Révfalu-Pataház

nagyközség Győr vármegye tósziget-csilizközi j.-ban, (1891) 2259 magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.

Révfülöp

Kővágó-Örshöz tartozó telep Zala vármegye tapolcai j.-ban, a Balaton partján, gőzhajóállomással; a Balaton egyik leglátogatottabb nyaralótelepe.

Reviczki

Gyula, költő, szül. Vitkócon (Nyitra) 1855 ápr. 9., megh. Budapesten 1889 jul. 11. Iskoláit Léván kezdte meg, Pozsonyban folytatta s végezte be a gimnáziumot kitünő sikerrel. Több nyelvet tudott, bizonyos jártassága már ekkor volt a világirodalomban, folyton művelte magát és költői dicsőségről álmodozott. Bürgerről irt tanulmányát a Reform közölte. Alig tette le az érettségit, atyja Reviczky Kálmán 1873. Bécsben meghalt, a nélkül, hogy Gyulának, aki természetes fia volt, családi állását tisztázta volna; fejlesztett benne úri hajlamokat, hozzá szoktatta előkelő neve előnyeihez, de adoptálni sohasem akarta. A büszke és érzékeny ifjut ez rendkivül bántotta s a nyomoron felül, mely reászakadt, egész életét elkeserítette. Anyai nevét (Balek) 1874. a család beleegyezésével R.-re változtatván, e név törvényes használatára jogot nyert, de «az apai örökség», származása később is, igy nősülési szándéka alkalmával mindig fenyegető akadály volt előtte. 1873 őszén Pozsonyban beiratkozott a jogra mint magántanuló, de anyagi körülményei kényszerítették, hogy kenyérkereset után lásson, s nevelőséget vállalt Lipthayéknél Garam-Újfalun. Ezalatt bővítette irodalmi tanulmányait és újabb dolgozatokat készített. A humor psychologiája címü értekezéséért, melyet Thackeray hatása alatt készített, Vadnai esztetikai tanulmányokra buzdította; ő azonban inkább költői ambiciót táplált. 1874. Pestre jött, hogy az irodalomban poziciót hódítson magának, azonban itt súlyos küzdelmek vártak rá, s már az öngyilkosság gondolatával is foglalkozott; arra is gondolt, hogy németül ir, pár német verse csakugyan feltünést is keltett. Végre Szana Figyelőjénél kapott szerény korrektori állást, ami az éhenhalástól megmentette. 1875. nevelőnek ment a Horváth-családhoz Dentára, s az ott töltött két év alatt izmosodott meg és vett irányt költői talentuma; addig drámairói sikerekről álmodozott, ekkor kialakult benne a lirikus. Itt érte az első mélyebb szerelmi szenvedély, melynek emlékét Emma c. dalciklusa őrzi; azonban szegények lévén mindketten, e viszony nem végződhetett házassággal. Nagyobb művek, különösen drámai költemények tervét is forgatta fejében, igy Jóbról, Jézusról, melyekben új gondolatokat akart adni. Ezalatt apróbb költeményei inkább vidéki lapokban jelentek meg. 1877 őszén új reményekkel jött a fővárosba, hogy az irodalomban érvényesítse tehetségét, de újra és még nagyobb nyomor várt reá. Jóbról irt tragédiája az akadémia Teleki-pályázatán kudarcot vallott, a szerkesztők többnyire elutasították. Egy jobb módu barátja, ki Schopenhaueri felfogásával is nagy hatással volt rá, zajos mulatságokkal szórakoztatta; ez időből valók a Perdita ciklus darabjai. Egy évig tartott e kínos korszak. 1878. György Aladár ajánlására a Honhoz jutott. Az itt töltött négy év alatt helyet vívott ki magának mind az irodalomban, mind a társadalomban, egyénisége kifejlődött és egyre népszerübb lett. Verseken kivül kritikákat, essaiket irt; fordított is magyar költeményeket németre (az Auf der Höhe-ben és a berlini Magazinban). A Petőfi-társaság adta ki első verskötetét 1883. Ifjuságom címmel, melyet a kritika kedvezően fogadott, az újabb lirikusok egyik legtartalmasabbját ismerték, látták benne, aki komoly művészi célból dolgozik, minden banalitást kerül, érzésben eredeti és formában művészi. 1882. a Hon és Ellenőr a Nemzetben egyesülvén, R.-t csak újdonságirónak akarta az új lap megtartani. Erre inkább lemondott és ismét sok nélkülözéssel küzdött, ami aláásta egészségét. Egy ideig Kreith Béla Szemléjénél dolgozott, majd Aradra ment kormánypárti újságot szerkeszteni, amit kelletlenül tett, majd Kassán a német nyelvü Pannoniát szerkesztette; de nem érezvén magát jól a vidéki társadalomban, visszajött a fővárosba. Egy ideig a Függetlenségnél élt, utóbb 1887. a Pesti Hirlaphoz jutott. Itt kellő munkakört talált; az irodalom és a szinház rovatát bizták rá. Azonban már ekkor jelentkezett nála végzetes betegsége, a tüdővész. 1888 februárban Arcóban keresett gyógyulást, s látszólag jobb egészségben tért vissza; költészete újabb lendületet vett s ekkor jelent meg újabb verskötete, Beöthy Zsolt eszközlésére, a Kisfaludy-társaság segítségével, a Magány. E kötet általános elismerést aratott. R. költői értéke és tartalmasság mind jobban kidomborult, művészek szavalták költeményeit (Pan halála stb.) és többet németre kezdtek fordítani. Egy új szerelem és a már-már kivívott dicsőség majdnem boldoggá tették, midőn betegsége újult erővel megtámadta. 1889 márc. 1. újból Arcóba indult. Ott időzött pár hónapig, ekkor oly rosszra fordult állapota, hogy haza kellett jönnie. 5 heti szenvedés után az üllői-úti klinikán, ahol kiváló gonddal ápllták, s irótársai is sok szeretettel igyekeztek enyhíteni szenvedéseit, maghalt. Sok műve töredékben maradt. Egy regénye, az Apai örökség 1884. jelent meg; hősében magát festi, s fő gondját a pszichologiai analizisre fordítja. Sokkal jelesebbek azonban lirai költeményei, s mondhatni, hogy az újabb lirikusok közt egy sincs, aki természetadta tehetségét annyira iskolázta és oly tüzetes tanulmányokkal egyesítette volna mint ő. Lirájában az általános emberi és az egyéni állásponton áll; nemzeti hang és érzés alig van költeményeiben, még ritmusa is mindig nyugateurópai; a specifikus magyaros elemtől tüntetőleg tartózkodik, a népiest ki nem állhatja, európai műveltségéhez méltatlannak tartja; művészi felfogásában bizonyos arisztokratikus vonás van s egyike azoknak az újabb magyar költőknek, kiket a kozmopolitaság vádja ért. Szerelmi és egyéb érzéseinek rajzában nagy szerepet játszik az emberi sors problemája, a kétség, mely szivét vérzi, s kétségeit és szenvedéseit megható, mély és egyéni hangulattal zengi el. Költeményeit barátja és költőtársa adta ki R. Gy. összes költeményei címen (Budapest 1895, 2 köt.); a második kötet végén Epilog-gal, mely a költőre érdekes visszaemlékezéseket tartalmaz.

Reviczky

-család (revisnyei), Árva vármegye családjainak legrégebbike, mely Hotimértől veszi eredetét, ki 1272. IV. Lászlótól az Árvában fekvő két ekényi terjedelmü Revisnye birtokra nyert adományt. Fiai közül, kinek egyikéről az adománylevélben tétetik említés, Lodánt, Bodort és Miklós későbbi okmányokból ismerjük. Ezektől származott tovább a család, mely idővel több más ágra, Suffa, Burián, Dedinszky stb. családokra oszlott. A család minden időben kiváló szerepet játszott a közéletben, de fő dísze Ádám (l. o.) kancellár volt. A családból Károly 1770 nov. 6. bárói rangra emeltetett, de ezen ága a családnak kihalt. János báró tábornok, szül. Revisnyén 1702 jun. 23., megh. 1778 márc. 23. Iskolái bevégeztével katona lett és 1721-65 közt a Károlyi gróf nevét viselt huszárezredben szolgált; részt vett az örökösödési és a hétéves porosz háboruban. 1754. ezredes lett, 1757. vezérőrnagy, 1761. altábornagy, 1773. bárói rangra emeltetett. Egyik leánya Juditha Hohenlohe Albert Károly herceghez ment nőül, kitől a hercegi ág waldenburg-schillingsfürsti ága származik. Antal, R. Károly testvére, lekéri apát, iró, szül. S.-A.-Újhelyen 1723 jun. 17., megh. Budán 1781-ben. 1771. magyarországi tábori püspök és lekéri apát lett. Mint gimnáziumi tanár több munkát adott ki, ezek közül megemlítjük: Elementa logicae, metaphysicae et theologiae naturalis (1753-57); Universae Matheseos brevis institutio (Tyrnaviae 1752). József, kir. táblai biró és pesti egyetemi jogtanár, R. Ádám gr. atyja, szül. Derecskén 1750 febr. 23., megh. Izsákon (Pest) 1815. Több rendbeli jogi munkáiból megemlítjük: Introductio ad politica Regni Hungariae, (Buda 1790, név nélkül). Mint költő is ismeretes volt, de munkái egyes alkalmi versek kivételével nyomtatásban nem jelentek meg. V. ö. Reviczky Sándor, A Reviczky-család okmánytára (Budapest 1878).

1. R. Ádám, szül. Debrecenben 1786 máj. 23. mint R. József és Laczkovich Anna fia, megh. 1862 ápr. 21. Kiképzését Bécsben a Theresianumban nyerte, melynek vizsgálatán a jogtudományokban való kiváló képzettsége jutalmául I. Ferenc királytól gyémántgyűrüt kapott. 1805. Galiciában a királyi ügyészség szolgálatába lépett, 1807. u. o. a kormányszékhez, 1808. a cseh-osztrák egyesített udvari kancelláriához fogalmazóvá neveztetett ki. 1809. beállt a hadseregbe mint önkéntes hadnagy s részt vett a napoleoni harcokban. 1811. királyi táblai ülnökké s királyi kamarássá, 1814. a velencei cs. kir. kormányszéknél valóságos tanácsossá, 1815. az osztrák-szárdiniai hadseregek élelmi főnökévé, majd a Montblanc, Isere és Rhône département polgári biztosává neveztetett ki. 1818. Lombardia és Velence királyságok kamarai előadója, 1819. udvari tanácsos, 1822. a galiciai kir. főkormányszék előadója, 1825. a cs. kir. egyetemes udvari kamara (mai pénzügyminisztérium) alelnöke, 1826. magyar kir. udvari alkancellár és főudvarmester, 1828 ápr. 25. főkancellár, a Szt.-István-rend kancellárja s Borsod vármegye főispánja lett. 1831. a magyar tudományos akadémia igazgató tagja, később a bécsi tudományos akadémiának is tagja lett. 1836. a főkancellárságtól megválva, a toscanai udvarnál osztrák követ és meghatalmazott miniszter lett. Nejétől Szumlanszka Szidónia bárónőtől két gyermeke született: egy leánya, ki Bécsben apáca volt és 1887. elhalt, s egy fia Elek, ki 1886 okt. 1. halt meg s vele a grófi családnak magva szakadt.

2. R. Károly gróf, orientalista, szül. Revisnyén (Árva) 1737., megh. Bécsben 1793 aug. 10. Szülői házában kiváló gondos nevelésben részesölt. Nagy nyelvismerő volt, birta a magyar, latin, görög, német, francia, angol, olasz, szláv, arab, persa, török és zsidó nyelvet. Ezen nagy nyelvismerete birta őt arra, hogy politikai pályára lépjen. Mint rendkivüli nagykövet Varsóba került, innen 1782. Berlinbe helyezték át, 1786. pedig Londonba hasonló minőségben. Londonban hosszabb ideig mint magánember kizárólag a tudománynak szentelte idejét. 1773. bárói és 1787. grófi rangra emelték. Tagja volt a maltai lovagrendnek s nagykeresztese a Szt.-István-rendnek. Hafiz persa költő 16 ódáját eredetiben és latin fordításban kiadta Specimen posseos persicae sive Muhammedis Schems Eddini notioris cognam. Haphyzi Ghazelae, sive Odae sexdecim ex initio Divani depromptae (Bécs 1771), mely angol és német nyelven is megjelent. Ezenkivül egy A török hadi rendtartásról szóló arab munkát franciára fordított, és kiadta Petronius műveit (Berlin 1785). V. ö. Goldziher, A keleti tanulmányok magyar bibliográfiájához (Egyet. Közl., V.).

3. R. Szevér, R. László biharvármegyei táblabiró fia, szül. Nagyváradon 1840., megh. Pesten 1864 szept. 24-én. Középiskolai tanulmányait Nagyváradon elvégezvén, u. o. jogot hallgatott. 1860. vármegyei aljegyzővé és esküdtté választották, azonban 1861. ezen állásairól a megváltozott politikai viszonyok folytán lemondott s Pestre utazott, hol jogi tanulmányait folytatta s 1863. befejezte. Irodalmi működését a Hölgyfutárban megjelent kritikai cikkeivel kezdette meg. Számos közgazdasági és kritikai cikket és ismertetést, különösen a külföldi irodalmat tárgyalót, irt a Pesti Napló, Budapesti Hirlap, Szépirodalmi Figyelő, Ország Tükre és Koszoru címü lapokba. Fordította Huszár Imrével Hugo Viktor Nyomorultak c. regényét (Pest 1862). 1863. Zilahy Károllyal szerkesztette az Alföldiek segélyalbuma (Pest 1864) c. művet. 1864. Anyagi érdekeink c. közgazdasági lapot alapított, mely azonban R.-nek pisztolypárbajban történt megöletése folytán csakhamar megszünt. V. ö. Vas. Újs. 1864. 40; Pesti Napló 1864. 219.

Revideál

(lat.) a. m. valamit vizsgálva átnéz, felülvizsgál. L. még Revizió.

Revier

(német) a. m. kerület, járás, dülő, pagony (l. o.).

Review

(ang., ejtsd: rivjú) a. m. áttekintés, szemle, angol folyóiratok címe (franc. revue).

Revilla-Gigedo

(ejtsd: revillya hihedo), Colima mexikói államhoz tartozó szigetcsoport a Nagyoceánban, 700 km.-nyire Manzanillótól, 800 km2 területtel, 1500 lak. A csoport a Socorro vagy San-Thomasból, a legnagyobb szigetből, és 3 kis szigetből (San-Benedicto, Roca-Partida, Clarion) áll, amelyeken sok a teknősbéka.

Reville

(ejtsd: revil) Albert, francia prot. teologus, szül. Dieppeben 1826 nov. 4-én. Cunerayban lelkész lett, honnan (1851) Rotterdamba hívták meg; 1862. tanár a lejdai egyetemen és 1880. a vallástörténet tanára a párisi College de Franceon. Legnevezetesebb munkái: De la Rédemption, études historiques et dogmatiques (1859); Essais de critique religieuse (1860, 2. kiad. 1869); Études critiques sur l'évangile selon saint Mathieu (1862); La vie de Jésus de M. Renan (1864); Manuel d'instruction religieuse (2. kiad. 1860); Théodore Parker (1865); Histoire du dogme de la divinité de Jésus Christ (1868, 2. kiad. 1876); L'enseignement de Jésus Christ (1870); Histoire des religions (1883-89, 1-4. köt.). - Fia János, szintén teologus, szül. Rotterdamban 1855-ben. 1885 óta kiadja a Revue de l'histoire des religionst. Egyéb művei: La doctrine du Logos (1886); Les La religion a Rome sous les Séveres (1886); Les origines da l'épiscopat (1894).

Revillout

(ejtsd: rövillyu) Jenő, francia egyiptologus, szül. Besançonban 1843. Leginkább a demotikus és kopt nyelvjárással, az egyiptomi nyelv és irodalom újabb két kialakulásával foglalkozik; jelenleg a párisi egyiptomi gyüjtemény őre, s a Louvre főiskoláján tanár. Fő művei: Nouvelle chrestomathie démotique (Páris 1878); Chrestomathie démotique (u. o. 1880); Le Roman de Setna, étude philologique et critique stb. (u. o. 1890); Cours de langue démotique (u. o. 1884); Le proces d'apres les sources démotiques et grecques (u. o. 1884); Les obligations en droit égyptien comparé aux autres droits de l'antiquité (u. o. 1887); Mémoire és Second mémoire sur les Blemmyes (u. o. 1874 és 1887); Apocryphes coptes du Nouveau Testament (u. o. 1876); Actes et contrats des musées égyptiens de Boulaqu et du Louvre (u. o. 1876); Le concile de Nicée d'apres les textes coptes (u. o. 1881); Lettres sur ler monnaies égyptiennes (u. o. 1894); Mélanges sur la métrologie, l'économie politique et l'histoire de l'ancienne Égypte (u. o. 1894); 1880 óta R. kiadja a Revue égyptologique c. folyóiratot, melyet Brugsch és Chabas közreműködésével alapított; Eisenlohrral 1885. megkezdte a Corpus papyrorum Aegypti kiadását.


Kezdőlap

˙