Reumont

(ejtsd: römon) Alfréd, német történetiró, szül. Aachenben 1808 aug. 15., megh. u. o. 1887 ápr. 27. Bonnban és Heidelbergában tanult, 1829. Martens báró porosz követtel mint ennek titkára Firenzében s 1832. Konstantinápolyban járt; 1836. újból Olaszországba ment, hol Firenzében és Rómában mindaddig élt, mig 1843. mint követségi tanácsost és titkárt a külügyminisztériumba Berlinbe vissza nem hivták. 1848-ban IX. Pius pápánál, 1849 óta pedig a toscanai udvarnál ügyvivő volt, 1856 óta követ minőségében képviselte hazáját Firenzében, 1860. megvált állásától s 1878. Aachenben letelepedett. Irodalmi műveiben a Rheinlands Sagen, Geschichten und Legenden (Köln 1837, 2 kiadás 1847) c. munkát kivéve, különösen Itália története s műtörténetével, valamint földrajzával foglalkozik, melyeket alaposan ismert. Ide vonatkozó munkái közül említésre méltók: Römische Briefe von einem Florentiner (Lipcse 1840-44, 4 köt.); Ganganelli, seine Briefe und seine Zeit (Berlin 1844); Die Carafa von Maddaloni (u. o. 1851, 2 köt.); Beiträge zur italienischen Geschichte (u. o. 1853-57, 6 köt.): Die Jugend Caterinas de'Medici (u. o. 1854, 2. kiad. 1856); Die Gräfin von Albany (2. kiad. u. o. 1860); Zeitgenossen; Biographien und Charakteristiken (u. o. 1862, 2 köt.); Geschichte der Stadt Rom (u. o. 1867-70, 3 köt.); Műtörténeti műveiben irt Michelangelo Buonarotti (Berlin 1834), Andrea del Sarto (u. o. 1835) és Benvenuto Celliniről (u. o. 1846); ezenfelül számos közleményei a Kunstblattban jelentek meg. 1879. Aachenben történeti társulatot alapított melynek 1885-ig ő maga volt elnöke.

Réunion

(franc., ejtsd: reünyon) a. m. ismét egyesülés; a társas összejöveteleket is igy hivják.

Réunion

azelőtt Ile Bourbon, az Indiai-oceánban a Mascarenhas-csoporthoz tartozó francia sziget, 185 km.-nyire Mauritiustól; alakja elliptikus, területe 2512 km2, lakóinak száma (1892) 171 731, akik közt 23 161 brit-indiai, 5617 madagaszkári, 9769 afrikai és 412 khinai. A vulkáni sziget egy ÉK-i és egy Dny-i részből áll, amelyeket a Plaine des Caffres nevü 1600 m. magas fensík köt össze. A Dny-i részben van a sziget legmagasabb hegycsúcsa, a Piton des Neiges (3069 m.), amelyet régi bedőlt és azután az esőviztől kimosott kráterek (a Cilaos, Mafaté és Salazie) és több hegycsúcs (Piton Crete de la Riviere 2188 méter, Piton Plaine des Chicots 2273 m., Piton Bénard 2607 m. stb.) fognak körül. A DK-i részen a hegycsúcsok a sziget DK-i szegélye felé emelkednek; ilyenek: a Piton Dumesnil (1863 m.), a Nez coupé (2356 m.) és a Volcan (2625 m.), amelynek még most is működő krátere a Piton de la Fournaise és kiömlött lávája, a Grand Brulé a tengerig nyulik. Az egyedüli jelentékenyebb síkság ÉK-en a Champ de Borne. Számos folyó öntözi, amelyek nagyobb részt a középen erednek és rendesen mélyen kivésett mederben küllők alakjában távoznak el egymástól, hogy a tengerbe torkoljanak. Csak kevésnek van állandóan medrében vize; ilyenek: a Riviere du Mat (35 km.), a Saint-Denis stb. A partokon számos a laguna, a sziget belsejében pedig az ásványvizforrás (Salazie, Cilaos, Gonnefroy, Laperriere). A partokon nincs mélyebb öböl és messzebbre kinyuló hegyfok. Mesterséges kikötők a saint-pierrei és pointe-des-galetsi. Az éghajlat igen kellemes és a magasság szerint változik; az alantabb fekvő helyeken melegebb, a magasabbakon hűvösebb. Az esőmennyiség is különböző; Saint-Benoitban 4124, Saint-Paulban 700 mm. A növényzet buja; Arábia, az ázsiai szigetvilág és D.-Európa termékei mind megteremnek. A kulturnövények közt első helyen áll a cukornád (1892-ben 38 402 tonnát exportáltak), azonkivül kávé, kakaó, vanilla és fűszerek; továbbá dohány, gummi, olaj, kókuszdiófa, kukorica, manihot, batáta és különböző festék- és épületfa. A fauna igen gazdag; de a bőregereken kivül sajátlagos emlősei, sem kigyói nincsenek; ellenben teknősbékái, gyíkjai és madarai igen. A házi állatok a mieink. 1887. volt 2511 db. ló, 7552 öszvér, 8402 szarvasmarha, 15 580 juh. Az ipar nagyon csekély; csupán cukor-, rum-, zsák- és hajó-, illetőleg csónakkészítésre szorítkozik. A bevitel értéke 1892-ben 22 240 000, a kivitelé 15 734 800 frank. Hajó érkezett 127, 131 724 tonna tartalommal és távozott 107 131 810 tonna tartalommal. A sziget kormánya élén egy kormányzó áll, aki 4 tagból álló titkos tanácsot szokott meghallgatni. A helyi budget 1894-ben 4 543 522 frank bevételt és 4 511 028 frank kiadást mutat. A főváros, egyszersmind püspöki székhely St.-Denis az Ény-i parton a Riviere de St.-Denis mellett, 36 000 lak., liceummal, teologiai szemináriummal, botanikuskerttel, muzeummal, szinházzal, több tudományos egyesülettel. Jobb a kikötője a 15 km.-nyire fekvő Saint-Paulnak, a franciák első telepének, 28 691 lak., vasöntéssel. Saint-Pierre a D-i parton 27 359 lak., a Riviere d'Abord torkolatánál, mesterséges kikötővel. A szigetet 1507. vagy 1508. Pero de Mascarenhas portugál hajós fedezte föl; de a portugálok rajta gyarmatot nem alapítottak. 1649. Flacourt, Madagaszkár francia kormányzója, királya nevében birtokba vette és Bourbonnak keresztelte. 1655. keletkezett rajta az első francia telep, a mai St.-Paul helyén. 1689-től kezdve a kormányzókat a francia király nevezte ki. 1664-1767. a francia kelet-indiai társaságé volt, ez utóbbi évben a francia koronára szállott. A nagy francia forradalom kitörésekor köztársasággá alakult. 1810 jul. 10. Abercombay angol admirális Mauritiusszal együtt meghódolásra kényszerítette, de 1814. ismét visszakerült Franciaországhoz. 1848 óta hivatalosan R.-nak nevezik. V. ö. Doncourt, Les grandes îles de l'Afrique orientale (Lille 1886); Drasche, Die Insel R. (Bécs 1877); Roussin, L'île de la R. (Páris 1882); Cordemoy J., Flore de l'île de la R.. (u. o. 1895).

Reus

az ugyanily nevü járás székhelye Tarragona spanyol tartományban, a Pico de Gallican DK-i lábánál, 10 km.-nyire a tengertől, vasút mellett, (1887) 28 780 lak., nagy pamutfonókkal, mintegy 5000 szövőszékkel, selyemfonással és szövéssel, vászonszövéssel, bőr-, gyertya- és számos gépgyárral; élénk kereskedéssel. Régi falai helyén szép, széles utcákból álló városrész keletkezett. Prim generális itt született.

Reus

(lat.), polgári perben alperes; büntető perben a vádlott, a bűnös.

Reusch

1. Ferenc Henrik, német egyh. iró, ó-kat. teologus, szül. Brilonban (Vesztfália) 1825 dec. 4. Pappá szenteltetése (1849) után néhány esztendeig káplán volt Kölnben, 1861. a bonni teologiai fakultáson tanár, később a vatikáni zsinat határozatait ellenzőkkel tartván, 1872 márc. a kat. egyházból kiközösíttetett, miután már 1870 nov. előadásainak hallgatása a kat. teologusoknak megtiltatott. Az ó-kat. mozgalmak kezdetén 1878. plébános volt Bonnban és ó-kat. püspöki helynök. Művei: Das Buch Tobias (Freiburg 1857); Erklärung des Buches Baruch (u. o. 1853); Lehrbuch der Einleitunk in das Alte Testament (4. kiadás u. o. 1870); Bibel und Natur (4. kiad. Bonn 1876); Luis de Leon und die spanische Inquisition (u. o. 1873); Der Process Galileis (u. o. 1879); Döllingerrel: Selbstbiographie (Bellarmius, u. o. 1887) és Die Geschichte d. Moralstreitigkeiten in d. röm. kath. Kirche seit dem XVI. Jahrhundert (Nördlingen 1888) stb. Azonkivül szerkesztette 1866-77. a Teologisches Litteraturblatt c. folyóiratot.

2. R. Frigyes, német szobrász, szül. Siegenben 1843 szep. 5-én. 1863-67. látogatta a berlini akadémiát, hol Wolff Albert tanítványa volt, azután Olaszországba utazott. 1874. Berlinben a siegeni és a rajnai mühlheimi harci emlékeket alkotta; 1879. a Belle-Alliance-hid egyik márvány csoportját, 1880. a charlottenburgi műegyetem számára a gőz démonának, 1881-ben mint kőnigsbergi műegyetemi tanár az ottani kormányépület számára az Erő, Igazságosság és Mérséklet, a város számára Albrecht porosz herceg és I. Vilmos császár szobrát készítette; Siegen város számára pedig a Diesterweg-emléket és I. Vilmos császár lovagszobrát.

Reuse

(ejtsd: röz), Areuse, 40 km. hosszu folyó Neufchatel svájci kantonban; Saint-Sulpice mellett ered; átfolyik a Val de Traversen és Boudry alatt a Neufchateli-tóba torkollik.

Reusner

Miklós, német jurista és latin költő, szül. Löwenbergben 1545 febr. 2., megh. Jenában 1602 ápr. 12. Vittenbergában tanult, 1566. lauingeni tanító, 1583. a baseli, 1588. a jenai egyetemen a jogtudomány tanára, majd két ízben rektora volt; 1594. nemességet kapott és Pfalz gróf lett. Még ma is nevezetes műve: Icones seu imagines virorum litteris illustrium (Strassburg 1581 és Basel 1589), melynek latin disztichonokban irt életrajzaihoz Stimmer Tóbiás sikerült fametszeteket készített.

Reuss

az Aare jobboldali mellékfolyója Svájcban. Uri kantonban, négy forráspatak egyesüléséből keletkezik, amelyek közül a legnagyobb az Urseren vagy Realper-R. a Furca-hágóról jön; a Gotthard-R. a St.-Gotthardról jő és az előbbivel Hospenthalnál egyesül; Andermattnál beleömlik az Oberalp tavának lefolyása; azután a R. ÉÉK-nek fordul, áttöri azon szurdokot, amelyet Ördöghídjának hívnak, végre Geschenennél fölveszi a Geschenen-völgyi R.-t, Wasennél a Maient, Amstegnél a Maderani-völgyből a Kerstelenbachot, Amstegnél a Maderani-völgyből a Kerstelenbachot, azután a Schachenthal lefolyását, itt hirtelen É-nak fordul és lassubb folyásuvá lesz. Altdorftól nem messze Seeland és Flüelen közt a Vierwaldstätti-tóba ömlik, amelybe évenként 146 187 m3 iszapot rak le. A tavat Luzernnél hagyja el; csakhamar beleömlik a Waldemme vagyis Kis-Emme; Zug, Zürich és Aargau közt határul szolgál, azután fölveszi a Lorzét, átlép Aargauba és Windisch közelében torkollik. Egész hossza 160 km,. vizkörnyéke 3411 km2, amiből 145 a glecserekre esik.

Reuss

két német fejedelemség az u. n. türingiai államok közt; az egyik az idősebb ágé, a másik az ifjabbé. Az idősebb ágból való R. vagyis R.-Greiz a kisebbik, Szász-Weimar, a szász királyság és az ifjabb ágból való R. között, 316 km2 területtel, (1890) 182 565 lak., termékeny talajjal, amelynek 40%-a szántóföld vagy kert, 36%-a erdő és 19%-a rét és legelő. Az évi termés 1892-ben 1000 kg.-okban: rozs 5549, búza 451, árpa 2444, burgonya 16 501, zab 4388 és széna 12 015. Az állattenyésztés mellett kiválóan fontos az ipar. E tekintetben első helyet foglal el a gyapjuszövés Greizban és a harisnyakötés Zeulenrodában. R. örökös fejedelemség, 1867 márc. 28. publikált alkotmánnyal, amely szerint a tudományhozó testület egy kamarából áll; ennek 12 tagja közül kinevez a fejedelem 3-at, a lovagi birtokok tulajdonosai választanak 2-t, a városok 3-at és a községek 4-et 6-6 évre. A közigazgatás Greizban van összpontosítva. A bevételek voltak 1894-ben 1 229 708 és a kiadások összege 1 229 708 márka. Az államadósság 139 800 márka. Az igazságszolgáltatás terén a legfőbb biróság a jenai főtörvényszék.

Az ifjabb ágból való R. vagyis R.-Gera-Schleiz-Lobenstein-Ebersdorf, vagy rövidítve: R.-Schleiz, két kerületből áll, amelyeket egymástól Szász-Weimar 11 km. széles része választ el. Az alsó (Unterländischer) 1 és a felső (Oberländischer) kerület 2 járásból áll. Az előbbi a porosz-szász tartomány, Szász-Weimar és Szász-Altenburg közt, az utóbbi Bajorország, Szász-Meiningen, Schwarzburg-Rudolstadt, Szász-Weimar és R.-Greiz közt fekszik: összesen 826 km2 területtel, (1890) 119 811 lak. A felső kerületet a Frankenwald ágazza be. A Saale és Elster öntözi. 1892. termett 7592 ha.-on rozs 10 359 000, 1906 ha.-on búza 3 498 000, 3466 ha.-on árpa 4 656 000, 4880 ha.-on burgonya 44 646 000, 6620 ha.-on zab 8 447 000 és 14 005 ha.-on széna 29 158 000 kg. A bányászat ágai közül egyedül a sóbányászatnak van jelentősége Heinrichshallban. Az ipar jelentékeny. A gyapju- és pamutszövés székhelyei Gera, Triebes és Langenwetzendorf, a vasöntésé, harmonika- és gépgyártásé Gera, a bőrcserzésé Tana és Hirschberg, a sörgyártásé Köstritz, Schleiz, Gera, Ebersdorf és Hirschberg, a dohánygyártásé Gera. Az alkotmány az 1852 ápr. 14-iki alaptörvényen nyugszik, amelyet 1856 jun. 20. és 1871 jan. 17. revideáltak; e szerint a tartománygyülés 16 tagból áll és pedig R.-Köstritz birtokosából, a legtöbb adót fizetők 3 követéből és 12 direkt választás útján választott képviselőből. A kormányzást a fejedelem 3 tanácsadójával teljesíti. A legfőbb igazságszolgáltatási forum a jenai főtörvényszék. A bevételek 1894-95. voltak 2 091 400, a kiadások 2 080 051 márka; az államadósság 1893-ban 10 40 550 márka.

A XII. sz.-ban a mostani fejedelmek ősei császári vogtok voltak. Ezek egyikének, Gazdag Henriknek 3 fia volt, akik 1206. megalapították a plaueni, weidai és gerai fejedelmi ágat. A második kihalt 1532., a harmadik 1550. és igy csak a plaueni ág maradt meg, amely többszöri újabb felosztások után végre a másik kettőnek birtokát örökölte, de Plauent a szász királyságnak volt kénytelen átengedni. A mostani fejedelmek ezen ágból valók, akik VI. Henrik császár emlékére mindannyian a Henrik nevet viselik. Az idősebb ág Henrikjei a 100-ig számlálnak és azután újból kezdik a számítást; az ifjabb ág pedig minden új században kezdi újból a számítást.


Kezdőlap

˙