Sparnacum

Epernay város latin neve.

Sparr

régi brandenburgi nemesi család, mely grófi ágban még ma is virágzik Pomerániában s mely kivált a XVII. sz.-ban számos kitünő hadvezért adott a különböző európai hadseregeknek. Egyike a legismertebbeknek ezek közt S. Ottó Kristóf báró, a legelső brandenburgi tábornagy, született Prendenben (Bernau mellett) 1605., megh. 1668 máj. 9-én. 1626. Wallenstein szolgálatába lépett s 1638-tól 1648-ig mint ezredparancsnok többnyire a Rajna mellékén harcolt. 1647-48. mint dandárparancsnok Melander fővezérlete alatt a kölni választó-fejedelem javára elfoglalta Lüttichet. De már a következő évben (1649) Frigyes Vilmos brandenburgi választó-fejedelem hadseregének szervezésével látjuk elfoglalva, melynek kiváltképen tüzérségét nagy tökélyre emelte. 1656 jul. 30. S. döntötte el a győzelmet a Varsó melletti ütközetben, melyben a lengyel lovasságot megfutamította; 1657. tábornaggyá lépett elő; 1664. Magyarországba indult és részt vett a szent-gotthárdi ütközetben mint a brandenburgi segélycsapatok vezére. 1889. a 16. porosz gyalogezred róla neveztetett el. Nemcsak kitünő katona, hanem nemes emberbarát hirében is állott. V. ö. Schmidt R., O. Chr. von S. (Berlin 1896); Nottebolhm, Die Legende von St.-Gotthard (1891).

Sparrm.

latin természetrajzi nevek után Sparrman Anders (1747-87) svéd utazó nevének rövidítése.

Sparsim

(lat.) a. m. szétszórva, itt-ott.

Sparta

v. Lakedaimon, fővárosa a Lakonia nevü (l. o.) antik vidéknek, az Eurotasz és Knakion folyók között, az előbbinek jobb partján. Nevét a hitrege Lakedaimonra, Jupiternek és Taygetának Atlas leányának fiára vezette vissza, aki feleségül vette S.-t Eurotas leányát. A város Több halmon épült, 48 stadiumnyi kerülettel és hatalmának tetőpontján több mint 60,000-nyi lak. A legmagasabb hegy, melyen a város épült, a 750 láb magas északnyugati domb, magán viselte az akropoliszt, mely az athénihez hasonlóan számos nevezetes épülettel birt. Ilyen volt az Athena Chalkioikosz temploma (érccel díszített falazatu), melyben az áruló Pausanias halálát érte, az Athene Ergane temploma és muzsák szentélye. Déli szélén, a félig a hegyoldalba épülve, feküdt a theatron. Az akropolisz és általában S. város erődítvényei Nabis nevü tirannus idejéből valók voltak (Kr. e. 190). A város négy kerületet (komai) foglalt magában: keleten Linai, délen Mesoa, délnyugaton Kynureis, északon Pitana. Az akropolisz aljában keleti irányban feküdt a piac (Agora). Itt volt a persa háboruk zsákmányából épült persa csarnok, a tanácsház, az eforok és más tisztviselők tanácstermei, s több szentély. Következtek a királysírok, majd több utca, melyek közül az utolsó (hyakinthiai) Amiklaebe vezetett. Az akropolyisz és Eurotas között feküdt az Issorion, egy domb, melynek rendkivül kedvező sztrategiai helyzete volt, mellette a Circus, az Artemis Limnaia tempoloma, délre pedig a versenyfutó hely (domos). A városon kivül platánerdő volt (platanistas), telve hősök és félistenek szobraival és emlékeivel. A régi S.-ból aránylag nagyon kevés maradt reánk, és dacára az athéni régészeti társulat buzgós törekvéseinek, az összes, ami épületekből reánk jutott, a szinház romjai és az u. n. Leonidas-sír (hatalmas mészkőkockákból készült emlék), amelyről azonban kétséges, vajjon megfelel-e címének vagy sem. Kisebb műemlékek közül a helyi muzeumban vannak régi síremlékek a jellemző szürke márványból és a dioskurokra vonatkozó szobrok s domborművek. A történet első lapjai véres harcokkal vannak teleirva őslakók és telepesek (achajok) és hódítók (dórok) között. E harcok eredménye az a sajátságos kettős királyság: Eurypontidák (dórok) és Agidák (achájok) személyében, ugyszinte a népesség hármas tagozódása spartiaták, periőkök és heloták személyében. A mesés idők lejártával, a hagyomány szerint Kr. e. 820. Lykurgos (l. o.) volt az első, ki honának alkotmányt adott, keresvén ez által erős jellemet edzett testben, az állam feltétlen felsőbbségét és erkölcsök javulását egyszerü életmód útján. Az igy regenerált ifju állam csakhamar éreztette hatalmát. Két véres háboruban (Kr. e. VII. és VIII. sz.) legyőzte és megtörte Messzeniát, utána Argoszt, az egykor oly félelmetes szomszédot. A VII. sz.-ban szakított S. a támadó politikával és szerződések útján igyekezett magának tekintélyt biztosítani. Igy keletkezett a peloponnezusi szövetség, mely lassankint magába olvasztotta az egész görög világot, s amelyben a vezérszerep (hegemonia) kivált a persa háboruk idején királyainak hazafias áldozatai folytán (l. Leonidas) S.-nak kezében volt. A persa háboruk után Athén lesz mindig hatalmasabb versenytárssá és ez a versengés utoljára a peloponnezusi háboruhoz vezetett (l. Görögország történetét). E nagy mérkőzésben Athén húzta a rövidebbet, de csakhamar összeszedte magát, S.-nak kezéből pedig Théba ragadta ki a hatalmat. Epaminondas (l. o.) Leuktránál és Mantineánál megalázta az addig győzhetetlennek tartott S.-i fegyvereket. Igy került S. makedoniai uralom alá, melyet hasztalan iparkodott Kr. e. 330. lerázni. A hellenizmus korszakában (a Kr. e. III. sz.) közepén) IV. Agis és Kleomenes királyok kisérletet tettek a S.-i hatalom régi fényének újból való fölélesztésére, de hasztalan. A sellasiai csata, melyben Kleomenes és hadserege Makedonia és az achájai szövetség egyesült terhe alatt összeroskadt, megpecsételte S. bukását. Rövid önállóság után, melyet Nabis nevü tirannus (206-190) küzdött ki magának, S. Rómának hatalma alá jutott.

Lykurgos nagy államreformja óta minden S.-i egyformán fel volt jogosítva az államéletben való részvételre; ez a jogosultság ahhoz a feltételhez volt kötve, hogy az illető polgár S.-i nevelésben részesült, S.-i fegyelem és erkölcsök szerint él s járulékát a férfiak közös ebédjéhez (Syssitia) szabályszerüen lerója. A fiuk nevelése oda irányult, hogy edzettek, erősek és ügyesek s feljebbvalóik iránt engedelmesek legyenek. A 7-ik életévtől kezdve egész a hadköteles korig (20-ik életév) elvonták őket a házi neveléstől, tagokba (ilai) és századokba (agélai) sorozták őket, ahol pedonomok vezetése alatt gimnasztikai és hadi gyakorlatokat űztek, ezenkivül bizonyos táncokra és kardalok éneklésére tanították őket. A 20-ik életévvel kezdetét vette a hadkötelezettség, eleinte könnyebb gyakorlatokkal, a helotákra való felvigyázással stb., s a 60. életévig tartott; a kötelezettség az országon kivüli szolgálatra is kiterjedt. A leányokat is gyakorolták a táncban, kardalok éneklésében s a gimnasztikában.

Spartacus

thrák születésü római katona, majd utonálló, s utoljára (mikor e miatt börtönbe került) gladiátor. Felhasználva a rabszolgák és gladiátorok közt létező forrongást, Kr. e. 73-ban 80 társával megszökött a capuai gladiátor-kaszárnyából és a Vezuv tájára vonult, ahol csak ugy özönlöttek hozzá a lázadó rabszolgák. Két társával, a kelte Crixusszal és Oenomusszal oly hamarosan begyakorolták a gyülevész csapatot, hogy az ellenük küldött rendes katonaságot leverték és 70,000 főre szaporodva, csakhamar egész Alsó-Itáliának uraivá lettek. Róma reszketett, 72-ben mindkét konzul (Gellius Poplicola és Lentulus Clodianus) jelentékeny haderővel síkra szállott S. ellen. De csak a s.-tól különvált Crixuson arattak a Garganus hegynél olcsó győzelmet, S. maga mind a két konzult leverte, kezébe kerítette Felső-Itáliát, Mutinánál még egyszer győzött és 120,000 főnyi sereggel Róma ellen indult. De helyett, hogy döntő csapásra készült volna, habozott. Ezt felhasználta Crassus (l. o.), előbb visszaszorította, majd Sziciliára támasztott visszavonuló útjától elvágta és 71-ben seregének javát megsemisítette. S. még egyszer összeszedte magát, de ereje meg volt törve és Apuliába vonultában vitéz küzdelem után csapatainak legjavával elvérzett.

Spartai herceg

Konsztantin (l. o.) görög trónörökös címe.

Spartanburg

(ejtsd: szpartenbörg), county D.-Karolina É.-amerikai államban, 2470 km2 területtel, 45,750 lak., S (5544 lak.) székhellyel, amely Columbiától 139 km.-nyire, vasutak mellett fekszik és különösen pamutiparral foglalkozik.

Spartein

C15H26N2, az alkaloidák csoportjába tartozó szénvegyület, amely a Spartium scoparium nevü növényben található. Szintelen, sűrü olajszerü folyadék, fp. 311°. Alkoholban, éterben, kloroformban könnyen, vizben nehezen oldódik, benzolban és ligroinban oldhatatlan. Oldata erősen lúgos kémhatásu és keserü ízü. Savakkal a megfelelő sókká egyesül. A S. és sói narkotikus hatásuak.

Spartel-fok

(Cabo Espartel, Rasz Isberdil), az ókorban Kintes vagy Ampelusia Promontorium, Afrika ÉNy-i hegyfoka, az É. sz. 35°47' és a párisi Ny. h. 8°14'54'' alatt. A hegyfok sötét szinü szikla, amelyben barlangok annak.


Kezdőlap

˙