Somnium

(lat.) a. m. álom; somnolentia, álmosság.

Somnus

a rómaiaknál az álom istene, lásd Hypnos.

Sómócsing

(növ.), l. Salicornia.

Somodi

kisközség Abauj-Tolna vármegye csereháti j.-ban, (1891) 1181 magyar lak.; van vasúti állomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. Határában néhány év óta jelentékeny kőszénbányászat folyik.

Somogy

vármegye (l. a mellékelt térképet), hazánk dunántúli részének legnagyobb vármegyéje, mely a Balaton tava és Horvát-Szlavonország közt terül szét. Határai É-on Zala vármegye (melytől a Balaton választja el), K-en Tolna és Baranya vármegye, D-en Horvát-Szlovonország (és pedig Belovár-Kőrös és Verőce vármegyék), melytől a Dráva folyó választja el, Ny-on ismét Zala vármegye. Területe 6590,94 km2. Földje túlnyomóan lapályos; K-i része kissé dombos, de ezen dombok a Balaton közelében a 315, Kaposvár táján (az u. n. Zselicségben) a 274 m. magasságát nem haladják meg. Eme dombok és lejtók talaj agyagos, helyenként homokos, D. felé csinos völgyektől van szeldelve és kiterjedt erdőségek borítják. E dombvidéktől Ny-ra a Rinya rónája terül el, túlnyomóan homokos lapály, mely a vármegye derekát szegő vizválasztó vonaltól (150-170 m.) egyfelől a Balaton (107 m.), másfelől a Dráva felé (130-100 m.) észrevétlenül aláereszkedik, s melynek futóhomokja ma már nagyrészt (akác-, de leginkább fenyőfák által) meg van kötve. A vármegye DNy-i sarkában a zákányi dombvidék (247 m.) terül el, melynek szomszédságában a róna talaj ismét agyagossá válik. Ezen területet kisebb-nagyobb folyóvizek sűrün szeldelik; egyedül a déli széleit követő Dráva hajózható, a vármegye É-i sarkát érintő Sió csak időnként tutajozható, ellenben többi folyóvizei a közlekedés szempontjából teljesen értéktelenek. A Dráva felé a Rinya és több kisebb folyócska és patak önti vizét; a Balaton felé igyekszik az egymással egyközü patakok hosszu sora (Cigányárok, Aranyos patak, Nagyárok, Tetvesi árok stb.), a vármegye derekán pedig, a Balaton és Dráva vizválasztóján a Kapos folyó ered, mely több nagyobb patakkal gyarapodva K. felé veszi útját; rajta kivül még a Balaton közvetlen közelében eredő, de a Kaposba ömlő Koppány is említendő. A Balaton tava a vármegye É-i szélén terül el s nemcsak jelentékeny halászatánál fogva, de mint közlekedési vonal is szerepet visz S. vármegye életében. A patakok mentén hellyel-közzel mocsarak is vannak.

Éghajlata elég mérsékeltnek mondható; Kaposvár évi közepes hőmérséklete 8,9°C., a legmelegebb hónap a julius 21,3, a leghidegebb a december -0,9° közepes hőmérséklettel; a hőmérséklet szőlsőségei 37,0 és -24,2°, abszolut ingadozása tehát 61,2°C, A csapadék évi mennyisége Kaposváron 735 mm., É. felé gyorsan fogy, ugy hogy Város-Hidvégen már csak 673 mm., ellenben D. felé a Dráva mentén tetemesen nagyobb (Barcs 890 mm.).

Terményei. S. vármegye termőterülete 616,125 ha., miből szántóföld 332,437, kert 6101, rét 52,540, legelő 67,913, nádas 1169, szőllő 14,477 és erdő 141,488 ha.; a földadó alá nem eső terület 54,491 ha. S. vármegyében a földmívelés legfőbb termékei: búza (1894-ben 82,648 ha. területen termett 1.640,177 hl.), rozs (48,968 ha. területen 975,212 hl.), árpa, zab, kukorica és burgonya (1.634,720 hl.), ezenkivül termesztenek még nagyobb mennyiségben kölest, tatárkát, repcét, kendert, kevés lent és hüvelyes veteményeket; igen jelentékeny a cukorrépa (2037 ha. területen 310,823 q), valamint a takarmányrépa és takarmányfélék termelése. S. vármegye jeles dohányáról is ismeretes, 624 ha. területen 10,230 q dohány termett. A dombos vidéken a szőllő is jól díszlik, bár a filloxera itt is sok kárt tett (a szőllőterület 1882 óta 16,004 ha.-ról 11,116 ha.-ra apadt le, s a 239 szőllőtermelő község közül 1895-ig 83 volt filloxerától ellepve), jó bor terem a Balaton partján, továbbá Zákány és Zselic vidékén; az 1894-iki termés volt 15,359 hl. fehér, 6834 hl. vörös közönséges, 27,545 hl. siller és 171 hl. csemege bor. A vármegye területén 6 közcélu szőllőtelep van. Gyümölcsben S. szintén igen gazdag, helyenkint a szelik gesztenye is díszlik. A mezőgazdaság emelését célozza a S.-vármegyei gazdasági egyesület és 3 gazdakör. Az állattenyésztés eléggé fejlett; az állatlétszám volt: 110,107 magyar fajtáju és 7873 nem magyar fajtáju szarvasmarha, 4615 bivaly, 50,813 ló, 764 szamár és öszvér, 170,369 sertés, 517,187 juh és birka és 879 kecske. A szarvasmarhatenyésztésben a magyar fehér faj az uralkodó s az állománynak 2/3 része parasztbirtokosok kezén van. A hajdan hires lótenyésztés az utolsó évtizedekben ugy mennyiség, mint minőség tekintetében tetemesen csökkent, bár a legújabb időben a minőség ismét javult, ami részben a nagyatádi ménteleposztálynak, részben a 36 fedeztetési állomásnak köszönhető. A vármegye homokos részein a juhtenyésztés dívik, hasonlóképen a sertéstenyésztés. A házi szárnyasok száma: 540,957 tyúk, 9495 pulyka, 95809 lúd, 52,025 kacsa és 21,106 galamb. A méhkasok száma 13,770. A vad közül gyakori az őz, szarvas és dámvad, nyúl, fácán, fogoly, fürj, továbbá szalonka, vadkacsa; a ragadozók közül előfordul a róka, vadmacska, borz, vidra, sas, sólyom, karvaly stb.

Lakóinak száma 1869-ben 287,555 volt, 1881-ben 307,448 és 1891-ben 326,835, mihez még 1187 főnyi katonai népesség járul; a népesség utolsó tiz évi szaporulata 19,387 lélek, vagyis 6,3 %. Egy km2-re jelenleg 50 lakos esik s igy S. vármegye a középsűrüségü vármegyék közép tartozik. Anyanyelv szerint van a lakosok között 294,242 magyar (90 %), 19,721 német (6,0 %) és 10,829 horvát (3,3 %); a németek az igali és szigetvári, a horvátok az utóbbi és a nagyatádi járásban laknak tömegesebben; a magyarságnak tiz évi szaporulata 23,093 lélek vagyis 8,5 %. Hitfelekezet szerint van a vármegyében 231,081 róm. kat., 16,754 ág. evang., 66,835 hevét és 12,002 izraelita.

Foglalkozásra nézve ekként oszlik meg a népesség: értelmiség 2067, őstermelés 92,417, ipar 15,408, kereskedelem 2538, hitel 75, közlekedés 1001, járadékból élők 1795, napszámos 17,991, házi cseléd 5271, háztartás 70,190, egyéb foglalkozásu 607, foglalkozás nélküli 14 éven alul 105,430, 14 éven felül 10,978. A lakosság túlnyomó kereseti ága a földmívelés; az ipar egészben véve fejletlen, nagyobb iparvállalatai a kaposvári cukorgyár, 2 szeszgyár és számos gőzmalom, továbbá néhány tégla- és szódagyár. Házi ipar gyanánt a kenderszövést űzik. Az ipartársulatok száma 40. A hiteligények kielégítésére szolgál 14 takarékpénztár és 24 szövetkezet.

Közlekedésének fő erei egyfelől a déli vasút balatonmelléki és murakeresztúr-barcsi vonala, másfelől a magyar államvasutak budapest-fiumei vonala, melyek Dombovár-Kaposvár-Zákány irányában szelik a vármegyét; ezekhez számos szárnyvonal csatlakozik, minők Balaton-Szt.-György-Somogyszobb-Barcs, Fonyód-Kaposvár, Kaposvár-Mocsolád és Barcs-Szt.-Lőrinc, ezen vonalak hossza 425 km., a vármegye területén lévő vasúti állomások száma 64. Az állami utak hossza 88 km., a törvényhatósági utaké 650 km. (miből azonban 409 km. kiépítetlen), a községi (vicinális) utak hossza 829 km. (ebből 809 km. kiépítetlen). Jelentékeny közlekedési vonal a Dráva folyó is. A forgalom és ipar legélénkebb pontja Barcs.

Közművelődés tekintetében S. vármegye az újabb időben szép fejlődésnek indult, bár mostani állapota még nem mondható teljesen kielégítőnek; a hat éven felüli férfinépességnek 25,5, a népi népességnek 32,7 %-a sem irni és olvasni nem tud (a nők közel ezenfelül 11,9 % csak olvasni tud) és az 56,783 tanköteles gyermek közül 7,8 % (1882. még 16 %) nem jár iskolába. A vármegye területén összesen 495 iskola van, u. m. 2 főgimnázium (Kaposváron állami és Csurgón helvét hitv.), 1 földmívesiskola (Szent-Imre), 8 ipari és kereskedelmi iskola, 1 állami tanítóképző intézet (Csurgó) 2 polgári iskola (Kaposvár) és 405 elemi népiskola, továbbá 74 kisdedóvó intézet és 2 emberbaráti intézet. A népiskolákban összesen 539 tanító működik, kik közül 58 nem okleveles. A szellemi élet gócpontjai Kaposvár, Csurgó és Szigetvár.

Közigazgatás. S. vármegye 9 járásra oszlik. A barcsi járást, mely a táblás kimutatásban nincs meg, 1897. alakították a n.-atádi és szigetvári járásból és 1 rendezett tanácsu város van benne, u. m.:

[ÁBRA]

S. vármegyében van 1 rendezett tanácsu város, 11 nagy- és 296 kisközség; a községek általában véve középnagyságuak, 2000-nél több lakosa 22-nek van; legnépesebbek Kaposvár 12,544, Szigetvár 5078, Nagy-Bajom 4658 és Barcs 4427 lakóval. Székhelye Kaposvár. Az országgyülésbe S. vármegye 8 képviselőt küld. Egyházi tekintetben S. vármegye 77 róm. kat. egyháza a veszprémi, 5 a pécsi püspöki, 1 gör. kel. egyháza a budai püspöki egyházmegyéhez, 12 ág. evang. községe a dunántúli, ref. községei közül 65 a dunántúli és 21 a dunamelléki egyházkerülethez tartozik; izraelita hitközség 11 van. Az állami anyagkönyvi hivatalok száma 118. Törvénykezési tekintetben az egész vármegye a pécsi kir. itélőtábla alá tartozó kaposvári törvényszék területét alkotja; járásbirósága van Kaposváron és a 7 járási székhelyen (a kaposvárit és igalit kivéve, mindtelekkönyvi birói hatáskörrel felruházva), illetékes kir. főügyészsége és bányabirósága Budapesten, sajtó- és pénzügyi birósága Pécsett székel; királyi közjegyzőségek Kaposváron, Igalon, Marcalin és szigetváron vannak. Hadi szempontból tekintve S. vármegye a kaposvári 44. sz. hadkiegészítési parancsnokság és a 19. sz. honvéd gyalogezred kerületéhez tartozik; alakítja a 62. és 63. sz. I. oszt. és a 158. és 159. sz. II. oszt. népfölkelőzászlóaljat; csendőrszakaszparancsnokság Kaposváron s Marcaliban van. Pénzügyigazgatósága Kaposváron székel, adóhivatala van Csurgóban, Kaposváron, Karádon, Marcaliban, N.-Atádon és Szigetváron, pénzügyőr biztosi állomása Kaposváron és Barcs telepen van. Ipari és kereskedelmi ügyekben a pécsi kamara illetékességéhez tartozik; államépítészeti hivatala Kaposváron van, ellenben közúti kerületi felügyelője Szombathelyen, illetékes posta- és táviróigazgatósága Pécsett székel. A vármegye területén 30 gyógyszertár van.

Története. S. vármegye az ország legrégibb vármegyéi közé tartozik. Vannak helynevei, melyekről már az első Árpádok oklevelei is emlékeznek. S.-ban emelte fel Kupa (Koppány) herceg a fejedelem rokona 998-ban István újításai ellen lázadás zászlaját, mely alkalommal István, mielőtt harcra kelt volna, megfogadta, hogy ha Isten seregeit győzelemre vezérli, a pártos Koppány javait s S. vármegye minden termékének tizedét a szt.-mártonhegyi apátságnak adja. Szt. László Somogyváron, mely helységtől a vármegye nevét vette, a saint-gillesi bencések részére apátságot alapított. Ugyancsak e szent királyunk alapította S. területén szt. Egyed apátságát is, mely nevezetes szabadalommal birt. A szerzeteseknek ugyanis - Pray szerint - jogukban állott, hogy mindannyiszor, amikor csak jónak látták, más apátot választhassanak. II. Géza (1141-61) özvegye Eufrozina Csurgón a Szent-János-vitézek számára konventet alapított s azt leánya Margit több adománnyal gyarapította. III. Béla király idején, de utódai alatt is, királyi nyájaknak volt tanyája a Somogyság földje; kiválóan Udvarhely és Berzence erdei a Dráva mellett, hol királyaink - egy 1193-iki okmány szerint - maguk is gyakrabban tartózkodtak. A tatárok elől bujdosó IV. Bélát S.-vármegyei királyi kanászok kisérték Segesdtől Dalmáciáig. 1241-ben Kálmán herceg a szerencsétlen mohi csatában megsebesülvén, Tótországba igyekezett visszavonulni, de csak Szegesdig ért s annak kolostorában sebeinek áldozata lett. Maga IV. Béla is az 1241. év nyarának egy részét a segesdi kolostorban töltötte. A kőröshegyi templom, melynek egy része még ma is fennáll, Anjou-házi (1301-95) királyainknak köszöni lételét. A testvérboszuló nagy Lajost, amikor 1348-ban Nápolyból visszatért, Segesden várta királyi édesanyja. Szill község hire is egy dicső magyar hölgy nevéhez fűződik. 1428. ugyanis, midőn Zsigmond király Galambócnál megmenekült, a S.-vármegyei Szillt, hálájának jeléül, megmentőjének Szentgyörgyi Cicellének adományozta. Mig a többi vármegye csak a XVI. sz. folyamán vagy utóbb nyerte címerét, S. ilyen dísszel II. Ulászló által már 1490. láttatott el.

Abból a sok bajból, küzdelemből, inségből és kétségbeejtő nyomorból, mit a török fegyver hozott Magyarországra, a vármegyének is bőven kijutott. Török-Koppány már 1541. egy szandsákság székhelye volt s az maradt a török uralom elhanyatlásáig, 1686-ig s bégjének hatalma kiterjedt egészen Zala vármegyéig. Babócsa (l. o.), Báthory András birtoka, 1555. került török kézre. Szigetvár (l. o.) 1566. bukik el Szulejmán császár hadai előtt. 1610. jezsuiták települnek meg a vármegyében Andocson, melyet azonban 1715. a Szt.-Ferenc-rendü szerzeteseknek engednek át. Templomukban van a Boldogságos Szűz csodatevő képe. A török uralom hanyatlása S. vármegye elfoglalt várait is visszajuttatá az ország kezére. Kaposvár, mely a XVI. sz.-ban a Dersffyek birtoka volt, 1686. fölszabadult a török iga alul. 1696. határvillongások merültek föl S., Tolna és Baranya között, melyeknek megszüntetésén Esterházy Pál nádor fáradozott. II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának zászlói is lengettek a S.-i téreken, de csak kevés szerencse szegődött a három szinü lobogóhoz. Esterházy Antal 1709. Palotánál Heister által visszanyomatván, S. vármegye felé menekült s az ellenség egész Fonyódig üldözte «Antal ur» seregét. Majd Veterani tábornokot küldé heister Esterházy nyugtalanítására, kinek sikerült is azt S.-ból kinyomni, mire az egész vármegyét bekalandozta s számos ménest és gulyát hajtott el magával. Mikor a török az ország ezen részét meghódította, S. annyira elpusztult, hogy nem volt képes kormányzatát maga ellátni, miért is Zala vármegyével egyesíttetett s csak 1714. nyerte vissza önállóságát. Századunk elejét két - egyik örvendetes, a másik szomoru - esemény teszi S.-ra nézve emlékezetesebbé. E század elején állított Festetics György, a nagy, Csurgón gimnáziumot, hol egy ideig hazánknak szép szavu vándordalnoka Csokonai Vitéz Mihály is tanárkodott. Szomoru hirnévre azon egy gyalogzászlóalj és két lovasszázad tett szert, melyeket S. a franciák ellen e század elején állított ki. Gonosz ámítók azt a hirt terjesztették közöttük, hogy el akarják őket adni az orosznak. Föllázadtak. Megtagadták az engedelmességet s amikor mégis kényszerültek magukat megadni, a vármegye statárium alakjában szabta rájuk büntetésüket. Nevezetesebb mozzanat volt a vármegye közéletében, amikor 1825-1831. maga számára Kaposváron palotát épített. Az 1848-iki eseményeknek csak szele érinté a vmegye téreit. Jellachich 1848 szept. 11. a Drávát átlépvén, szept. 23. Kilitinél tartotta fő hadi szállását. Innen a Balaton nyugati oldalán folytatta útját Székesfejérvár felé s éppen Szemes község táján táborozott, amikor István nádor követe hozzá érkezett, ki személyes találkozásra szólította föl a bánt. Jellachich azonban, noha arra nézve irásbeli igéretet is tett, a találkozóra meg nem jelent.

[ÁBRA] Somogy vármegye

[ÁBRA] Somogy vármegye címere

Somogy

kisközség Baranya vármegye pécsi j.-ban, (1891) 1053 magyar és német lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. S. határában van a Duna-gőzhajózási társaság kőszénbányáinak egy része, azonkivül a társulat bérli a pécsi székesegyház S.-i bányáit is; az évi termelés itt és a szomszéd Vasas község határában 700,000 q kőszén.

Somogyi

1. Alajos, misszionárius, szül. rév-Komáromban 1816 jun. 2., megh. Pesten 1865 jul. 2-án. 15 éves korában a nagyszombati szemináriumba lépett, majd Bécsben pappá szenteltetett. Visszatérve hazájába 1841-43 közt a Religio és Nevelés segédszerkesztője lett, azután Esztergomba ment, hol a káptalan könyvtárnoka volt. 1850. mint misszionárius É.-Amerikába ment, de megrongált egészségi állapota miatt 1855. visszatért s a Szt.-István-társualt aligazgatójává lett, hol haláláig működött. Önálló művei: A keresztyén vándor naplója (Pest 1846); Négy év az északamerikai missziókban (u. o. 1854).

2. S. Ambrus (latinosan Symigianus), XVI-XVII. sz.-beli történetiró, Belső-Szolnok vármegye jegyzője, szül. 1564., megirta Magyarország történetét 1490-től (ahol Bonfinius elhagyta) 1606-ig latin nyelven egy vaskos kötetben, fő tekintettel Erdélyre (címe: Abrosii Symigiani Pannonii, notarii comitatus, Szolnok interioris in Transsilvania, Rerum Hungaricarum post Bonfinium gestarum Historia, ab a 1490 usque ad a 1606). Művét Gellyén Imre kolozsvári főbirónak és Szegedi Mihály királybirónak ajánlja (Kolozsváron 1604 husvétján, születése napja táján, midőn 40. évét böltötte be, keltezve). Megnevezi fő forrásait, igy Sambucus (Zsámboki János) és Paulus Jovius történeti műveit, ám a Báthoryak uralkodásától, akikkel személyes összeköttetésben volt, saját és kortársai tapasztalataira hivatkozik. Ez utóbbi rész becses kútfő, az intelligens közvélemény tolmácsa Erdély jó- és balsorsban gazdag történetéről a XVI. sz. végén s a XVII. sz. elején. S. munkája kéziratban korán elterjedt s még az egykoru Istvánfi is használta munkája végén, egész fejezetei majdnem szó szerint egyeznek. S. művét Éder adta ki Scriptores rerum Transsilv. (II. k., 1. és 2., Szeben 1800 és 1840).

3. S. Ede, hirlapiró, szül. Kaposváron 1852 jan. 16-án. 1873-76. Lónyay Menyhért gróf titkára volt, 1878 végén megindította a Magyar Lexikont, egy évvel később az Ország-Világ c. szépirodalmi lapot, mely szerkesztése alatt annyira virágzott, hogy már az első negyedév után 15,000-nél több előfizetője volt. 1886-87-ben a Nemzeti Ujságot szerkesztette, 1892 óta a Budapesti Hirlap dolgozótársa. S., aki négy nyelvből birósági tolmács és még más hat nyelvből fordít, irt olasz, német, francia nyelvtant, kiadott egy ötnyelvü szótárt és több művet ültetett át a magyarba.

4. S. Gedeon, iró, a Mondolat (l. o.) kiadója, szül. Tót-Vázsonyban (Veszprém) 1783., megh. Veszprémben 1821 dec. 1. vagy 2. Atyja birtokos nemes ember és ref. esperes volt. Iskoláit a pápai ref. kollégiumban végezte, hol akkor az ifjakat kizárólag a papi pályára képezték. Az ezzel járó rendszer szerint, bár jövője iránt még akkor nem határozott, 1805. tavasszal rektoriára ment ő is Pákozdra (Fejér). Itt csak egy évet töltött s mivel ez alatt világi pályához jött kedve, 1806 nov. a pozsonyi jogakadémiába lépett. Joggyakorlatát is elvégezvén a veszprémi első alispán mellett, letette az ügyvédi cenzurát Pesten, de ügyvédség helyett vármegyei szolgálatba lépett. Az első tisztválasztás alkalmával mindjárt rendes járásbeli esküdtté lett, de a másodiknál egészségi tekintetből a nyugalmasabb levéltárnoki állást vállalta el s ebben maradt haláláig. Korántsem volt olyan faragatlan deák, aminőnek a Mondolatra irt felelet feltünteti. Szenvedélye volt az irodalom kedvelése s a római, görög, német és francia költőket eredetiben olvasta. A magyar nyelvújitás mozgalmai iránt sem maradt érzéketlen, s bár nem volt ellensége a mérsékelt újításnak, a túlzást rosszalta. Ez birta rá, hogy a Mondolatot, melynek egy irott példánya történetesen jutott kezéhez, kibővítse és többek buzdítására sajtó alá adja. A röpiratnak Mondolat címü része eredetileg nem tőle való, hanem Debrecenben készült. Ismeretes a nagy felzudulás, mit az irodalomban a Mondolat támasztott; az ortologusok ujjongva fogadták, Kazinczy és hivei pedig felháborodással. S. Petronius-fordításához (1819) fűzte válaszát, melyben sokkal komolyabb és készültebb ellenfélnek bizonyult, mint aminőnek ellenei vélték; a Mondolat torzképét maga S. is rosszalta. Különben a röpiratnak megvolt a hatása, mert az újítók túlzásait lehűtötte. V. ö. Fábián G., Adatok S. G. életéről (Abafi, Figyelő, I.).

5. S. Károly, egyházi iró és szerkesztő, esztergomi kanonok, szül. Tisza-Földváron 1811 ápr. 1-én, megh. Esztergomban 1888 márc. 30. Atyja S. Csizmadia Sándor, a Dentumogerek irója, a nyitravármegyei farkasdi illetőségü, protest. nemescsalád ivadéka, ügyvéd és a Podmaniczky bárócsalád uradalmi tisztviselője, anyja pedig Kelemen pestbelvárosi főtanító és karmester leánya Borbála, az első magyar szinigazgatónak Kelemen Lászlónak unokahuga volt. A gyengéd s nagy műveltségü nő Pichler Karolinának Hasonlatosságait magyarra fordítva, az irodalomtörténetben is emlékezetessé vált. Az uradalmi pénztár kirablása és súlyos betegeskedése következtében atyja S. elveszítvén állását, Pestre költözött s ekkor a Kulcsár-féle Hazai és Külföldi Tudósításoknak munkatársa, majd pedig szerkesztője lett. E körülménynél fogva S. már mint kis gyermek az akkori tudományos és irodalmi világ jeleseivel megismerkedett, kik reá, fejlődésére és irányára nézve nagy hatással voltak. Atyja utóbb Klobusiczky kalocsai érsek uradalmi számvevője lett s ekkor gyermekeivel együtt a kat. vallásra tért. S. a pesti piarista gimnáziumban tanulmányait végezve, az egyetemen a bölcsészeti tanfolyam hallgatója lett s mint ilyen 1827. Rudnay hercegprimás által a nagyszombati papnövendékek sorába felvétetett, honnan csakhamar a központi szemináriumba küldetett. Itt is kivált társai közül szorgalmas és kiváló képességeinél fogva; kiváló része volt egyúttal a növendékpapság magyar gyakorló iskolája megalapításában (1830), melynek ő lett az első elnöke. Tanulmányainak fényes sikerü bevégzése után Komáromban és Udvardon mint szerpap működött és csak 1834. szenteltetett fel s ekkor Gyöngyösre került mint Gosztonyi szeptemvir gyermekeinek nevelője. 1838. Patakra helyeztetett segédlelkésznek, 1840. pedig a Szaniszló Ferenc által megindított Religio egyházi folyóirat munkatársául meghivatván, a fővárosba költözött. 1841. a pesti egyetem hittudományi kara által hirdetett pályakérdések közül A törvények iránti engedelmességről címü műve által a Horvát-díjat nyerte el; a Religióban közölt feltünő cikkeinél fogva pedig 1843. a lap szerkesztése és tulajdonjoga is reá bizatott. 1847 okt. 3-án az egyetem hittudományi kara részéről a teologiai doktori oklevéllel tiszteltetett meg. Ugyanez évben megszerezte a váci nyomdát s 1848. a Religio és Nevelés szerkesztését Danielik János vette át, ő pedig 1849 jan. 2. Katolikus iskolai lap címü folyóiratot indított meg. Ebben több hazafias és szabadelvü cikk jelent meg, azért midőn az osztrák hadsereg előnyomult, a fővárost ő is elhagyta és Mercyfalván gazdálkodó testvérénél tartózkodott. A szabadságharc gyászos vége után az esztergomi primási könyvtárhoz neveztetett ki, majd héregi plébános lett s 1851. a Jó és olcsó könyvkiadó-társulatnak, mely utóbb Szt.-István-társulat nevet nyert, igazgatójául választatott meg. E minőségben nagy tevékenységet fejtve ki, a társaság ügyei felvirágoztak. Ő felségeik egybekelése alkalmából a páratlan fényü Erzsébet-albumot adta ki, mely a magyar nyomdaiparnak még maig is egyik legszebb terméke. A magyar tud. akadémia S.-t 1858. levelező tagjául választotta s székfoglalóját a következő év ápr. 18. A bölcsészet lényege és feladata c. nagy feltünést keltett értekezésével tartotta. A Szt.-István-társulat ügyeinek vezetése körül habár kiváló érdemeket szerzett, Danielikkal való viszályánál fogva 1860 máj. 2. az igazgatóságról lemondani kényszerült. Ekkor Olaszországba utazott, huzamosabb ideig tartózkodott Rómában s a nagyobb városok könyvtárait, muzeumait mind meglátogatta. 1861 ápr. 14. pozsonyi kanonok lett. De ez alatt a Szt.-István-társulat ügyei oly súlyos alakulásokat vettek, hogy a közbizalom újra őt óhajtotta az ügyek vezetésére megnyerni, azért 1863. a társulat alelnökének választatott meg. 1864. Renan műve s a német itészet címü értekezését adta ki. 1865. az esztergomi káptalan tagja és Scitovszky hercegprimás oldalkanonokja lett. Püspökké való kinevezése is előkészítve volt, de a szokásos bécsi úttól való tartózkodása következtében elmaradt. 1868-ban a Szt.-István-társulat alelnöki állásáról lemondott s ettől fogva visszavonultan élt és súlyosodó szembajánál fogva irodalmi és tudományos foglalkozása is mind szűkebb határok közé szorult. Még ugyanez évben zebegényi apátnak neveztetett ki. Midőn a pápai csalatkozhatatlansági hitcikkely zsinati tárgyalása folyt, S. hatalmas érveléssel szólalt fel a terv ellen. Sokan az ó-katolicizmus megalapítóját látták már benne, de a dogma kihirdetése után álláspontját feladta. De szabadelvü nézetnyilvánításai el nem multak s bár hithűségéhez kétség nem fért, mégis nem egyszer az eretnekség vádjával illették. Nagy becsü könyvtárát (lásd Somogyi-könyvtár) 1880 ápr. 27. Szeged városának adományozta, melynek méltánylásául a Lipót-rend lovagkeresztjével tüntették ki. A fővárosi Klotild-szeretetház javára 6000 forint alapítványt tett s miután azon tervét, hogy Törtelen egy új szeretetházat alapítson, meg nem valósíthatta, nevelési célokra 40,000 forint alapítványt tett, mely négy egyenlő részben a pesti piarista, az esztergomi tanítóképezdébe járó szegény tanulók ösztöndíjazására fordíttatik. Ezenkivül az összes jótékonysági intézetek részére is gazdag hagyományokat rendelt.

6. S. Károly, szinigazgató, szül. P.-Kovácsiban 1845-ben. A szinészi pályát 1864. kezdte Hetényi Józsefnél. Élete legnagyobb része küzdés volt, de rendíthetetlen buzgalma és kitartása a csüggedést nem ismerte. 1886. szinigazgatóvá választották Debrecenben, majd Győrben, Sopronban és Debrecenben látjuk. Jelenleg a pécsi szinház igazgatója és rendezője, hogy a közönség és a sajtó általános elismerésében részesül.

7. S. Mór, zongoraművész, szül. Szigetváron 1857. Szülői kezdetben a kereskedelmi pályára szánták, de a zenei tehetsége oly korán nyilatkozott, hogy a bécsi zenedébe adták, hogy a zongoraművészeti s a zeneszerzési osztályban eredményesen tünt ki. Onnan Szombathelyre került s ott több évig zeneoktatással foglalkozott. 1883-ban a Harmonia zenebiráló bizottsága 158 benyujtott kompozició közül tőle hármat fogadott el kiadásra s ez a sikere felbátorította, hogy állandóan a fővárosban telepedjék meg, hol csakhamar egyike lett a legkeresettebb zenetanároknak. Az országos magyar kir. zeneakadémia tanári oklevéllel tüntette ki. 1894-ben miniszteri engedéllyel magán zenekonzervatoriumot szervezett s abban öszpontosítja működését. Irt számos tetszetős zongoradarabot, étudeöket s dalokat komoly irányban. Legújabban Album címen terjedelmes zenekötet került tőle a zenepiacra.

Somogyi-könyvtár

Szeged város közkönyvtára, mely Somogyi Károly (l. o.) esztergomi kanonok alapításának köszöni létét azon alkalomból, hogy az 1879-iki árviz által romba dőlt Szeged új életre keltésén és megalapításán az egész nemzet felbuzdult és páratlan áldozatokat hozott. Szó volt akkor arról is, hogy a tervezett harmadik egyetem Szegeden állíttassék fel. Ennek a tervnek előmozdításául Somogyi Károly egész életén át gyüjtött könyvtárát Szeged népének adományozta. Szeged város közönsége az adományozást 1880. évi ápr. 30-án tartott ülésében elfogadta s elrendelte, hogy a könyvtár mindenkorra az alapító nevéről neveztessék. A könyveknek Budapestről és Esztergomból történt leszállítása után, a főreáliskolában hat tágas terem jelöltetett ki, melyek karzatos állványokkal a város bőkezüségéből, 20,000 forint költséggel berendeztettek. A könyvárt 1883 okt. 16. a király ünnepélyesen megnyitván, azóta az a nagy közönségnek ingyenes és akadálytalan használatára szolgál. Kikölcsönzések nincsenek. Az adományozó által adott könyvek száma 42,000 kötet s ezek a tudományok összes ágait arányosan képviselik. Azóta a város bőkezüségéből a könyvtár 10,000 kötettel szaporodott. Az első tiz év alatt pedig összesen 43,648 olvasó használta. Utóbb az olvasóterem már szűknek s a többi helyiségek is a fokozatos gyarapodásnál fogva elégteleneknek mutatkoztak s minthogy időközben a főreáliskola és a könyvtár helyiségei a királyi itélő tábla elhelyezésére engedtettek át: a könyvtár és más közművelődési intézmények végleges elhelyezésére a Rudolf-tér és a Stefánia-sétány közt a város egy díszes, görög stilü kétemeletes palotát építtetett, melynek homlokzatán a következő felirat ragyog: A közművelődésnek. Ez épület, mely a város ezredévi ünnepén, 1896 szept. 6., Dániel Ernő miniszter által ünnepélyesen felavatva és rendeltetésének átadva lett, 200,000 forint költségbe került. (Képét l. Szeged.) V. ö. Magyar Könyvszemle 1886. és köv. évfolyamok.

Somogyom

kisközség Kis-küküllő vármegye erzsébetvárosi járásában, a Nagy-Küküllő jobb partján, (1891) 743 lak., kitünő bortermeléssel. 1884. becses aranykincs került innen a nemzeti muzeumba, az erdélyi muzeumba és a nagyszebeni Bruckenthal-muzeumba. 18 szivalaku arany láncszem (167 g.), 13 vékony aranysodrony összecsavarva, 158 arany gyöngyszem, 43 g. aranylemez, 5 ezüst gyöngyszem, 26 felvarrásra való pityke vagy paizsdudor. Mindez egy agyagfazékban egy bronzedénnyel volt elásva. V. ö. Pulszky Ferenc, Arch. Értesítő (1882. évf. 154-56).

Somogy-szobb-barcsi helyi érdekü vasút

Hossza 45,9 kilométer. Engedélyezett építési tőke 1.310,500 frt. Esik pályakilométerre 27,991 frt. A tőke beszerzésére kibocsátottak 458,600 törzs- és 1.183,100 értékü elsőbbségi részvényt, vagyis pályakilométerenként 35,766 frtot. Jellege síkpálya. Üzemét a magyar királyi államvasutak kezelik.


Kezdőlap

˙