Selyembirka

a merino-juhnak az a fajtája, mely finom posztógyapjut termel. Ilyenek az electorál- és a negrettimerino.

Selyembogár

l. Selyemhernyó és Selymérek.

Selyemenyv

(sericin), a selyem tulajdonképeni anyagát, a tibroint körülvevő enyvszerü anyag. Szintelen por, hideg vizben felduzzad, forró vizben oldható, ez az oldat lehűlve megalvad, kocsonyát alkot; a borszesz, csersav és fémes sók ebben az oldatban csapadékot okoznak, egy szóval a S. fizikailag ugy mint kémiailag is az enyvhez hasonló. Alkotása: C15H25N5O8. A közönséges enyvtől abban különbözik, hogy híg kénsavval főzve más termékeket ad, mint aminőket hasonló körülmények között a közönséges enyvből nyerünk. A S. szappan, borax, vizüveg és hasonló lúgos testek oldatában feloldódik. A selyem fehérítésénél ezt a S.-et részben (souple-selyem) v. egészen eltávolítják.

Selyemenyves szappan

az a szappanoldat, melyet a selyemnek szappanoldattal való kifőzésénél nyernek, s mely értékes anyagként selyemenyvet tartalmaz. Ez a S.-t a selyemnek megfestésénél igen gyakran használják; erre a célra néha megsavanyítják. A selymen a szinek ily módon előállítva sokkal tüzesebbek, tisztábbak.

Selyemeperfa

(növ.), l. Eperfa.

Selyemfa

(növ., Chloroxylon DC.), a meliafélék fája egy fajjal K.-Indiában. A Ch. Swietenia DC. v. Swietenia Ch. Roxb. fáját a Himalájáról atlaszfa vagy S. néven szállítják. L. Mahagonifa.

Selyemfark

(állat), l. Selyemfarkfélék.

Selyemfarkfélék

(Ampelidae), a verébalkatu madárrend egyik családja. Szárnyuk hosszu és hegyes. Csüdjük osztott paizsokkal fedett. Felső kávájuk csúcsa nem hajlik kampószerüen lefelé. Három ismert faja közül az egyik É.-Amerikában, a másik Japánban és a harmadik Amerikában és Európában is él, amely utóbbi faj a selyemfarku lócska (Ampelis [Bombycilla] garrula L., csontmadár, selyemfark, lócska) hazánkban is előfordul. Különösen a magas északon tartózkodik és néha mint vendégfaj télen, nagy hidegben kisebb-nagyobb csapatokban. Magyarországba is ellátogat e szép és diszes tollazatu madár. Szine vöröses-szürke. Fejét tollbóbita díszíti. Fejoldala fekete sávval. Farkvége sárga, farkvédő tollai vörösbarnák. Evező tollainak külső csúcsa sárga, belső pedig fehér. A másodrendü evezők végükön cinobervörös szaruelemezkékkel ellátottak. Hossza 20, szárnyhossza 12, farkhossza 6 cm. Bogyókkal táplálkozik.

Selyemfenyő

(növ., Strobus Loud.), a répafenyő algénusza, 5, ritkán 4 vagy 6 tűje van egy csoportban, toboza hosszas, lecsüngő, a címere kevésbbé van kiképződve, köldöke más szinü, háromszögletü. Ide tartozik az árbocfenyő (Pinus Strobus L.) egész 56, de nálunk ültetve csak 25 méter magas fa. Hazája Észak-Amerika, az Alleghan hegységig, Georgia, Carolina É-i és Ázsia K-i része. Koronája meglehetős terjedelmes, többnyire tojáskerekségü, kérge feketés, repedezett, de nem hámlik le. Az európaiak Weymouth lord birtokán figyelték meg, ezért Weymouth-fenyőnek is nevezik. A tömjénfenyővel együtt az amerikai terpentinnek legnagyobb része a S.-ből való, valamint a kereskedelembeli amerikai galipot vagy barras (resina flava) nevü gyánta is. A Lambert-fenyő (P. Lambertiana Dougl., óriás v. mannafenyő) is ide való. Észak-Amerikáknak ÉNy-i oldalán, a Columbia folyótól Mexikóig terem. Égetett törzséből cukornemü anyagot izzad, ez a californiai manna, vagy pinit, az indus cukor helyett ételébe teszi. Európába csak 1827. került.

Selyemfonás

l. Selyem.


Kezdőlap

˙