Radiális

(lat.) a. m. gyökeres, a gyökérig ható, p. R. reform, mely a javítandó bajnak gyökereit irtja, R. gondolkodás, mely valamely elv végső következményeitől sem riad vissza. - R. a kémiában, l. Gyök.

Radikálizmus

(lat.), a plitikai, társadalmi, vallási életben a gyökeres, következetes, szélsőségekig elmenő újjá alakítás elve, melyek a fennálló historiailag fejlődött állapotokat minden megalkuvás és engedmény nélkül a szabadság és egyenlőség eszméi szerint akarják megváltoztatni. A vallási életben főleg a vallás szélső negációját nevezik R.-nak. A radikálisokkal szemben állnak a konzervativok, kik a létező rend felbolygatását veszedelmesebbnek tartják, mint a fennálló bajok eltűrését, mig a liberálisoknak nevezett pártok középső helyet foglalnak el e két szélsőség szerint.

Radimszky

Vencel, osztrák mineralogus, szül. 1831., megh. Sarajevóban 1895 okt. 27. Mint szakiró és bányatanácsos nagy hirnévnek örvendett Csehországban és utóbb Bosznia- és Hercegovinában, ahol bányakapitányi rangban a sarajevói országos muzeumot létesítette és gazdagította. A régészet terén is nagy buzgóságot fejtett ki.

Radina

l. Paszita.

Radiofón

(gör.), a. m. fotofón (l. o.).

Radiola

Gm. (növ.), l. Berze.

Radiolaria

(állat), a véglények állatkörében a Sarcodina osztályának egyik rendje. A test alakja igen gyakran gömbforma, azonban ettől eltérő formákban is mutatkozik. A protoplaszmatest majdnem kivétel nélkül sajátságos vázakat épít fel, amelyek csak ritkán hiányzanak (Thallassicolla, Collozoum) s a legmeglepőbb alakzatokat mutatják. Szerkezet és vegyi összetétel tekintetében azonban a vázrészeket négy csoportba osztják: 1. Acanthin-vázak, amelyek akantin (l. o.) nevü szerves állományból állanak s a R.-knak egyik alrendjénél (Acantharia) fordulnak elő. E vázak a protoplaszmatest középpontjából kisugárzó sugarakból állanak. A sugarak száma állandóan 20 s ezek a gömbforma testen olyformán helyezkednek el, hogy közöttük az u. n. Müller-féle törvény szerint egyenlítői, állatövi és sarki sugarakat különböztethetünk meg. Az egyenlítőiek száma 4, az állatöviekéi a sarkiakei 2x4. Mind e sugarak a legváltozatosabb formákban és módosulatokban mutatkozhatnak. 2. Kovaállományu szferoid vázak, amelyek gömböt alkotó kovaállományu tűkből állanak, vagy pedig likacsoktól áttört gömbökké módosultak. Ez utóbbi esetben igen gyakran a gömb felületéről különböző alaku és nagyságu tűk emelkednek. Gyakori az is, mikor egy nagyobb tokban kisebb is foglal helyet. 3. Üreges kovavázak, amelyek üreges csövecskékből vagy tűkből állanak, s ezek vagy külön állanak, vagy összenőttek (Phaeodaria). 4. Gyűrüs kovavázak, amelyek alapját egy, ritkábban 2-3 kovagyűrü alkotja. A protoplaszmatest belsejében egy hártyás falazatu gömb foglal helyet, az u. n. központi tok, amely az egész rendszernek egyik fő jelleme. E hártyás tok a protoplaszmatestet két részre osztja, az u. n. intrakapszuláris és extrakapszuláris plaszmára. Maga a tok szerves állományu hártya s legtöbb esetben egyszerü, ritkábban kettős (Phaeodaria). Alakja igen tág korlátok között ingadozik, de falazata minden esetben likacsos s az intrakapszuláris plaszma e likacsokon át közlekedik az extrakapszulárissal. A likacskák elhelyezése és alakja szerint a R. három csoportba oszthatók: 1. Finom, tömötten elhelyezett apró likacskáktól áttört központi tokkal birók (Perpipylaria). 2. Csak egy körülirt területen likacsos tokkal birók (Monopylaria). 3. Likacstalan, de kevés számu nyilást tartalmazó tokkal birók (Tripylaria). Az intrakapszuláris protoplaszma különböző részeket zár magában. Ezek között találjuk a nem lüktető üregecskéket, a fehérjegömböcskéket, kristályokat és a magot.

A fiataloknak rendesen csupán egy magjuk van, mig ellenben az idősebbek több magvuak. Az extrakapszuláris plaszma két fő részből áll: a központi tokot környező rétegből, amely az állábakat bocsátja és ezen kivül fekvő kocsonyás rétegből. Az extrakapszuláris protoplaszma is tartalmazhat hólyagocskákat és festékszemecskéket. A test fölületéről kisugárzó állábak igen vékonyak, fonáflormák, nagy számuak. Egyes esetekben (Acantharia) központi, merev tengelyük van, amely az intrakapszuláris protoplaszma belsejébe is behatol. Szaporodásuk ritkán történik egyszerü oszlás útján s ez esetben gyakran telepek keletkeznek. Sokkal általánosabb a rajzók útján való szaporodás. A rajzók orsóformák, egy maggal és egy ostorral s az intrakapszuláris plaszmában fejlődnek, majd kirajzanak, de hogy miként alakulnak át R.-kká, még nem ismeretes. Valamennyien tengeriek s a fölülettől kezdve a nagyobb mélységekig mindenütt találhatók. Vázaik a tenger iszapját gyarapítják. Legnagyobb részük kövült állapotban is ismeretes. Első nyomaik a kőszénkorszakban mutatkoznak; igen gyakoriak a jura- és krétakorszakban, de leggyakoriabbak a harmadkorban, ahonnan mintegy 400 fajt irtak le. A mostanig ismert fajok számát majdnem 4000-re tehetjük s ezek 24 családba és 630 nembe tartoznak. Két csoportra és 7 alrendre osztják: A) Monocytharia (magánosak). 1. alr. Collodaria; 2. alr. Peripylaria; 3. alr. Acantharia; 4. alr. Monopylaria; 5. alr. Phaeodaria. B) Policytharia (telepesek): 6. alr. Symbelaria; 7. alr. Syncollaria. Érdekes körülmény az, hogy legnagyobb részüknek protaplaszmatestében sajátságos egysejtü növénykék, a Zoochlorallák és Zooxanthellák élnek, amelyeket legelőször Entz G. látott édesvizi ázalékállatkákban. A R. leghirnevesebb buvára ez idő szerint Haeckel E., aki a Challenger-expediciótól gyüjtötteket is feldolgozta. Beható áttekintést nyujt ezen állatkákról Bütschli O. a Classen und Ordnungen des Thierreichs I. kötetében.

Radiolit

(ásv.), sugaras natrolit (l. o.) Norvégiából.

Radiolites

l. Rudisták.

Radiométer

(gör.-lat.), Crookes által feltalált készülék, mely legegyszerübb alakjában egy csúcsra állított vizszintes síkban lehetőleg könnyen forgó négyágu kis szélkerékből áll, melynek küllői rendesen aluminiumból, lapátjai pedig valamelyik forgásának irányában vett egyenfekvésü oldalukon korommal bevont csillámlemezekből készülnek. Az egész készülék egy lehetőleg légritkítottra szivattyuzható üveggömbbe van beforrasztva (l. ábrát).

[ÁBRA] Radiométer.

Valamely fényforrás sugarainak behatása alatt a kis lapátos kerék forgásnak indul és pedig rendesen oly értelemben, hogy a kormozott lapok a sugarak elől hátrálnak. A kisérletek azt mutatják, hogy a forgást különösen a hőhatásu sugarak idézik elő. Crookes maga a tünemény okát eleintén a sugaraknak bizonyos közvetlenül ható taszító erejében kereste, de ezen feltevés később elejtetett. Számos és sokféle módosításokkal véghez vitt kisérletekből ugyanis kitünt, hogy a forgás okát a készülék egyes részeinek hősugarak okozta egyenlőtlen megmelegedése folytán a forgó kerék és az azt körülvevő üveggömb között felmerülő reakciós erők hatására kell visszavezetni. E reakciós erők működési módjának magyarázatára felállított elméletek közül különösen kettő kiemelendő. Az egyik elmélet (Tait, Dewar, Finkener, Crookes) a radiométer tüneményeit a mekanikai gázelméletre alapítja. E szerint a rendkivül megritkított térben a gázmolekulák nagyobb közökön át egymástól zavartalanul, tehát egyenes pályákon haladnak; sebességük annál nagyobb, minél magasabb a gáz hőmérséklete, ez pedig első sorban az üveggömb hőmérsékletétől függ. Ha most ezen gázmolekulák a szélkerék lapátjainak kormozott oldalaihoz érnek, onnét, miután a korom nagyobb hőabszorbeáló képességénél fogva a hősugarak hatása alatt erősebben megmelegszik mint a csillám, nagyobb mozgási energiával pattannak vissza, mint azoknak kormozatlan, tehát alacsonyabb hőmérsékletü oldalairól. Ennélfogva a kormozott oldalaknak az ezen alkalommal létrejövő nagyobb reakciónál fogva hátrálniok kell. A másik elmélet (Osborne-Reyolds, Govi, Zöllner) a tünemény magyarázatául felteszi, hogy a szilárd testek felületén gáz kiáramlás történik és pedig annál fokozottabb mértékben, minél ritkább az azokat környező tér és minél magasabb a hőmérsékletük. Ezen gázkiáramlás származhatik akár a szilárd testek felületén összesűrített gázrétegből (l. Abszorpció), akár pedig magából a szilárd testből, miután számos ok arra enged következtetni, hogy a szilárd testek is felületükön párolognak, mi, ha történik, légritkított térben és magasabb hőmérsékletnél nyilván fokozottabb mértékben is végbe megy. Ezen elmélet szerint a felszintől elváló részecskék reakciója okozná a kerék forgását.


Kezdőlap

˙