Pyrus

L., helyesen pirus (növ.), l. Körtefa és Almafa.

Pythagoras

görög filozofus, Mnesarchos fia, Szamoszban született valószinüleg Kr. e. 580-570 körül, 540-530 körül Olaszországba került s 500 körül meghalt. Herakleitos nagy tudományu férfiunak mondja és néhány évszázaddal halála után közkeletü volt, hogy nagy utazásokat tett és részben Egyiptomból hozta bölcsességét, ami összevág azzal, hogy specifikus egyiptomi tanítások és szokások tőle származtak, de még erről az egyiptomi útról sincsen egyetlen egy hiteles adatunk sem; tanítóról sem tudunk sokat, igaznak látszik, hogy Pherekydes oktatta és talán Anaximander is. Működésének fő tere Alsó-Olaszország volt; itt alapította Kroton városában azt a szövetséget, mely korántsem volt puszta filozofiai iskola, hanem vallás-erkölcsi és politikai egyesület, melynek súlya és hatalma igen nagy lett. E szövetkezés nyilván az akkori miszteriumok módjára keletkezett, de az erkölcsi újjászületésre való törekvés egészen más jelleget adott neki; innét van, hogy e szövetség testi, művészi és főleg tudományos gyakorlatok középpontja lőn, s a matematikát egészen a negyedik századig főleg a pythagoreusi iskola művelte. A pythagoreusok az arisztokrata alkotmány védői voltak és Kroton meg más városok fölött ők uralkodtak. A demokrata párt felülkerekedvén, el is űzte P.-t Krotonból, ahonnét azután Metapontumba költözött s itt halt meg. Halála után talán ötven évvel, talán még később (Zeller 440-430) a pythagoreusi szövetség hatalma általában megszünt; a szövetség házát Krotonban elégették s mindenütt üldözték s ölték őket. A menekülők közt volt Philolaos, Lysis, Epaminondas tanítója. A IV. sz. kezdetén Tarentben a hires Archytas uralkodik, az utolsó nagy pythagoreusi mester; ő utána csak a pythagoreusi miszteriumokban marad fenn az egykor hatalmas szövetség emléke.

P. filozofiája. Minden a világon, mondják a pythagoreusok, számbeli viszonyok szerint van rendezve; a szám ismerteti meg velünk a dolgok rejtett mivoltát; a szám kormányozza a mindenséget, az emberek műveit, a zenét, a kézművet. Innét keletkezett azután az a meglepő, részint naiv, részint az abstrakció legmagasán járó fölfogásuk, hogy a szám a dolgok mivolta, hogy minden számokból áll, minden - szám. A szám, a számbeli viszony, a számbeli törvény tehát nem valami, ami a dolgok tulajdonsága, viszonya gyanánt ismerünk meg, hanem ez az anyag, melyből a dolgok készültek, ez a dolgok veleje és állománya. A szám pedig páros v. páratlan; a páratlan nem osztható kettővel, határt vet az osztásnak, azért a páros határ nélkül való; a páratlan pedig határozott. Ebből keletkezik az az alapelv, hogy a páros és páratlan vagy a határozott és határtalan a számok és dolgok elemei. De mi tartja össze ezeket az ellentéteket? A harmonia, mint a sokfélének egysége s az ellentétesnek megegyezése. Azért mondhatni, hogy minden szám vagy minden harmonia (Zeller). Hogy ez elmélet részletezésénél, a való világ magyarázatánál a legönkényesebb mesterkedés viszi a fő szerepet, magától értetődik. A dekadikus rendszerből indulnak ki s minden számnak külön szerepet adnak. A legtökéletesebb szám a tiz, azután a potentialis tiz (tetraktys), t. i. a négy első szám (1 + 2 + 3 + 4 = 10) összege, mely esküformulájukban is előfordul. A szférák harmoniája talán P.-tól ered; azon alapszik, hogy a hét bolygó szférája oly távolságban van egymástól, mely a húrok hosszuságának harmonikus hangoknál felel meg. A lélek is harmonia, valószinüleg a test harmoniája. P. tanítja a lélekvándorlást, továbbá hogy a nagy év (10 000 év) eltelte után a világ addigi folyása a legcsekélyebb részletekig ismétlődik. Ez, valamint a pythagoreusok erkölcsi tanítása azonban nem függ össze filozofiájukkal. A később keletkezett u. n. arnyénekben foglaltaknak pythagoreusi erkölcsi elvek, hogy tisztelni kell az isteneket, a hatóságokat, a törvényeket, szeretni a hazát, hűséget tartani a barátoknak, magát vizsgálni, mértékletesen és tisztán élni stb. A töredékeket teljesen összegyüjtötte Mullach: Fragm. phil. I-II. Újabban irtak P. vagy pythagoreusokról: Boeckh, Kl. Schr. III. (1866); Ritter, Gesch. d. pyth. Phil. (1826); Zeller Ed., P. und die P.-Sage, Vortr. u. Abh. (Lipcse 1865); Chaignet, Pythagore stb. (2 köt., Páris 1873); Martha, Études morales sur l'antiquité (Paris 1883). L. még Neopythagoreusok.

P. mint matematikus is nagy eredményeket ért el. Ismeretes tétele a derékszögü háromszögről (l. o.); ő hozta be a törzsszámok és összetett számok közötti megkülönböztetést, az összemérhető és össze nem mérhető vonalakat stb. P.-féle háromszög az olyan, melynek oldalai közötti viszony racionális számok által fejezhető ki. P.-féle számok olyan egész számok, melyek az x2 + y2 = z2 egyenletnek eleget tesznek. P.-féle számoló tábla az egyszeregy.

Pythagoras-féle hanglétra

l. Hang (VIII. köt. 630. old.).

Pythagoras-féle jelvény

misztikus jel, szokottabb néven pentagramma (l. o.).

Pytheas

massziliai (az ókori Marseille) tudós, Aristoteles kortársa. Merész hajós és tapasztalt utazó. Egész nyugati és északi Európának partvidékét körülhajózta, Gadestől egészen Thuleig és tapasztalatait több munkában értékesítette. Tudósításai, melyek meglepő adatokat tartalmaztak és erősen át meg át voltak szőve hihetetlen, sőt mesés elemekkel, részben nagy népszerüségnek örvendettek, részben pedig már az ókorban erős ellenmondást provokáltak. Tény az, hogy például a csillagászati földrajz alapvető kérdéseivel sokat foglalkozot és e téren Hipparchos előfutójának tekinthető. Figyelemre méltó művei továbbá a világtengely fekvésének pontos meghatározása és a napmagasság megmérése, valamint a föld alakjának meghatározása is, ami összeköttetésben azzal, hogy a föld kerületét hozzávetőlegesen meghatározta, előkelő helyet biztosít P.-nak az asztrofizikai tudományok művelőinek sorában. Töredékeit kiadták Arwedson (1824) és Schmekel (1848), monográfiát Bessel irt róla (1858). V. ö. Hergt Gusztáv, Die Nordlandfahrt des P. (Halle 1893).

Pythia

Apollon papnőjének neve, aki Delfiben adta jóslatait, l. Delfi jóshely.

Pythiák

egyike az őskori görögök nagy nemzeti ünnepeinek, melyet a hellének a pythiai Apollon tiszteletére tartottak és melynek szinhelye a krisszai mező volt Delfi mellett. Ez az egész mező kizárólag az istennek volt szentelve és a jóslat kivánsága szerint azt nem is volt szabad felszántani. Ott volt a hippodrom, az 500 m.-nyi sztadion és egy szinház. A játékok eredetét, sőt nevét is, a hagyomány összefügésbe hozta Apollonnak a Python kigyó felett aratott győzelmével és jellegök eleinte egészen megfelelt Apollon Musagetes jellemének. Maguk a győztesek is himnuszt énekeltek a diadalmas istenségnek tiszteletére. A játékok történeti kora Kr. e. 526. kezdődik, amikor az amfiktionok a krisszai háboru befejeztével a játékok ügyét a magokévé átették, ugy hogy akkor veszi kezdetét a pythiászok szerint való időszámítás, mely azonban az olimpiászokéhoz hasonló jelentőségre sohasem emelkedett. Eleinte a játékok csupán kitara-játszók, fuvolások és énekesek versenyéből állottak, később aztán birkózás és kocsiverseny is járult hozzájuk. A díj hol babérból, hogy almából állott, de lassankint az előbbi felülkerekedett, épp ugy, amint a játékok is lassankint egyre változatosabbak lettek. A P. nevü versenyek mindig összeestek az olimpiászok 3. esztendejével, tehát pentaeterikus természetüek voltak. Az ünnepek rendes ideje a delfiek Buketios hava volt, mely megfelelt az attikai Metageitnion hónapnak (körülbelül augusztus közepe). Versenybirák eleinte Delfi lakosai voltak, 586 óta az amfiktionok. A nézők és résztvevők száma mindvégig nagy volt, amihez hozzájárult a delfibeli jóslóhely rendkivüli vonzó ereje, melynek istenét ünnepelték. Körülbelü Kr. u. 394. az olimpiai játékokkal egy időben a P. is megszüntek. Az eddig említett s nagy P.-nak nevezett P.-on kivül voltak kisebbek is, melyeket számos (többnyire Ázsiában fekvő) város ünnepelt, amilyenről összesen 24-ről van tudomásunk. V. ö. Krause, Die P., Nemeen u. Isthmien (Lipcse 1841); Mommsen, Delphika (u. o. 1878).

Pytho

Delfi őskori neve.

Python

Dum. et Bibr. (állat), a nem mérges kigyók alrendjének Pythonidae családjába tartozó kigyónem, amelybe az óvilági óriáskigyók tartoznak. A fajok ismertető jele a hosszu, négy oldalu piramishoz hasonló fej, mely a homlokig pikkelyes. Az orrlyukak két különböző nagyságu pikkely között fekszenek. Farkuk középhosszu, hengeres, Alfelnyilásuk mellett csenevész lábakat viselnek. A keleti régióban, Indiában élnek. Zsákmányukat izmaik segélyével ölik és zúzzák össze. A nőstények petéiket testükkel födik és melengetik. Három fajt különböztetnek meg: P. reticulatus Gray; P. molurus Gray és P. sebae Schn., amelyek inkább csak szinben térnek el egymástól könnyen felismerhetően.

Pz.

lat. rovarnevek után Panzer (l. o.) Ferenc nevének rövidítése.

 

 

 


Kezdőlap

˙