Ráma

eredetileg szerb zsupánság a Narenta jobb oldali mellékvizének, a R.-nak mindkét oldalán. Szerbiának ezt a részét a magyarok 1138. elfoglalván, azt Boszniához csatolták, s 1139-től fogva Boszniának egész behódolt részét R.-nak nevezvén, II. Béla újból fölvette R. királyának Kálmán király által 1103 junius 15-én egyszer már használt címét, melyet azóta viselnek is királyaink, ugy hogy legutóbb, 1896 junius 8-án is ott lobogott. R. címeres zászlaja a magyar király előtt rendezett hódoló felvonulásban, mi Szerbiában magyarellenes tüntetésekre adott alkalmat; holott Mátyás király krónikása, Thuróczy is megjegyezte, hogy a magyarok Boszniát értik R. alatt, s már az 1271. évi békeszerződés is világosan megkülönbözteti R.-t Szerbiától; viszont 1244. IV. Béla még külön szól a boszniai és a rámaföldi patarénusokról. R. címerében egy páncélos kar vörös mezőben fehér kardot fog; a címert korona ékesíti. L. még Bosznia (tört.).

Ráma

Visnu isten hetedik megtestesülése Dasaratha ahodhjai király és Kausalja fiában, kinek tettei a Ramajana (l. o.) hősköltemény tárgyát alkotják.

Ráma

a. m. keret (l. o.). - R.-léc, l. Léc.

Ramács

bunkós végü eszköz különböző rendeltetéssel; igy p. jelent ez gőzgépnél és szivattyunál dugattyut; a kesztyük szétfeszítésére használt eszközt is igy nevezik. - R.-fürész, l. Fürészgépek.

Ramadán

(Ramadhán), török kiejtéssel Ramazán, a mohammedánok holdévében a kilencedik hónap, melynek nappaljait, hajnal hasadtától estig, a mohammedánok bőjtöléssel, evéstől, ivástól, dohányzástól és egyéb anyagi élvezetektől tartózkodva töltik el. Esti iftár-t (l. o.) tartana. A R. éjjeli alkalmával egy különös imát is tartanak, melynek Szalát-al-tarávih a neve. A következő Savvál hó első három napján ülik a kis bairám (l. o.) ünnepét.

Ramadou

(franc., ejtsd: -dú, a juhnyájat jelentő ramade szótól; nálunk romadurak is mondják), téglaalaku lágy sajt, mely rendesen 12 cm. hosszu, 5 cm. széles és magas, 0,5 kg. súlyu és sztaniolba csomagolva kerül forgalomba. Eredetileg a francia Pirenei-hegyekben juhtejből készült. Hires az allgaui R., de Magyarországon is jó R.-sajtot csinálnak.

Rámájana

az indek második nagy eposza, melyet a hagyomány Valmiki nevü költőnek tulajdonít. R. tehát a Mahábharatával ellenkezőleg nem nép-, hanem műeposz (kávja), a többi műeposzok (ádi kávja) közt a leghiresebb költemény. Szerzője Valmiki, kiről nincs semmi megbizható történelmi adatunk. Terjedelmére nézve jóval kisebb a Mahábharatánál, mert hét könyvben csak huszonnégyezer kettős verset foglal magában. Tárgya Ráma királyfinak, Dasaratha ajodhjai (a mai Oude) fejedelem fiának, kit atyja a második királyné cselszövő fondorlataira tizennégy évre a vadonba száműzött, kalandjai. Számkivetésbe követi őt hű neje, a szép Szita s megosztja férjével az eredeti életet, melynek megkapó leirása a hősköltemény legszebb epizódjainak egyike. Rávána a cejlon-szigeti démonok királya elrabolja Szitát. Ráma szövetségesével, a majomkirállyal hosszas küzdelem után elfoglalja Lankát, a démonok fővárosát, megöli a nőrabló Rávánát és diadalmasan haza viszi megszabadított nejét, Szitát. Megható záradéka Szita eltaszíttatása férje által s a hű nő apoteozisa, kit hiába kér vissza az azt pártfogásába fogadó istennőtől a nejének angyali tisztaságáról csodálatos módon meggyőződött Ráma. A R. korát illetőleg igen eltérők a vélemények. Jacobi a buddhizmust jóval megelőző korba teszi a nagy műeposz legrégibb részeinek keletkezését. Mások a Kr. e. IV-V. sz.-ot tartják a mű megirása időpontjának. Annyi bizonyos, hogy sok betoldáson és átdolgozáson mehetett át. Eredeti szanszkrit szövegét kiadták: Schlegel, Ramayana id est Carmen epicum de Ttamae rebus gestis poetae antiquissimi Valmici opus (Bonn 1829-1838, latin fordítással a költemény két első könyvét adva); Carey és Marshman, Râmâyana, Sanscrit text a. prose translation (Serampore 1806-1810, szintén csak töredék). Első teljes európai kiadása Gorresio-tól igen szép olasz prózai fordítással: Râmâyana, poema di Valmici, testo sancrito e traduz. ital. (Páris 1843-58, 10 kötet).

Ramann

Lina, német zenetanárnő, Liszt Ferenc legrészletesebb életrajzának szerzője, szül. Kitzingen mellett Mainstockheimben 1833 jun. 24. 1858. a holsteini Glückstadtban zenetanítónő-képző intézetet nyitott, 1865. pedig megalapította Volkmann Idával nürnbergi zeneiskoláját. 12 füzetes zongoraiskolájának címe: Grundriss der Technik des Klavierspiels; irodalmi művei: Die Musik als Genestand der Erziehung (1868); Allgemeine Erzieh- und Unterrichtslehre (2. kiad. 1873); Aus der Gegenwart (1878); Liszt's «Christus» (1880). Fordította, részben csak kiadta Liszt könyveinek gyüjteményes német kiadását (GesammelteSchriften) Liszt életrajzával három darabban (Lipcse 1880).

Ramasz

v. rönkő, az a fatuskó, melyet a vastag szálfák hosszaságokra való fölfürészelése révén nyerünk. - R.-fok, falépcsőknek első, a padozaton fekvő, rendesen erős tölgyfából ácsolt foka.

Ramazán

l. Ramadán.


Kezdőlap

˙