Racionalizmus

(a latin ratio-ból), a filozofiában az az irányzat, mely az igazi ismeret forrását a tiszta észben keresi, ellentétben azzal a felfogással, mely minden tudást az érzékek benyomásaiból származtat. A R. gyökerei a görög filozofiában keresendők, mely már Sokrates előtt bizalmatlan az érzékek tanubiztonysága iránt, mert a gondolkodás a dolgok mivoltát illetőleg az érzéki látszattól egészen elütő eredményekhez vezet. Innét kezdve megmaradt a filozofiában a bizalmatlanság az érzékek iránt, mely Platon idealisztikus filozofiájában tetőpontját éri el; az elvi ellentét azonban sokkal később fejlődött ki, midőn az ismerettani problemák jobban előtérbe nyomultak. Az újabb filozofiában Descartes az első racionalista; ő nála sem éles az elvi ellentét, de midőn az igazság kriteriumát az ész tiszta és határozott belátásában találja, továbbá a matematikai tudást némileg minden tudás mintájának tekinti, megvetette az igazi R.-nak mélyen nyugvó alapját. Descartes közvetlen követői: Malebranche, Geulinx, Spinoza tényleg, amennyiben nem misztikusok, racionalista irányba terelik a filozofiát. Határozottabban különülnek el az irányok az ellenkező álláspont kifejtésével. Hogy az érzéki tudás fontos, ennek belátása elől a filozofusok sem igen zárkózhattak el soha; a renaissance korában akár hányan utalnak a tapasztalati tudás becsére; de tudományosan csak az angolok, Bacon, még inkább Hobbes és leghatározottabban Locke állapítják meg az empirizmust; Locke már polemiával kezdi művét, tagadja, hogy velünk született eszméink volnának; lelkünket üres laphoz hasonlítja, melyre a tapasztalat irja föl betüit. Még következetesebb Berkeley és Hume, a franciáknál Condillac és a materialisták. Ezek kifejtik, hogy pusztán az érzékek útján kapunk minden tudást (szenzualizmus), más tudás nincs is, az u. n. értelmi tudás nem egyéb mint az érzéki benyomások némi átalakítása, kombinációja. A R.-t pedig legnyomósabban fejti ki Leibniz, aki kompromisszumot keres ugyan az empirizmussal, de voltakép az érzéki tudást is racionalizálja. Mert nála az érzéki tudás csak homályos, zavaros módja az értelmi tudásnak és az érzéki tudás is csak látszólag érzékeinkre gyakorolt hatása a dolgoknak, voltakép pedig alsóbb foka a belső lelki fejlődésnek, Ezek az ellentétek még világosabbá lesznek Kant filozofiájában, aki eleinte racioanlista, később ahhoz a nézethez jut el, hogy az érzékek s az értelem függetlenek egymástól, mindegyik külön tényező az ismeret alakításában, ugy hogy csak a kettő együtt alkot igazi tudást. A szerepeket pedig olykép osztja meg, hogy az értelem adja atudás formáját, az érzékiség a tudás anyagát; anyag forma nélkül, forma anyag nélkül nem igazi ismeret. Kant óvatos megállapodásai után újra föléled a R. Fichte, Schelling és Hegel filozofiájában, főleg az utóbbi szaporítja a maga filozofiájával azokat a merész kisérleteket, hogy látszólag tiszta észből, tiszta okoskodás útján lehessen a mindenség rendszerét leszármaztatni. A mai ismerettan sem tisztázta eléggé a kérdést s nem igen jutott túl Kant álláspontján. Virágzó korszakát éli a R. a XVIII. sz.-ban, noha az angolok már akkor erősen rongálták elméleti alapját. De akkor kihatott az életbe, a többi tudományokra, akkor volt a műveltek világfelfogása, sőt az állami s társadalmi életben intéző erő. Az élet elavult hagyományos formáival és visszaéléseivel szemben az észszerüségre való hivatkozás a reformkorszak nagy jelszava volt; az emberek értelmét felvilágosítani, az észszerüt és természetest jogaiba visszaiktatni volt a század nagy tendenciája. A francia forradalom a hagyományos fejlődés teljes elvetésével, az állami és társadalmi rend észszerü alakítisával a R. bélyegét hordja magán. A vallás terén ugyanakkor a R. jelenti a csodáknak a vallásból való kiküszöbölését és a vallásnak a tiszta észre és erkölcsre való alapítását. Ebben az értelemben Lessing és Kant is racionalisták, a pozitiv vallás formáinak értéke csökken és csak annak tulajdonítanak becset, amit a vallásból tiszta ésszel be lehet bizonyítani s ami a vallásból az erkölcsiséget szolgálja. V. ö. erre vonatkozólag Ständlin, Gesch. des Rationalismus (Göttinga 1826); Rückert, Der Rationalismus (Lipcse 1859).

Racka

magyar parasztjuh, mely főleg az Alföldön és Erdélyben tartatik. Az állatok 45 kg. nehezek, fehér v. fekete szinüek, s mintegy 2 kg. gyapjut és 35-40 liter tejet adnak évenként, mely utóbbiból 7-8 kg. sajt készíthető. Hízékonyságuk elég jó. Nyíratlan bőrüket parasztbunda és suba készítésére használják. A fekete szinü bárányok bőréből a bagolysüvegnek nevezett parasztsapkák készülnek. A R.-juhot könnyen meg lehet ismerni a szarváról, mely hosszu, egyenesen fölfelé és kifelé irányul és tengelye körül erősen csavarodott. Oláh- és Görögországban is tenyésztenek R.-juhokat, de azoknak szarvai csigaalakuak. - R.-gyapju, l. Kevert gyapju.

Rác-Keresztur

nagyközség Fejér vármegye adonyi j.-ban, (1891) 1630 magyar lakossal.

Rackets

(ang., ejtsd: rekketsz), a lawn tennis (l. o.) ütőhálói.

Ráckeve

nagyközség Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye pesti alsó j.-ban a Csepelszigeten (melyet ról a Ráckevi-szigetnek is neveznek), a soroksári Duna-ág partján, a járási szolgabirói hivatal széke, 5861 magyar lakossal, járásbirósággal, számos egylettel, vasúti állomással, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. Helyén hajdan Szt.-Ábrahám falu állott, mai nevét az Alduna melletti Kövinből Zsigmond király alatt bevándorolt rácoktól nyerte. (L. Keve vármegye) Zsigmond R.-t különféle kiváltságokkal látta el, ugy hogy kereskedelme felette élénk volt. A törökök feldúlták s csak lassan népesült meg székesfehérvári menekülőkkel. 1684. a törökök újra kizsákmányolták s a város annyira aláhanyatlott, hogy 1730 körül szegényes faluhoz hasonlított. A jelen században ismét virágzásnak indult, de a soroksári ág elzárása kereskedelmét megbénította. V. ö. Századok (1889. évf. 67. old.).

Ráckevi-sziget

l. Csepelsziget.

Rački

(ejtsd: racski) Ferenc, horvát történetiró és régiségtudós, szül. Fužinében (Fiume mellett), 1829 nov. 25., megh. 1894. Gimnáziumi tanulmányait Fiumében és Varasdon, a teologiaiakat Bécsben végezte. 1852. a zágrábi érseki papnevelő intézetben az egyháztörténelem és egyházjog tanára volt; 1857-60-ig Rómába időzött, mint a római illir káptalan kanonoka; ezt az időt a vatikáni levéltár és könyvtár tanulmányozásával, különösen a délszlávok történetére vonatkozó források kutatásával töltötte, mely téren igen fontos eredményeket ért el. 1861. Rómából Zágrábba visszatérvén, zágrábi kanonok és 1866. a zágrábi délszláv akadémia elnöke lett. Különösen értékesek a délszlávok középkori történetére vonatkozó következő munkái: Viek i dielovanje Cirila i Metoda (Ciril és Metod kora és működése, 2 köt., Zágráb 1857-59); Pismo Slovjensko (A szláv irás, u. o. 1861); Odlomke iz staroga zavjeta hrvatskoga za narodne dinastije (Töredékek a horvátok történetének legrégibb korából a nemzeti dinasztiák korában (u. o. 1865); Töredékek a horvát államjogból (Bécs 1861); Ociena starih izvora domaće poviestnice hrvatske és srbske (A horvát és szerb hazai történet régi kútforrásainak kritikai méltatása, 1865); Pokret na slovjenskom jugu XIV vieka i bogomile (Forrongás a déli szlávok közt a XIV. sz.-ban és a bogomil eretnekek). 1865. kiadta Jagić társaságában a vatikáni könyvtárban levő Assemani-evangélium hasonmását. Irt ezenkivül számtalan tanulmányt, ismertetést és birálatot a Književnik címü folyóiratba és a délszláv akadémia Rad és Starine címü vállalataiba. R. politikai téren is működött, mint lelkes és felvilágosodott horvát hazafi tevékeny részt vett a horvát országgyülés munkálataiban, főkép a kiegyezési tárgyalásokban.

Räcknitz

falu Drezda mellett, egy emlékkel, amelyet ott állítottak föl, ahol 1813 aug. 27-én Moreaut egy ágyugolyó halálosan megsebesítette.

Ráckő

fénykő, kagylós törésü barnaszén, mely ékszerre dolgoztatik fel, máskép szurkos szénnek is mondják.

Rácok

a szerbiai és hazánk szerbjeinek régibb elnevezése; a magyar és német köznép ma is ezen néven nevezik őket. A név a szerbiai Rassza (Rasszon) nevü várostól ered, ahonnét a Ratka (Rascia, Rácország) keletkezett, mint tartományi elnevezés. Raska neve 962. említtetik először, mint Tihomily Cseszláv nejének birtoka, később (1159 után) az első Nemanyák is felvették a rasciai fejedelmi címet, de Dusán cár nem vette fel. A magyar király címerébe is fel van véve a rasciai cím. Jelenleg a szerbek már nem használják a rác szót; a magyarországi intelligensebb szerbek pedig sértőnek találják, de a paraszt, kivált tanyákon élő öregek, még most is rácnak vallja magát. L. Szerbek.


Kezdőlap

˙