. rozs, 84 267 hl. zab. Nagy jövedelmi forrás a bortermelés. 1892-ben 53 111 ha.-on 1 653 236, 10 évi átlagban (1881-90) pedig 1 125 923 hl. bort szüreteltek; a legjobb borok a banyulsi, cosperonsi, colliourei, inas-deui és rivesaltesi. A házi állatok: a ló (10 700), öszvér (4-5000), szarvasmarha (18 000) és a juh (278 570), amely különösen Conflant, Capsir és Cerdagneban tenyészik jól, végül a kecske (24 890). Perpignan járásban selyemhernyót is tartanak. Vas, bizmut, réz, nikol ércei vannak, de nem igen bányásszák. Az estavari bánya körülbelül 1800 tonna barnaszenet szolgáltat. A lagunákból tengeri sót főznek. Ásványvizforrások: Amélie-les-Bains, Boulou, Nossa, Vernet mellett vannak; az olettei viz (78°) Európa legmelegebb ásványvize. Canet tengeri fürdő. Az ipar ágai közül vannak vaskohók (Ria, Prades), gyapjufonók (Prats-de-Mollo, Osseja stb.), bőrgyárak (Perpignan, Prades), cigarettapapiros-készítés és hordógyártás. Kikötői közül a legjobb Port-Vendres, azonkivül Banyuls-sur-Mer, Colioure, La Barcares, amelyekből leginkább bort, oliva-olajat, selymet és vasat exportálnak; ugyanezen helyeken halásznak sok szardellát és tonhalat. Járásai: Céret, Perpignan és Prades. Székhelye: Perpignan. 1790-ben Roussillon részeiből (Capsir, Conflant, Vallespir, Cerdagne és Querol) és a Languedoc-hoz tartozó Razesból alakították meg. V. ö. Alart. Géogr. hist. des P.-Orientales (1860); Vida, Guide hist. et. pittoresque dans le dép. des P.-Orientales (Perpignan (1880); Joanne, Géogr. des P.-Prientales (1886).

3. P. basses l. Basses-Pyrénées.

Pyreneus

(hegyek, félsziget és béke), l. Pirenei (béke, félsziget, hegyek).

Pyrenomycetes

(növ.) a. m. morzsagombák, l. o. és Gombák.

Pyrethrum

Gaertn. (növ.), l. Morzsika és Aranyvirág.

Pyretica

(gör.-lat.) a. m. lázellenes szerek, l. Antipyretica.

Pyrheliometer

a. m. naptűzmérő, l. Aktinometer.

Pyriphlegethon

l. Flegeton.

Pyritz

az ugyanily nevü járás székhelye Stettin porosz kerületben, termékeny vidéken, vasút mellett, (1890) 8249 lak., gép-, cukorgyártással; régi falakkal.

Pyrker

János László (felsőeőri), egri érsek, szül. Nagy-Lángon (Fehér) 1772 nov. 2., megh. Bécsben 1847 dec. 2. Első kiképzését a székesfehérvári gimnáziumban nyerte, majd a pécsi akadémiára ment, melynek végeztével állami szolgálatba akart lépni. De mivel Budán a főkancelláriába nem vették föl, egy palermói gróf mellé magántitkárul szegődött. Útra is kelt vele 1792 tavaszán, de mielőtt Sziciliába átmentek volna, megváltoztatta szándékát és visszatérésre határozta el magát. A déli vidék látása nagy befolyással volt költői kedélyére. Visszautazásakor Velencén és Bécsen keresztül egy volt cisztercitával találkozott, akivel való társalgásban annyi gyönyört élvezett, hogy a cisztercita rendbe kivánt felvétetni, mi 1792 okt. 18-án Lilienfelden (Alsó-Ausztria) sikerült is. A teologiát St.-Pöltenben elvégezvén, 1796 pappá szentelték és a konvent pénzügyi és irodai dolgainak rendbeszeszedésével bizták meg. 1807. türnitzi plébános lett, mint ilyen megmentette községét a franciák által való leégetéstől. 1811. lilienfeldi prior, 1812. u. o. apát. A lilienfeldi alapítvány könyvtári, kép-, természettani és technologiai gyüjteményeit nagyban gyarapította és az ottani környék szépítésére is sokat tett. 1818. szepesi püspök lett, mint ilyen tanítóképzőt alapított. 1820. velencei patriárka, 1821. dalmát primás és császári titkos tanácsos. 1827. egri érsek. Szive Egerben nyugszik, mig testét akaratához képest a lilenfeldi temetőben takarították el. P. szeretetre méltó ember, lelkiismeretes és buzgó pap, a művészetek pártolója, a szegényeknek igazi atyja, a tudományok dísze volt. Jótékonysága különösen oly nagy szabásu volt, hogy mint szegények atyját emlékpénzzel tisztelték meg. Egerben tanítóképzőt és rajziskolát alapított, az egri nagy templom felépítését létre hozta, melynek belső ékesítésére 10 000 forintot hagyományozott, az omladékvárat kálváriává alakíttattat, a város és az érseki lakot folyton csinosíttatta, a nemzeti muzeumnak nagy becsü és ritka műízléssel gyüjtött képtárt adományozott, a karlsbadi és gasteini fürdőkben, hol gyógyulást keresett, katonai kórházakat alapított stb. P. kiváló német költő volt és ritkán találtak német költemények oly számos és szebbnél szebb kiadásra, mint az ő költeményei. Költői művei ezek: Historische Schauspiele (Die Korwinen, szomorujáték 1 felvonásban; Carl der kleine, König von Ungarn, szomorujáték 5 felvonásban; Zrini's Tod, szomorujáték 5 felvonásban, Bécs 1810); Tunisias (eposz, u. o. 1819, 1826. átdolgozta Udvardy Ignác, Buda, 1839); Perlen der heiligen Vorzeit (Bécs 1821, lefordította Kazinczy Ferenc, Szent Hajdan gyöngyei címmel); Rudolph von Habsburg (Rudolphias, eposz, u. o. 1825, 1826); Bilder aus dem Leben Jesu u. der Apostel (Lipcse 1842 és 1843); Lieder der Sehnsucht nach den Alpen (Stuttgart 1845). Összes költői műveit 3 kötetben kiadták Stuttgartban 1845. A magyar tudományos akadémia 1844 dec. 24. tiszteleti taggá választotta, mely kitüntetésért viszonzásul 2000 forintot hagyományozott az akadémiának. V. ö. Koncz Á., Egri egyházmegyei papok az irodalmi téren; Wetzer-Welte, Kirchen-Lexikon.

Pyrmont

1. Waldeck (l. o.) német fejedelemséggel elválaszthatatlanul egybekötött fejedelemség a porosz Minden, Braunschweig és Lippe közt 65,5 km2 területtel, (1890) 8102 lak. A hegyekkel takart és az Emmer által öntözött fejedelemség 1625 óta van Waldeckkel egyesítve. - 2. P., az ugyanily nevü fejedelemség fővárosa, az Emmer és vasút mellett, a Bomberg lábánál, erdőkkel körülfogott hegyüstben, (1890) 1500 lak., ásványvizforrásokkal és látogatott fürdőkkel (1894-ben 31 499 fürdővendég); a waldecki fejedelem kastélyával. V. ö. Schücking, Bad P. (Pyrmont 1892).


Kezdőlap

˙