Sá de Miranda

Ferenc, portugál költő, szül. Coimbrában 1495 okt. 27., megh. Quinta da Tapadán (Ponte de Lima mellett) 1558 márc. 15. A lisszaboni egyetemen tanult és jogtudományokkal és humanisztikus tanulmányokkal foglalkozott. 1521-26. beutazta Spanyol- és Olaszországot, visszatértekor néhány évig Coimbrában és Lisszabonban tartózkodott, megalapítván az új olasz-portugál költői iskolát. S., aki az udvarban már 1516 előtt is kitünt mint dalköltő, a petrarkizmust honosította meg Portugáliában. Azonkivül ő a portugál prózában irt dráma megalapítója (l. Portugál irodalom). 1528-29 telén tett első kisérletet fontos újításával, canzone-formában megirván Fabula do Mondego c. spanyol nyelvü bukolikus költeményét, amelyre nemsokára szonettek és idillek következtek. Két portugál prózában irt vígjátéka: Os Estrangeiros (Az idegenek, 1527-28) és Os dos Vilhalpandos (A két Vilhalpando, 1538?), teljesen a klasszikus olasz minták hatását mutatja (nyomt. 1622., Ferreira Antal darabjaival együtt s 1784). S. költői művei, amelyek hosszu időn át kéziratban voltek elterjedve, 1595. Lisszabonban jelentek meg (és azóta 1614, 1632, 1651, 1677, 1784 és 1804.) Művei legújabb kritikai kiadása Michaelis de Vasconcellos Karolinától való (Halle 1885), aki S. életrajzát is megirta.

Saci-Carnot

l. Carnot.

Sadilovac

község Modrus-Fiume vármegye sluini j.-ban (1891) 1162 horvát-szerb lakossal.

Sadler

József, orvos és botanikus tanár, szül. Pozsonban 1791 máj. 6., megh. Pesten 1849 jan. Szülővárosa gimnáziumát bevégezve patikárusnak készült és Pesten és megfelelő magiszteriumot nyerte el; de a tanulásra kedvet kapván, a bölcseleti előkészítő tanulmány befejeztével orvostudományt hallgatott és 1815-19. a kémia és botanika asszisztense volt. Doktori diplomáját elnyervén, 1820 óta mint a nemzeti muzeum őre működött; 1826-ban az orvostani kar dékánja. 1832-ben Haberle utóda a növénytan egyetemi tanszékén. Hazai növényeinkről számos értekezést irt. Ezek közül említésre méltó a Flora Comitatus Pesthiensis (Pest 1825-26, 2. kiad. 1840); De filicibus veris Hungariae stb. (Buda 1830) és Die Gräser Ungarns (Pest 1841). Életrajzát és működését Kanitz (Versuch einer Gesch. d. ungar. Botanik) méltatta. Érdemei elismeréséül több növényt neveztek el róla, p. Potentilla Sadleri Reichb., Ferula Sadleriana Ledeb.

Sado

(Sadao), 135 km. hosszu folyó Alemtejo és Estremadura portugál tartományokban. Forrásfolyói a Serra Caldeiraón és a Campo de Ouriquén fakadnak. A Setubali-öbölbe torkollik; Alcacer do Saltól kezdve hajózható.

Sadowa

(Sádová), Sowetitz községhez tartozó falu Königgrätz cseh kerületi kapitányságban a Bistritz és vasút mellett, (1890) 205 cseh lakossal, cukor- és sörgyárral; a Harrach grófok Hradek nevü kastélyával. A königgratzi csatában (melyet a poroszok S.-i csatának neveztek el) 1866 jul. 3. több órai véres harcnak volt szinhelye.

Sadrinszk

az ugyanily nevü járás székhelye Perm orosz kormányzóságban, az Isszet bal partján, (1894) 17 214 lak., bőrcserzéssel, prémkészítéssel; gabona-, faggyu- és marhakereskedéssel.

Sadska

város Podiebrad cseh kerületi kapitányságban Prágától K-re, vasút mellett, (1890) 3125 cseh lak., két cukorgyárral, gőzfürésszel, műmalommal; vastartalmu ásványvizforrással, XII. sz.-beli plébániatemplommal.

Saeculares ludi

(lat.), ünnepi játékok a régi Rómában, mely ünnepeket az évszáz lefolyásakor a Quindecemviri (l. o.) felügyelete alatt a nép és az állam jólétének hirdetésére tartottak. Évszázados ünnepeket tartottak már Kr. e. 463., 363., 263., de játékokkal csak Kr. e. 249.kapcsolták egybe. A játékok helyérőlludi Terentininek is nevezték. A köztársaság idejében Kr. e. 146. tartották utoljára. Augustus Kr. e. 17 jun. 1-3. mint az általános megújulás ünnepét nagy fénnyel tartotta meg. Horatius Carmen saeculareja ez ünnepre vonatkozott. V. ö. Wissowa Die Säculerfeier des Augustus (Marburg 1894)

Saecularisatio

(lat.), egyházi javaknak világiakká átalakítása az állam részéről. Az államnak ehhez való jogát némelyek az állam fő tulajdonjogára (u. n. dominium eminens) alapítják, mások a politikai viszonyok szülte végszükség jogának értelmezik. A S. legnagyobb példája az Egyházi Államnak Olaszországhoz csatolása 1870. - S. jelenti továbbá egyházi rendhez tartozó személynek a világi rendbe áthelyezését, amennyiben az nem mint lefokozás (degradatio) büntetésül történik.


Kezdőlap

˙