Sevent-day-adventists

l. Adventisták.

Severianusok

a monofiziták (l. o.) egyik pártja, melyet Severus antiokiai patriárkáról neveztek el. Azt állították, hogy az Üdvözítő teste elrothadt.

Severin

politikai község Modruš-Fiume vármegye vrbovskói j.-ban, (1891) 565 horvát lakossal. Régi vára a XV. sz.-ban a Frangepán-családé volt; 1864. Lipót király az Orsics-családnak adományozta, mely azt 140 évig birta. 1823. Orsics Károly gróf eladta a Vranyczany-családnak, mely ma is birja.

Severini

Márk, nyomdász, 1658. nyitotta meg jól felszerelt kassai műhelyét, melyet 1663. bekövetkezett halála után özvegye még egy éven át vezetett, mikor is Türsch János Dávidnak tulajdonába ment át. E nyomdának említésre méltóbb termékei: Czeglédi Isvánnak Az országok romlásáról (1659); A megh-Tert Bűnösnek a lelki hartzban való bai-vivasarol (1659) és Baratsaghi Dorgalas (1663) megjelent művei.

Severinus

szent, a hajdani Noricumban (jelenleg Ausztria) hirdette Isten igéjét, miért is Noricum apostolának neveztetik. Származása ismeretlen. Bécs vidékén prédikált az V. sz.-ba. Megh. 482-ben. Nápolyban van eltemetve. Emléknapja január 8. Életrajzát, mely különösen az akkori idők pontos és élethű leirását is tartalmazza, megirta Eugippius apát, legutóbb kiadta Brunner (Bécs 1879) és Rodenberg (Lipcse 1884).

Severitas

(a lat. severus-ból) a. m. komolyság, szigoruság.

Severn

(ejtsd: szevvern), 1. S., az ókorban Sabrina, Anglia egyik legnagyobb folyója. Montgomery walesi grófságban a Plynlimmon hegység K-i lejtőjén ered, Llanidloesig Hafren régi nevét viseli, elfolyik Newtownnál és Welshpoolnál, ahol kisebb hajókra nézve hajózhatóvá lesz, átfolyik Shrop, azután Worcester grófságokon és mint széles és mély folyó lép be Gloucesterbe, ahol Gloucester város alatt medrében már a tenger áradása és apadása is érezhető. Számos kanyarulat után végre DNy-nak fordul és csakhamar széles tölcsérré alakul és a Bristol-csatorna nevet veszi föl. Hossza: 286 km., vizterülete: 12 530 km2. Mellékvizei számosak; a legjelentékenyebbek: Tarannon, Rhiw, Vyrnwy, Shrop grófságban a Rea, Perry, Teme, Clun, Corve és Stour, Tewkesburgnál beleömlik az Upper-Avon, a Leam és Arrowval, továbbá a Wye, Usk és a Lower-Avon. Szpmos csatorna ágazik ki a S.-ből, amelyek a Temze, Trent, Humber és Mersey folyókkal kötik össze. V. ö. Edwards, S. to Tyne. (London 1890). - 2. S., 7-800 km. hosszu folyó Keewatin kanadai territoriumban. Tavakkal borított fensíkon ered ÉÉK-nek folyik, megtölti a S., Monsomskepinek tavakat, fölveszi a Shamatawa, Beaver folyókat és széles tölcséralakban a S.-erősség alatt a Hudson-öbölbe torkollik.

Severus

1. Alexander, római császár, szül. Feniciában Kr. u. 205., megh. 235. Mint Septimius S. császár unokaöccse az udvarnál nevelkedett, majd Heliogabalus cézárrá nevezte ki, de csakhamar féltékeny lett rá, amiért a katonák körében magánál az uralkodónál is népszerübb lett. Meg is kisérlette, hgoy orgyilkosok által megölesse, de ez is csak növelte S. népszerüségét, akit az őrjöngő Heliogabalus halála után (222) a szenátus, a nép és hadsereg ritka egyértelmüséggel és lelkesedéssel emelt a császári székbe. Környezetében a tudósok jóval nagyobb szerepet játszottak a katonáknál. Az utóbbiak nem is örültek Alexander kormányának, kivált apretoriánusok, akik Ulpianus remekjogászt, a tervezett fegyelmi reformok egyik értelmi szerzőjét, a császár szemeláttára döfték le. Nem kisebb elkeseredést szült a császár nagyanyjának és anyjának a kormányzati, sőt még a katonai ügyekbe is avatkozása (kétasszony-uralom), akik a táborba is elkisérték Alexandert és amugy is békés természetét még erélytelenebbé tették. Mind a mellett voltak erélyes percei is. 232-34. megmérkőzött az új-persa birodalommal, 235. pedig a Rajnához sietett a germánok ellen. A pannoniai légiók, kiknek otthon maradt családjai a partus hadjárat közben sokat szenvedtek, szabadítóként üdvözölték Alexandert, de mikor látták, hogy háboru helyett pénzt és földet igér az ellenfélnek, elkeseredtek és megölték.

2. S. Lucius Septimius, római császár, szül. Kr. u. 145., megh. Éboracumban (York) 211. Afrikai eredetü lovagi nemzetségből származott, Rómában tanult és Marcus Aurelius által a szenátusba jutván, egymásután volt helytartója Galliának, Sziciliának és Felső-Pannoniának, mely utóbbi minőségében egyúttal megkapta a dunai hadak parancsnokságát. Pertinax halálakor, melyet a légiók méltatlankodva fogadtak, saját katonái Carnutumban őt kiáltották ki császárrá, holott a keletiek Pescennius Nigert, Britanniában Clodius Albinust ruházták fel ezzel a címmel. S.-nak volt legrövidebb útja Rómába, egyúttal pedig túlnyomó volt a pannoniai haderő is, amellyel előbb Pescenniust verte meg és Bizáncot makacs ellentállás után megtörte, majd Clodius Albinust győzte le Lugdunumnál (197); viszsajövet pedig reformálta a szenátust és purifikálta a pretorianusokat, kiknek sorait vidéki (túlnyomólag pannoniai) katonákkal egészített ki. 198. megverte a parthusokat és meghódította fővárosukat Kteofont. Rómában visszatérve, tevékenységét teljes erővel annak szentelte, hogy az egész birodalmat felvirágoztassa. Rómában sokat építkezett, a provinciákat szervezte (a két Pannoniát egy kézben egyesítette), kolonikákat létesített (Pannoniában Carnuntum és Aquincum, Daciában Potaissa) s a jólétet gyarapította. 208. még egy nagyobb fegyvertényre határozta el magát. Két fiával Caracalláva és Getával elment Britanniába, leverte a kaledonokat s ellenük falat emelt, melynek befejeztekor érte utól a halál. Állítólag saját fia, Caracalla mérgezte meg.

3. S. Sulpicius, keresztény történetiró, szül. Aquitaniában Kr. u. 365 körül, megh. 425 körül. Egy ideig mint tekintélyes ügyvéd működött, neje halála után remete életre adta magát, később papi pályára lépett. Művei: Historia sacra-ja, mely a világ teremtéséről Kr. u. 400-ig terjed; Vita S. Martini Turonensis. Fenmaradt még három párbeszéd s több levél. Legjobb kiadása: Heronym. de Prato (Verona 1741). Klasszikus latin irályáért «keresztény Sallustius» dísznevet nyert.

Sévigné

(ejtsd: szevinyé) Mária de Rabutin-Chantal marquise, francia irónő, szül. Párisban 1626 febr. 6., megh. Grignan várában 1696 ápr. 18. Igen jó nevelésben részesült és a Rambouillet-hôtelben is alkalma volt társalgási talentumát művelni. 1644. S. Henrik márkihoz ment nőül, ebből a házasságból származott egy fia Károly és egy leánya Françoise Margit, aki 1669. Grignan grófjához ment nőül. Miután férjét 1651. párbajban megölték, S. asszony gyermekei nevelésére szentelte magát és csak három év mulva tért vissza az udvarba. 1671. veje Provence kormányzója lett és nejével együtt ide költözött. Ez a válás az anyának leánya iránt való szeretetét rajongó szenvedéllyé változatta át és ekkor kezdődött közöttük az a hires levélváltás, amely 25 éven át tartott és amely rövid megszakításokkal krónikáját nyujtja az 1671-1696. kor előkelő és udvari életének. Leveleinek válogatott gyüjteménye Rouenben és Hágában jelent meg nyomtatásban; teljesebb kiadás volt a Perriné (Páris 1754, 8 köt.). Egészen teljes és tökéletes kiadást azonban csak Monmerque és Saint-Surin (10 köt., Páris 1818-19, pótköt. 1820), továbbá Regnier (14 köt., u. o. 1862-67, 2. kiad. 1887) adtak.

Sevilla

(ejtsd: szevillya), 1. spanyol tartomány Badajoz, Córdoba, Malaga, Cadiz és Huelva közt, 14 063 km2 ter., (1887) 544 815, egy km2-re 38,7 lak. Középső része széles lapály, amely a Guadalquivir völgye; É-i részén a Sierra de Estepa, de Yeguas, de Algodonales és ennek folytatása a Sierra Terril, végül a Sierra de Gibalbin ágai terülnek el. A Guadalquivir gyüjti össze medrébe S. összes vizeit: a Genilt, Viart, Huelvát, Guadiamart, Blancót, Madrevieját, Saladót stb. Az éghajlat forró és száraz. Bár vannak egyes kopár területek, de a tartomány egészben bőven terem búzát, zabot, bort, déli gyümölcsöket és különösen sok olajbogyót. Az állattenyésztés némely ága virágzó. Az ipar jelentéktelen, különösen vászonszövéssel és porcellángyártással (Cartuja de Triana) foglalkozik. A hegyek ólomércet, rezet, vasat, szenet, cinket és sót tartalmaznak. A tartomány 11 járásra oszlik. V. ö. Candau y Pizarro, Prehistoria de la provincia de S. (S. 1894).

2. S., az ugyanily nevü tartomány fővárosa, érseki székhely, a zavaros Guadalquivir bal partján, 85 km.-nyire ennek torkolatától, ahol a tenger áradása a vizet 1,7-2 m.-nyire emeli, termékeny vidéken, vasutak mellett, a Guadalquivir jobb partján fekvő Trianna nevü külvárosát is beleszámítva (1887) 143 182 lak., állami dohánygyárral, amely több ezer munkást foglalkoztat, ágyuöntővel, pirotechnikai műhellyel, vasöntéssel, gépgyárral és Trianában finom porcellángyártással. Kereskedelme egykoron a mainál sokkal jelentékenyebb volt. 1501-1720. S.-é volt az Atlanti-oceánon túl fekvő országokkal való kereskedelem kizárólagossága; ide hozták az amerikai árukat és kincseket. Idővel azonban a folyó medre kezdett elhomokosodni és ezzel kapcsolatban Cadiz tengeri forgalma emelkedett és S.-é csökkent. 1890. érkezett 1272 hajó 354 288 t. tartalommal és eltávozott 1282 hajó 363 413 t. tartalommal. A bevitel fő cikkei voltak: kémiai iparcikkek, fa-, gyapju-, pamut-, vászonáruk, gépek, petroleum és olajok, szén, vas- és acéláruk, szesz, cukor, összesen 120 903 tonna súllyal, 28,7 millió frank értékben. A kivitel fő cikkei voltak (1890) kéneső, ólom és ólomércek, rézércek, narancsok, bor, olajbogyó és olivaolaj, parafa stb., összesen 75 145 tonna súllyal, 21,6 millió frank értékben. S.-nak összesen 7 külvárosa, 47 köztere, mintegy 650 utcája, 74 temploma és 26 km. kerülete van. Régi körfalai nagyobbára eltüntek és kapui közül is csak egy maradt meg. A Plaza nueva a maga narancs- és pálmaültetvényeivel, szökőkútjaival, modern vendéglőivel és kávéházaival különösen nyári estéken nagy látogatottságnak örvend. Noha szűk és kanyargós utcái vannak, mór építő művészetre emlékeztető házaival, műemlékeivel, gyönyörü kerjeivel egyike Spanyolország legérdekesebb városainak. Kiválóbb épületei: a gót székesegyház, amelyet 1401-1519. egy mór mecset helyén építettek, 136 m. hosszu, 41-55,5 méter magas 5 hajóval, 37 oldalkápolnával, 95 festett ablakkal, orgonával, amelynek 5000 sípja van, 83 oltárral, a többi közt a Danchart és Bernardo Ortega által készített főoltárral, számos festménnyel (szt. Antal Murillótól); benne van a jelentékeny egyházi kincseket tartalmazó Capilla mayor és Sala capitular, továbbá a Capilla de los Reyes, amelyben III. Ferdinándnak és fiának X. Alfonznak, továbbá feleségeiknek síremlékei láthatók. A székesegyház mellett áll a Giralda nevü szép, 85 m. magas torony, S. egyik csodája, továbbá az érseki palota. A templom téren látható a gyönyörü Lonja (börze) Juan de Herrerától (1598), a nagy értékü amerikai okiratgyüjteménnyel, továbbá a nagyszerü Alcazar nevü királyi palota, amelyet 1354-64. Kasztiliai Péter építettetett, megtartván az ugyanazon helyen épült mór építményből az 52 márványoszloppal körülfogott Patio de las Doncellast (Leányudvart) és a kupolás kihallgató termet; a hozzá tartozó terjedelmes kerteket V. Károly alapította. A Plaza de Torosón áll a 11 000 néző befogadására alkalmas aréna. A XVI. sz.-beli renaissance építő művészetnek egész Spanyolországban a legkiválóbb remeke a Palacio del Ayuntiamento (városháza). A Guadalquivir partján van a Torre del Oro, az aranytorony, ahol az Amerika kincseivel megrakott hajók szoktak kikötni. Egyéb kiválóbb épületek még a városi muzeum, amelyben Murillótól (24), Zurbarantól (19), Herrerától (12), Juan de Castillótól (7) és másoktól vannak gyönyörü képek; a Kolumbus-féle könyvtár (34 000 kötet, 1600 kézirat), amelynek alapját Colon Ferdinánd vetette meg 20 000 kötet könyvvel és 100 000 maravedivel; a pénzverő; a Murillótól alapított és tőle mesterművekkel díszített Caridad-kórház; az 1502-ben alapított és Herrera által épített jezsuita-kollégiumban elhelyezett egyetem filozofiai, jogi és természettudományi fakultással, körülbelül 1400 hallgatóval, 62 000 kötetből álló könyvtárral és 796 kézirattal; a San-Francisco-szinház operai előadásokra; Murillo szülőháza és a muzeum előtti ércszobra; a Medinaceli-palota; az arab időkből fenmaradt városi kapu (Puerta de Perdon). A római vizvezeték (Canos de Carmona), 410 boltívvel, amely a várost vizzel látja el, egy részében Julius Caesartól származik. A Torre del Orótól DK. felé a Paseo de Cristina vezet el a Montpensier hercegek tulajdonát tevő Palacio de San Telmóhoz (1682-ből), amelynek nagyszerü mór homlokzata és pálmákban, narancsfákban és ritka növényekben gazdag parkja van. Ehhez csatlakoznak a Las Delicias nevü pompás sétahelyek.

Történelem. S., az ókori Hispalis, a monda szerint Heraklesnek köszöni alapítását; a rómaiak idejében már tekintélyes hely volt; Julius Caesar korában Julia Romula néven római gyarmattá lett. A vandalok és nyugati górok uralma alatt D-i Spanyolországnak fővárosául tekintették. 590. és 619. itt zsinatokat tartottak. 712. az arabok hatalmába került, akik Isbilijahnak hivták és Spanyolország legvirágzóbb városává tették 400 000 lak. 844. a normannok fölhajózták a Guadalquiviren, a város falai alatt II. Abd-er-Rhaman hadati tönkre tették és a várost kegyetlenül elpusztították. 1026-tól kezdve a Beni-Abadról elnevezett mór királyságnak volt fővárosa. 1091. az Almoravidák, 1147. az Almohadok kerítették hatalmukba. 1248 nov. 22-én, 18 havi ostrom után III. Ferdinánd foglalta el; ekkor mintegy 300 000 ember vándorolt ki belőle; azóta a keresztények birtokában maradt. Még a XVII. sz.-ban is lakóinak száma 130 000-re rúgott, akik selyemszövéssel és egyéb iparágak űzésével foglalkoztak. 1501-1726. az Amerikával való kereskedésnek volt kizárólagos birtokában. Amidőn a kereskedelmet D-i Spanyolországban mindinkább Cadiz ragadta magához, S.-nak ipara is hanyatlásnak indult. 1808. itt alakult meg a franciák ellen a középponti junta. 1823. a cortes menekült Madridból S.-ba. 1843. jul. 20-25. Espartero bombáztatta.


Kezdőlap

˙