Ráctövis

(növ.) a. m. szerbtövis.

Raczynski

(ejtsd: racsinszki), tkp. Nalęcz R., nemes lengyel család, amelyet 1804. emeltek grófságra; két ága van: az idősebb kurföldi (evangelikus), és az ifjabb poseni (katolikus). A ház alapítója Raczon comes (1252), törzsatyja Boguslaus Natecz de Raczens (1350 körül). Utódai közül említendők: Kázmér, R. gróf, Nagy-Lengyelország korona-nagymarsalja és tábornoka, megh. 1824. Ő gyüjtötte a Codex diplomaticus Majoris Poloniaet, melyet unokája Eduárd adott ki. Fülöp, R. gróf, lengyel tábornok Napoleon alatt, megh. 1804., két fia maradt, akik közül Eduárd, R. gróf, szül. Posenben 1786., megh. Zaniemysl mellett 1845 jan. 20. Hires volt mint gyüjtő, tudós és iró. 1807. a lengyel hadseregbe lépett, 1812. részt vett az országgyülésen, 1814. Konstantinápolyba és Kis-Ázsiába utazott. Öngyilkossággal vetett véget életének. Leirta konstantinápolyi és kisázsiai útját és kiadta a következő műveket: Sobieski János király levelei; Passek emlékiratai; Obraz Polski is Polakow (Posen 1840, 21 köt.). Athanázius, R. gróf, műtárggyüjtő és művészettudományi iró, R. Eduárd öccse, szül. Posenben 1788 máj. 2., megh. Berlinben 1874 aug. 23-án. 1821. porosz ügyvivő lett Koppenhágában, 1848. lisszaboni követ és 1853-ig ugyanily minőségben Madridban működött. Művei: Hostoire de l'art moderne en Allemagne (Páris 1836-39); Les arts en Portugal (u. o. 1847); Dictionnaire historicoartistique de Portugal (u. o. 1847). R. képgyüjteménye a berlini nemzeti képtárban van. (V. ö. Donop L., Verzeichniss der gräflichen R.-schen Kunstsammlungen.) Roger, R. gróf szül. 1828 jul. 7., megh. Párisban 1864 febr. 24., tudós és iró. Károly, R., gróf, szül. 1817 aug. 19-én. 1854. nőül vette Öttingen-Wallerstein Karolina hercegnőt Bregenzben él. Vilmos Lipót, R. gróf szül. 1808 szept. 30., a kurföldi ág feje, volt orosz testőrlovaskapitány és államtanácsos.

Radácsi

György, ref. teologus, szül. Szepsiben 1846 dec. 31. Sárospatakon tanult, hol a teologiai tanfolyamot 1871. végezte. Ekkor segédtanár, majd miután külföldön is gyarapította ismereteit, rendes tanár lett a sárospataki főgimnáziumban, mig 1877. a teologiai akadémiára választatott meg a bibliai tudományok tanszékére. A magyar protestáns irodalmi társaságnak választmányi tagja, a tiszáninneni egyházkerületnek 1892 óta tanácsbirája, 1896 óta egyszersmind főjegyzője, az egyetemes konventnek 1892-től pót-, 1896-tól rendes tagja s az egyetemes tanügyi bizottságnak szintén tagja. Legelső sorban az ő érdeme a gönci Károli-szobor felállítása, melynek emlékét az akkor tartott ünnepély emlékkönyvével szintén ő örökíté meg. A Sárospataki Lapokban, melynek 1882-86. társszerkesztője volt, számtalan cikke s kisebb-nagyobb dolgozata jelent meg. A sárospataki irodalmi kör, melynek egy ideig jegyzője, később másodelnöke is volt, több általa irt, részben átdolgozott tankönyvet adott ki. A biblia magyar fordításának átdolgozásában tevékeny részt vesz, a genezis és exodus, valamint a kis prófétáknak s a zsoltárok egy részének fordításával.

Radafalva

(Radafalu, Rudersdorf), kisközség Vas vármegye szentgotthárdi j.-ban, (1891) 1683 német lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.

Radagaisus

(Radegast), barbár főnök, aki 200 000 svéd, vandal, burgundi és rokon törzsekből álló hadsereg élén Kr. u. 405. (vagy 406.) az Alpokon át Felső-Olaszországba tört és ott rettenetes módon pusztított. Stilicho Faesulae mellett megverte s megölte.

Radákovics

József, magya iró, aki azonban inkább Vas Gereben irói néven ismeretes (l. o.).

Radán

Balázs, ref. énekszerző a XVI. sz.-ban, Debrecen első reformált papjainak egyike, 1550-1553 körül; utóbb beregszászi pap, ahol 1556. előtt már meghalt, mártiromságot szenvedvén. Háboruságnak idején való könyörgés c. éneke maradt fenn a ref. énekeskönyvekben. V. ö. Szilády, Régi magyar költők tára, V.

Radautz

az ugyanilyen nevü bukovinai kerületi kapitányság székhelye, a Suczawa közelében, vasút mellett, (1890) 12 895 lak., üveghutával és nagy állami ménessel. R. 1402-től kezdve püspökségnek volt székhelye, amelyet Czernowitzba tettek át.

Ráday

(rádai), régi nemes, újabban grófi család, melynek törzse állítólag a XI. sz. vége felé, Kálmán király alatt Nápolyból jött Magyarországba. Rátold volt az, ki az idővel több család-ágra oszlott Rátold nemzetséget alapította. Ebből származott a már R. nevet viselő I. Balázs a XIV. sz.-ban, kinek maradékai közül I. István 1545. már Pest vármegye szolgabirája volt. I. Máté ugyane században II. Lajos király alatt Dévényt, melynek várnagya volt, I. Ferdinánd alatt pedig Babocsát a Dráva mellett a török ellen vitézül védelmezte s e mellett oly tudományos férfiu volt, hogy a deák nevet viselte s érdemei jutalmául a királytól 1552. ősi címeréhez pótlékot nyert. E Máté fia volt Péter, egy sajkás sereg vezére a Dunán, ki török fogságot is szenvedett. Simon ugyane században szepesi kanonok volt. I. István unokája András Nógrád vármegyéből 1649. országgyülési követséget s több ízben ugyanott alispánságot és ennek fia Madách Zsófiától, II. Gáspár (1682-1711), Pest vármegyében ugyanazt viselt. II. Gáspárnak fia lett Libercsey Rozinától a történetünkben nevezetes szerepet vitt I. Pál, II. Rákóczi Ferenc kancellárja (l. o.) s ennek fia Kajali Klárától I. Gedeon, a költő és tudós (l. o.); ezé ismét a Szentpéteri leánytól született, nagy úrrá, báróvá s majd gróffá lett II. Gedeon koronaőr (l. o.), kinek Mária Teréziától nyert bárói, s II. Józseftől kapott grófi rangja atyjára is kiterjesztetett. II. Gedeon gr. fiai Fáy Zsuzsától: III. Gedeon, 1797. bányatanácsos, és III. Pál eperjesi királyi táblabiró (l. o.). III. Pál fiai a már e században szerepelt IV. Gedeon (l. o.) és I. László; amannak fiai II. László, a királyi tábla birája, IV. Pál 1848-49. a szabadságharc alatt huszárőrnagy, ki ezért elitéltetett. 1879. kilenc gyermek hátrahagyásával halt el, és V. Gedeon a magyar honvédminiszter (l. o.); emezé VI. Gedeon (l. o.), a szegedi kormánybiztos, ki az alföldi rablóbandák ellenében nagy erélyt fejtett ki.

[ÁBRA] Ráday-család címere.

1. R. Gedeon (I.), első Pál fia, szül. Ludányban (Nógrád) 1713 okt. 1., megh. Pécelen 1792 aug. 6., s eltemettetett az ottani családi sírboltba. Az itthoni alapos nevelés s iskolázás után német egyetemeket látogatott s három évet töltött tanulmányi utazásban a külföldön. Haza térvén, atyja korán (1733) bekövetkezett halála után örökölt javai kezelését átvette s váltogatva Pesten és Pécelen tartózkodva, életét egészen a tudományok s nemzeti műveltség és irodalom művelésére szentelte, s e célra a már atyja által megkezdett könyvtár-gyüjtést, kiterjeszkedve a külföldi irodalmak legjelesebb termékeire is, nagyobb mérvben folytatta s a péceli családi birtokon épített nagy kastélyban kényelmesen elhelyezte s igy főképen ő tekinthető a hires R.-könyvtár második és fő megalapítójának. Övé a nagy érdem, hogy a magyar olvasók figyelmét a Zrinyiász több énekének bár prózában, de becses jegyzetek s magyarázatok kiséretében lett közlése által az elfelejtett nagy költőre vezette; de nem kisebb érdeme, hogy ő volt az első, ki német költők nyomán megkisérlette verseiben a német szótagmértékkel egyesíteni s megalapítani az irodalomban az ugynevezett R.-verselésmódot, s ezáltal közvetve a magyar költői dikció kiművelésére is igen nagy hatással volt. Művei legnagyobb s kétségkivül igen fontos része azonban veszendőbe ment; fennmaradt költői munkái, többnyire mesék és fordítások, a Magyar Muzsában, Orpheusban és Magyar Muzeumban elszórva jelentek meg. Zrinyi époszának tanulmányozása mellett az Aeneis áttételével is bajlódott Gyöngyösi-féle négy rímes alakban; ennél azonban figyelemre méltóbb egy hősköltemény terve Árpádról, melyet ő bajnoki éneknek nevez, melynek azonban csak bevezetése jelent az 1787-iki Magyar Muzsában. II. József őt és fiát II. Gedeont bárói, II. Lipót pedig grófi rangra emelte, amely kitüntetés bizonnyal inkább magas hivatalokat viselő fiát, II. Gedeont illette, s ő e kitüntetést, mint életirói is említik, inkább mellőzte, mint kereste. V. ö. Toldy, Handbuch der ung. Poesie (I. k. 212-218. old., némely meséi: ezek közt a Róka és holló, Mátyás király három restje, és a Zrinyi után szabadon dolgozott Török ifju éneke közlésével); Ephem. polit. litter. (1792., 57. sz.); Magyar Hirmondó (1792, II. 238., arcképpel); Arany J., Koszoru (1864, I. 26. sz., arcképpel).

2. R. Gedeon (II.) gróf, első Gedeon fia, ki atyjával együtt II. József által 1782 márc. 8. báróvá, 1792 nov. 18. pedig II. Lipót által gróffá emeltetett, szül. 1745 máj. 3., megh. 1801 jul. 10. Kitünő nevelés után 1783 jul. 28. a magasabb műveltségü férfiakat felkereső II. József alatt lépett felsőbb közhivatalokba, előbb mint Hont vármegye főispáni helytartója, azután 1785 ápr. 11. mint a kir. tábla birája, 1786. pedig szeptemvir, a sévgre 1799. koronaőr. I. Ferenc koronáztatása alkalmával 1792. belső titkos tanácsosi rangra is emeltetett. Ennek unokája, III. Pál fiától, IV. Gedeon, aki következik.

3. R. Gedeon (IV.) gróf, országgyülési követ, a nemzeti szinház főintendása s a dunántuli református egyházkerület főgondnoka, szül. Pesten 1806 jun. 23., megh. u. o. 1873 jul. 12. Gondos házi nevelés után Pozsonyban tanult, a jogot pedig Pesten 1823. végezte. Az 1825-iki országgyülés főrendiházában jelen nem levő atyját képviselte, aztán Pest vármegyében szolgálva szerzett megyei gyakorlatot. 1829. nőül véve Teleki Borbála grófnőt, boldog családi életet alapított, kitől három fia László, Pál és Gida, a majdani honvédelmi miniszter, s egy leánya, Biri, gróf Szapáry Istvánné, született. E boldog, idilli nyugalmat a beállott politikai viharok s üldözések zavarták meg. A lelkes ifju gróf ugyanis Pest vármegye hires és szereplő nagy szónokai s kiváló értelmisége által egész országgyülésekre emlékeztető és vezérszerepet vivő közgyülésein mindenkor buzgó részt vett s a hatalmas ellenzéki pártnak egyik legtekintélyesebb és legbátrabb bajnoka volt, aki az alkotmányos szabadságot és nemzeti jogokat a bécsi önkényes rendszabályok ellenében, minden alkalommal erélyesen és következetesen védelmezte. Különösen, midőn az elkeseredés legmagasabb fokára hevült vármegyei gyüléseken ez utóbbi kényuralmi tények és erőszakos törvénysértések tárgyaltattak, sokan és ezek során R. Gedeon is merészebben kikeltek ama fellázító politika ellen, mely minden nyilvánosságnak, szólás- és irásszabadságnak és igy minden szabadabb reformtörekvésnek kiirtó hadat izent. E szónokok és köztük R. is, részint hűtlenségi, részint becstelenségi pörbe idéztettek. A kormány azonban el nem érhette kitűzött célját, sőt csak még inkább élesztette az ellenszegülést. Pest vármegye R.-t a következő 1839-iki országgyülésre, a gróf perbe fogatása s üldöztetése dacára, sőt mondhatni, éppen ezért képviselőjévé választotta. Ebből új nagy baj lett: a kormány most meg már a követválasztási szabadságon és képviseleti függetlenségen ejtett sérelmet azáltal, hogy R.-t, mint perben álló egyént, az országgyülésen való megjelenéstől eltiltotta. Szentkirályi Mór, Pest vármegye másik követe, e sérelmet azonnal az országgyülés kezdetén bejelentvén, szőnyegre került és hosszabb ideig ott feküdt, minden egyéb ügy elintézését gátolva, a hires R.-ügy. Mos a karok és rendek makacsul vonakodtak a kir. előadásokhoz s bármely más ügyhöz nyulni, mig e lényeges sérelem, a többi megelőzővel együtt, nem orvosoltatik. Végre, hogy az országgyülés eredménytelenné ne legyen, ugy segítettek a bajon, hogy R.-t önkéntes lemondásra birták s a sérelem tárgyát megszüntették, erős óvástétel mellett a szabad követválasztás érdekében. A következő 1844-iki országgyülésre ismét megválasztották s ekkor már akadálytalanul meg is jelenhetett méltó helyén. Ott azután megválasztották a nemzeti szinház főigazgatójává, mely ezúttal első ízben, 1845-47., a legnagyobb ügyszeretettel és buzgalommal viselt kormánya alatt élte egyik legszebb virágzási korát. Rendbe hozta a szinház rendetlen és bonyolult viszonyait, jeles művészeket szerződtetett, felölelte a nemzeti drámát s drámairodalmat stb. Az irókkal, többek közt Vörösmartyval, Bajzával, Fáy Andrással, ki rokona s atyai barátja volt, és a művészek javával szives baráti érintkezésbe élt. 1847. mindent elkövetett Kossuth követté választása ügyében s annak oldalánál küzdött a vármegyei asztalnál, mint hű barát és elvrokon. Ő maga 1848. a főrendi tábla szabadelvü tagja és helyettes főlovászmester volt s az alkotmányos minisztérium által Nógrád vármegye főispánjává neveztetett ki. A szabadságharc után neki is vissza kellett vonulni a közpályáról. 1849 dec. 10. a pesti hadi törvényszék által két évi várfogságra itéltetett, de Haynau visszaadta szabadságát. 1854. megint őt hivták vissza a nemzeti szinház összezavart s tapasztalt és jóakaró kezet igénylő ügyeinek rendbe hozására, bár politikai egyéniségét Bécsben nem kedvelték. Ő elfogadta a megbizást s hiven teljesítette, most már másod ízben, nemes feladatát, mindent megtett, amit azokban az időkben tehetett az intézet újból való felvirágoztatására, pénzt gyüjtött az épület kijavítására, visszahivta a szétszórt, elzüllött régi jó művészeket, menhelyet nyitott azoknak s korábbi tapasztalásai nyomán, több évi intendánssága alatt, újjá teremtette a beteg intézetet. Magáról azonban rosszul gondoskodott. A közügyek miatt saját gazdaságát elhanyagolta; kitünő neje kora halála után megszünt háztartásában a rend és takarékosság és vagyonilag mindinkább sülyedt. Az alkotmány helyreállítása után a jászkunok főkapitányává neveztetett ki, de ekkor már egykori szép vagyonát, péceli ősi kastélyát idegen kézen kellett látnia, s végsőségig jutott anyagi zavarai folytán hivatalit meg nem tarthatta, s a közügyektől teljesen visszavonulva, gyászban és szegénységben végezte be egykor oly fényes és hasznos életét. Családi könyvtárát, melyet ősei Pécelen gyüjtöttek, igen jutányos árért a pesti református főiskolának engedte át, melynek mindenkor pártfogója s egyházának már 1836 óta hő gondnoka volt. V. ö. Vasárnapi Újság (1855, 2 arcképpel); Fővárosi Lapok (1873, 161.); Budapesti Közlöny (1873, 163. sz.); Ország Tükre (1860, 18. sz., arcképpel) stb.

4. R. Gedeon (V.) gróf, R. László gróf fia Wartensleben Ida grófnőtől, szül. Pesten 1829 jun. 16-án. Középiskoláit Pozsonyban, Pesten és Selmecen végezte, a jogot pedig Kecskeméten hallgatta. 1847-ben Pest vármegyében kezdte s az alkotmányos magyar minisztériumban mint fogalmazó folytatta a törvénygyakorlatot, de a szabadságharc kitörésével családja érzelmeihez s hagyományaihoz hiven fegyvert fogott s előbb szabadcsapatok szervezése körül fáradozva, azután mint közhonvéd a hadseregbe lépve s csakhamar mint segédtiszt Mészáros Lázár, Dembinszky és Bem oldalánál szolgálva, kit az erdélyi hadjáratba is követett, végigküzdötte a szabadságharcot. Annak befejeztével családja birtokára vonult s 1854-ben megnősülvén, csendes magánéletet folytatott. 1861. s 1865. a főrendiházba ült és 1867. az alkotmányos belügyminisztériumban a rendőri osztályban miniszteri tanácsossá nevezte ki a megújulás utáni első belügyminiszter, Wenckheim Béla báró, ami által alkalma nyilt képezni magát arra a fontos szerepre, mely 1868. reá várt. Ez évben ugyanis királyi biztossá nevezték ki a magyar alföldre, Szeged székhellyel, teljhatalmu megbizást nyervén az ott nagy mértékben megzavart és veszélyezett közbiztonság helyreállítására s a mindinkább elhatalmasodó rendbontó elemek ártalmatlanná tételére. A szegedi név alatt ismeretes bonyolult bűnhálózat s óriási bűntömeg az 1850-60-as években, a Bach- és Schmerling-kormány szomoru idejében fejlett ki s külön okokra vezethető vissza, melyért a felelősséget legnagyobb részben kétségkivül azok a bölcsek viselik, kik akkor a leigázott s megalázott magyar hazát kormányozták, s örültek, ha azt rossz hirbe hozhatták. A mondott korban ijesztőleg szaporodó rablások s demoralizáció megfékezésére mi sem történt, s a helyreállott alkotmányos nemzeti kormány egész tömérdekségében vette át a gyors és erélyes orvoslásra váró, nagy terjedelmü s elmérgesedett betegséget. Rózsa Sándor 1848. összegyüjtött betyárjai, kiket ő a nemzeti kormánytól kegyelmet kérve, a szabadság védelmében hadi szolgálatra ajánlott fel, a harc után elszéledtek s aztán ismét találkoztak és tovább folytatták a megszokott portyázó s martalócmesterséget. Politikai okok s érzelmek is járultak a baj növeléséhez, az uralkodó hatalmat mindenki gyülölte s a közönséges rablók haza- és szabadságvédő guerillák nimbuszába burkolóztak. 1865. a provizorium hivatalnokai már látták, hogy hatalmuk napjai meg vannak számlálva, természetes volt tehát, hogy hanyagok voltak s erélyt nem fejtettek ki a nehéz, sokszor veszélyes teendőkben. Igy aztán 1867. a helyreállított magyar törvényhatóságok tömérdek befejezetlen bűnpert, s még több csak bejelentett, de még meg se vizsgált bűnesetet s teljesen felforgatott közbiztonsági állapotot találtak. 1869. elején nyerte meg kineveztetésének királyi jóváhagyását. Csakhamar rájött, hogy a bűntények részeseti nemcsak azok közvetlen végrehajtóiban kell keresni, hanem a szigoru vizsgálat minden irányban kiterjesztendő a részesekre, pártfogókra, orgazdákra, kik közt tisztviselők, előkelő urak, falusi birák stb. is vegyesen találtattak Rózsa Sándor bandája tagjaival. A királyi biztos jelentései általános megdöbbenést okoztak; tizenöthavi működésének eredménye volt, hogy 813 személy által elkövetett 554 bűntényt derített ki s a tettesek közül 425-öt fogtak el. A vallomások hitelesítésére s a bűnösök elitélésére az igazságügyminiszter Pest vármegye törvényszékének delegáltjait küldte ki, kiknek feladata valóban igen súlyos volt, mert a monstre-pör roppant nehézségekkel járt, lévén oly bűnösök is, kik 60-70 bűntényben valának többé-kevésbé részesek. 1871 elején vizsgálatilag kiderített bűntény 1512 volt, s ezek közt a hivatallal visszaélés bűne 166 s rablógyilkosság 111. Nagy gondot okozott az a kérdés is, hogy mi történjék az elitéltek családjaival, kiket gyámolítás nélkül hagyni nem lehet? Végre is R. Gedeon királyi biztosi működésének hasznos eredménye kitünik abból, hogy általa és segédei által a közbiztonság az említett vidéken teljesen helyreállíttatott, s ott, hol teljes anarkia és demoralizáció uralkodott, azontúl csekély kihágások is alig fordultak elő, s ő emlékezetessé tette nevét a magyar alföld történetében, hol mig sokan rettegtek neve hallatára, sok mások azt csak hálás érzéssel emlegetik. A nagy és nehéz munka bevégzése után főképen egyháza ügyeivel foglalkozik, mint annak buzgó tagja, s előbb egy dunántúli, baranyai, később a békés-bánáti egyházvidék világi gondnoka, hol nagy érdeme van abban, hogy a bánáti telepítések alkalmával különös figyelem fordíttassék magyar és protestáns családokra, kik ott magyar nemzetiségi szempontból annyira szükségesek. V. ö. Hazánkban és a Külföld, 1871, 37. sz., arcképpel; Magyarország és a Nagyvilág, 1870, 23. sz., arcképpel.

5. R. Gedeon (VI.), gróf, magyar királyi honvédelmi miniszter, IV. R. Gedeon legijfabb fia Teleki Borbála grófnőtől, szül. Pécelen 1841 máj. 4-én, megh. Budapesten 1883 dec. 26. A leggondosabb házi nevelés után, melyet Stuller Ferenc, későbben Kossuth Lajos titkára, s az első magyar biztosító társaság jegyzője vezetett, katonai nevelőintézetbe ment s mint fiatal tiszt az udvarnál a király személye körül volt alkalmazva; császári kir. kamarás is lett. 1866 máj. 3. nőül vette Pergen Filippina grófnőt, Batthyány Gusztáv herceg és Battyány Kázmér gróf 1848-1849-iki kormánybiztos s külügyi miniszter nővérének leányát, kir. palotahölgyet; de a helyett, hogy az ezzel járó udvari összeköttetéseket felhasználta volna, hazajött pestvármegyei ikladi birtokára, hol az alkotmány helyreállítása után ismételve országgyülési képviselővé választották, hol már oly igen fiatal korában feltünt szelleme, lovagias jelleme és munkaereje által, s teljes mértékben birta nemcsak politikai elvtársai bizalmát és szeretetét, hanem az ellenvéleményüek rokonszenvét s becsülését is, s igy történt, hogy a király kormánytanácsába nevezte ki, megbizva a Szende Béla által üresen maradt honvédelmi tárca vezetésével s belső titkos tanácsosi méltósággal is felruházta. Fejérváry báró államtitkárral rövid idő, alig öt negyedév alatt, mig e helyen állott, oly sikereket vívott ki, melyek a rövid időt tartalmassá teszik s mindenkit meglepnek. Ilyenek: a Ludovika-akadémia óhajtott kibővítése honvédtisztképző iskolává, a közös hadseregbeli tartalékos tisztek beosztása a honvédségbe, hogy ez háboru esetére mozgósíthatóvá s harcképessé idomíttassék, a védelmi törvény reviziója, a bécsújhelyi katonai akadémián 100 magyar állami ösztöndíj alapítása, a csendőrség katonai lábon való szervezése, a rokkant honvédek menedékházának államosítása. Hosszas, kínos és gyógyíthatatlan torokbaja már 42 éves korában, férfikora erejének legszebb virágában kioltotta a becses életet. Politikai fényes szereplése mellett, ősei példáját követve, ő is gondnoka volt a pesti ref. egyházmegyének, s már miniszteri és súlyos beteg volt, midőn az egyházmegye, lemondása után, ismételten s egyhangulag választotta meg gondnokává.

6. R. Pál (I.), a költő Gedeon atyja, államférfi és iró, II. Rákóczi Ferenc diplomatája és erdélyi kancellárja, szül. az ősnemes R.-családból 1677 jul. 2., meghalt Pécelen 1733 máj. 20. Atyja R. Gáspár, nógrádi, majd pesti alispán. R. a losonci reform. iskolában tanult a szintaxisig, akkor Rózsnyóra ment, a hires Braxatori keze alá, majd Losoncon a mesterek egész kara nevelte a logikáig; 1693. Selmecre, 1694. Körmöcre ment filozofiára és teologiára. 18 éves korában készen volt tanulmányaival s latinul, németül és franciául folyékonyan beszélt és irt. 1695-ben törvénygyakorlatra ment Kajali Pál, Nógrád és Hont vármegye jegyzője (későbbi apósa) mellé. Majd hadi gyakorlaton volt két évig Forgách Simon gróf horvát bán mellett mint titkár, s két hadjáratban vett részt. Kajali 1700. lemondván, Nógrád rendei R.-t választották helyébe jegyzőnek. 1703. a gácsi várba szorult nemesség letévén Rákóczi részére a hűségesküt, ezt tenni csak maga R. vonakodott minden fenyegetés ellenére, mig a fejedelem szép szóval a maga részére meg nem nyerte. Már 1704. Rákóczinak belső titkára volt s ő fogalmazta a Recrudescunt kezdetü hires kiáltványt. II. Rákóczi többször követül küldte északi és keleti udvarokhoz. 1704-ben Lengyelországba, XII. Károly svéd királyhoz, I. Frigyeshez s visszatérőben Lescinsky Szaniszló királlyá választására. 1704. Bercsényi mellett a selmeci békeértekezleten vett részt, 1705. nőül vette Kajali Klárát s a szécsényi országgyülésen mint fejedelmi előadó szerepelt. Hires stiliszta és szónok volt. 1707. az erdélyi országgyülés az erdélyi kancellária igazgatójává választotta. 1707. Nagy Péter cárnál volt s vele szövetséget kötött. 1708. jelen volt a trencséni ütközetben. 1709-10. ismét XII. Károlynál és a török szerdárnál járt Benderben. Rákóczival Lengyelországba szorulván ki, Stryből Debrecenbe jött Pálffyhoz békealkudozásra; a konfederátusok szatmári gyülésén lelkesen védte fejedelmét. A szatmári béke után hazajött s Bécsben letette a hűségesküt. 1712. Nógrád követe volt a III. Károlyt koronázó országgyülésen, szónoki tehetsége az uralkodó előtt is nem egyszer érvényesült református hitsorsosai ügyében. Az 1714-1715-iki országgyülésen is nagy tekintélyü szerepet vitt. Tagja lett több országos bizottságnak 1722-ig. 1723. buzgón pártolta a pragmatica sanctiót. Élte végén sokat betegeskedett, gazdálkodott és irodalmi foglalkozásnak élt. Jelleméről igen vonzó képet festettek kortársai. Gyermekei Gedeon és Eszter, Teleki László grófné. R. egyike volt a legelső könyvgyüjtőknek, s hungárikákból először állított könyvtárt; ő vetette meg a hires R.-könyvtár alapját. Hamvai Losoncon nyugszanak. Az irodalomtörténetben Lelki hódolás és istenes énekek c. imádságos könyvével lett emlékezetes, mely először Debrecenben 1715. (talán már Kassán 1710.) jelent meg s még 7 kiadást ért. Imádságait buzgó áhítat mellett sima, szép nyelv tünteti ki; énekei pedig, melyeket Szenczi Molnár zsoltárainak formájában szerzett, a prot. énekköltészetet új hangokkal gazdagították. Megirta önéletrajzát és benderi útjának naplóját is, továbbá III. Károly felszólítására a Rákóczi-féle szabadságharc történetét (latinul). Utóbbi munkái kéziratban maradtak fenn és csak újabban jelentek meg. Énekei, önéletrajza és benderi naplója összegyüjtve 1889. jelentek meg az Olcsó könyvtárban, bővebb életrajzi bevezetéssel.

7. R. Pál (III.), gróf, született Pécelen 1768 márc. 31-én, megh. Pesten 1827 jun. 22., fia II. Gedeon grófnak és Fáy Zsuzsannának. Ifjabb korában az eperjesi kerületi tábla elnöke, majd a dinamelléki református egyházkerület világi felügyelője. Egyik fő előmozdítója s létrehozója a pesti magyar szinésztársaság megalakulásának 1790., melynek előmenetelét s fejlődését egész életén át szivén viselte, mely nemes munkájában barátja Kazinczy Ferenc volt lelkes társa s buzdítója. Neje Prónay Ágnes bárónő volt, kitől László s IV. Gedeon fiai, Anna, Nádasdy László grófné és Erzsébet, Prónay Albert báróné, leányai maradtak hátra.

Ráday-nem

(t. i. versnem), az irodalmunkba Ráday Gedeontól bevezetett nyugateurópai versforma.


Kezdőlap

˙