Rakasz

kisközség Ugocsa vármegye tiszán-inneni j.-ban, (1891) 1746 rután lak.

Rakelfém

igy nevezik azt a sárgaréz-szinü ötvényt, melyet egy rész ón, 2 rész cink és 17 rész rézből készítenek. Ez az ötvény nagyon kemény és rugalmas, miért is sarabolók és szövetnyomó hengerek készítésére használják.

Rakéta

(az olasz rocchetta-ból) a. m. röppentyü, vaspléhből készült hengeralaku cső, melyben a lökő-elegy vagy kúpalaku tövis körül vagy tömören nyomatik össze. Előbbenieket Congreve-féléknek, utóbbiakat Augustin-féléknek nevezik. Az Augustin-félék keresztül vannak fúrva; a fúrat vagy mindenütt egyenlő átmérőjü vagy fokozatosan szűkülő. A lökő-elegy elégése mellett keletkezett gázok reakciója következtében a R. annál nagyobb gyorsasággal mozog, mennél nagyobb az égési fölület és a gázok tömege, melynek a lökő-erő felel meg. Az utóbbi nagyságán alapszik annak a lehetősége, hogy a R.-t olyan testek lövésére lehessen használni, amelyek távol eső pontokon kárt okoznak, vagyis katonai célokra való használhatósága. A R. elül nagyon meg volt terhelve, azért vagy tengelye irányában vagy oldalt fapálcákkal látták el. 1846. az amerikai Hale pálcák helyett olyan vaskúpot alkalmazott, melyen spirális lyukak mentek keresztül; a rajtuk kitóduló gázok a R.-nak hosszabbik tengelye körül csavarodó mozgást kölcsönöztek. Hogy a R.-k bizonyos meghatározott irányban haladjanak, vezető vályuból lövik ki. E vályuk háromlábu állványra vannak helyezve. A R.-t legelőbb Khinában használták, honnan az arabok révén Európába is eljutott, de nem sok ideig használták, sőt mondhatni, a XVIII. sz.-ig alig van róluk szó, mig aztán a mult század utolsó évében az angolok ismét meghonosították Európában. Congreve Vilmos angol tüzértiszt s a királyi laboratorium főnöke sokat javított szerkezetén, ugy hogy 1806. Boulogne, 1807. Kopenhága ostrománál használták. L. még Hadi röppentyük.

Rákettőzés

l. Epizeuxis.

Rákfarkfű

(növ., Pimpinella L., bipenella, bábairefű Csapónál), ernyős fű. Levele szárnyalt, gallérja és gallérkája többnyire nincs, virága fehér, pirosló, ritkán sárgás. Termése tojásdad, lapított, gyakran majd ikergömb. Mintegy 70 faja (hazánkban 5) az északi földgömbön, Afrika déli részén és D.-Amerikában terem. A P. Saxifraga L. (az igazi csabaire a Balatonnál) többnyári-gyökerü, alsóbb levélkéje kerekded, fürészelt, a vérfőéhez, valamint a Poteriuméhoz is hasonlít, azért össze is tévesztik velük. Virága fehér, ritkán rózsaszin. A nép fogfájást gyógyít vele. A rossz fogat gyökerével szokás áskálni, tőle kitörik és kihull. Különben, valamint a P. magna L. gyökere (földi tömjén), officinális, sajátságos bakszagu, nagyon csípős ízü. Éteres olaj, gyánta, cukor és benzoésav az alkotó része. A R. faja mind tápláló takarmányfű. A P. Saxifraga fiatal levele salátának is jó, éteres olajától a sörnek sajátságos íze van. Görögországban régen is, ma is ételnek főzik. V. ö. Borbás, Csabaire (Földr. Közl. 1894, Nyelvőr 1896). Az ánizsos R. v. bécsi kömény, l. Anizs.

Rákfélék

(Crustadea, l. a mellékelt képet) az ízeltlábuak állatkörének első osztálya alulról számítva. A testtakaró kitinanyagból áll, amelybe azonban igen sokszor mészsók rakódnak le s igy keményebb páncéllá válik. Testgyűrüik közül a fejnek és a tornak megfelelők a leggyakrabban fejtorrá nőttek össze, mig a potrohnak gyűrüi legtöbbször önállóak; de az is megtörténhetik, hogy a gyűrük valamennyien egybeolvadtak (Rhizocephalida). A végtagok eredetileg mindannyian széles, levélforma úszólábak, de rendkivül módosulásokon mennek át. Mindenik testgyűrühöz egy-egy lábpár tartozik. A fejen lévő két első pár a csápokat alkotja s csak ritkább esetekben szolgál helyváltoztató vagy kapaszkodó szervül, rendesen a tapintásnak és szaglásnak székhelye és hosszu, bajuszforma, több ízből összetett. A következő végtagpárok szájszervekké módosultak s közöttük rágókat (mandibulae), 1-2 pár állkapcsot (maxillae) és 1-3 pár állkapcsi lábat (peres maxillares) különböztetünk meg, ezek azonban a még nagyon fiatal lárváknál mint helyváltoztató szervek működnek s csak lassankint lépnek a száj szolgálatába. Idegrendszerük agydúcpárból, garatgyűrüből, garat alatti dúcpárból és hasdúcláncolatból áll. A szemek csak ritkán hiányzanak. Az alsóbb rendüek szemei meglehetős egyszerüek, mig a magasabb rendüeké összetettek és igen gyakran mozgatható kocsányon ülnek. A hallás szervét különböző szerkezetü szőrök alkotják s a test minden táján emelkedhetnek, egyes esetekben hallóhólyaggal állanak összeköttetésben. A csápok egyes, sajátságosan módosult és idegekkel közlekedő sörtéi a szaglás, ízlés és tapintás végkészülékei gyanánt szerepelnek. Bélcsatornájuk legtöbbször egyszerü szerkezetü. A táplálékot v. megrágják rágóik, állkapcsaik és állábaik segélyével vagy pedig beszívják. Egyeseknek u. n. rágó gyomruk is van, amely a táplálékot apróra őrli. Lélekzésük vagy a test egész felületével v. kopoltyukkal történik. Vérük legtöbbször szintelen, igen ritkán kékes vagy piros szinü, de vérsejtjeik mindig szintelenek. Az alsóbb rendüeknek szivük sokszor nincs (Ostracoda, Cyclops), legtöbb esetben azonban szivet találunk, amely mindig a bélcsatorna fölött a hátoldalon fekszik. Kiválasztó szervek gyanánt valószinüleg a csáp- és héjmirigyek szolgálnak. A kacslábu rákok s az Argulus kivételével mindannyian vált ivaruak. A himek rendesen kisebbek a nőstényeknél s még abban is különböznek, hogy legtöbbször ölelő szerveik vannak (Copepoda stb.). A nőstények petéiket leggyakrabban potrohukon magukkal cipelik a fiatalok kifejlődéséig, sőt egyeseknek költőüregeik vannak (Cladocera). A lárvák a kifejlettektől nagyon különböznek, az alsóbb rendüeké u. n. nauplius-, a magasabbaké zoëa-lárvák s ezek többszöri vedlés után válnak lassanként a szülőkhöz hasonlókká. A kacslábu rákoknál visszás átalakulást ismerünk. Csaknem valamennyien állati anyagokkal táplálkoznak, de vannak mindenevők és élősködők is. Legnagyobb részük tengeri, kevesebben vannak az édesviziek s csak néhány a szárazföldi. Egyesek majdnem óriások, mások ellenben mikroszkópi kicsinységüek. A nagyobbaknak húsát eszik, a parányiak természetes haltáplálékul szolgálnak. A kihaltak mind a magasabb rendüek közül valók. A Trilobitákat újabban külön osztálynak tekintik. Az egész földön el vannak terjedve és számuk pár ezer fajra tehető. A forró öv alatt számuk nagyobb, mint a mérsékeltben.

[ÁBRA] Apus. Term. nagys.

[ÁBRA] Ászka (Oniscus scaber).2/1.

[ÁBRA] Közönséges kacsalábu rák Lepas anatifera)kőhöz nőve. Term. nagys.

[ÁBRA] Széles rák (Cancer pagurus).1/3.

[ÁBRA] Bolhakandics (Gammarus pulex).2/1.

[ÁBRA] Vizi bolha (Daphnia). Erősen nagyitva.

[ÁBRA] Cyclops Erősen nagyítva.

[ÁBRA] Cettetü (Cyamus ceti).4/1

[ÁBRA] Sáskarák (Squilla mantis).3/4.

[ÁBRA] Folyami rák (Astacus fluviatilis).3/4.

[ÁBRA] Argulus foliacelus. 10/1.

[ÁBRA] Molukki rák (Limulus moluccanus).1/3.

Általában három osztályba és 12 rendbe osztatnak.

I. alosztály.

Etomostraca, két csáppárral, tág korlátok között ingadozó számu testgyűrükkel és végtagpárokkal.

1. rend. Cirripedia, kacslábu rákok, helyhez kötött, leggyakrabban meszes köpenytől takart testtel; csenevész csápokkal; két pár állkapoccsal és leggyakrabban 6 lábpárral; himnősek.

2. rend. Copepoda, evezőlábu rákok, szabadon úszó vagy élősködő fajokkal; egy pár állkapoccsal; 2 pár állkapcsi lábbal; 4-5 pár kétágu evezőlábbal.

3. rend. Ostracoda, kagylós rákok, két pár állkapoccsal 2-3 lábpárral; meszes kagylóhéjakkal.

4 rend. Phyllopoda, levéllábu rákok. egy állkapocspárral 4-6 s több levélforma, lapított evezőlábbal.

II. alosztály.

Malacostraca, két csáppárral; 20-21 lábpárral; 19 testgyűrüvel.

5. rend. Isopoda, egyforma lábuak (ászkarákok), széles testtel; lábaikon kopoltyufüggelékekkel.

6. rend. Amphipoda, bolharákok, oldalt összenyomott testtel; megnyult potrohhal; 3 pár evezőlábbal; 3 pár ugrólábbal.

7. rend. Nebaliae, 21 testgyűrüvel, a négy utolsó kivételével a többi kagylóba zárt; 8 gyűrüs és 6 lábpáras potrohhal; állkapcsi lábak nélkül.

8. rend. Cumacea, kocsánytalan szemmel; 4-5 szabad torgyűrüvel; 2 pár állkapcsi lábbal; 6 pár fejtorlábbal.

9. rend. Stomatopoda, szájlábuak, kocsányos szemmel; 3 szabad torszelvénnyel; 5 pár állkapcsi lábbal; 3 pár torlábbal.

10. rend. Podophthalmata, kocsányos szemüek, kocsányos szemmel; 3 pár állkapcsi lábpárral; 5 pár fejtorlábbal.

III. alosztály.

Gigantostraca, óriás rákok, a száj előtt csáprágóval.

11. rend. Merostomata, 5 pár fejtorlábbal, potrohlábak nélkül.

12. rend. Xiphosura, tőrfarku rákok, 6 pár fejtorlábbal, 5 pár potrohlábbal.

Rakhaing

l. Arakan.

Rákhel

(héber, a. m. ürü), a h éber törzsmonda szerint Lábán legifjabb leánya, akinek birtokáért Jákob előbb hét évig és azután, amidőn neki Lábán helyette idősb nővérét Leát adta, még hét évig szolgált. R. a monda szerint Józsefet és Benjámint szülte, de az utóbbinak születése után meghalt. Az Efrát felé vezető úton, az Efraim és Benjámin törzsek határterületén (nem pedig Betlehemben, ott ahol ma sírját mutogatják) épített volna neki Jákob síremléket.

Rakhely

a. m. dépôt (l. o.).

Rakitova

(Rakittova), kisközség Krassó-Szörény vármegye oravicai j.-ban, (1891) 1035 oláh lakossal.


Kezdőlap

˙