Schunda

V. József, hangszergyáros és zeneműkiadó, szül. Dubetzben (Csehország) 1845 május 19-én. Bátyja S. József már előtte letelepedvén a magyar fővárosban s itt 1847. önálló hangszerüzletet nyitván, öccsét 1856. magához vette mint tanoncot s a szorgalmas, nagy tehetségü ifjut több évi külföldi tanulmányai után üzlettársául vette magához s 1870. üzletét egészen öccse tulajdonába bocsátotta. 1872. vett részt először saját hangszereivel a kecskeméti országos iparkiállításon. 1874. a pedálcimbalmot találta fel s e téren egy egészen új műiparágat teremtett. S. számos kitüntetésben részesült. A király a Ferenc-József-rend lovagkeresztjével, a koronás és arany érdemkereszttel, a millennáris kiállítás nagy juryje egyhangu ajánlatára a nagy állami aranyéremmel tüntették ki. A fővárosi IV-X. ker. ipartestület 1892. elnökének választotta. Ugy az 1885-iki, mint az 1896-iki kiállításon mint a szakjury alelnöke és mint csoportbiztos fejtett ki kiható tevékenységet. Legújabban a második speciális magyar hangszernek, a tárogatónak lett reformátora s azzal az egész zenevilágban méltó feltünést keltett.

Schur

János Ferdinánd, német botanikus, szül. Königsbergben Poroszországban 1799 febr. 18-án, megh. Bielitzben (Osztrák-Szilézia) 1878 máj. 28-án. 1845. Erdélybe jött és 1852-ig Nagyszebenben kénsavgyár igazgatója volt. Azután Erdélyben botanizált s 1854-ig Brassóban az ág. hitv. főgimnáziumban a termékrajzot tanította; innen Bécsbe ment s füvészeti tanulmányainak élt. Az ő közben járására alakult a nagyszebeni természettudományi társaság. Nagyobb munkái: Enumeraatio plantarum Transsilvaniae stb. (Bécs 1866); Phytographische Mittheilungen (Brünn 1878, 1895); Sertum florae Transsilvaniae (Nagyszeben 1853); Reisebericht (u. o.). Több cikke aaz Osterreichische botanische Zeitschrift-ben, a bécsi Zoologische-botanische Gesellschaft kidványában, meg a nagyszebeni Verhandlungen stb.-ben jelent meg. Életrajza az Oestterr. Botan. Zeitschrift-ben (1876).

Schurz

Károly, É.-amerikai államférfiu, szül. Liblarban (Köln mellett) 1829 márc. 2-án. 1847 óta Bonnban tanult, ahol szoros viszonyba lépett Kinkellel. 1849. tavasszal részt vett a siegburgi katonai raktárnak a megtámadásában, mire aztán a badeni felkelők soraiba lépett. Rastattban ugyan elfogták, de kiszabadulván, Svájcba menekült; innen 1850. titokban Berlinbe ment és nov.-ben sikerült Kinkelt a spandaui fogságból kiszabadítania. Erre aztán 1852. Amerikába költözött s eleinte Philadelphiában, 1855. pedig Watertownban (Wisconsin) telepedett le. Rövid idő alatt a köztársasági pártnak egyik legbefolyásosabb vezére lőn, mire az 1860-iki választások után Lincoln spanyol követnek nevezte ki. Azonban 1862-ben tavasszal visszasietett Amerikába, hogy az unió hadseregébe lépjen. Sigel vezénylete alatt kitünt Bull-Run, Chancellorsville, Gettysburg mellett és több más ütközetben. Azután Hooker alatt harcolt Tennesseeben. A polgárháboru vége után köztársasági lapot indított meg Detroitban (Detroit Post). 1867. St. Louisba költözött, ahol a Westliche Post társtulajdonosa és szerkesztője lett. 1868. szenátorrá választották és mintilyen rendíthetetlen bátorsággal küzdött a Grant elnöksége alatt lábrakapott korrupció ellen. 1877-81. belügyminiszter volt, ebben az állásban nagy érdemeket szerzett a déli államok lecsendesítése és az indus-kérdés gyors és ügyes megoldása által. Jelenleg a hamburg-amerikai postagőzös-társulat képviselője New-Yorkban. Legkiválóbb 12 politikai beszédje (Speeches of Carl S.) Philadelphiában jelent meg (1865). Művei közül említendő: Life of Henry Clay (Boston 1885, 2. köt.) és Life os Abrah. Licoln (London 1892).

Schuster

1. János Konstanz, természetburvár, szül. Pécsett 1777., megh. Pesten 1839-eben. 1796. pestre ment orvosnövendéknek, 1802. elnyervén a doktori címet, a vegytani tanszék segédje lett s ösztöndíjjal külföldi egyetemeket járt. 1808. Kolozsváron a liceumban az ásványtan és vegytan tanára volt rövid ideig, mert még az év őszén a pesti egyetemre nevezték ki a természetrajz és vegytan tanárává, mely minőségben holtáig maradt, időközben ideiglenesen más tanszékeket is betöltve. 1821. egyetemi rektor vala, 1831. az akadémia rendes tagjává választotta. Fő művei: System der analytischen Chemie (2 köt., Berlin 1807); Geschichte der Stadt Pest (Pest 1816); Hydrographia Ungariae (Kitaibellel együtt szerkesztve, 2 köt., u. o. 1829). Magyarul is több cikket irt az Orvosi Tár és Tudományos Gyüjtemény folyóiratokba s nagy érdeme, hogy az egyetemen és a gyógyszerészetnél a magyar nyelvet meghonosítani törekedett. A nemzeti muzeum rendezésében tevékeny részt vett.

2. S. Konstantin, váci püspök, szül. Szakolcán (Nyitra) 1817 jul. 31. Pappá szentelték 1840. A kegyes-tanítórendnek volt tagja, s mint ilyen több helyen tanárkodott, majd nevelő lett Velencében Pálffy gr. kormányzó családjánál. 1857. a kalocsai érsek-egyházmegyei papságba lépett és Baján káplánkodott. Rövid idő mulva Kunszt József kalocsai érsek udvarába hivta s előbb főszentszéki jegyzővé, majd érseki titkárrá és könyvtárnokká nevezte ki. 1865. kalocsai kanonok, 1870. az érseki birtokok igazgatója, 1877. jun. kassai, 1886. váci püspök. Gondos takarékossága nagy áldozatokra tette képessé. Mint kassai püspök az ottani ősrégi dóm restaurálásához 44 ezer frttal járult, az alsó papság helyzetének javítására 40 ezer frtos alapítványt tett. Eperjesen mintaszerü felsőbb leánynevelő intézetet állított 200 ezer frtnyi költséggel. Mint váci püspök új templomokat emelt Jakabszálláson, Rákóciban, Szécsénkén, Tisza-Földváron, székesegyházára 15 ezer frtot költött, a péceli templom építésére alapítványt tett, a kassai domban pedig 15 ezer frton egy márvány oltárt állított. Leánynevelő intézetnek Kecskeméten, Félegyházán és Hódmező-Vásárhelyen leendő felállítására 140 ezer frtot tett le. A váci főgimnáziumot 46 ezer frton kiépítette. Új elemi iskolákat állított Besnyón, Halason, Jászkerekegyházán, Kun-Szent-Miklóson, Nagy-Kőrösön, Páhiban, Szolnokon és Vácon összesen 80 ezer frton. Székvárosának 80 ezer frtot adott árvaházra; kórházra és szegények házára pedig 100 ezer frtot. Püspöki megyéjében 3 kanonoki stallum jövedelmének javítására 50 ezer frt, az esperesek javára 20 ezer frt alapítványt tett; alsó papsága kongruájára évenként 4 ezer frtot áldoz, a papi nyugdíjintézetnek alapját 25 ezer frttal emelte, végül 200 ezer frttal az u. n. Constantin-alapot szervezte a kegyúr nélkül való egyházak, plébániák és kántorlakok fentartására. Uradalmában létre hozta a tiszti nyugdíjalapot, s ehhez 10 ezer frttal járult. Kisebb jótéteményeinek se szeri se száma, de könnyen 100 ezer frtra tehetők, ugy hogy eddig áldozatai felülhaladják az egy millió frtot. E páratlan áldozatok az uralkodó felség figyelmét ismételve kihivták s a jeles főpapot rendkivüli kitüntetések érték: 1881. v. b. t. tanácsos, 1882. a Ferenc-József-rend nagykeresztese, 1888. a vaskorona-rend I. oszt. lovagja, 1896. a Lipót-rend nagykeresztese. Eperjes és Szolnok városok díszpolgárukká választották.

Schuyler

3 county az É-amerikai államokban és pedig Illinoisban (1118 km2 ter., 17 500 lak., Rushville székh.), Misszuriban (884 km2 ter., 11 500 lak., Lancaster székh.) és New-Yorkban (1040 km2 ter., 20 500 lak. Watkins székh.).

Schuylkill

1. 200 km. hosszu mellékfolyója a Delawarenak. Fő ága Tuscarora bányahely közelében ered, fölveszi a Little S.-t, Perkomient és a French-creeket és Philadephia alatt 12 km.-nyire torkollik. A hajók Carbonig (174 km.-nyire) mennek fel rajta. - 2. S., county Pennsylvania É.-amerikai államban, 2175 km2 területtel, 235 000 lak., Pottsville székhellyel.

Schücking

Levin, német regényiró, szül. Clemenswerthben, egy Meppen melletti vadászkastélyban 1814 szept. 6., megh. Pyrmontban 1883 aug. 31. Jogi tanulmányokat végzett és 1837 óta Münsterben élvén, az irói pályára lépett, 1841-1842 telén Meersburgban a Boden-tó mellett Lassberg báró könyvtárát rendezte, 1842. Wrede herceg két fiának nevelője volt, 1843 óta Augsburgban az Allgemeine Zeitung, 1845 ősze óta Kölnben a Kölnische Zeitung szerkesztőségében működött, 1852 óta Sassenheimben (Münster mellett) családi birtokában élt. Nevezetesebb regényei: Ein Schloss am Meer (2 köt., Lipcse 1843); Die Ritterbürtigen (3 köt., u. o. 1846); Ein Sohn des Volks (3 köt., u. o. 1849); Die Königin der Nacht (u. o. 1852); Der Held d. Zukunft (Prága 1859, 2. kiad.); Frauen und Räthsel (2 kött., Lipcse 1865); Die Malerin aus dem Louvre (4 köt., Hannover 1869) ä Luthers aus Rom (u. o., 2. kiadás 1872); Die Heiligen und die Ritter (4 köt., u. o. 1872); Die Herberge der Gerechtigkeit (2 köt., u. o. 1879). Regényeit az egészséges realizmus és a hazafias érzés jellemzik. Novellákat is irt. Annette von Droste (Hannover 1862) c. munkájában, barátnőjének életképében, azt a befolyást rajzolja, melyet az fejlődésre gyakorolt. Halála után megjelent: Lebenserinnerungen (2 köt., Boroszló 1886) és Briefe von Annette von Droste-Hülshoff und Levin S. (kiadta S. Teodor, Lipcse 1893).

Schürer

Emil, német prot. hittudós, szül. Augsburgban 1844 máj. 2. Egyetemi tanulmányait Erlangen-, Berlin- és Heidelbergában végezte, 1869. Lipcsében tanári képesítést nyert, u. o. rendkivüli, 1878. Giessenben rendes teologiai tanár lett. Művei közül nevezetesebbek: De controversiis paschalibus (Lipcse 1869); Lehrbuch der neutestamentlichen Zeittgeschichte (1873, a 2. kiad. ezen cím alatt: Geschichte des jüdischen Volkes im Zeitalter Jesu Christi, 1886-90, 2 köt.); Die Gemeindeverfassung der Juden in Rom (u. o. 1879). 1876 óta Harnackkal együtt kiadja a Theologische Litteraturzeitungot.

Schürman

Anna Mária, l. Lavadie.

Schüttenhofen

(Sušice), az ugyanily nevü kerületi kapitányság székhelye, a Swatobor-hegy lábánál, a Wottawa és vasút mellett, (1890) 6469 lak., két nagy gyufagyárral, 3 bőrgyárral, környékén jelentékeny téglagyártással, üveghutákkal és papirosgyárakkal, meg mészégetőkkel; mesterséges haltenyésztéssel.


Kezdőlap

˙