1. György, német közgazdasági iró, szül. Grossbardorfban 1853 márc. 12. 1880 óta a würzburgi egyetemen a közgazdaságtan és statisztika tanára, udvari tanácsos. A szaktudomány történeti kérdéseivel foglalkozik; az időszaki folyóiratokban s gyüjteményes vállalatokban megjelent értekezésein kivül nevezetes munkái: Zur Geschichte der deutschen Gessellenverände (Lipcse 1877); Engl. Handelspolitik gegen Ende des Mittelalters (2 köt., u. o. 1881); Zur Geschichte der Kolonisation und Industrie in Franken (Erlangen 1884); Die Steuern in Schweiz in ihrer Entwickelung seit Beginn des XIX. Jahrhunderts (5 köt., Stuttgart 1890); Im Königreich Bayern zu Recht bestehende Gesetze und Verordnungen (Würzburg 1891); Studien über die bayr. Wasswrstraassen (3 köt., Bamberg 1893-94).
2. S. Márton, német filologus, szül. Üchtelhazsenban 1842 jun. 12. Eleinte filozofiát és természettudományokat tanult Münchenben, majd klasszikus filologiát Würzburgban. 1867-ben u. o. magántanár, 1870. rendkivüli, 1883. rendes tanár lett. Leginkább Plato kritikájával foglalkozott, műveit kiadta (Lipcse 1875); továbbá egy Platokiadást német magyarázattal (u. o. 1887-88, 2 kötet); irta Römische Litteraturgeschichte (Nördlingen 1889); továbbá: Beiträge zur historischen Syntaxe der griech. Sprache (Würzburg 1882-92, 1-4. kötet).
1. Frigyes, német szobrász, született Alslebenben (a Saale mellett) 1841 jul. 31. A berlini akadémián Wolffnak volt tanítványa, jelenleg a berlini akadémia tanára. A tübingai Uhland-emlékszoborra kiirt pályázaton az első díjat nyerte ugyan el, de a szobor kivitelével nem bizták meg. Legkitünőbb művei: Goethének finom, előkelő hatásu márványszobra Berlinben (1879); Bismarck és Moltke bronzszobrai Kölnben (1879 és 1881); egy zsoldos vitéz bronzszobra a hallei győzelmi kúton; Lessing bronzszobra Hamburgban (1882); Grauss emlékszobra Braundschweigban; Hebe és Amor itatják Venus galambjait (márványcsoport); Victoria szobra a berlini fegyvermuzeumban stb.
2. S. János, üveg- és faďencefestő Harburgban. 1640. Nörnbergbe költözött és 1670 ott halt meg. Fehér üvegmázra festett fekete festékkel rendkivül finom vonalakat. Különösen korsókra festett táj-, genreképeket és csatákat, leggyakrabban csak egy szinben (S.-korsók). S. modorát többen utánozták az u. n. jezsuita-porcellánon is.
az ugyanily nevü felső-ausztriai kerületi kapitányság székhelye, az Inn jobb partján, vasút mellett, (1890) 3716 lak., gyufa- és sörgyártással; komló-, állat- és fakereskedéssel; egy erősség romjaival, fővámházzal.
Antal, osztrák rézmetsző, szül. Bécsben 1845 jun. 10-én. Boehm tanítványa, a bécsi akadémiát tanulta s u. o. a pénzverde rézmetsző osztályának főnöke lett. Érmei közt kiemelendők: Metternich hercegnő és Pulszky Ferenc érme, továbbá Rudolf trónörökös házassága; Bécs városának 1633. Sobieski által történt felmentése; a Habsburg-ház trónra lépésének 600-ik évfordulója emlékére készített érem stb.
község Oppeln porosz kerületben, 3 km.-nyire Beuthentől, vasút mellett, (1890) 5709 lak., vas-, ólom- és cinkércbányászattal.
János, ifj., szinműiró, kat. áldozópap, szül. 1828 márc. 10., megh. Budapesten 1879 ápr. 20. A teologiát Budapesten végezte. Pappá szentelték 1852 jul. 23. Főgimnáziumi tanár volt Nagyszombaton, 1869 okt. központi papnevelőintézeti alkormányzó Budapesten. Művei: Bogoris bolgár király (történeti dráma, Nagyszombat 1862); A jó gyerek (vígjáték, Pécs 1863); A nólaiak Karthagóban (történetidráma, Nagyszombat 1863); A nagy vértanu (történeti dráma, u. o. 1864); Jákob fiai (dalmű, u. o. 1867); Venczelin vagy a hit győzelme (szomorujáték) stb. E darabokat a nagyszombati konviktus szinházában nagy tetszéssel adta elő a gimnáziumi ifjuság. V. ö. Zelleger A., Egyházi irók csarnoka.
Gerhard János Dávid, porosz tábornok, szül. Brodenauban (Hannover) 1756 nov. 12-én, megh. Prágában 1813 jun. 28. Katonai kiképeztetését a wilhelmssteini katonai iskolában nyerte, honnan 1776. a hannoveri hadseregbe lépett és a forradalmi háborukban 1793-95. a szövetségesek hadseregében Flandriában és Hollandiában küzdött. 1801. mint alezredes a porosz hadseregbe lépett, hol mint a tisztképző-intézet igazgatója nyert alkalmazást. 1804. nemesi rangot kapott s ezredessé lépett elő. 1807. a porosz hadszervező bizottság élére állíttatván, majd a hadsereg táborkari főnökévé neveztetvén ki, bámulandó tevékenységet fejtett ki, melynek eredménye a porosz hadsereg teljesen újjászervezése, a zsoldos hadsereg helyett a nemzeti hadsereg felállítása lett. 1813 tavaszán ő szervezte Poroszország fölkelését Napoleon ellen, febr. 28. megkötötte a kalischi szerződést Oroszországgal s a felszabadító háboruban mint tábornok és a sziléziai hadsereg táborkari főnöke vett részt. A Gross-Görschen mellett vívott ütközetben (1813 máj. 2.) súlyos sebet kapott. Rauch által készített és 1882. felállított szobra Berlinben a térparancsnokság épülete előtt áll. S. mint katonai iró is működött; kiválóbb művei a következők: Hanbuch für Offiziere in den angewandten Theilen der Kriegswissenschaften (3 köt., Hannover 1787-1790); Militärische Denkwürdigkeiten (5 kötet, u. o. 1797-1805). S. legidősebb fia S. Vilmos (szül. 1786., megh. 1804 jun. 13.) a porosz hadseregben tábornoki rangra emelkedett. Vele kihalt a S.-család férfiága.
Miksa, osztrák politikus, szül. 1831 okt. 8-án. Államszolgálatba lépve a belügyminisztériumban, tanácsos rangjára emelkedett. 1871 óta a birodalmi gyülés és a cseh tartományi gyülés tagja és a német szabadelvü pártnak egyik vezére. Az 1890-iki (jan.) kiegyezési férfia vett részt és a cseh-német nyelvkérdésben is vezérszerepet vitt. 1894 óta a Reichsgericht tagja.
l. Schertlin.
testvérek, német-lengyel zeneszerzők: 1. Fülöp. szül. Samterben 1847 febr. 16. A berlini Kullak-akadémián főleg Wuerst és Dorn tanítványa, 1870. az elmélet tanára, 1881 óta öccse konzervatoriumának tanára, társtulajdonosa. Zenekari s kisebb művei vannak. Neje Stresow Marianna tanártársa lett, hegedüművésznő.
2. Xavér, szül. Santerben 1850 jan. 6-án. Szinték Kullak tanítványa s tanártársa, első sorban zongoraművész. 1881-ben alapított saját zeneiskoláját 1893. a Kleinworth-félével egyesítette. Érdekes műveiben sok a lengyel elem.