Soleillet

(ejtsd: szolejé) Pál, francia Afrika-utazó, szül. Nîmesban 1842 ápr. 29., meghalt Adenben 1886 szept. 10. Első afrikai útját 1865-66. tette Algerba. 1873. és 1874-ben Algeriából a Nigerig igyekezett eljutni, de csak az Ain-Szálá oázisig hatolhatott. Nagy tevékenységet fejtett ki ama terve érdekében, hogy Algeriát és Szenegambiát a Szaharán átvezető vasúttal kapcsolja össze. 1878-80. e célból Szenegambiába ment, de terveit a francia kormányzó meghiusította. 1881. Soán át Kaffáig nyomult előre és megvetette alapját a Franciaország és az Abisszinia déli szomszédállamai közti összeköttetésnek. Az Aden-öböl melletti Obok-gyarmat létesítése S. érdeme, akit Soába tervezett újabb expediciója előtt ért utol a halál. Művei: Exploration du Sahara central (1874); L'avenir de la France en Afrique (1875); L'Afrique Occidentale (1877); Les voyages de Paul S. (1881); Obok, le Choa, le Kaffa (1886).

Solen

L. (állat), l. Késkagyló.

Solenhofen

a. m. Solnhofen (l. o.).

Solenidae

(állat), l. Hüvelykagylók.

Solennis

(lat.) a. m. ünnepélyes, szertartásos; solennitas, ünnepélyesség.

Solesmes

(ejtsd: szolem), 1. város Nord francia départmentban, 19 km.-nyire Cambraitől, a Selle és vasút mellett, (1891) 6241 lak., batiszt- és fátyolszövéssel, cukorgyártással, a XVII. sz.-ból való szép közkúttal. V. ö. Ruffin, Essai sur l'hist. de la ville et de l'abbaye de S. (1865). - 2. S., falu a Sarthe bal patján, l. Sablé.

Sólet

(bizonytalan származásu szó), zsidó szombati étel, mely hússal kevert babból, borsóból vagy bab- és rizskeverékből vagy tésztanemüekből áll. A zsidóknak ugyanis tilos szombaton a főzés, ennélfogva ez ételt már pénteken elhelyezik az elzárt kálya parazsára, ahol szombatig megfő.

Soleus

musculus S. (lat.), a lábikrát az ikerizommal alkotó erős izom; mindkettő közös ina a sarokszonthoz tapadó Achilles-ín (l. o.).

Solfatara

l. Szolfatára.

Solfeggio

(ol., ejtsd: szofeddso, franc. solfége), olyan énekgyakorlat, melynél a tanuló énekes nem meghatározott értelmü szövegszavakat, hanem csak a különféle magánhangzókat használja a hangok kihozatalára, hogy alapos gyakorlatot nyerjen a hangközök tiszta eltalálásában, a magánhangzókra eső hangok szabatos összekötésében és hangsúlyozásában, valamint minden magánhangzóval ízléssel tudjon frazirozni. A S.-kra vonatkozó legjelesebb s elterjedtebb gyakorlatokat irtak: Concone, Lablache, Crescentini, Berelli és mások. A S.-gyakorlat tehát megfelel a szolmizáció szótagjaival való éneklésnek, melyek a magánhangzók mindenikét magukban foglalják; az ily éneklést vokalizálásnak is nevezik.


Kezdőlap

˙