Répássy

1. János, egyházi iró, kat. áldozópap, szül. Hernád-Németiben (Zemplén) 1844 febr. 2. Gimnáziumi iskoláit Miskolcon és Egerben, a teologiát Egerben végezte. Pappá szenteltetvén, poroszlói, később jászapáti káplán, azután egri főegyházmegyei hitszónok és tanítóképző-intézeti tanár. 1886 okt. óta plébános Alsó-Ábrányon (Borsod), ahol most is működik. Önálló eredeti művei: Egyházi beszédek (Budapest 1877); Csevegő habok (I. köt. u. o. 1879. II. köt. 1881); Egyházi beszédek (Eger 1881); A bűnbánat szentsége (jutalmazott pályamunka, Eger 1883); Az iskola porából (u. o. 1885); Szent beszédek (3 köt., u. o. 1886-87); Költemények (u. o. 1885). Azonkivül több iskolakönyv és fordított mű.

2. R. Mihály, a szabadságharc tábornoka, szül. Nagyváradon 1798., megh. Szegeden 1849 jul. 30. 1817. lépett a 3. számu, Knezich báró nevét viselő dragonyosezredbe. Midőn századosi rangot nyert, áthelyeztetett a m. kir. testőrségbe. 1847. a 6. huszárezredbe osztatott be s itt találta a szabadságharc, melynek kitörésekor ezredével a horvátok ellen harcolt. Az 1848 szept. 29-iki pákozdi csatában ezredét már ő vezényelte, a csata után pedig dandárparancsnokká neveztetett ki. A schwechati ütközetben (1848 okt. 30.) a magyar bal szárnyat vezényelte s az ellene intézett támadást visszaverte, az előnyomulásban azonban Móga visszavonulási parancsa megakadályozta. 1849 jan. 2. a Perczel-féle hadtesthez helyeztetett át, mely ezen időben a Debrecenbe költözött kormány székhelyét védte. Midőn 1849 jan. a kormány Dembinszkyt fővezérré nevezte ki, a hiuságában megsértett Perczel lemondott hadtestének vezérletéről s R.-t nevezték ki utódává. 1849 máj. 8-tól e hó végéig a hadügyminisztérium vezetésével volt megbizva.

Répaszelet

takarmányul használt cukorgyári hulladék. Nem nagyon tápláló, mert a cukor gyárak vizzel lúgozzák ki a szeletekre metszett répából a cukrot, mely alkalommal egyéb tápanyagok is kimosatnak a szeletekből. Leginkább fejőstehenekkel és hizóállatokkal etetik és pedig a cukorgyártás tartama alatt friss állapotban, később pedig besavanyítva, újabban szárítva.

Répászky

József, egyházi iró, kassai apátkanonok, szül. 1828. Pappá szentelték 1854. Több helyütt való káplánkodás után plébános volt Enyickén, majd Kassán teologiai tanár, később kassai kanonok és apát, egyúttal püspöki másodhelynök és zsinati vizsgáló. Kiváló nagy szabásu munkája: Általános dogmatika (I. köt. Eger 1878, II. köt. Kassa 1879).

Répát

borviztelep, l. Kászon-Impér.

Répatisztító

a cukorrépa tisztítására való gyári gép. A fej levágására kis padokon megerősített s csap körül forgó kés szolgál, a rothadt helyeket pedig vizszintes tengelyre szerelt kúpos pengéjü késsel vágják ki. Valami különös előnyt nem biztosít, mert jól begyakorolt munkások szabad kézzel is elvégzik ugyanazt a munkát és sokkal tökéletesebben.

Répavágó

feladata a répát a célnak megfelelően közel egyenlő vastagságu s nagyságu darabokra, szeletekre v. laskaszerü szalagokra aprítani. A vágókészülék különböző alaku, többnyire a gyalulás elve szerint alkalmazott késekből áll, melyek kúpos vagy hengeres dobnak kerületére vannak erősítve v. köralaku sík tárcsára sugaras irányban. A répa a garatba rakva saját súlyánál fogva a vágókészülékre nehezedik, mely utóbbinak forgatásával a kések a répát eldarabolják. A tengely többnyire vizszintes, csupán kúpos dobbal ellátott gépek nyernek néha függélyes tengelyü elrendezést. Gépierő-hajtásra a tárcsával dolgozó R. (1. ábra) előnyösebben alkalmazható, mig kézi hajtásra a dobbal ellátott R. (2. ábra) is igen gyakori. Még hatályosabb aprítást eszközöl a répazúzógép (3. ábra); ez a répát sűrü péppé zúzza össze, mely utóbbi igen alkalmas arra, hogy takarmányozás céljából szecskával kevertessék, amennyiben a jószág nem válogathatja ki.

[ÁBRA] 1. ábra.

[ÁBRA] 2. ábra.

[ÁBRA] 3. ábra.

Repce

(növ., R.-káposzta, kél-R., bánáti R.), a Brassica Napus L. nevü keresztes virágu fű. Szára 0,75-1,25 m. magas, levelével együtt deres-zöld. Alsóbb levele félbeszárnyalt, a felsőbb hosszukás, az alja szivforma és szárölelő. Virágfürtje már virágzáskor megnyulik, virága nagyobb mint a hasonló Br. rapáé vagyis kerekrépáé. Becője szétálló, magva barna, gödrösen pontozott. D.-Európából ered. Rendesen két fajtáját termesztik. Az egyiket olajáért s ez a var. oleifera DC., a másikat répaforma száraljáért és gyökeréért, ez a karórépa. Az olajtermő R.-nek ismét két fajtája van, t. i. a nyári R. (varietas annua Koch), melyet tavasszal vetnek, meg a téli R. (var. hiemalis Döll.). Emezt gyakrabban termesztik s őszkor vetik. A nyári R.-t, melynek francia colsat v. colza neve a német Kohlsaatból ered, inkább a francia meg a belga termeszti, de a termése bizonytalanabb mint az őszön vetetté. V. ö. Karórépa és Kerekrépa.

A R. termelhető általán véve mindenütt, ahol a búza jól díszlik. Legjobban megterem a mély rétegü, humuszos, meszes iszaptalajon, de sikerrel termelhető a középkötött s kötött talajokban, ha azok elég mélyek és nem hidegek. Miután jól elkészített talajt kiván s mert már augusztus közepén vetendő előveteménye csak korán lekerülő növény lehet, zabos bükköny, őszi keverék, egyszer megkaszált lóhere v. lucerna, legjobb azonban ugarba vetni. Nálunk gabona után is vetik helyenként, de ez esetben termése nagyon bizonytalan, mert a talajt nem lehet alája kellőleg elkészíteni. A R. alá a talajt legalább háromszor kell megszántani; tarlószántás, keverés és vetőszántás. Az ugart a szokásos műdon kell elkészíteni. Az istállótrágyát nemcsak megtűri, de meg is hálálja, egyike azon növényeknek, amelyek igen sok trágyát megbirnak. A mesterséges trágyafélék közül a foszfor- és a nitrogéntrágyák jöhetnek figyelembe, első sorban a szuperfoszfát és a chilisalétrom. Az emberi ürülék, a komposzt szintén jó trágya alája. Nálunk a gazdák azt tartják, hogy a R.-t Szt.-István-napig el kell vetni; előfordul ugyan, hogy a szeptemberben vetett R. is sikerül, de legbiztosabb mégis, ha augusztus közepe táján vetik. Vetik szórva és sorba. Az utóbbi esetben szűk (20-25) vagy széles (45-60 cm.) sorokba a szerint, amint csak fogasolják vagy kapálják. Vetőmagul legjobb a behordáskor a ponyvára kihulló magot, mely a legszebb, legsúlyosabb, felhasználni. A vetőmag mennyisége kataszt. holdankint 6-18 liter (4,5-12 kg.). A széles sorokba vetett R.-t még ősszel megkapálják és feltöltik, a szórva vetettet megfogasolják. A káposzta-R. érése május hó második v. junius hó első felében szokott bekövetkezni. Az aratás legmegfelelőbb időpontját nehéz eltalálni, mert ha korán aratják, apró szemü, vörhenyeges szinü lesz, könnyen megdohosodik; a késői aratáskor pedig a java magja kipereg. Az érés jelei a becőknek megsárgulása és a bennök levő mag barnulása. A learatott R.-t kévékbe kötik, vagy vontatókba rakják s utóérni hagyják. A behordáshoz nagy alacsony szekereket használnak, melyre a vontatókat két alájuk dugott rúddal reá emelik, vagy közönséges szekereken hordják be, ekkor azonban ponyvákat kell a szekerek aljába tenni. A R. kicséplése igen könnyen megy. A káposzta-R. középtermése 6-9 q-ra tehető, jó termésben 12-15 q-t is ad. Hl.-súlya 67-74 kg., olajtartalma 40-50%. A szalmája igen alárendelt minőségü alom. A R.-ben sok kárt tehet a téli hideg, ha nem takarja hó, mert akkor könnyen kifagy, az erős hótakaró alatt pedig kipállhat.

Betegségei: 1. Fekete kórság. A zöld leveleken, szárakon és becőkön fekete, gyapjas csomók v. sávok keletkeznek, amelyek alatt és környékén a szövetek elszáradnak. Különösen a magban tesz kárt, mert a megtámadott becők fejlődésükben visszamaradnak, kényszeredetten érnek meg s idő előtt felpattannak. Okozója a Polydesmus exitiosus Kühn nevü gomba. Ellene a korai s ritkább vetést ajánlják, s a magvak kipattogását meggátlandó, tanácsos a megtámadott termést a rendesnél korábban aratni. 2. Fehér rozsda. Az egész zöld növényt, de különösen a becőket s ezek nyeleit tejfelszerü foltok lepik be, melyekből később fehér por (a konidiumok) ömlik ki; okozója a Cystopus candidus de By. nevü gomba, mely különösen két gyomnövényen, a pásztortáskán (Capsella bursa pastoris L.) és a repcsénretken (vadrepce, Raphanus Raphanistrum L.) igen gyakori. 3. Lisztharmat. Okozója az Erysiphe Martii Lév. nevü gomba (l. Lisztharmat). 4. Ragya; okozója a Peronospora parasitica De By (l. Peronoszpora-betegség). 5. A Sclerotinia Libertiana Fuck. nevü gomba különösen a R. szárát támadja meg, mely idő előtt kezd sárgulni s a gomba támadásának helye felett elszárad. A beteg szárak belsejében a bélszövet egészen tönkre megy s itt fekete, kemény testek, a gomba szklerociumai találhatók, melyek később az elhalt szárak felületén is jelentkeznek. Különösen nedves időjárásnál és sűrü vetésnél mutatkozik e betegség, miért ellene a ritka vetést s a nedvesebb talajok alagcsövezését ajánlhatni, tanácsos továbbá az erősen megtámadott R. szalmáját elégetni. 6. Golyva; okozója a Plasmodisphora Brassicae Worr. nevü gomba (l. Káposzta). 7. A Sphaerella brassicaecola Ces. et De Not., a Phyllosticta Napi Sacc., a Phyllosticta Brassicae Westd. és a Cercospora Bloxami B. et Br. nevü gombák a leveleken kisebb-nagyobb, fehéres, sárgás vagy barna foltokat okoznak, amelyeken később fekete szemecskék mutatkoznak; kártételeik jelentéktelenek.

Répce

a Rába (l. o.) baloldali mellékvize. Alsó-Ausztria Lichtenegg nevü községénél a Rozália-hegységben ered, csakhamar eléri Sopron vármegye határát s azon átlépve, többszörös jelentékeny kanyargásokkal egészben véve DK felé folyik. Locsmándon alól kilép azon termékeny síkságra, melyet R.-melléknek neveznek; Bőnél ÉK-re fordul, majd Dénesfánál egyenes É-i irányt vesz; a Hansághoz érve, K-nek fordul s csakhamar beleömlik a Kis-Rábába, mely ezentúl a Rábca nevet veszi fel. A R. hossza 125 km. Mellékvizei közül csak az Ikva érdemel említést, mely Szergényen alul bal felől ömlik beléje. - A R. szabályozását l. Rábaszabályozás.

Repcebogár

l. Fénybogarak.

Repce-indigó

(növ.), l. Isatis és Csülleng.


Kezdőlap

˙