Radowitz

József, porosz tábornok és államférfiu, a magyar Radóczy-család ivadéka, szül. Blankenburgban 1797 febr. 6., megh. 1853 dec. 25. Katonai pályáját 1812 dec. a vesztfáli tüzérségnél kezdte. A lipcsei csatában megsebesült és fogságba is esett. 1823. porosz szolgálatba lépve, Albrecht herceg katonai tanára lőn. 1828. a berlini katonai iskola tanárává, 1830. pedig a tüzérség táborkarának fejévé nevezték ki. Ez idő alatt barátkozott meg a trónörökössel, a későbbi IV. Frigyes Vilmos királlyal. 1836. mint porosz katonai meghatalmazott jelent meg a szövetséges gyülésen, 1842. pedig követségben járt Karlsruhe, Darmstadt és Nassau udvarainál. 1846. kiadta a Wer erbt in Schleswig? (Karlsruhe) c. röpiratát és klasszikus könyvét: Gespräche aus der Gegenwart über Staat und Kirche (Stuttgart 1846, 4 kiad. 1851), mely Waldheim álnéven jelent me gés általános feltünést keltett. 1847 nov. és 1848. márc. havában R. Bécsben járt, ahol az osztrák kormánnyal Németország újjáalkotása felől értekezett. Deutschland u. Friedrich Wilhelm IV. (Hamburg 1848) c. röpiratában kimutatja, hogy a porosz királyt erre a lépésre nem az 1848-as mozgalmak, hanem már régebbi elhatározás indította. A frankfurti parlamentben mint a szélő jobbpárt vezére szerepelt. Kisérletet tett arra nézve, hogy a három király szövetségének megalkotása által a német uniót Poroszorzság vezetése alatt létrehozza. Ezt a politikát követte 1849. a porosz kamarákban és 1850 márc. havában az erfurti parlamentben is. 1849 május óta ténylegesen, 1850 szept. 27. óta pedig forma szerint is vezetője volt a porosz külügyi politikának és ebben az állásban nyilt ellenállásra biztatta a porosz királyt Ausztriával szemben. A király azonban nem hallgatott rá, amiért R. nov. 2. állásától megvált és Erfurtba vonult vissza, ahol megirta a Neue Gespräche aus der Gegenwart (Erfurt 1851, 2 köt.) c. művét, melyben Németország újjászervezésével foglalkozik. 1852 aug. a király újra magához hivatta és akatonai oktatásügy igazgatójává nevezte ki. R. ez időtől fogva főképpen az irodalom terén buzgólkodott. Megemlítendők: Fragmente (a Gesammelte Schriften 4. és 5. köt., Berlin 1852-53, 5 köt.); Ikonographie der Heiligen, ein Beitrag zur Kunstgeschichte (Berlin 1834); Die Devisen u. Mottos des späteren Mittelalters (u. o. 1850). V. ö. Frensdorff, Jos. v. R. (Lipcse 1850); Fischer F., R. (Historisches Taschenbuch 1874. évf.). - Fia R. József Mária, szül. 1839 máj. 19., 1873 óta athéni követ, majd a német birodalom külügyi hivatalának előadó tanácsosa. 1882. Konstantinápolyba, 1892. Madridba nevezték ki nagykövetnek.

Rádsa

raja (szankszkrit) a. m. király, fejedelem az indiai uralkodók ősrégi címe. Mahárádsa a. m. nagy király vagy Adhirádsa a. m. főkirály, olyan fejedelem, ki több király fölött uralkodik s megfelel a persa sahinsah (királyok királya) hangzatos címének. V. ö. Foy, Die königliche Gewalt nach den altindischen Rechtsbüchern (Lipcse 1895).

Rádsasekhara

ind szinműiró, születésének ideje bizonytalan, valószinüleg a VIII. vagy X. sz.-ban élt. Szinműveinek tárgyát, melyek könnyü nyelvezettel irvák, a Mahábharat és a Rámájánából veszi. Ilyenek a Bálá Bhara a. m. a kis Bharata, eredetiben kiadta Cappeller (Strassburg 1885). V. ö. Apte Rajaçeckhara, his life and writings (Puna 1886).

Radsendralála

Mitra, bengáli nyelvész, szül. Kalkuttában 1822 febr. 26., megh. 1891 jul. 26. Eleinte orvosi pályára készült, de atyja e pályáról őt leterelvén, jogi s később szanszkrit tanulmányokra adta magát. 1846. az Asiatic Society könyvtárnoka, majd annak alelnöke lett. R. India egyik legtöbbre becsült benszülött tudósa volt. Érdemei elismeréséül sok kitüntetésben részesült, a m. tud. akadémia 1876. választotta kültagjává. Nevezetesebb munkái: Buddha-Gaya or the hermitage of Sakya-Muni (Kalkutta 1878); The antiquities of Orissa (u. o. 1875-81, 2 köt.); Indo-Aryans, contribution towards the elucidation of their ancient and mediaeval history (London 1881, 2 köt.); The Sanskrit buddhist literature of Nepal (Kalkutta 1882); The Lalita Vistara or memoirs of the early life of Sakya Simha (u. o. 1881-86); Taittiria Brahmana of the Black Yajur Veda with the commentary of Sayana (1855-1890, 3 köt.); Notices of Sanskrit manuescripts (Kalkutta 1870-1892, 10 köt.).

Radsputana

(a. m. a radsputok országa), a brit-indiai birodalom egyik vidéke az É-i és Ny-i részben, amely Adsmir-Mervara közvetetlen brit disztriktusból és 20 hűbérállamból áll, amelyeket benszülött fejedelmek kormányoznak az Adsmirban, illetőleg nyáron Abuban székelő politikai ágens ellenörzése mellett. R.-nak területe Adsmir-Mervarán kivül 336 091 km2 ter.; lakóinak száma (1891) 12 016 102, akik közt 10 millió hindu s akiken kivül Meivarban, Partabgarhban, Dungarpurban és Banszvarában mintegy 70 000 civilizálatlan bhil található. A nagyobb hűbér-államok: Bikanir, Dsaipur, Dsaiszalmir, Dsodhpur, Alvar, Udaipur, Bharatpur (l. az egyes cikkeket), továbbá Banszvara, Bundi, Dholpur, Dsalavar, Karauli, Kota, Partabgarh, Szirohi, Tonk, végül Dungarpur, Kisengarh, Sahpura és Lava. A legfontosabb kereskedelmi város Dsaipur; a legnagyobb vásárokat Adsmir mellett Puskarnál meg a Dsodhpurban fekvő Tilvarában tartják. Bharatpurban és Dholpurban dsat, Tonkban pedig mohammedánus dinasztia uralkodik.

Rádsputok

(ang. rajpoots), a szánszkrit rádsaputra a. m. királyi szóból eredő elnevezése egy igen elterjedt hindu néptörzsnek, mely eredetét a hadi kasztra vezeti vissza. A R. nem alkotnak igazi egységes kasztot, hanem csak több, származásra és foglalkozásra különböző néptörzs és kaszt vegyülékéből állanak. A Gangesz É-i vidékéről kiindulva a folyam D-i részén telepedtek le s Közép és Nyugat-Hindosztánban számos törzset leigázva, államot alakítottak. Függetlenségöknek először a maharattok, később az angolok vetettek véget. Jelenleg az angolokhoz hűbéri viszonyu apró államokban élnek benszülött fejedelmek alatt. Vallásuk a brahmanizmus, de a brahmánokat kevésre becsülik s a papi tisztet helyettük az u. n. bhatok látják el náluk. India egyik legharciasabb néptörzse a rádsaput. A rádsaput előkelők büszke lenézéssel megvetik hindu hitsorsosaikat és sokat adnak nemességükre.

Radssahi

(Rajeshaye), Bengália brit-indiai főkormányzóság egyik diviziója, 45 137 km2 ter., 7 733 775 lak., akik közt 63% mohammedánus, a Gangesz partján fekvő Rampur Bjahlija nevü fővárossal (21 407 lak.).

Radstadt

város St.-Johann salzburgi kerületi kapitányságban, az Enns és vasút mellett, (1890) 1014 lak., jelentékeny fakereskedéssel.

Radu

Demeter, lugosi gör. kat. püspök, szül. Szász-Újfalun (Alsó-Fehér) 1862 nov. 7. Középiskoláit Nagyenyeden és Balázsfalván, a teologiát és filozofiát Rómában és Propaganda fidei papnevelő intézetben végezte. Mindkét szak doktorságát vizsgálat nélkül nyerte el a XIII. Leo előtt tartott nyilvános hittudományi értekezésével. Pappá szentelték 1885. és Vancsa érsek udvarában működött. Midőn a magyar gör. katolikusok Bukarestbe kezdtek tömegesen kivándorolni és ott saját lelkészük hiányában a görög keleti vallásra pártoltak át, a Palma bukaresti r. kat. érsek és a szentszék között folyt tárgalások következtében Bukarestben önálló magyar gör. kat. lelkészi állás létesült, amelyre R.-t küldték ki. Nemsokára az ottani r. kat. szeminárium rektora, 1895. az egész érsekség ökonomus generálisa. Végül esperes, gyulafehérvári szentszéki ülnök és 1896 nov. 22. lugosi megyés püspök.

Raduč

község Lika-Krbava vármegye gospići j.-ban, (1891) 1015 horvát-szerb lakossal. Innen mászható meg legkönnyebben az 1753 m. magas Sveto-brdo vagy Monte-Santo, a Velebit hegység legmagasabb orma.


Kezdőlap

˙