Saint-Pourçain-sur-Sioule

(ejtsd: szen purszen szür sziul), régi város Allier francia départementban, 25 km.-nyire Gannattól, a Sioule és vasút mellett, (1891) 4998 lak., szeszfinomítással, olajpréseléssel, fürész- és őrlőmalmokkal; jó borokkal, amelyek IV. Henrik idejében a királyi asztalnak voltak fentartva; nagy templommal, amelynek egyik kápolnája a st.-denisi egyházéhoz hasonlít.

Saint-Quay

(ejtsd: szen ke), község Côtes-du-Nord francia départementban, 3 km-nyire Établestól, (1891) 2727 lakossal, látogatott tengeri fürdőkkel, amelyek a saint-brieuci-öböl bejáratánál vannak. Szemben vele van Harbour sziget világítótoronnyal. Garde és Ronce kápolnái búcsujáró helyek.

Saint-Quentin

(ejtsd: szen kanten), az ugyanily nevü járásnak székhelye Aisne francia départementban, 38 km.-nyire Laontól, a Somme jobb partján, a S.-i csatorna és vasút mellett, (1891) 47 551 lakossal, pamutfonással, jelentékeny pamut-, gyapju- és selyemszövéssel; különösen musszlin-szövetei nagy hirnek örvendenek; egyéb kevésbbé fontos iparágak: cukorfinomítás, rézöntés, sör-, szappan-, gyertyagyártás, szalmakalapkészítés, vászonszövés stb. Legjelentékenyebb épülete: a 133 m. hosszu és 38 m. magas, Hennecourt tervei szerint készített gót templom a XIII. sz.-ból, 3 hajóval és 2 kereszthajóval, Szent Quintin életéből egyes jeleneteket ábrázoló szép üvegfestményekkel, kriptájában a szentnek sirjával; az 1331-től 1509-ig épített városháza, szintén gót épület, pompás homlokzattal, szépen díszített belsővel, harangjátékkal, előtte a XVI. sz.-ban kovácsolt vasból készített szép közkúttal. A muzeumban Bassan, Crayer, az idősb Tenier képei és egy II. Lothár idejéből való felirat látható; még érdekesebb a Lécuyer-muzeum, amelyben Quentin Delatour 85 pasztel-festményét, gallo-római régiségeket és régi pénzeket őriznek. Delatour, Henri Martin szobrai és egy Barrias által készített bron-szoborcsoport díszíti a várost, amely utóbbi az 1870 és 1871-iki S.-i csaták emlékét örökíti meg. S. a rómaiak korában Augusta Veromanduorum volt. 287. Caius Quintinus olaszországi keresztény hittérítőt két társával együtt itt lefejezték. A jelenlegi város alapíttatását szent Eloinak köszönheti, aki 645. szent Quintin sírja fölött imaházat építtetett. 980. kapta az első városi jogokat. 1557. II. Fülöp spanyol király hadai itt legyőzték II. Henrik francia király seregeit. 1871. Faidherbe hadait a Goeben vezérlete alatt álló németek verték meg. V. ö. Lecoq, Hist. de la ville de S. (1875); Chabaud, Mémoire hist. sur la ville de S. (1885); a S.-i akadémiai társaság mémoirejei 1830 óta.

Saint-Rémy

(ejtsd: szen remi), város Bouches-du-Rhone francia départementban, 20 km.-nyire Arlestól, az Alpines-csatorna és vasút mellett, 5815 lak., szappan-, téglagyártással; kőbányával; élénk kereskedéssel, amelynek fő cikkei az olajos magvak. 1 km.-nyire vannak Glanum Liviinak, a 480. a Ny-i gótoktól lerombolt római városnak romjai: korintusi oszlopokon nyugvó diadalkapu, a III. sz.-ból való csaknem teljesen ép mauzoleum, feliratok stb.

Saint-René-Taillandier

l. Taillandier.

Saint-Riquier

(ejtsd: szen rikie), város Somme francia départementban, 7 km-nyire Ailly-le-Haut-Clochertől, a Scardon és vasút mellett, (1891) 1476 lak., pompás, egykori apátsági templommal, amely 104 m. hosszu és boltozat nélkül 25 m. magas. Léveillé tervei szerint a XIII. sz.-ban kezdték el az építését. XVI. sz.-beli freskók, a XII. és XIII. sz.-ból eredő ereklyetartók, egy Nagy Károly idejéből való rézkereszt s szép oltárképek teszik érdekessé. A IX. sz.-ban már 12 000 lakosa volt, de a XVI. sz. után hanyatlásnak indult. V. ö. Gilbert, Description de l'église de l'ancienne abbaye de S. (Amiens 1836).

Saint-Saens

(ejtsd: szen szán) Károly Kamill, francia zeneszerző, szül. Párisban 1835 okt. 9-én. Kiképeztetését az ottani konzervatoriumon nyerte. 1852. a st.-merryi, 1858. a ste-madeleinei templom orginistája volt, amely állásból 1877. visszalépett. A zongora és orgona számára irt számos művein kivül még 4 szimfoniát és 2 suite-et, továbbá szimfoniai hangképeket irt, u. m.: Marche héroique, Le rouet d'Omphale, Phaeton, Danse macabre, La jeunesse d'Hercule stb., azonkivül 5 zongorahangversenyt, 3 hegedühangversenyt, 1 gordonkahangversenyt, 1 karácsonyi egyházi éneket, 1 requiemet, több operát, u. m. VIII. Henrik, Sámson és Delila, Ascanio (1890), Phryne (1893) stb.

Saint-Sauveur

(ejtsd: szen szovör), falu Hautes-Pyrénées francia départementban, 1 km.-nyire Luztól, a Gave de Pau bal partján, 770 m.-nyi 34°-os kénes ásványvizforrásokkal, fürdővel és kaszinóval. Az 1858-tól 1860-ig épített egyíves (47 m.) és 65 m. magas Nepoleon-híd átvezet a Gaveon. V. ö. Lequeutre, Guide de Bareges, S. et Gavernie (Pau 1878).

Saint Servan

(ejtsd: szen szervan), város Ille-et-vilaine francia départementban, 1 km.-nyire Saint-Malótól, a Rance-torkolat jobb partján, vasút mellett (1891) 11 608 lak., hajóépítéssel és halászattal, Ny-on egy hadi és K-en egy kereskedelmi kikötővel. A bevitel fő cikkei fa és szén, a kivitele burgonya, gabona, gyümölcsök és vaj. A St.-Malóval gördíthető híd által összekötött S. legkiválóbb épülete a XIV. sz.-ból való Solidor-torony, amelyet Jean de Montfort építtetett a Rance-torkolat védelmére.

Saint-Sever-sur-l'Adour

(ejtsd: szen szerver szür ladur), az ugyanily nevü járás székhelye Landes francia départementban, 15 km.-nyire Mont-de-Marsantól, az ugynevezett Cap de Gascogneon, az Adour és Bahus összefolyásánál, vasút mellett, (1891) 4805 lak., érdekes román, egykor apátsági templommal; körfalaiból fenmaradt 2 régi toronnyal; a Palestrion nevü római castrum helyén álló szép sétahelyekkel. S. 1790 előtt Chalossenak volt a fővárosa.


Kezdőlap

˙