Schreyvogel

József, osztrák dramaturg és költő (álnéven Thomas West, és Karl August West is), szül. Bécsben 1768 márc. 27., megh. u. o. 1832 jul. 28-án. Hosszu időn át (1814-32) a bécsi udvari szinház titkára volt. 1807 óta a Sonntagsblatt-ot szerkesztette. Műveiben a francia irókat követte. Sok szindarabot dolgozott át spanyolból, igy Moretto Donna Dianáját (Bécs 1819, 1824), Calderon Az élet álom (u. o. 1817, 1820) és Saját becsületének orvosa c. darabjait (Don Gutierre c. alatt, u. o. 1834). Gesammelte Schriften-jeiből (Braaunschweig 1828 óta, 4 rész) az 1. és 2. kötet 2. kiadásban Bilder aus dem Leben (u. o. 1836) c. alatt jelent meg.

Schrimm

az ugyanily nevü járás székhelye Posen Porosz kerületben, a Warthe és vasút mellett, 81890) 6095 lak., gabona-, spiritusz- és bőrkereskedéssel.

Schrk.

latin természetrajzi nevek után Schrank Ferenc de Paula (1747-1835) nevének rövidítése. Művei. Fauma boica (Nürnberg és Ingolstadt 1798-1803, 3 kötet); Naturhist. Briefe über Österreich, Salzburg stb. (Salzburg 1875).

Schrobenhausen

az ugyanily nevü járás székhelye a bajorországi felső bajor kerületben, a Paar bal partján, a Weilach torkolatával szemben, vasút mellett, (190) 2918 lak., papiros-, cellulózagyártással és malmokkal. V. ö. Waldvogl. Hist. Skizze von S. (1858).

Schroda

az ugyanily nevü járás székhelye Posen porosz kerületben, vasút mellett, (1890) 4988 lak., cukorgyárral, olajpréssel. 1848. a lengyel fölkelők egyik középpontja volt.

Schroeder

1. Alvin, zongoraművészből lett kiváló gordonkás, szül. Neuhaldenslebenben 1855 jun. 15.-én. 1880 óta a lipcsei Gewandhaus első gordonkása. A Petri-féle vonósnégyes tagja. Testvérbátyja Károly, szül. Quedlinburgban 1848 dec. 18. Már 14 éves korában a sondershauseni udvari zenekar gordonkása, 1874. a lipcsei Gewandhaus zenekaráé, s a konzervatorium tanára; 1881-86. és 1890. ismét Sondershausenben konzervatoriumi igazgató s udvari karnagy. Két operát és 3 kézi könyvet (Katechismus des Dirigierens, Violoncellspiels, Violinspiels) irt.

2. S. Lipót, német szanszkritista, szül. Corpatban 1851 dec. 12. U. o., Jenában és Tübingában az összehasonlító nyelvtant és a szanszkrit nyelvet tanulmányoztaa, 1877. Dorpatban magán tanár, 1882. magán tanár, 1894. Innsbruckban rendkivüli tanár lett. Nevezetesebb munkái: Mjelitrjelyani Samhitjel (4 köt., Lipcse 1881-86); Pythagoras und die Inder stb. (u. o. 1884); Indiens Litteratur und Cultur in histor. Entwicklung stb. (u. o. 1887); Griech. Götter und Helden stb. (Berlin 1887); Die Hochzeitsgebräuche der Esthen und einiger anderer finn-ugrischer Völkerschaftten stb. (u. o. 1888); Delhi, das indische Rom stb. (Milano 1891); Worte der Wahrheit, Dammapadant stb. (Lipcse 1892); Buddhismus und Christentum (Reval 1893). Irta még a König Sundara c. tragédiát (Dorpat 1893).

Schroth-kúra

nevét Schroth János lindewiesei (Gräfenberg közelében, Osztrák-Szilézia) paraszttól nyerte, akit szomszédjának Priessnitznek erőszakos vizkúrái az ellenkező szélsőségre csábítottak; a betegeket, akiket Priessnitz vizzel áztatott, Schroth alaposan kiszárította. A S.-ban a beteg hosszu időn át csak kiszáradt zsemlét és sűrü rizs-, dara-, köleskása-pépet kap enni. Inni csak reggel és este szabad 1-1 pohár bort, minden 3-4. nap néhány órával az ebéd után, amely ilyenkor borleves és puddingból áll, a beteg ihatik annyi bort, amennyit akar. Éjjelre ezen betegeket nedves ruhába burkolják. Ezen kúra az anyagforgalomban jelentékeny megváltozását idézi elő s megfelelő esetekben igen jó hatásu is lehet. Régi izzadmányok, ízületi bajok, a bujakór elhanyagolt esetei nem ritkán igen megjavulnak ezzel az eljárással, amely a vér besűrítése által fejti ki hatását.

Schröder

1. Eduárd, német germanista, szül. Witzenhausenban 1858 máj. 18. Tanulmányait végezte Strassburgban és Berlinben. 1883. magántanár Göttingában; 1887. rendkivüli tanár a berlini egyetemen; 1889. a német nyelv és irodalom rendes tanára a marburgi egyetemen. Munkái: Das Anegenge (középfenémet költemény, Strassburg 1881); Jakob Schöpper von Dortmund und seine deutsche Synonymik (Marburg 1889). Kiadásai: Ingolds goldendes Spiel (Strassburg 1882); Deutsche Kaiserchronik des XII. Jahrh. (Deutsche Chronike 1. kött., Hannover 1892); Zwei altdeutsche Rittermären (Berlin 1894). 1890 ótaa Roethe G.-vel egyetemben szerkeszti a Göttingában megjelenő Zeitschrift für deutsches Alterthum und deutsche Litteratur c. folyóiratot.

2. S. Frigyes Lajos, német szinész és szinigazgató, szül. Schwerinben 1744 nov. 3., megh. 1816 szept. 3. Anyjával, ki másodízben Ackermannhoz ment nőül, bejárta Porosz- és Lengyelországot s gyermekszerepekben lépett föl, majd a königsbergi kollégiumba lépett. 1759. Svájcba ment szüleihez, hol további kiképeztetését nyerte, sőt még balletet is tanult. 1764. Hamburgban lépett föl, hol eleinte csak táncával és egyes vígjátékokban aratott sikert, később a tragédiára ment át, mely téren nagy művészi sikereket ért el. 1771. Ackermann halála után a hamburgi szinház vezetését anyjával együtt átvette és Der Arglistige és más vígjátékával csakhamar irói névre is szert tett. 1786. művészi körutat tett Németországban, majd Párisba ment, mig 11781. a bécsi Hoftheatertól kapott meghivást; nemsokára azonban Hamburgba tért vissza, hol 1798. vezetője volt a szinháznak. Ekkor visszavonult rellingeni jószágára. Legkitünőbb tragikai szerepei voltak: Lear, Fülöp (Don Carlos), de a komikus szakában is érvényesítette tehetségét egyszerü és igazi játékával. Drámai munkáit Bülow adta ki Tieck bevezetésével.

3. S. Károly, orvos, szül. Neustrelitzben 1838 szept. 9., megh. Berlinben 1887 febr. 8. Tanulmányait Würzburg- és Rostockban elvégezvén, 1864. Bonnban Veit segéde lett és 1866. magántanár lett. 1868. Erlangenben a szülészet tanára és a szülészeti klinika igazgatójává választották. 1876. ugyanilyen minőségben Berlinbe hivták és a Charité klinika nőgyógyászati osztályának igazgatójává nevezték ki. S. az újabb kor egyik legnevezetesebb nőgyógyásza. Kiválóbb művei: Lehrbuch der Geburtshilfe (10. kiad. Bonn 1888); Handbuch der Krankheiten der weiblichen Geschlechtsorgane (10. kiad. u. o. 1890).

4. S. Mária, l. Hanfstängl.

5. S. Rikárd, német jogtudós, született Treptowban (Pomeránia) 1838 jun. 19-én. 1866. rendkivüli tanár a bonni egyetemen, 1870. ugyanott rendes tanár. 1873. tanár Würzburgban, 1882. Strassburgban, 1885. Göttingában, 1888 óta Heidelbergában. S. adta ki Grimm Jakab Weisthümer c. gyüjteményét. Önálló munkái: Geschichte des Ehelichen Gütterechts in Deutschland (2 köt., Stettin 1863-71); Lehrbuch der deutschen Rechtsgeschichte (Lipcse 1889) stb.

6. S. Zsófi, szinésznő, szül. Paderbornban 1781 febr. 23., megh. Münchenben 1868 febr. 25. Bürger Gottfried szinész leánya. 1793. lépett a szinpadra Das Rothkäppechen Lina szerepében. 1795. Stollmers szinészhez ment férjhez. 1798. a bécsi Hoftheaterhez szerződött, honnan csakhamar Boroszlóba ment s az operához szerződött, 1801. Stollmerstől elválva Hamburgba ment, hol naiva szerepkörét a tragikaival cserélte fel, melyben az elsők közé sorakozott. 1804. S. Frigyeshez ment nőül és 1813-ig élt Hamburgban. 1825. második férjének halála után férjhez ment Kunst szinészhez, kitől mihamar el is vált. 1831. a müncheni szinházhoz szerződött, honnan 1836. Bécsbe tért vissza. 1840. nyugdíjaztatott. S. egyike volt a legnagyobb német szinésznőknek. Nevezetesebb szerepei: Phaedra, Medea, Lady Macbeth, Merope, Sappho, Izabella (a Messinai hölgyből).

Schröder-Devrient

Vilma, német operaénekesnő, Schröder Zsófia leánya, szül. Hambrugban 1804 dec. 6., megh. Coburgban 1860 jan. 26-án. Hamburgban 1819. lépett a szinpadra; 1821. a bécsi udvari operaszinházban énekelt a Pamina szerepében és azután egészen az operánál maradt. 1823. férjhez ment Devirent Ágost szinészhez és elválásáig (1828) a drezdai szinpadon működött. 1847. Döring szász katonatiszttel házasságot kötött, amely azonban 1848. újra felbomlott. 1850. Gothában Bock nevü livóniai nemes ember neje lett, akit hazájában kisét és azután csak hangversenyeken lépett fel. Fő szerepet voltak: Fidelio, Norma, Alice (Ördög Róbertben), Donna Anna, Agatha, Desdemona, Rosina.

Schrödter

Adolf, német festő, szül. Schwedtben 1805., megh. Karlsruhéban 1875 dec. 9-én. Eleinte rézmetsző volt, azután a Düsseldorfban Schadow Vilmos tanítványa, egy ideig Majna-Frankfurtban és Düsseldorfban élt, 1859-72. pedig a karlsruhei technikai főiskola tanára volt. Különösen az az érdeme, hogy műveivel gyakran a düsseldorfi iskola szentimentális iránya ellen lépett föl és humoros festményeinek, illusztrációinak egy része még ma is nagyon népszerü. Említendő művei: A haldokló apát; Borkóstolás (berlini nemzeti képtár); A busuló timárok; Korcsma a Rajna mellett (berlini nemzeti képtár); a Don Quijotehez készített festményei és rajzai; illusztrációk Münchhausenhez, Till Eulenspiegelhez; Faust Auerbach pincéjében; A hamelni patkányfogó; Hans Sachs; Borkirály diadalmenete; A négy évszak (karlsruhei képtár); illusztrációk Chamisso Schlemihl-jéhez, Musäus népmeséihez, Uhland műveihez stb. Elméleti művei: Das Zeichnen als ästhetisches Bildungsmittel (Frankfurt 1853); Schule der Aquarellmalerei (Bréma 1871).


Kezdőlap

˙