Sklero...

összetételeit lásd Sclero... és Szklero...

Skocaj

község Lika-Krbava vármegye korenicai j.-ban, (1891) 1038 horvát lakossal.

Skócia

v. Skótország (Scotland, térképét lásd Nagy-Britannia és Irország), Nagy-Britannia É-i része és egyike azon országoknak, amelyekből az egyesített angol királyság alakult. D-en Angliával, egyebütt az Északi-tengerrel, az Atlanti-oceánnal, az Irország partjait mosó Északi-csatornával és az Ir-tengerrel határos. A 145 km. hosszu angol-skót határt a Tweed, a Cheviot-Hills, a Kershope, a Liddel és végre a Solway-öbölbe torkolló kis Sark folyó alkotja. Körvonalait rendkivül szakadozottakká teszik a norvég fjordokhoz hasonló firthök, amely szakadozottságot még a partok előtt nagy számban elterülő kisebb-nagyobb szigetek rendkivül emelik. Területe 69,300, a hozzátartozó nagy számu szigeteket is beleszámítva 79,000 km2. Legnagyobb hosszusága 550 km., legkeskenyebb helyén 57 km. széles.

Felszine.

S. nagyobb része hegyekből és tőzeges fensíkokból áll; kisebb része síkság, amazt Highlands, emezt Lowlandsnak hivják; amaz az É-i és Ny-i, emez a D-i és K-i részeket foglalja magában. A kettőt egymástól az Északi-tengernek montosei öblétől kiinduló és a Forth völgyét követő 130 km. hosszu Strathmore nevü mélyedés választja el. A strathmoretól D-re 50-55 km. szélességben a Lowlands dombos részéig elnyuló síkság terül el, amely S.-nak legtermékenyebb, vasban és szénben gazdag és ezért legnépesebb vidéke. S. hegyeiben három csoportot különböztetnek meg; az É-i az ország legészakibb Pontjától a Glenmore nevü mélyedésig, a középső innen a Strathmoreig és a D-i csoport az angol határig nyulik el. Az É-i csoport mély és meredek völgyektől szaggatott gránit fensík, amely Ny. felé hirtelen ereszkedik le és meredek falu kopár hegycsúcsaival rendkivül zord képet nyujt. Ny-i részben vannak a legmagasabb csúcsai: a Ben-Hope (933 m.), Ben-Hee (871 m.), Ben-More (1000 m.), Ben-Derag (1082 m.), Ben-wyvis (1044 m.) és Ben-Attow (1220 m.). A Glenmore az Invernessi-firthtől ÉK-ről Dny. felé 115 km. hosszuságban húzódik el; a Linnhe-loch bejáratáig alját keskeny és hosszukás tavak foglalják el, amelyeket a Caledoniai-csatorna köt össze egymással. A középső hegycsoport magasságra nézve az É-it felülmulja; közepes magassága 300 m. Meredek csúcsokból álló lánc vonul rajta végig, amelyet a földrajzi irók Grampians (l. o.) névvel iletnek. A linnhe-loch partján emelkedő Ben-Nevis (1343 m.) a kiinduló pontja. A Dee forrásánál, ahol a Cairn-Celar és Ben-Macdui emelkednek, a Grampians két ágra oszlik. Az egyik ág a Deetől D-re K. felé vonul, megtartván a fő hegylánc nevét, a másik ág ÉK-nek húzódik és S. kiszögellő félszigetén ér véget. Az elsőben a Ben-More (1064 m.), Glash-Meal (1067 m.) és Keen (969 m.), a másodikban a Cairn-Gorm (1248 m.), Morven (878 m.) és Ben-Rennis (837 m.) a legmagasabb csúcsok. A Grampians eme két láncától Ny-ra, tőlük izoláltan a Glenmore és Spey közt emelkednek a Monadh-Liadh nevü hegyek, amelyeknek legmagasabb csúcsai sem nagyobbak 600 m.-nél. A D-i hegycsoportok is Ny-K-i irányt követnek. Legmagasabb részeik a Clyde és Tweed forrásai körül terülnek el; itt van a Broadlaw (835 m.), a Hart-Fell (803 m.) és a Cheviot (813 m.), amelyről a S. és Northumberland angol grófság közt elhúzódó egész hegyláncot elnevezték. A Pentland-Hills (567 m.) Edinburgtól DNy-ra fekvő külön hegycsoportot alkotnak, mig ugyanezen várostól D-re s KDK-re a Moorfoot-Hills és Lammermuir-Hills legfölebb 668, illetőleg 473 m.-nyire emelik a legmagasabb csúcsaikat.

Vizek és partok. S. folyóinak nagyobbára kicsiny a vizterületük; a Clydeot és a Solway-öböl 3 vagy 4 mellékvizét leszámítva, mind az Északi-tengerbe torkolnak. A nagyobbak a Tweed (154 km.), az É-i és D-i ágból eredő Esk, a Ben-Lomondon fakadó, kanyargós folyásu Forth (150 km.), amelynek 30 km. hosszu széles torkolata van, a Leven, Eden, a valamennyinél nagyobb Tay (175 km.) az Earn és Garryvel, a D-i és É-i Esk, a Dee, Don, Spey (154 km.), a Ness, Thurso, a Clyde az Avonnel, az Irvine és az Esk. Mindezen folyók nagyobb részének öbölalaku torkolataik (firths) vannak; vizök számos tavat alkot; ezek nagyban hozzájárulnak S. természeti szépségeinek emeléséhez. Köztük a legnagyobb a Lomond Stirling és Dumbarton határán; kisebbek az Awe Argyleben, a Ness, Shin, Tay, Maree, Ericht, Morre, Lydoch, Lochie, Katrine, Earn és Rannoch, amelyek mind az országnak Highland nevü részében terülnek el. A szakadozott partokba a következő nagyobb öblök nyulnak be: a Forth, Dornoch, az Inner, a Sleat-Sound, a Forth of Lorn, amelynek belső folytatása a Loch-Linnhe, a Clyde és a Solway-öböl; a kiválóbb helyfokok: Fife-Ness, Kinnaird-Head, a Duncansby, a Wrath, Mull of Centyre és of Galloway. Az ország körül elterülő nagy számu szigetet három csoportba szokás osztani; ezek az Orkadok, Shetland-szigetek és Hebridák. A Caledoniai-csatornán kivül fontosak: a Forth-Clyde-csatorna az Unionnal, az Aberdeen- és az 1793-tól 1801-ig épített Crinan-csatorna.

Az éghajlat oceánikus; a K-i és D-i grófságoké keveset különbözik az Anglia ÉK-i részében levő grófságokétól. Általában hűvös és esőben gazdag nyarak, enyhe telek és igen gyakori borus időjárás jellemzik S. klimáját. A januáriusi izotermális vonalak ÉK-i irányban szelik át az országot, és pedig a 4,5°-os a Hebridákat és Cantyret, a 4°-os kigyózó vonal alakjában a Shetland-szigetekről Ny-i partra csap át és innen Liverpoolig és azután Londonig nyulik, mig az ország belsejében 3,5° a téli középhőmérséklet. A nyár kevésbbé meleg, mint Angliában és a júliusi izotermális vonalak KNy-i irányt követnek; a D-i részen a 15,5°-os vonal vonul át; Dumfriesben és Aberdeenben 15, az É-i parton 13,5 és a Shetland-szigeteken 12° a juliusi középhőmérséklet. A nyugati szelek az uralkodók; a nagy esők (a Ny-i parton 4000 mm.) s hirtelen zivatarok gyakoriak. A növényzet a középskandináviaihoz hasonlít, csak a hegycsúcsokon találhatók kritikus fajok. A fauna középeurópai; de ennél szegényesebb. A halak száma a folyókban, a hegyi tavakban és különösen a partok körül nagyon számosak.

Lakosok és termékek.

S. lakóinak száma az utolsó öt népszámlálás alkalmával a következő volt: 1851-ben 2.888,742, 1861-ben 3.062,294, 1871-ben 3.360,018, 1881-ben 3.735,573 és 1891. 4.025,647, egy km2-en tehát 51. Ez utóbbiak közül volt 1.942,717 férfi és 2.082,030 nő. Az 1891-iki lakosság 47 %-a lakik városokban; városai közül 18-nak 10-20,000, 9-nek 20-50,000, 3-nak 50-100,000 és 4-nek több mint 100,000 lakosa volt. Vallás szerint (1893) igy oszlott meg a lakosság: a skót egyház hivei 1353 parokiában 612,411, a szabad skót egyházé, amely 1843-ban keletkezett, 1.327,060; a baptistákból, independensekből, metodistákból és unitáriusokból álló egyesült preszbiterianus egyházé 188,706; az anglikán egyházé, amelynek 7 püspöke, 168 temploma és különösen a nemesség közt sok hive van, 80,000; a r. kat. egyház hivei az újabb időben nagyon megszaporodtak; S.-ban van 2 érseke, 4 püspöke, 366 papja és 365,000 hive. Az angol nyelv a lakosok közt folytonosan terjed; 1891-ben 1,09 % csakis gael nyelven, 5,23 % pedig gael és angol nyelven beszélt. Foglalkozásra nézve volt:

Foglalkozás

Férfi

Összesen

Értelmiséghez tartozó

75,532

35,787

111,319

Kereskedő

170,676

10,276

180,952

Személyes szolgálatot tevő

13,102

190,051

203,153

Mezőgazdasággal foglalkozó

219,042

30,082

249,124

Iparos

742,036

290,368

1.032,404

Foglalkozás nélküli vagy improduktiv foglalkozásu

722,229

1.526,366

2.248,695

Összesen

1.942,717

2.082,930

4.025,647

A népmozgalmat a következő számok mutatják:

Év

Születések

Halálozások

Házasságok

 

száma

1891

125,986

83,573

27,969

1892

125,011

75,568

28,637

1893

27,040

79,641

27,090

Az utóbbi évben a született gyermekek közt volt 7,4 % törvénytelen; Ross and Cromartyban 4,9 %, Wigtownban 15,1 %. A kivándorlók száma kitett 1893-ban 22,637-et és 1894-ben 14,213-at. Az egész területnek 25 %-a szántóföld és legelő, 4,5 %-a erdő és bozót, 71,5 %-a szikla, viz és puszta. Megmívelés alatt azonban csak 4,44 millió acre, azaz az összes területnek 4,5 %-a áll. A legtermékenyebb területek a Firth of Forth körül és a K-i parton vannak a Moray - firthig; Fife grófságban 12, Aberdeenben 43, Argyleban azonban 92 és Sutherlandben 96 % a terméketlen föld. Ezen kedvezőtlen viszonyok dacára a földmívelés, ahol a természet megengedi, igen intenziv és e tekintetben S. csaknem felülmulja Angliát is. A zab sok helyen, különösen a szigeteken a földmíves kenyérterméke és az, amit elad; az árpát különösen a szeszégetők számára termesztik; burgonya is sok terem, de azért behozatalra is van szükség. A juhtenyésztés, bár az angollal nem mérkőzhetik, nagyon elterjedt és már a Highlandsben is űzik; a juhok számát 7.373,164-re becsülik; ezeket kevésbbé a gyapjujokért, mint inkább a húsukért tenyésztik. A szarvasmarhák (1.218,010) közt többféle fajt különböztetnek meg; a gallowayi marha kitünő húst, de kevés vajat ad, az Aberdeen, Fife, Ayr, Argyle és a Highlands marhái részben igen jó húst és igen sok vajat szolgáltatnak; Clydesdalenek kis, de kitartó lovai vannak, mig a Highlandsen, főképen pedig a Shetland-szigeteken ponnykat tenyésztenek. A lovak számát összesen 203,374-re becsülik, mig a sertésekét csak 119,398-ra. A legszebb erdőségek (összesen 880,000 acre) a Highlands K-i részeiben vannak. S.-ban a földbirtok még nagyobb mértékben van a nagybirtokosok kezében mint Angliában. 600 tulajdonos birja az ország 4/5-ét; igy az atholi hercegnek 194,640 és a sutherlandi hercegnek 176,454 acrenyi birtoka van. A nagybirtokosok földjeiket nagyobbára egy vazallusnak adják «feu» vagyis «feu duty»-ként; ennek fejében azelőtt termesztményeket, a XVIII. század vége óta pedig évi bérösszeget kötnek ki. Ez a feu tulajdonképen örökös bérlet. Ameddig a hűbéres vagyis a bérlő (feodar) vagy hozzátartozói a bérösszeget rendesen megfizetik, a birtoktulajdonosnak (londlord) nincs joga a birtok használatát akár megmívelés, akár bérbeadás tekintetében tőlük megvonni. Nem egy skót törvény foglalkozik a landlord, a feodar és az albérlők (tenant) közötti viszony szabályozásával. A feucharter vagyis bérszerződés rendesen 993 évre szól. Az érctelepek vagy szénrétegek keresésének joga rendesen a landlordot illeti. A halászat ugy a tengerpartokon, mint a folyókban és tavakban igen jelentékeny. 1894-ben 50,663 ember foglalkozott vele; halászbárkák száma körülbelül 13,500, 118,330 t. tartalommal. Különösen a Ny-i partokon (Fraserburg, Wick, Peterhead), az Orkney- és Shetland-szigeteken virágzik a heringhalászat. 1894. a halászat eredménye 1.634,816 font értéket képviselt. S. hegyei, különösen a középső részeken, gazdagok ércekben. Ezüsttartalmu ólomércek találhatók Dumfries és Lanark határán; ezen ércek bányászatának középpontja Lead-Hills; nem ily fontosak a Hebridákon az ólombányák. Jelentékeny vasércbányái vannak Lanark, Ayr, Clackmannan és Stirling grófságokban, rézércbányák pedig a Loch-Tay környékén. 1893-ban 565 bányában összesen 91,769 egyén volt elfoglalva; a bányák terméke pedig 29.112,907 t. érc volt. ezen kivül a szénbányák ugyanazon évben 85,465 személyt foglalkoztattak a föld alatt és 16,344-et a föld felett. Széntelepek vannak a Tay-torkolattól Arran-sziget É-i végéig képzelt vonal és azon határ között, amelyet a St.-Abbs-Headtól az Ayrban fekvő Giovan alkot. A legértékesebb széntelep a Firth of Forth és Glasgow között terül el mintegy 18 km.-nyi szélességben. Az Edinburg körülötti széntelep 204 km2-nyi területet foglal el. Az összes széntermelés volt 1891-ben 25.424,166 és 1893-ban 25.482,918 t.; ezen szénmennyiség egy részét Glasgow és Leithen keresztül exportálják.

Ipar és kereskedelem.

Ipar dolgában S.-t Anglia felülmulja. Az egyedüli nagy fontosságu iparterület a sík vidék széntelepei körül fejlődott ki. 1891. a szövőipar különböző ágaiban 150,000 személy volt elfoglalva. A pamutiparban alkalmazásban volt 1.150,218 orsó és 29,694 szövőszék, a vászoniparban 243,000 orsó és 21,721 szövőszék, a gyapjuiparban 720,048 orsó és 9392 szövőszék, végül jutaiparban 235,477 orsó és 10,995 szövőszék. A skót pamutipar székhelyei Lanark és Renfrew; Glasgow és Paisley kitünő selyem- és pamutárukat szolgáltatnak. A vászonszövés nagyon el van terjedve; gyárilag űzik különösen Dundeeben, azonkivül Forfar, Dumfries, Peth, Aberdeen és Inveraryben. A plaid-készítésben S. minden versenytársát felülmulja. A jutaipar Dundee, Glasgow és Arbroath körül van összpontosítva. A gépgyártás is jelentékeny. A szódaipar különösen Glasgowban van kifejlődve; kémiai és orvosszereket Edinburg készít. Glasgow látja el földünk egy jó részét jóddal. A gombkészítés fontos Aberdeenben, a gyarmatcukorfinomítás Edinburgban, a szappangyártás Glasgowban. Vannak porcellángyárai, üveghutái és papirosmalmai. Hires a whisky-égetés; 1893. volt 132 pálinkagyár. Nagy jelentőségü a hajógyártás különösen a Clyde mellett. 1893. a skót gyárakban épült 237 hajó (köztük 172 gőzös) 175,700 t. tartalommal a belföld és 45 hajó (29 gőzös) más országok számára, továbbá 15 hadi gőzös az egyesült királyság és 2 India részére. 1891. a vas- és fémipar 36,708, a gépgyártás 33,785, a hajóépítés 20,360, a papirosipar 8213, a könyvsajtó 8170, a kémiai gyárak 3782 és a szeszégetés 4250 személyt foglalkoztattak. Mig azelőtt S. kereskedelme jelentéktelen volt, a XVIII. sz. közepe óta nagy lendületet vett és jelenleg az egyesült királyság forgalmából S.-ra 8,1 %-nál több esik. A Cyde a skót kereskedelmi hajók gyülekező helye és Glasgow a kereskedelem gócpontja; ezen kivül még fontosabb kikötők: Greenock és Leith, Dundee és Perth, Aberdeen, Grangemouth, Montrose és Dumfries. S. kereskedelmi hajóraja 1893. állott 1469 vitorlásból (922,470 t.) és 1764 gőzösből (1.223,766 t.). Ugyanazon évben érkezett idegen kikötőkből 3045 vitorlás (727,947 t., ebből 162,893 brit) és 5031 gőzös (3.534,786 t., ebből 2.610,767 brit), skót kikötőkből (parti hajózás, amiközben egy hajó többször is beszámíttatott) 7297 vitorlás (485,000 t.) s 28,601 gőzös (5.768,917 t.). Skót kikötőkből 1893. eltávozott idegen kikötőkbe 3522 vitorlás (813,072 t.) és 5916 gőzös (4.254,554 t.), skót kikötőkbe 7218 vitorlás (469,661 t.) és 30,107 gőzös (5.821,274 t.).

Alkotmány, kormány dolgában. l. Nagy Britannia. A skót grófságok a következők:

A grófság neve

Területe km2-ben

Lakóinak száma 1891.

Shetland

2,442

28,711

Orkney

u.a.

30,453

Caithness

1,844

37,177

Sutherland

4,885

21,896

Ross and Cromarty

8,159

78,727

Inverness

11,021

90,121

Nairn

556

9,155

Elgin

1,375

43,471

Banff

1,777

61,684

Aberdeen

5,101

284,036

Kincardine

1,004

35,492

Forfar

2,306

277,735

Peth

6,736

122,185

Fife

1,329

190,365

Kinross

201

6,673

Clackmannan

129

33,140

Stirling

1,208

118,021

Dumbarton

698

98,014

Argyle

8,429

74,085

Bute

582

18,404

Renfrew

657

230,812

Ayr

2,975

226,386

Lanark

2,302

1.105,899

Linlithgow

328

52,808

Edinburg

950

434,276

Haddington

724

37,377

Berwick

1,202

32,290

Peebles

922

14,750

Selkirk

673

27,712

Roxburg

1,734

53,500

Dumfries

2,856

74,245

Kirkcudbright

2,469

39,985

Wigtown

1,326

36,062

S. a lordok házába 16 képviselő-peert választ;ezeken kivül S.-ból ugyanott foglal helyet 48 nemes (8 herceg, 3 marquis, 24 gróf, 2 viscount és 11 báró). A londoni alsóházba S. 72 képviselőt küld és pedig a grófságok 39-et, a városok 31-et és az egyetemek 2-t. 1894 óta S. számára helyi kormányt (Local Government Board állítottak föl, amelynek élén egy államtitkár áll. A felsőbb oktatásról 4 egyetem és a duneei college (27 tanár és 199 hallgató) gondoskodik; egyetemek vannak Aberdeenben (50 tanár, 695 hallgató), Edinburgban (67 tanár, 2949 hallgató, akik közt 140 nő), Glasgowban (85 tanár, 1878 hallgató, akik közt 205 nő) és St. Andrewsban (27 tanár, 199 hallgató). A középiskolák (grammar schools, high schools stb.) a school boards felügyelete alatt állanak; ezeken kivül vannak alapítványi és magániskolák is. 1894-ben 69 középiskola közül volt 28 board school, 24 alapítványi és 17 magániskola. A népnevelés ügyét az 1872-iki törvény szabályozza. E szerint minden 5-14 éves gyermek tartozik iskolába járni; az iskoláztatás ingyenes. 1893. összesen 3105 népiskola volt; ezek közül 2679 nyilvános, 46 skót egyházi, 17 szabad egyházi, 74 anglikán püspöki, 177 r. kat. és 112 felekezet nélküli; mindezen iskolákban 8325 vizsgált tanító és 3775 tanítójelölt volt elfoglalva. 1894. a tanítóképzők száma kitett hetet, 939 növendékkel. A népiskolai oktatás fejlődése a felnőtteknél is észrevehető, mert mig 1857. a házasulók közül 12,1 % féri és 24,6 % nő nem tudta nevét aláirni, 1892. már csk 3,2, illetőleg 4,9 %-ra csökkent az analfabéták száma.

Története.

Britanniának északi részét a rómaiak Caledonia néven már Kr. u. az I. sz.-ban ismerték, de e mellett még a megelőző időkből Albu-nak Alban-nak (lat. Albania) is nevezték. Maga a S. név a régi időben Irországra szorítkozott és csak később foglalták bele e névbe S.-nak azon részét, melyet délről a Firth of Forth, északról a Moray-öböl határol. S.-nak őslakói ismeretlenek. A nagy kelte vándorláskor kelták árasztották el az országot, kik két nagy ágra szakadtak: a brit s a gadheli ágra. Az előbbiekhez tartoztak a piktek (l.o.) a mai S.-ban s a skótok (l.o.) Irországban. Claudius császár idejében a rómaiak meghódítják Britannia déli részét; az északi részt pedig, «Britannia barbara»-t, vagyis Caledoniák Agricola római helytartó hódította meg Kr. u. 78-80. Hódításai azonban nem maradandók. Noha Hadrianus császár 122. Britannia északi határán az északon lakó barbárok támadásai ellen tengertől tengerig, a Tyne torkolatától a Solway-öbölig, erős sáncot építtetett (l. Hadrianus fala), Antoninus Pius császár pedig egy másik sáncot emelt a Firth- és Clyde-öböl között, melyet Severus császár a caledoniaiak fölött kivívott győzelem után (211) megerősíttetett, mindez nem nyujtott elég védelmet az északi népeknek 360 óta meg-megújuló támadásai ellen. És mikor 409. a rómaiak légióikat kivonták a provinciából, az teljesen védtelenül oda volt dobva a barbároknak prédául.

A következő kor S. történetében sötétség s bizonytalanság kora. Az első biztos adat a VII. sz. elejéről maradt fenn. Ekkor S. négy különböző országra oszlott. Északnyugaton az Irországból bevándorolt dalriadi skótoknak volt országuk, melyet Fergus és testvérei Loarn és Angus alapítottak. Ettől kelet felé a piktek országa terült el egészen a Forth-öbölig. A délnyugati vidéket az alclydei britek, a délkeletit a berniciai anagolok foglalták el. Már a VI. sz. első felében terjesztette szt. Columbán a piktek között a kereszténységet, kik a skótokkal együtt az ó-ir keresztény egyházhoz szítottak, melynek feje, egy apát, Hy (vagy Iona) szigetén lakott. A VIII. sz. elején azonban Nectan, a piktek királya elszakadt az ir egyháztól s a római pápa fenhatóságát ismerte el. A régi pikt főváros valószinüleg Scone volt. 844-ben az anyai ágról pikt származásu Kennet Mac Alpin skót király szerezte meg Scone trónját. Az egyesült birodalom neve a X. sz. elejétől Alban királyság. A X. sz.-tól gyakori s véres háboruk folytak a rabló normann kalózokkal és angolszászokkal, akik hűbéreseikké akarták tenni a skótokat. Ez I. Malcolm uralkodása alatt (943-54) részben sikerült is az angoloknak. És ekkor nyerte el S. mai nevét.

II. Malcolm volt az utolsó király Kenneth Mac Alpin családjából; őt 1034. leányának fia, Duncan követte, kit 1040. hadvezére Macbeth megolt. A gyilkost 14 évi uralkodás után Duncan fia III. Malcolm, Siward northumberlandi gróf segítségével elűzte és 1057 aug. 15. megölte. Mikor 1066. a normannok Hódító Vilmos alatt Angliát meghódították, Malcolm a legitim trónörökösnek, az angolszász Edgárnak pártjára állott és számos menekültnek nyujtott menedékhelyet. Bár ötször betört Angliába, a Hódítót még sem tudta onnan kiverni, de az a haszna megvolt, hogy számos angol fogollyal tért vissza, kik S.-t benépesítették és civilizálták. Csak a skót felföld őrizte meg régi kelte egyszerüségét, rideg szokásait, nyers erkölcseit. Malcolm halálakor S. déli határát a Solway-Firth, Cheviot-Hills és a Tweed folyó képezték. Fiai közül I. Dávid volt a legnevezetesebb, kinek uralkodása alatt (megh. 1153.) S. normann módra hűbérállammá alakult át. Unokája és utóda IV. Malcolm nem tudta elődjének nagy hatalmi állását teljesen megőrizni. Bátyja Vilmos 1165. követte, ki angol fogságba került s mikor kiszabadult, koronáját mint hűbérajándékot kellett Angliától (II. Henriktől) elfogadnia. Vilmost 1214. fia II. Sándor követte, ki mint a francia koronaherceg szövetségese, Földnélküli János ellen Anglia déli részébe benyomult, de a békében kénytelen volt III. Henriknek 1217. a hűbéresküt letenni és az angol király egyik nővérét nőül venni. Utóda 1249. fia III. Sándor lett. 1263. legyőzte Hákon norvég királyt s szerződésben megszerezte a fönhatóságot Man és a Hebrida-szigetek fölött, évi 100 ezüst márka fejében. III. Sándor, majd unokája, a kis Margit norvég hercegnő halála után számos trónkövetelő lépett fel, köztük a legtöbb joggal Baliol János és Bruce Róbert. I. Eduárd angol király Baliolnak itélte oda a skót koronát hűbérajándékul; fönhatóságát azonban nagyon is éreztette, amiért Baliol francia segítséggel függetleníteni akarta magát. De Eduárd legyőzte s fogságba vetette. Ezután angol helytartók kormányozták S.-t, minek eredményei gyakori felkelések valának. Az egyiket, melynek vezetője Wallace Vilmos volt, az angolok elnyomták, de a másik Bruce Róbert, a trónkövetelő fiának vezérlete alatt az angolokra nézve vereséget hozott. Most I. Róbert lépett a trónra (1306), akit ugyan az angolok rövid idő mulva elűztek, de aki 1307 óta ismét támadólag lépett föl a gyülölt angolok ellen, akik fölött 1314. Banockburn mellett győzött. Az eredmény 13 évig tartó fegyverszünet volt II. Eduárd (1327) halála után Róbert megszegte a fegyverszünetet s kényszeríté Mortimert, III. Eduárd gyámját, hogy mondjon le igényéről S.-val szemben. Azután, hogy tekintélyét a parlamentben az elhatalmasodott nemességgel s papsággal szemben megerősítse, a nagyobb városokból 15 képviselőt hivott meg, kik eleinte természetesen nagyon keveset tehettek a király érdekében.

I. Róbert utóda, a kiskoru II. Dávid idejében új veszélyek fenyegették S.-t. Az angolok ellenkirályul a volt királynak, Baliolnak fiát, Baliol Eduárdot akarták, ki angol segítséggel 1332. be is vonult S.-ba és Sconeban saját pártja által megkoronáztatta magát. Mikor azonban az angol királyt megalázó módon hűbérurául ismerte el, az elkeseredett nemesség, Murray Andrással az élén, ismét fegyvert fogott Anglia ellen, de III. Eduárd Halidonhill mellett (1333) teljesen legyőzte a felkelőket. Erre Dávid Franciaországba menekült, majd angol fogságba esett, melyből csak akkor szabadult ki 100,000 márka váltságdíj fejében, mikor Baliol az elkeseredett és rakoncátlan clannemességgel szemben nem tudván trónját megszilárdítani, arról lemondott. II. Dávid halálával 1370. kihalt a Bruce-ház férfiága és II. Róberttel a leányágon rokon Stuart-ház jutott a trónra választás útján.

II. Róbert (1370-90) a franciák ösztökélésére csaknem egész életén át viselt Angliával háborut. Utóda, a testben és lélekben gyönge III. Eduárd idejében az uralkodás terhét Eduárd öccse, Albany herceg viselte. Ez a könnyelmü trónörököst fogságba vetette s őt titokban láb alól is eltette. A megrémült király féltvén kisebbik fia életét is, Franciaországba küldte Jakobot, ki azonban útközben angol fogságba került. A sok keserüség sírba vitte Róbert királyt (1406). A fogoly I. Jakab helyett Albany kormányzott, ki titokban talán egyetértve az angolokkal, semmit sem tett Jakab kiszabadítása érdekében. Csak fia, a gyenge Murdac eszközölte ki Jakab szabadon bocsátását. A művelt, jellemes I. Jakab (1424-37) erélyes kézzel ragadta meg a kormány gyeplőit. A kormányzást angol módon rendezte s mindent elkövetett, hogy bölcs törvényekkel országa szellemi s anyagi jólétét minél jobban előmozdítsa. A derék király összeesküvők áldozata lett (1437). Erre 6 éves fia II.Jakab helyett Livingston Sándor s Crichton Vilmos főurak vették át a kormányzást, de erejöket az egymás ellen folytatott örökös küzdelemre pazarolták a helyett, hogy azt egyesítve, országuk javának előmozdítására használták volna fel. Az egyességet a hatalmas Douglas-család állította helyre és ez semmisítette meg a hatalomra kapott dölyfös vazallusokat is. Közben II. Jakab 1460. csatában életét veszté s kiskoru fia, III. Jakab trónra léptekor a nemesség vette ismét kezébe a vezérszerepet. A királynak egész uralkodása küzdelemben telt el a hatalmas clanokkal. Egy vesztett csata után menekültében megölték (1488). Fia és utóda, a pompakedvelő IV. Jakab (1488-1513) engedékenységével nyerte meg a nemességet. 1496. háborut kezdett Angliával, de már 1499. békét kötött Stirlingben s 1503. nőül vette VII. Henrik leányát Margitot. Sógorának VIII. Henriknek trónra lépése után mind a mellett mégis a franciákkal szövetkezett; betört Northumberlandba, de 1513. a skót nemesség szinével a floddeni csatában veszett el. Két éves fia V. Jakab helyett anyja Margit, majd ennek második férje Douglas, Angus grófja vezette az országot. A nemességben féltékenységet ébresztett Douglas hatalma s felkelést támasztva, a száműzött Albany János herceget, János unokaöccsét, hivta meg az ország kormányára. Mihelyt Albany Franciaországból eljött, Margit Angliába menekült. De a béke nem állt helyre. Albany sem tudta hatalmát megszilárdítani s mindig új meg új belső harcok zaklatták az országot. 1528. végre V. Jakab maga vette át a kormányzást s a Douglas-ház hatalmát teljesen megsemmisítette. Ezután minden erejét a nemesség megfékezésére fordította. Első neje halála után I. Ferenc francia király leányát Guise Máriát vette nőül. Ennek természetes következése nyilt ellenségeskedés volt Angliával. 1542. megkezdődött a háboru a szomszédok között. Jakab betört Angliába, de a Solway Mossnál vívott szerencsétlen csata után búskomorságba esett s még abban az évben meghalt.

V. Jakab a legnagyobb zavarban hagyta az országot csecsemő leányára Stuart Máriára (l. o.). A kormányzást eleintén Hamilton Jakab, Arran grófja vezette a később meggyilkolt Beaton Dávid bibornokkal. Hogy VIII. Henrik barátságát megnyerjék, Máriát a walesi herceggel akarták összeházasítani. E terv azonban legyőzhetetlen akadályokba ütközött, s igy újra kitört a harc Angliával. Hamilton győzött (1544). VIII. Henrik halála után újból tervezték az elmaradt házasságot, hogy t. i. VI. Eduárd angol király vegye el Stuart Máriát, de a katolikus anyakirálynő, Guise Mária titkon Franciaországba küldte leányát, hol II. Henrik fiával II. Ferenccel jegyezték el. 1554. az anyakirálynő vette át a kormányzást, ki a Knox János tüzes beszédeinek hatása alatt veszedelmesen terjedő protestantizmus kiirtására törekedett. Arran gróf és St. Andrews érsek segítségével életbe léptette az eretnekekre vonatkozó törvényt s felállította az eretneknyomozó törvényszéket. De az elkeseredett protestáns nemesség fegyverrel akarta jogait megvédeni és angol, Mária ellenben francia segítséggel kezdték meg a harcot. A heves küzdelemnek Guise Mária halála vetett véget (1560), mire az új királynő, Suart Mária és férje II. Ferenc barátságos egyességre léptek Edinburgban a küzdőkkel. A királyi pár lemondott az 1558. felvett angol királyi címről; a francia csapatok kivonultak az országból, s a nemesek megkapták azt a jogot, hogy csak az ő beleegyezésükkel lehessen ezentúl béke és háboru fölött határozni. Az 1560-iki edinburgi szerződés a teljes vallásszabadságot is biztosította, de a vallás ügyeit nem szabályozta pontosan. Knox János, a reformátor, Kalvin példájára presbiteriánus egyházat szervezett, mit nagyon rossz szemmel néztek a franciák. Az egyházi birtokok nagy része is a protestáns nemesek kezére jutott. II. Ferenc halála után (1560) fiatal özvegye, Stuart Mária visszatért S.-ba. Mint buzgó katolikus nő a protestánsokat nem szivelte s ezek közül főbbek csakhamar kénytelenek voltak Angliába menekülni, hogy Erzsébet királynő oltalmába fogadta őket. Most már Mária nyiltak a katolicizmus visszaállítására törekedett. Rá nézve azonban csakhamar szomoru események következtek be. Második férje Darnley megölte titkárát Ricciót, Darnleyt pedig meggyilkolta Bothwell, akihez azután a megfontolatlan királyné nőül ment, ami annyira felháborította a nemességet, hogy a királynő seregét megtámadták, Máriát elfogták és börtönbe vetették. Fogságából Mária ugyan kiszabadult, de midőn Angliába menekült, versenytársa Erzsébet letartóztatta (l. Mária). S.-t erre polgárháboruk dúlták, melyekbe Erzsébet is beleavatkozott, mignem 1578. a még alig 12 éves VI. Jakab, Mária fia, vette át a kormányzást. Erzsébet 1586. Jakabban a protestánsok védelmére szövetséget kötött, és Jakab évi díjért s azon igéretért, hogy megkapja majd az angol koronát, édes anyja kivégeztetését (1587 febr.8.) csakugyan nyugodtan fogadta. Mivel a nemesség hatalma a reformáció terjedése által csak növekedett, VI. Jakab a már I. Jakab által behozott intézkedést, illetőleg engedélyt újította meg, hogy az alsó nemesség képviselői is megjelenhessenek a parlamentben. Az ily módon átalakított parlament jelentékeny korlátozta az egyház hatalmát; nevezetesen kimondta, hogy a nagyobb városok lelkészeit csak a király nevezheti ki, s hogy királyi engedelem nélkül egyházi gyülést tartani nem szabad.

Erzsébet halála után 1603. Anglia királya is Jakab lett, I. Jakab néven (l. o.).S. egyesült Angliával, de csak személyunió alapján; féltékenyen őrizte függetlenségét és a kormányzás is skót kezekben maradt. Mind a mellett az angol államférfiak sokszor ugy bántak S.-val, mintha az Angliának egy alárendelt proviciája lett volna. Jakabnak az a kedvenc terve, hogy S.-t Angliával teljesen egyesítse, az angol parlament ellenállását megtörött. Utóda I. Károly (l. o., 1625-49) atyja példáját követte, de nem olyan óvatosan. Erőszakos és katolizáló kormánya véres forradalmat támasztott, melyet hiába iparkodtak erőszakkal elfojtani. (L. Nagy-Britannia története és Laud érsek.) 1640-ben a skót nemesek covenantszövetséget kötöttek és Leslie és Montrose vezetése alatt az angol határt átlépvén s az angol parlament által támogatva, azt az igéretet erőszakolták ki Károlytól, hogy háromévenként országgyülést hiv egybe s annak irányadó befolyást enged. Az angol parlament tovább folytatta a polgárháborut a királlyal, még pedig sikerrel. A nasebyi döntő ütközet után (1645 jun. 16.) a királyi tekintély Angliában annyira meg volt törve, hogy I. Károly végső kétségbeesésében a skótokhoz menekült, kik azonban 400,000 font sterling fejében kiadták angol alattvalóinak.

Az egyetértés S. s az angol parlament között nem tartott sokáig. Bár a skót nemesség is korlátozni akarta Károly abszolut és erőszakos hatalmát, de nem akarta azt megsemmisíteni. A skót parlament ezért a fogoly királlyal alkudozásokba bocsátkozott, s mikor ez az angol parlament beleegyezéséről biztosította őket, kis sereget küldtek a király kiszabadítására. Ezt azonban Cromwell 1648. megverte. I. Károly kivégeztetése óta még élesebbé váltak az ellentétek az angol independensek s a skót presbiteriánusok között. A skótok a katolikus irek által is elösmert II. Károlyt fogadták el királyokul, az angolok pedig Cromwell vezetése alatt köztársaságot szerveztek. A két szomszéd erre újra háboruba elegyedett. Az angolok Cromwell alatt többszörös fényes győzelmet arattak a skótokon s 1650. Monk teljesen meghódította S.-t. Cromwell halála után azonban Monk tábornok visszaállította a királyságot, minek a skótok örvendtek. De örömük korai volt. Mert az új Stuart-király, II. Károly, illetve tanácsadói rosszul bántak S.-val és ő maga a katolicizmsut iparkodott az országra ráerőszakolni. Az angol kormány eljárása lázadást szült, de e mogzalmat elnyomták és S. kormányzását az Angliában gyülölt yorki hercegre, Jakabra bizták, ki még erőszakosabb kormányzást vitt és a skótok előtt is gyülöletessé tette magát. Amint II. Jakab néven 1685. a trónra lépett, megtagadta a skót koronázási esküt, nyiltan megtámadta az alkotmányt, behozta a jezsuitákat stb. Ilyen körülmények között a skótok örömmel üdvözölték az angol dicsőséges forradalmat, mely III. Vilmost emelte 1688. a trónra; ámbár voltak még egyes főnemesek, kik a detronizált Stuart-ház védelmére fegyvert fogtak. Ezeknek feje Dundee lord győzelmesen harcolt Vilmos ellen, de halála után fejetlen csapata szétoszlott. 1702. III. Vilmos meghalt s utóda Anna királynő uralkodása alatt sikerült az angol kormánynak megvesztegetésekkel többséget szerezni a skót parlamentben a két királyság egyesítésének keresztülviteléhez.

Az union-aktát 1707 január 27-én a skót, március 16. az angol parlament elfogadta. Az egyesített két királyság neve Nagy-Britannia lett. A közös parlamentbe a skótok is küldtek képviselőket, még pedig a felsőházba 16 peert, az alsóházba pedig 45 követet. Ez időtől S. története egybeolvad Nagy-Britanniáéval (l. o.). Az 1716. és 1746-ban tett kisérletek, hogy S.-ban az elűzött Stuart-házat visszahelyezzék a trónra, meghiusultak.

Skoda

József, osztrák orvos, szül. Pilsenben (Csehország) 1805 dec. 10., megh. Bécsben 1881 jun. 13. Orvosi tanulmányait Bécsben elvégezvén, 1831. a kolera alkalmával járási orvos lett Csehországban; 1833. segédorvos a bécsi közkórházban, hol Rokitanszky (l. o.) vezetése mellett a kórboncolástant, főleg a hallgatódzás és kopogtatás mineműségének a kórboncolástani állapotokhoz való viszonyát kutatta s tanulmányozta. 1840. rendelő orvos lett a bécsi közkórházban a mellbajosok újonnan alapított osztályán; a következő évben u. o. főorvos lett. 1846. az egyetemre tanárnak nevezték ki. Abhandlungen über Auskultation und Perkussion (Bécs 1839, 6. kiad. u.o. 1864) c. művével teljesen új irányt adott a belső bajok diagnosztikájának. 1848. bécsi tudományos akadémia tagjává választotta.

Skoda-féle golyószóró

l. Löveg.

Skodra

Skutari régi neve.

Skolaszticizmus

(lat.). Neve a középkorban származott módszernek, amellyel a keresztény hitigazságokat tárgyalták. Keresztény bölcseletnek is nevezik. A S. filozofia és teologia, de nem összevegyítve, hanem belső összefüggésben, amennyiben az előbbi az utóbbiak szolgálatába állott (Philosophia ancilla theologiae). Ez okon filozofiai S.-t és skolasztikai teologiát különböztetünk meg. A filozofiai S. kiinduló pontját az általános észigazságok alkotják, amelyekből más igazságok vonatnak le; célja nem a bizonyosság, hanem a nyilvánvalóság (eidentia), mert a bizonyosságot föltételezi a bölcselkedés; a filozofiai tételek megokolására nemcsak a logikai gondolatkifejlés, a következtetés, hanem minden észszerü elem szolgál, igy: tapasztalati tények, lélek- és élettani megfigyelések, mások bizonyítékai, történeti tények, elismert tekintély. A teologiai S. ellenben a hitre támaszkodik, a hit az igazi tudásnak alapja, alapföltétele. Miután az ész és kinyilatkoztatás egy forrásból, Istentől származván, egymással ellentétbe nem jöhetnek, a filozofiai tételeket magyarázatul és bizonyításul használják és mindkettőt teljes összhangba hozzák. A S. a dogmának tudományos megalkotása, az egyház tanításának logikai rendszere, mely ugy hit- mint erkölcstanra kiterjed. Történetét és kiválóbb művelőit l. Filozofia (VII. köt. 206). A S. irodalma az egyes iróknál fel van sorolva.

Skolasztika

l. Skolaszticizmus és Filozofia.

Skolecit

(ásv.), zeolit, viztartalmu mészaluminium-szilikát (CaAl2Si3O10+4H2O), nagyon hasonlít a natrolithoz. Kristályai egészen megfelelnek annak, dekrisztallográfiai és optikai viselkedésökből kisült, hogy nem romos, hanem egyhajlásu rendszerbeliek. Melegítve a kristályok erős sarki elektromosságot mutatnak. Rostos halmazokban is terem. Ritkább a natrolitnál; bazaltos kőzetek üregeiben találják, legszebben Indiában (Puna), aztán az Auvergne (Franciaország), Staffa sziget (Anglia), Farrö és Izland kőzeteiben.

Skopas

görög szobrász; Parosz szigetéről való volt és a Kr. e. IV. sz. első felében virágzott. Művei helyök és rendeltetésök szerint három csoportba oszthatók; kiváló étékűek a Peloponnezusban és Kis-Ázsiában lévők, kevésbbé értékesek az athéniek. Az első csoport kiválóbb emlékei: 1. Athena Alea temploma Tegeában (hol S. műépítő és képfaragó volt egyszerre), a kalidoni vadászatnak és Teelephos Achilles ellen való harcának oromcsoportozatokban való ábrázolásával. 2. Aphrodite Pandemos szobra Eliszben. A második (kisázsiai) csoport gyöngyei: Apollo Smintheus szobra Dhysében; Poseidon, Thetis és Achilles márványcsoportozata (Bitinia valamelyik Poseidon-szentélye számára készülhetett és utóbb Poseidonnak abban a római templomában állott, amelyet Cn. Ahenobarbus épített volt; utánzatai közül említendő Poseidon és Amphitrite nászmenete a müncheni gliptotékában); ide sorolandók a halikarnasszoszi mauzoleum domborművei és végül az általánosan ismert Niobe-csoport, mely utóbbit azonban már az ókori források fölváltva tulajdonítják hol S.-nak, hol Praxitelesnek (l. o.). Ellenben feltétlen csodálattal vették körül régiek S. mitologiai genreképeit (Őrjöngő bacchansnő stb.), melyekhez sorolandók a palatini Hermes és a Lansdowne-gyüjtemény heraklese. S. művészi egyéniségéről és felfogásáról v. ö. Pasteiner jellemzését a Görög szobrászat cikkben (VIII. köt. 202. old.). S.-ról monográfiát Urlichs irt S. Leben und Werke (Greifswald 1863); műtörténetileg tárgyalják és képekkel kisérik Weil (Baumeister szakszótára III. kötetében) és Furtwängler a Meisterwerke der Plastik 513-529. old.


Kezdőlap

˙