Rasinja

politikai község Varas vármegye ludbriegi j.-ban, (1891) 1631 horvát lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral. R. már 1334. említtetik. A templáriusoknak itt kolostoruk volt. Közelében Opoja vár romjai vannak.

Rask

Rasmus Keresztély, dán nyelvész, szül. Brendekildeben 1787 nov. 22., megh. 1832. nov. 14-én. Eleinte a skandináv nyelvekkel és a rokon germán nyelvészettel foglalkozott, még gimnázista korában megirt egy rövid izlandi nyelvtant, mely első nagyobb művének a Vejledning til det islandske eller gammel nordiske sprog (Koppenhága 1811) szolgált alapul. Mint egyetemi hallgató Nyerup ajánlatára alkalmazást nyert az egyetemi könyvtárnál Kopenhágában. 1807-12. számos európai nyelvnek irta meg rövid nyelvtanát. Izlandi nyelvtanulmányok céljából 1813-1815. Izland szigetén tartózkodott. Ottani tanulmányainak gyümölcs lett korszakalkotó munkája: Undersögelse om det gamle nordiske eller islandske sprogs oprindelse (u. o. 1817), melyben Boppal egyidejüleg megállapítja az összehasonlító nyelvtudomány rendszerét. 1816. tanulmányútra indult a Keletre. Hét évi utazása alatt számos keleti nyelvet elsajátított. Keleti tanulmányainak eredménye a zend nyelvről irt könyve, melyet Hagen németre fordított Ueber das Alter der Zendsprache und die Echtheit des Zendavesta (1826). 1831. a keleti nyelvek tanára lett a kopenhágai egyetemen s egy évre rá elhunyt, V. ö. Ström, Dansk literaturhistorie (Kopenhága 1881); Schweitzer, Geschithte der skandinavischen Literatur (Lipcse 1885).

Ráskay

-család, zemplénvármegyei régi nemesi család, mely a Buthkay Márky, Málczay s zalai Csatáry családdal együtt a Guthkeled-nemzetség egyik hirneves tagjától, a IV. Béla korabeli Dragun fia, István bán és nádortól származik. István bán öt fia: Pektári Joakim bán, István országbiró és bán, László, Málczai Pál bán s Miklós bán közül Pál terjesztette tovább a családot, kinek 3 fia maradt, u. m.: Vid a R.-család, Miklós a Buthkay (s talán Viczmándy), és István a Márky-, Málczay- és zalai Csatáry-család őse. Nevezetesebb tagjai még: Vidnek fia Loránd, ki már állandóan R.-nak neveztetik. R. Balázs, I. Mátyás király alatt a budai vár kapitánya, később mint Korvin János hive tárnokmester lett és Fülek várát kapta. 1517. halt meg. Fia R. Gáspár, II. Lajos király főkamarása, tárnokmester és temesi főispán. 1526. Szapolyai Jánoshoz szegődött, aki Nógrád vármegye főispánjává tette. Ő irta a Vitéz Francisco c. szép magyar históriát. (Kiadta Szilády Áron jegyzetekkel a Régi magyar költők tára 6 köt.) Testvére R. István ugyanezt a méltóságot viselte. R. Mihály 1526. csanádi prépost. R. György zempléni alispán a mohácsi csatában elesett. A család a XVII. sz. vége felé kihalt.

R. Lea, dömés apáca a XVI. sz. elejéről, valamely pestvidéki kolostorban foglalkozott könyvek másolatával 1510-22 közt. Jól tudott latinul s korának egész műveltségével bírt. Nyelvemlékeink közt 5 kódex maradt fenn tőle, ezek közt a Margit-legenda (l. o.). R.-ról szól a Beöthy Zsolt költői elbeszélése is.

Rasores

l. Kapargálók.

Rasp.

természettudományi nevek után Raspail Ferenc Vince (l. o.) nevének rövidítése.

Raspail

(ejtsd: raszpaj) Ferenc Vince, franca kémikus és politikus, szül. Carpentrasban (Vaucluse) 1794 jan. 29., megh. Arcueilben 1878 jan. 8-án. 1815. Párisba jött, 1829. megalapította az Anneles des sciences d'observation c. lapot és a «népbarátok társaságát», 1832 óta az emberi jogok társaságának vezetője, 1834. a radikális Réformateur főszerkesztője lett. 1848. megalapított a l'ami du peuple c. lapot (később Démocratie pacifique lett), amelyben jakobinusi elveket hirdettek. A nemzetgyülésbe való behatolása miatt (1848 máj. 15.) öt évi fogsága itélték, 1853-ban azonban megengedték neki, hogy külföldre menjen, mire R. Belgiumba utazott. 1869. Lyonban törvényhozó testületbe s 1871. a képviselőházba választották be. Művei: Essai de chimie microscopique appliquée a la physiologia (Páris 1831); Systeme de chimie organique (u. o. 1833); Systeme de physiologi végétale et de botanique (u. o. 1837. 2. köt. atlasszal); Cigarettes du camphre (u. o. 1839 és azóta többször); Mémoire comparatif sur l'histoire naturelle de l'insecte de la gale (1834); Historie naturelle de le santé et de la maladie ches les végétaux et les animaux (2 köt. 1839-43, 3. kiad. 1860) stb. V. ö. Saint-Martin, F. v. R. (Páris 1879).

Raspe

Henrik, l. Henrik Raspe.

Ráspoly

l. Szerszámok.

Räss

András, német egyházi iró, püspök, szül. Elzászban 1794 ápr. 17., megh. Münsterben 1887 nov. 17. Liebermann hires kat. teologus tanítványa Mainzban. Tanulmányai befejeztével pappá szenteltetvén, csakhamar 1830. a strassburgi szeminárium elöljárója, később münsteri kanonok. 1842. u. o. püspök, miután már 1840 febr. 14. óta elődjének koadjutora volt. Részt vett a vatikáni zsinaton. A német birodalmi gyülésen az ellenzék tagja volt. 1881. nyugalomba vonult. Fő műve: Die Konvertiten seit der Reformation (12. köt., Freiburg 1866-75). Barátjával Weiss speieri püspökkel kiadta: Leben der Väter und Märtyrer (25 köt., Mainz 1823-27). Megalapította 1821. a Der Katholik c. folyóiratot, mely manap is fennáll.

Rastatt

az ily nevü járás székhelye és egykori vár Baden badeni kerületben, a Murg és vasutak mellett, (1890) 11 557 lak., csipkekészítéssel, dohány- és szivargyártással; szép kastéllyal, amelynek építését Lajos őrgróf kezdte meg. Az 1689. a franciák által fölégetett R. falut I. Lajos Vilmos badeni őrgróf újra felépítette, várossá tette és 1771-ig a baden-badeni őrgrófok székhelye volt. Midőn 1840. a franciák háboruval fenyegetőztek, a német szövetség a várost várrá tette és szövetséges csoportokat helyezett belé. 1849 máj. 11. itt tört ki a badeni forradalom és ugyanazon év jul. 23. itt ért véget. 1866. az északnémet szövetség megalakulásával a várat Badennek adták át. 1892. pedig lerombolták. R. a történelemben különösen azon két kongresszusról ismeretes, amelyet benne tartottak.

Az első R.-i kongresszuson (1713 nov.) annak a békének az előtárgyalásait tartották, melyet a császár és Franciaország a spanyol örökösödési háboru után (R.-i béke, 1714 márc. 4.) kötöttek; ebben a utrechti békét elismerték, Franciaország Landaut, Németország Freiburgot, Kehlt és Altbreisachot kapta, a kölni és bajor választó-fejedelmeket pedig birtokaikba visszahelyezték. - A második R.-i kongresszus 1797 dec. 9. nyilt meg, hogy a békét a francia forradalmi párt és Németország közt helyreállítsa. A francia küldöttek 1798 jan. 19. a Rajna bal partjának fölszabadítását követelték, mit a német követség hosszu vita után (márc. 11.) el is fogadott. De mialatt az egyes német fejedelemsége, sőt maga Poroszország és Ausztria is, a kárpótlás módozatait tárgyalták, megalakult a második koalíció és a háboru újra kitört; erre a császári megbízottak 1799 ápr. 13. elhagyták R.-ot, a német birodalmi küldöttek pedig ápr. 23. szintén felfüggesztették tárgyalásaikat. A francia követség ápr. 28. esti 9 órakor indult el R.-ból, de a Plettersburg felé vezető úton megtámadtatván, Roberjot és Bonnier meggyilkoltattak, a megsebesült Debry és Rosentiel titkár azonban megmenekült R.-ba. Ezt a nevezetes orvtámadást (R.-i követgyilkosság) sokan Ausztria rovására irták, mások szerint az orgyilkosságot francia emigránsok követték el voltak, akik Napoleont és a francia háborupártot vádolták, ismét mások a véres tettet Mária Karolina sziciliai király boszujának tulajdonították. Tény az, hogy a támadók a Babarczy-féle székely huszárok voltak. Höffer újabbi kutatásai szerint a merényletre Schmidt Sebestyén Henrik tábornoknak, Károly főherceg táborkari főnökének, Mayer von Heldensfeld hadnagyhoz intézett magánlevele szolgáltatott okot, melyben Schmidt a francia köztársasági követek és kémek illetlen és kihivó viseletét ostorozza; Károly főherceg, valamint bizalmi férfia Fassbender jogtanár ugyanazon a nézeten volt, de e levélről Károlynak nem volt tudomása. A fiatal tüzes hadnagy mindazonáltal azt olvasta ki a levélből, hogy nagy szolgálatot tesz a főparancsnoknak és a császári kormánynak, ha a követek leveles ládáját a cselvető francia diplomáciára valószinüen kompromittáló tartalmával együtt hatalmába keríti. Kiadta tehát a parancsot a követek letartóztatására és az oklevelek lefoglalására, de a közhuszárok túlbuzgóságukban mindjárt a követek életére törtek. A R.-i követgyilkosság e szerint nem tekintendő a nemzetközi jog durva megsértésének, mint ez gyakran történik.


Kezdőlap

˙